Kedves Testvérünk!

Örömmel és egyben aggodalommal írjuk a következő sorokat. A téli időszak gazdasági válsága, mint oly sokakat, sajnos evangélikus gyülekezetünket is érintette. A tudatos energiaspórolás mellett is több 400 ezer Ft körüli számlát kaptunk. Sajnos az épületeink elavultak, ezért az energia díjak befizetésével feléltük a tartalékainkat. Egy következő telet – a jelenlegi kilátásaink alapján – a gyülekezetünk így nem fog tudni anyagilag finanszírozni. Ezért országos egyházi, és egyházmegyei energetikai korszerűsítési pályázaton is részt vettünk. Legnagyobb örömünkre mind a két pályázaton nyertünk. Az országos pályázaton 15 millió Ft-ot kaptunk, melyből 9 millió Ft vissza nem térítendő, 6 millió Ft visszatérítendő támogatás, az egyházmegyei pályázaton pedig 1,5 millió Ft vissza nem térítendő támogatást kaptunk.  Így a nyílászárókat ki tudtuk cserélni a gyülekezeti-és vendégházon, illetve az irodán. A gyülekezeti ház régi konvektorait is lecseréltük radiátorra, és új kazánt is vásároltunk, továbbá sor kerül az egész épület szigetelésére. Remélhetőleg a téli időszakban a számláinkon is meg fog mutatkozni a felújítás eredménye. Valóban nagy öröm ez számunkra, hiszen gyülekezetünk épületei sokkal modernebbek, komfortosabbak, biztonságosabbak, és remény szerint hívogatóbbak is lettek.

Viszont a pályázat nem fedez mindent. A sok járulékos költség és a tartalékunk hiánya kétségbeejtő, hiszen 2024. január elsejétől el kell kezdenünk visszatéríteni az országos egyháznak a fent említett 6 millió Ft-ot, évi 1,2 millió Ft-os részletekben. Ha a bevételi oldalon nem történik pozitív változás, akkor a gyülekezetünk pár hónapon belül fizetésképtelenné válik. Amennyiben ez megtörténik, a Pilisi Evangélikus Egyházközség nem lehet önálló gyülekezet többé, és nem lehet saját lelkésze sem, hiszen nem tudja megteremteni hozzá az anyagi feltételeket. Lehet, úgy tűnik, hogy ez nem nagy dolog. Ha valóban így gondolják a gyülekezethez akár csak lazán is kapcsolódó Testvérek, akkor nincs további teendő.

Ha viszont fontos számunkra a gyülekezet, ha szeretnénk, hogy önálló maradjon, akkor tegyünk érte! Legyünk jelen rendszeresen és aktívan a gyülekezet életében, áldozzunk az időnkből és az anyagi javainkból, mert ha nem lépünk, nem lesz változás! Kérünk mindenkit, hogy akinek még fontos a Pilisi Evangélikus Egyházközség, az tegyen érte, és mondja el másoknak is az örömeinket, és az aggodalmunkat is. Mi hisszük, hogy együtt változtatni tudunk ezen a kétségbeejtő helyzeten. Köszönjük mindenkinek, aki szívén viseli gyülekezetünk sorsát.

Tudjuk, hogy az Isten gondoskodik az Őt követőkről, de nem spórolhatjuk meg a tevőleges odaszánásunkat sem. Erre a közös teherviselésre hívjuk a Kedves Testvéreket, hogy együtt érezzük és tapasztaljuk: az Istennek gondja van ránk.

Az adományok befizetés történhet a hivatalban, átutalással, OTP-s befizetéssel és csekken is.

Számlaszámunk: Pilisi Evangélikus Egyházközség, OTP Bank Rt. 11742238-20021726

Közleményben kérjük feltüntetni a név/neveket illetve a címet.

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”(Péter 1. levele, 5. fejezet, 7. vers)

Isten áldását kívánjuk a Testvérek életére!

 A Pilisi Evangélikus Egyházközség Elnöksége és Presbitériuma nevében.

 

 

Ami fent, az van lent

Pünkösd vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a János írása szerinti evangélium 14. fejezetében, az 15-től a 21. versig, a következő képpen:

[Jézus mondja:] „15 Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:
17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. „Pártfogó”

Szeretett Testvéreim!

Minden kezdet nehéz. Megesik, hogy magunktól nem tudunk valamit elkezdeni. Nincs meg hozzá a kellő erő, tudás, vagy motiváció. Elkél a segítség, hogy rendbehozzuk életünk dolgait. Ám tudjuk, tapasztaljuk, hogy ahol a szükség, ott a segítség – gyakran váratlan helyekről, váratlan módokon. Legfeljebb nem vesszük észre azonnal…

A képen látható Szentlélek ábrázolás élőben is megtekinthető: éppen itt van a fejem felett. Eddig sajnos észre sem vettem, hogy milyen Pártfogóm, milyen Segítőm is van nekem a szószéken. Persze, láttam már korábban is, de ahogy az általában lenni szokott: mindig átsiklott felette a tekintetem. Nagyjából egy hónappal ezelőtt hívta fel rá a figyelmemet az, aki ezt a fényképet készítette. Csak felfelé kellene tekinteni... Ez a felismerés idén egy teljesen új megvilágítást adott számomra a Pünkösd ünnepének.

Pünküsd ünnepén hagyományosan a Szentlélek Isten munkáját, vagyis a megszentelés munkáját ünnepeljük, vagyis azt, hogy Istenhez tartozhatunk. „Egyedül Isten szent. Szent az, ami, vagy aki Istenhez tartozik, ezért bűntelen és tiszta.” – így fogalmaztuk meg közösen az idei konfirmandusokkal az egyik utolsó, élő találkozásunkkor. Hagyományosan most lenne az ő nagy ünnepük, de idén kicsit változott a terv. Sebaj, mi akkor is felfelé tekintünk!

2. „Eljövök”

A mai ünnepen felolvasott igében Jézus búcsúszavait hallhattuk. Ahogy azt Jézustól már megszokhattuk: most is ad, szinte két kézzel tékozol. Észreveszi a tanítványok zavarodottságát, tehetetlenségét, szomorúságát, ezért megígéri, hogy egy kis idő, és újra eljön.

A képen elénk táruló látvány Jézus mennybemenetelét idézi elénk. Innen, a sekrestye bejáratától, elég meredek szögből készült ez a kép. Ki lehet próbálni, elég nyaktörő mutatvány, pedig csak sokáig kell egy helyben állni és felfelé nézni. Csak felfelé kell tekinteni… Hamar rá kellett jönnöm, hogy így nem lehet előre haladni. Hinni kell abban, hogy a mennyei kapcsolat nem csak akkor jön létre, ha folyton az eget bámulom. Itt kell lenni, jelen kell lenni az életben. Figyelni kel egymásra és figyelni kell önmagunkra is. Tegnap igazi angyalok jártak a toronyban, akik elkezdték a tönkrement toronyajtók cseréjét. Hatalmas terhek mozogtak fel a toronyba – hála Istennek, baleset nélkül. Szorgos munkájuk közben éppen erre tanítottak meg: van idő, amikor felfelé kell tekinteni, van idő, amikor előre, és van idő, amikor magunkba. Az elmúlt mintegy két hónap a befelé tekintés ideje volt, a mai nap a felfelé tekintésé, ám holnaptól előre kell tekintenünk. A tanítványok sem álltak meg pünkösdkor, hogy várjanak még egy kis repetát a Szentlélek erejéből, hanem megtelt a szívük hittel, a szájuk Isten igéjével, kezük-lábuk pedig felülről kapott lendülettel. Sok munka vár még ránk a gyülekezetünkben, amivel nem várhatunk ítéletnapig...

3. „Szeretni”

Amikor Jézus megszólal, cselekszik, vagy egyáltalán csak jelen van, mindenkor valamilyen különleges erőt érzünk megelevenedni körülöttünk és bennünk is. Ritka pillanatok ezek, sajnos néha túl kevésnek is érezzük ezeket. Ezért küldte el a Szentlelket, a Pártfogót, az Igazság Lelkét, hogy rajta keresztül mindenkor velünk legyen, sőt mibennünk, hogy erőssé tegye a szíveket, és hogy ne érezzük úgy magunkat, mint akik árvák lettek.

A képen látható facsemete a Vendégház előtti öreg hársfa törzse és gyökerei közt látta meg a napvilágot. Az a valaki hívta fel rá a figyelmemet, aki a padló és az udvar minden apró szegletét számtalanszor végigsepregette már, ezért tudja jól, hogy olykor lefelé is kell tekinteni, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő apróságokat is. Úgy hiszem, a kép önmagáért beszél. Az öreg hársfa örökbe fogadott egy kis fenyőfát. Nem az ő gondja lenne, de mégis az lett, és lám, ezzel mennyi erőt ad nekünk, akik körülötte szaladgálunk nap mint nap. Erősen, de mégis gyengéden öleli magához ezt a kis életet. Arra tanít minket, hogy nem vagyunk árvák: az öreg hársfánál is erősebb és gyengédebb Valaki ölel minket magához: a Szentlélek Isten, aki a mennyben – home officeban – értünk dolgozó Jézus Krisztus láthatatlan keze.

Láthatatlan, de mégis látható… Nézzenek csak körbe a Testvérek! A mi Urunk Jézus keze nyoma, sőt az Ő szemmel látható teste van jelen. Az a test, amely meghalt, de feltámadt, él és mozog, erővel és élettel teli, és ami a legfontosabb: szent, mert Istenhez tartozik. Adja Isten, hogy mindenkor Vele maradjunk!

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Drága Szentlélek jöjj,vigasztalónak jöjj!

Jöjj, és vidámíts meg, jöjj, és vigasztalj meg!

Drága Szentlélek jöjj,vigasztalónak jöjj!

Ámen!

Hűséges az Isten

Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Pál második levelében Timóteushoz 2 fejezet 1-16 versben a következőképpen: Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben,

Tanácsok

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egy-egy évfordulós születésnap, ballagás vagy esküvő kapcsán sok-sok tanáccsal látnak el bennünket. Hogyan kell ezentúl élni, mire kell odafigyelni. Talán a ballagási beszédek ezek közül a leg sokatmondóbbak. Sajnos most az érettségizők nem egy szokványos beszédet hallhattak az iskola vezetésétől, az osztályfőnöktől. De talán így mindig is emlékezni fognak rá. Ugyanis az igazi jó tanács olyanok, hogy érdemes rájuk mindig hallgatni és emlékezni. Hiszen segíteni szeretne bennünket az életben, jobban boldogulni, jobb emberré válni.

Harc

Pál apostol is ezért ír levelet Timóteusnak. Timóteus fiatal korában tért meg, így az életében nagyon hamar eljött az az idő, hogy Jézusról beszéljen másoknak. Fiatal volt, tapasztalatlan, talán kicsit heves is, de mindenképpen jó szándékú. És biztosan hallgatott Pál apostol tanácsaira. A levél hangneméből is láthatjuk, hogy nagyon bensőséges viszonyról van szó. Pál apostol fiaként gondol Timóteusra, és így látja el tanácsokkal. Jót akarnak neki, segíteni akarja őt.

A mostani nehéz időszakban mi is sok tanácsot kaptunk: maradjunk otthon, vigyázzunk magunkra. Mossunk alaposan kezet, viseljünk maszkot, tartsuk a távolságot.

Talán már elegünk is van a „jó tanácsokból”, az okoskodásból. Most már nem beszélni vagy hallgatni, hanem cselekedni szeretnénk.

Pedig, ha jobban belegondolunk ez az időszak is tele volt és van tettekkel, amelyeket mi tehetünk. Sokan megtanultak kenyeret sütni, vagy kertészkednek, ahogyan mi is. Megtanultak okosan vásárolni, nem pazarolni. Esetleg időt beosztani, kézműveskedni, barkácsolni. Mind-mind hasznos tevékenység, amelyből többek lettünk, és amelyeket reméljük marad a rohanós hétköznapokra is.

De ami még fontosabb, hogy a hit nemes harcát harcoljuk éppen. Hiszen hányszor keseredtünk el az elmúlt időszakban. Hányszor gondoltuk, hogy elhagyott bennünket az Isten, hogy nincs remény. Hányszor imádkoztunk, és éreztük úgy, hogy nincs válasz, hogy egyedül vagyunk.

Harcolunk, de nem az Istennel, hanem saját magunkkal. Kishitűségünkkel, bizalmatlanságunkkal, reménytelenségünkkel. Ehhez az harchoz igazi stratégia kell. Nem lehet csak úgy félvállról venni, hanem oda kell tennünk magunkat rendesen.

Az Istennel való kapcsolatunkat is erősíteni, építeni kell. Ki kell alakítanunk egy stratégiát, egy rendszert.

Egy jól felépített edzésnek, vagy katonai kiképzésnek is van egy nagyon pontos rendszere, amit az eredmény elérése céljából be kell tartani.

A keresztény életnek, a hit nemes harcának is vannak ilyen sarkalatos pontjai. Például, ha nem imádkozunk rendszeresen, hogyan várjuk el Istentől, hogy beszéljen velünk. Ha nem forgatjuk az útmutatót, vagy a Bibliát, honnan várjuk a válaszokat.

Sokakkal tudtam ebben az időszakban telefonon beszélgetni, és bárkivel beszéltem elmondta, hogy minden reggelét azzal kezdni, hogy elolvassa az útmutatót, keres egy szép éneket vagy imádságot az énekeskönyvben. Az Istennel beszélgetve kezdi a reggelt. Ez nagyon fontos és jó kezdet ahhoz, hogy este pedig amikor lefekszünk meg tudjuk köszönni mindazt, amit az Istentől kaptunk az adott napon.

Ha állandó edzésben tartjuk a lelkünket, akkor könnyebben tudjuk legyőzni az akadályokat. Persze még a jól felépített kitartó edzés mellett is van olyan, hogy elbukunk. Ebben tud segítségünkre lenni Pál apostol üzenete a ami igénkben, amely egy Krisztus himnusz is egyben.

„Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Az Isten még akkor is velünk marad, hogyha mi elfordulnánk tőle. Ez az életünk legnagyobb biztatása.

Hűség

Isten szeretete nincs korlátok közé szorítva, nincs bilincsekbe verve. Nem csak 9-től délig, vagy nem csak délután mehet ki az utcára. Ő bármit megtehet. A legkilátástalanabb helyzetünkben is tud nekünk segíteni. A legnagyobb mínuszból is tud pluszt csinálni. Csak bízzunk benne, hallgassunk a szavára.

Ez az a tanács, amelyre valóban életünk minden napján emlékeznünk kell: hűséges az Isten. Ámen

Mi az imádság?

Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk Pál apostolnak a Timóteushoz írt levelének 2. fejezetében, az 1-től a 4. versig, a következő képpen:

„1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Probléma

Emberi tulajdonságunk, hogy a problémából nem egy megoldás, hanem egy újabb probléma felé vergődünk. Probléma például az Istennel való kapcsolat, amire megoldásként adatott az imádság lehetősége, de mint oly sok mindenben, ebben is kudarcot vallunk, mert vagy a hatékonyságát kérdőjelezzük meg, vagy pedig a módszer elfogadhatóságát kritizáljuk. Vajon Isten meghallgatja-e azt, aki a nem tud a saját szavaival imádkozni? Pontosan milyen hosszúnak kell lennie egy imádságnak? Hogyan jobb imádkozni: ülve, állva, esetleg fekve?

„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” – énekli Dávid király a 139. zsoltárban. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Istennek lenne szüksége az imádságainkra. Nos, én nem nagyon tudnám elképzelni azt, hogy az a Valaki, Aki végtelen kreativitásával megteremtette ezt a csodás világot, akár csak egy pillanatra is unatkozna a kéréseink, panaszaink, nagy ritkán a hálaadásaink nélkül. Nem mintha Isten nem tudná, hogy mire lenne szükségünk, hiszen újfent kimondom: Ő teremtett bennünket, Ő ismer bennünket, Ő szeret bennünket. A kérdés tehát az, hogy miként teremthetünk kapcsolatot Ővele?

2. Megoldás

Ha tehát az imádságban is egy újabb problémát látunk, akkor életünk végképp kilátástalan, pláne akkor, ha ajelen pillanatban gyökerező örökkévalóságba tekintünk bele. Aki így éli az életét, az olyan, mintha a sötét és légüres világűrbe tátogná el a mondandóját – persze csak addig, amíg bírja szusszal. Az imádság mindenek előtt hitet igényel, azt a hitet, amellyel Isten Szentlelke – mint friss levegővel – feltölt bennünket. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, vagy megmérni, és legfeljebb csak a zúgását halljuk. Jézus ezt mondja Nikodémusnak: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Ebből érthető meg, hogy az imádság olyan, mint egy lélegzetvétel.

Amikor egy jármű elhalad mellettünk, annak érezzük a menetszelét, így akkor is érezzük a jelenlétét, ha nem látjuk, vagy nem halljuk azt. Amikor Isten cselekszik, talán nem vesszük észre azonnal a jeleit, de ha imádsággal belélegezzük az Ő szent jelenlétét, akkor megnyílik a szemünk és a fülünk, és végre olyan jelekre leszünk figyelmesek, amik az örök élet színeit és hangjait mutatják meg nekünk. Nem mindig óriási dolgok ezek, de mindig csodásak, mert a Mindenható Isten válaszol bennük minden kimondott és ki nem mondott imádságunkra.

3. Életforma

Mi tehát az imádság? Vallásoskodó tevékenység? Napi rutinszerű lelkizés? Spirituális pótcselekvés? Minden bizonnyal így van ez akkor, ha nem a Lélek lélegzetével élünk. Amint a Biblia is csak egy élettelen tárgy egészen addig, amíg valaki ki nem nyitja, mély levegőt nem vesz, és el nem kezd felolvasni belőle egy történetet a prófétákról, egy lélekemelő zsoltárt, egy jézusi példázatot, vagy egy apostoli intelmet, és lám: megelevenedik haldokló életünk, mert megtalálnak bennünket azok a szavak, amelyekre éppen szükségünk van a következő lépésekhez.

Már érezzük, hogy közel vagyunk pünkösdhöz, és talán az is megadatik nekünk, hogy újra közel lehetünk egymáshoz, immár nem csak lélekben, a Villanypásztor segítségével. Lehet ez is egy ima-téma, de mindenek előtt gondoljunk imádságban arra is, hogy milyen lesz ez az új találkozás?! Mindenek előtt az egymásért való imádságra buzdít minket Pál apostol, hogy földi életünk körülményei is alkalmassá váljanak ahhoz, hogy az új találkozásaink öröme teljes legyen. Aki pedig azért aggódna, mert nem találja a megfelelő szavakat, amikkel Istent megszólíthatná, annak szeretettel idézném Pál apostol szavait a Római levélből: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Uram, szólj hozzám, és érintsd meg szívem, hisz átadtam az életem neked. Uram, szólj hozzám, és tisztíts meg Szentlelkeddel. Mindörökké élj velem. Ámen!

Közös Ég

 Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében 25-34. versben a következőképpen: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.”

Istentisztelet

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Istentiszteletet bárhol lehet tartani. Ezt bizonyítja Pál és Szilász története is, hiszen, ha jobban megnézzük minden itt van ami egy istentisztelethez szükséges.

Csend. Ez nagyon fontos egy igei alkalmon. Nem is igazán a külső csend, hanem a belső. Én speciel nagyon szeretem, ha kisgyerekek gagyarásznak az istentiszteleten. Ez mutatja a számunkra, hogy van utánpótlás. Aztán mondjuk egy szabadtéri istentiszteleten lehet hallani a madarak csicsergését, a szél susogását. Ettől még nagyobb csendre tudok találni idebent. Kell a belső csend, hogy meghalljuk az üzenetet. Ugyanis a belül háborgunk, forrongunk, akkor nem tudunk elcsendesedni, és nem tudjuk meghallani a jó hírt.

Pált és Szilászt is csendben, belső csendben hallgatták a többiek.

Imádság. Minden istentisztelet többféle imádság is elhangzik, és mindnek megvan a jól szerkesztett helye. Van amelyiket csak a lelkész mond, és van olyan, amit közösen. Az imádság nagyon fontos, ezt nem is kell talán mondanom. Beszélgetünk az Istennel. Ehhez is csend és odafigyelés kell. Hiszen akivel beszélgetek, arra figyelek, válaszolok neki, kérdezek. Ilyennek kell lennie az imádságnak is. Persze van olyan, amikor elkalandozunk, csak úgy jönnek mennek a gondolatok. Nincs ezzel baj. El kell engedni ezeket a gondolatokat, és vissza kell találni az imádsághoz, fel kell venni újra a beszélgetés fonalát. Pál és Szilász hangosan imádkozhattak, hogy a többiek is hallhassák, és így a gondolatok sem cikáznak olyan vadul.

Ha magunktól nem tudunk, hangosan imádkozni, vegyük elő az énekeskönyvet, amely tele van imádságokkal és azoknak a szövegét mondjuk el hangosan. A kimondott szónak hatalmas ereje van.

Éneklés. Minden istentiszteleten éneklünk, és az énekek mindig az alkalom tematikájához, a bibliai igékhez passzol. Az éneklés nagyon fontos. Ismerjük a mondást: Aki énekel, kétszer imádkozik.

Ma Cantate, azaz az éneklés vasárnapja van. A bibliaórán el is meséltem sok történetet az énekléssel kapcsolatban, aki esetleg nem látta a Youtube csatornánkon pótolhatja.

Az éneklés jót tesz a léleknek, de az egészségnek is. Átmozgatja az egész testet, feltölt oxigénnel, feltölt energiával. Ha sokat éneklünk kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak leszünk. Nem az a lényeg, hogy minden hang, dallam, vagy ritmus a helyén van-e, hanem hogy szívből jöjjön, hogy erőt adjon.

Ott a börtönben nagyon nagy szükség volt az erőre, és talán az éneklés tudott a legjobban erőt adni a megfáradt foglyoknak, a megfáradt lelkeknek.

Bizonyságtétel vagy igehirdetés. E nélkül nem is lehet egy alkalmat istentiszteletnek nevezni. Mindig kell, hogy szóljon az ige, az örömhír, az evangélium. Mindig kell Jézusról beszélni. Főleg egy evangélikus istentiszteleten.

Bár arról most nem hallottunk, hogy Pál prédikált volna. De őt ismerve biztosan beszélt Jézusról a börtönben körülötte lévő embereknek. Biztosan nem bírt hallgatni, mert az evangéliumot nem lehet elhallgatni, azt hirdetni kell, hogy minél több emberhez eljuthasson.

Eljusson Jézus élete, csodái, példázatai, önfeláldozó szeretete és feltámadása.

Bűnbánat és bűnbocsánat. Még ha nem is úrvacsorai istentiszteleten veszünk részt, a bűnbánatnak és bűnbocsánatnak mindig nagy szerepe van a liturgiában.  Imádságban Isten elé visszük mindazt, ami gátol bennünket, és a dicsőség mondásban pedig ígéretet kapunk arra, hogy Isten ezekkel együtt nagyon szeret bennünket.

A börtönőr azt kérdezi Páltól és Szilásztól, hogy mit kell cselekednie ahhoz, hogy üdvözüljön, hogy elnyerje az örök életet. Igazából mi nem tudunk ezért semmit sem tenni. Csak el tudjuk fogadni az Isten végtelen kegyelmét és szeretetét.

Talán azért nehéz elfogadni, mert nem a mi érdemünk, nem azért kapjuk mert megérdemeljük, hanem egyszerűen kegyelemből?

Keresztség. A börtönőr az egész háza népével együtt megkeresztelkedett, mindannyian elfogadták az örök élet ajándékát.

Luther Márton felírta az íróasztalára ezt a három szót: meg vagyok keresztelve. Azért tette ezt, hogy élete minden napján emlékezzen erre a kegyelemre.

Meg vagyok keresztelve…nekünk eszünkbe szokott jutni, hogy mekkora ajándék ez az életünkben? Isten gyermekei lehetünk. Az Ő szeretetében és gondoskodásában bízhatunk.

Közösség. Gyülekezeti közösség, úrvacsora közösség, asztalközösség. Mind a három nagyon fontos a gyülekezet életében, és mind a három már nagyon hiányzik. Hiszen olyan jó amikor együtt lehetünk az istentiszteleten, láthatjuk egymást, utána beszélgethetünk.

Annyira várjuk már az úrvacsora közösséget. Az idei húsvétunk úrvacsora nélkül, de nem bűnbocsánat nélkül telt. És amikor végre újra odatérdelhetünk az oltárhoz talán akkora élmény lesz, mint amikor először részesültünk ebben a szentségben.

Asztalközösség pedig kialakul egy-egy bibliaórán, konfin, ifin, vagy szeretetvendégségen, amikor arra is van lehetőségünk, hogy magunkról beszéljünk. Örömeinkről, bánatainkról.

Közös Ég.

Sok minden, és sok mindenki nagyon hiányzik már. Bár fizikailag távol vagyunk, de mégis közel egymáshoz.

Közel a csendben, az imádságban, az éneklésben, a bizonyságtételben, a bűnbánatban, a keresztségben. Közösségben vagyunk, mert egy közös ég alatt vagyunk.

Gondolunk erre, amikor kimegyünk az udvarra, a kertbe, amikor feltekintünk az égre. Közösségben vagyunk, közös ég alatt vagyunk, az Isten gyermekei vagyunk. Ámen

Gyülekezetünk videói az alábbi linken elérhetőek:
https://www.youtube.com/channel/UCmaEmmVGg0KnaRdVYMPmf7Q

Online persely: https://perselypenz.lutheran.hu/

Mennyei haza

Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, a 13-tól a 19. versig, a következőképpen:

„13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.”
19 Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Hitben

„Ahol élned-halnod kell...” – ez lehet a földi haza definíciója a Vörösmarty Mihály által írt Szózat szerint. Ugyanakkor: „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...” – ez pedig a mennyei haza meghatározása a Jelenések könyvében leírtak alapján. Bár a mennyei hazát távolinak érezzük a földitől, mégis összetartoznak, ahogyan az égbolt sem szakítható el a földtől, noha igen messze vannak egymástól. Az ember számára az égbolt manapság már nem elérhetetlen távolság, hiszen a szabadság utáni vágya akár percek alatt olyan magasságokba röpítheti, ahol már madár se jár. Húsvét utáni hitünknek köszönhetően tudjuk, hogy a mennyei haza sem elérhetetlen cél immár: Jézus Krisztus megnyitotta előttünk az utat. Csak követnünk kell Őt a Tőle kapott hitben. Ő már mindent elintézett nekünk. Mi is hitben élhetünk, és hitben távozhatunk az életből, mint a mai Igénkben látott bibliai elődök, akik az Ószövetség meghatározó alakjaiként várva várták, hogy beléphessenek azokba a mennyei magasságokba, ahol Isten lakozik. Jézus Krisztusban azonban az Isten jött el hozzánk, és a mennyek országa közöttünk van. Hiteddel láthatod, építheted, és élhetsz benne úgy, hogy tudod azt, hogy a halál árnyékának völgye csupán egy állomás, amin átsuhansz az öröklétbe, ahol „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...”

2. Hit által

Nehézségek persze mindenkor adódnak Isten embereinek életében. Nem az eseménytelen, passzív, már-már unalmas várakozás útját kaptuk, hanem a nehéz, az embert és az emberségességet próbáló döntések útját. A hit útját, amely keskeny és rögös, de Isten elé visz.

Hit által: evangélikusságunk egyik alappillére ez a mottó, ami keresztyén életünk próbaköve is egyúttal. Ha valakiben nincs meg a hit szikrája, akkor legfeljebb vallásos embernek mondhatja magát, aki üres és céltalan rituálékat követ, mellőzve az éltető Isteni szeretetet, ami értelmet ad a vasárnapnak, a kimondott szavaknak, és egyáltalán mindennek, ami az ember földi életútja során megtörténik. Persze önmagában a hit sem elegendő. Jó cselekedetek és a való életben, a gyakorlatban megélt hit, vagyis hitélet nélkül olyan az ember, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom – ahogy Pál apostol írta az első Korinthusi levélben. Csak hittel, vagy csak vallással élve a földi életet olyanok lennénk, mint egy félkarú óriás, amely hiába bír hatalmas erővel, mégsem képes megfelelően felasználni azt. Pedig a hitben és a vallásban is erő lakozik, hatalmas erő, mennyei erő. Megfelelően csak az tudja használni, aki össze tudja kapcsolni a hitet a vallással. Így leszünk hitvalló emberekké, mert ahogyan a Biblia egykor élt emberei is a megígért Megváltó eljövetelében bízva élték földi napjaikat, mi is ugyanennek a Megváltónak a visszatérését várva élhetünk már úgy, mintha a mennyei hazában lennénk.

3. Hi(t)tel

Ábrahám példáját láthattuk: a neki adott próbatételt csak hittel vehette sikeresen – ezért lett ő hiteles alakja nem csak az egész Ószövetségnek, hanem az Újszüvetségnek is. Nem is szeretném ezt a történetet apró részletekig menően boncolgatni. Inkább csak a mélységét mutatnám meg a Testvéreknek, ugyanis az ilyen személyre szabott próbatételeket csak az értheti meg igazán, akinek Isten ezeket elkészítette. Persze mások is okulhatnak belőle, és ha lehet, mások is megérthetik Isten akaratát, amit hitvalló élettel lehet követni. Olyan ez, mintha a hazavezető út jelzőtábláit követnénk. Nem könnyű, ámde szép életút az ilyen.

„Amint a mennyben, úgy a földön is...” – imádkozzuk a Miatyánkban. Isten mindenkor szent és jó akaratáért könyörgünk ezekkel a szavakkal. Mi az, hogy szent? Mi az, hogy jó? Aki ismeri és szereti Istent, az tudja, hogy mi a szentség és mi a jóság. A többieknek nem jelent semmit. Minden esetre megosztom azt a rövid meghatározást, amit a konfirmandusokkal tanultunk meg a szentségről: „Egyedül Isten szent. Szent az, ami vagy aki Istenhez tartozik, ezért tiszta és bűntelen.” Azt már tudjuk, hogy a bűnből csupa rossz, végső soron a halál ered. Azt is jó lenne tudatosítani, hogy a szentségből csupa jóság, tisztaság és ily módon élet fakad, aminek az egyetlen forrása Isten. A házi áldásból pedig tudjuk, hogy:

“Hol hit, ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

hol béke ott áldás,

hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Uram, gyermeked vagyok, aki szeretne örülni az életnek, és szeretne jó napokat látni. Ezért szól hozzám intő szavad: óvjam nyelvemet a gonosztól, és ajkaimat, hogy ne szóljanak álnokságot; cselekedjek jót, keressem és kövessem a békességet. Ámen!

Az istentisztelet az alábbi linken elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=1BSswCYBikQ

Megtalálva lenni!

Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk János evangéliumának 10. fejezetében 11-18. versben a következőképpen:

"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.  Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.  Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,  ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.  Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." 

Pásztorok

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egy-egy ifi kirándulás, vagy hittan versenyre való utazás előtt mindig izgulok egy kicsit. Hiszen nem csak a saját dolgaimat kell bepakolnom, hanem el kell raknom a mindenféle jegyeket, gyerekek papírjait, esetleg pénzt. Mindent többször is átnézek, hogy biztosan semmi sem maradjon otthon.

A másik dolog ami miatt még izgulni szoktam, hogy az utazás, kirándulás során senkinek ne essem semmi baja. Hiszen ezek a gyerekek rám vannak bízva, én felelek értünk. A legutóbbi ilyen kirándulásunk, még az ősszel volt, amikor egyházmegyei konfi és ifinapot szerveztünk Budapestre. Tőlünk majdnem 30-an mentünk, tömegközlekedéssel, BKV járatokkal. Eléggé izgultam, hogy mindig mindenki időben leszálljon a villamosról, nehogy valakit elhagyjunk. De végül minden jól alakult. Én egész jól tudtam őket vezetni, a gyerekek pedig egész jól követtek engem.

Egy igazi vezetőinek az a legfontosabb, hogy a vezetettjei, a rá bízottak biztonságban legyenek. Egy igazán jó vezető, egy igazi pásztor, még az életét is adja a juhaiért.

Jézus is így beszél magáról János evangéliumában.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Húsvét után, már teljesen érthető Jézusnak ez a mondata.

A zsidó nép Jézus személyében egy igazi vezetőt várt és látott is meg. Vezette a népet, tanított, gyógyított, és amikor látta a farkasokat jönni, nem futott el, hanem az életét is feláldozta.

Béresek

De a béresek nem ilyenek. Ők, amikor látják, hogy közeledik a baj, azonnal elfutnak. Igazából nem fontos számukra a nyáj, nem fontosak az emberek. De általában az ilyen vezetők a leghangosabbak. Hangosan hirdetik, hogy ők mennyi jót tettek és tesznek, hogy mennyire jó vezetők, és hogy mennyi jót tesznek a néppel. Aztán amikor jön az igazi baj, hirtelen eltűnnek, mert igazából nem fontos nekik a másik ember, csak saját maguk.

Talán mi is találkoztunk már ilyen vezetőkkel. Akik hangosan hirdetik, hogy a javunkat akarják, de amikor baj van, nem számíthatunk rájuk.

Most baj van, ezt mindannyian érezzük, és talán azt is érezzük, hogy szükségünk van egy igazi vezetőre az életünkben. Nem olyanra, aki csak hangzatos szlogeneket mondogat, vagy aki csak ígérget. Olyan vezető kell az életünkbe, aki ismer bennünket, és aki mindent megtesz értünk.

Jó Pásztor

János 10. fejezetében korábban azt is olvashatjuk, hogy a Jó Pásztor néven nevezi az ő juhait. Mindegyiket ismeri, tudja a nevét, az élettörténetét, küzdelmeit, vágyait, kérdéseit. Nem csak számok, nem csak tucat emberek vagyunk a szemében, hanem valóban ismer bennünket. Úgy ismer, ahogyan senki más ezen a földön, hiszen ő teremtett bennünket.

De nem csak ismeri, hanem a Jó Pásztor szereti is az övéit. Ő maga röviden így fejezi ezt ki: “A jó pásztor életét adja a juhokért!”

Szeret! De hát miért? Mit akar velünk? Miért kellünk neki? Hiszen ismer, azaz tudja, milyen értéktelenek, haszontalanok, hálátlanok tudunk lenni. De nem is a kiválóságunk, jóságunk, szépségünk az, ami Őt megragadta, amiért Ő az övéivé akar tenni bennünket, hanem éppen megfordítva: a szegénységünk, a nyomorúságunk, a hiányosságunk, a tehetetlenségünk - a bűnünk! Ezért akar Ő a Pásztorunk lenni!

Bűneink miatt lett “Jó Pásztorrá”. Olyan pásztorrá, aki utánamegy az elveszett századiknak! Otthagyja a kilencvenkilencet, és nem nyugszik, míg meg nem találja az elveszettet!

Odáig elmegy ebben a keresésben, hogy még az életét is feláldozza az elveszettekért. Ezt nem kényszerből teszi. „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

Jézusnak küldetése volt a földön, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Hogy megkeressen és megtartson bennünket, és hogy az életét adja értünk. Mindezt nem kényszerből tette, hanem ezért, mert nagyon szeret bennünket. 

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Elveszni nagyon könnyű. Elég hozzá egy pillanat, amikor nem figyelünk a vezetőre, életünk Pásztorára, és már el is vesztünk. Már nem találjuk az irányt, a helyes utat.

Maguktól visszatalálni, szinte lehetetlen. Hiszen olyan könnyen hallgatunk más, hangos vezetőkre, akik csábítanak bennünket. Az ő követésük közben pedig még jobban elveszünk.

De átadhatjuk az irányítást, és engedhetjük, hogy megtaláljanak. A Jó Pásztor keres bennünket, ott hagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egy elveszettet. Bármeddig elmegy értünk, még az életét is odaadja.

De ha már egyszer megtalált bennünket Jézus, ne vesszünk el újra. Ne más, hangosabb vezetőkre hallgassunk, hanem a Jó Pásztor szelíd hangjára.

A felgyorsult világban sokszor nehéz csendben lenni. Figyelni a belső hangokra, figyelni Isten szavára.

De most lehetőségünk van befelé figyelni, elvonulva a belső szobánkban hallgatni a Jó Pásztor szelíd, vezető hangjára. Átélve, hogy milyen jó dolog hozzá tartozni, megtalálva lenni. Ámen

Ezen a linken keresztül nézhető meg online az istentisztelet: https://www.youtube.com/watch?v=ZGSe1qh7NZE

Perselypénzt pedig itt lehet utalni: https://perselypenz.lutheran.hu