Mennyei haza

Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, a 13-tól a 19. versig, a következőképpen:

„13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.”
19 Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Hitben

„Ahol élned-halnod kell...” – ez lehet a földi haza definíciója a Vörösmarty Mihály által írt Szózat szerint. Ugyanakkor: „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...” – ez pedig a mennyei haza meghatározása a Jelenések könyvében leírtak alapján. Bár a mennyei hazát távolinak érezzük a földitől, mégis összetartoznak, ahogyan az égbolt sem szakítható el a földtől, noha igen messze vannak egymástól. Az ember számára az égbolt manapság már nem elérhetetlen távolság, hiszen a szabadság utáni vágya akár percek alatt olyan magasságokba röpítheti, ahol már madár se jár. Húsvét utáni hitünknek köszönhetően tudjuk, hogy a mennyei haza sem elérhetetlen cél immár: Jézus Krisztus megnyitotta előttünk az utat. Csak követnünk kell Őt a Tőle kapott hitben. Ő már mindent elintézett nekünk. Mi is hitben élhetünk, és hitben távozhatunk az életből, mint a mai Igénkben látott bibliai elődök, akik az Ószövetség meghatározó alakjaiként várva várták, hogy beléphessenek azokba a mennyei magasságokba, ahol Isten lakozik. Jézus Krisztusban azonban az Isten jött el hozzánk, és a mennyek országa közöttünk van. Hiteddel láthatod, építheted, és élhetsz benne úgy, hogy tudod azt, hogy a halál árnyékának völgye csupán egy állomás, amin átsuhansz az öröklétbe, ahol „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...”

2. Hit által

Nehézségek persze mindenkor adódnak Isten embereinek életében. Nem az eseménytelen, passzív, már-már unalmas várakozás útját kaptuk, hanem a nehéz, az embert és az emberségességet próbáló döntések útját. A hit útját, amely keskeny és rögös, de Isten elé visz.

Hit által: evangélikusságunk egyik alappillére ez a mottó, ami keresztyén életünk próbaköve is egyúttal. Ha valakiben nincs meg a hit szikrája, akkor legfeljebb vallásos embernek mondhatja magát, aki üres és céltalan rituálékat követ, mellőzve az éltető Isteni szeretetet, ami értelmet ad a vasárnapnak, a kimondott szavaknak, és egyáltalán mindennek, ami az ember földi életútja során megtörténik. Persze önmagában a hit sem elegendő. Jó cselekedetek és a való életben, a gyakorlatban megélt hit, vagyis hitélet nélkül olyan az ember, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom – ahogy Pál apostol írta az első Korinthusi levélben. Csak hittel, vagy csak vallással élve a földi életet olyanok lennénk, mint egy félkarú óriás, amely hiába bír hatalmas erővel, mégsem képes megfelelően felasználni azt. Pedig a hitben és a vallásban is erő lakozik, hatalmas erő, mennyei erő. Megfelelően csak az tudja használni, aki össze tudja kapcsolni a hitet a vallással. Így leszünk hitvalló emberekké, mert ahogyan a Biblia egykor élt emberei is a megígért Megváltó eljövetelében bízva élték földi napjaikat, mi is ugyanennek a Megváltónak a visszatérését várva élhetünk már úgy, mintha a mennyei hazában lennénk.

3. Hi(t)tel

Ábrahám példáját láthattuk: a neki adott próbatételt csak hittel vehette sikeresen – ezért lett ő hiteles alakja nem csak az egész Ószövetségnek, hanem az Újszüvetségnek is. Nem is szeretném ezt a történetet apró részletekig menően boncolgatni. Inkább csak a mélységét mutatnám meg a Testvéreknek, ugyanis az ilyen személyre szabott próbatételeket csak az értheti meg igazán, akinek Isten ezeket elkészítette. Persze mások is okulhatnak belőle, és ha lehet, mások is megérthetik Isten akaratát, amit hitvalló élettel lehet követni. Olyan ez, mintha a hazavezető út jelzőtábláit követnénk. Nem könnyű, ámde szép életút az ilyen.

„Amint a mennyben, úgy a földön is...” – imádkozzuk a Miatyánkban. Isten mindenkor szent és jó akaratáért könyörgünk ezekkel a szavakkal. Mi az, hogy szent? Mi az, hogy jó? Aki ismeri és szereti Istent, az tudja, hogy mi a szentség és mi a jóság. A többieknek nem jelent semmit. Minden esetre megosztom azt a rövid meghatározást, amit a konfirmandusokkal tanultunk meg a szentségről: „Egyedül Isten szent. Szent az, ami vagy aki Istenhez tartozik, ezért tiszta és bűntelen.” Azt már tudjuk, hogy a bűnből csupa rossz, végső soron a halál ered. Azt is jó lenne tudatosítani, hogy a szentségből csupa jóság, tisztaság és ily módon élet fakad, aminek az egyetlen forrása Isten. A házi áldásból pedig tudjuk, hogy:

“Hol hit, ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

hol béke ott áldás,

hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Uram, gyermeked vagyok, aki szeretne örülni az életnek, és szeretne jó napokat látni. Ezért szól hozzám intő szavad: óvjam nyelvemet a gonosztól, és ajkaimat, hogy ne szóljanak álnokságot; cselekedjek jót, keressem és kövessem a békességet. Ámen!

Az istentisztelet az alábbi linken elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=1BSswCYBikQ