Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
János evangéliuma 1,1-14
Keresztyén Gyülekezet! Kedves
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Néhány nappal ezelőtt itt a pilisi
postán egy csomagot adtam fel és az ablaknál megakadt a szemem egy karácsonyi
képeslapon. Egy igazi romantikus, olyan klasszikusan barokkos betlehemes kép
volt rajta, Máriával, Józseffel és a kis Jézussal. Ahogyan ilyenkor kell, engem
is átjárt a karácsonyi romantika és a két még ott lévő betlehemes képeslap
gyorsan a táskámban landolt. Még aznap este Albertirsán át jöttem hazafelé és
ott megláttam a parókia udvarában felállított embernagyságú betlehemest. Bizony
gondoltam, nagy álmunk az, hogy Pilisen is legyen egy ilyen nagy betlehemes,
amit eljönnek sokan megnézni és az emberek még inkább karácsonyi hangulatba
kerülhetnek tőle.
Ebben a sokszor lelkileg kiégett
világban tulajdonképpen örülhetünk is annak, hogy egyre több embernek melengeti
meg a szívét a betlehemi történet. Ha esetleg nem is teljes részleteiben ismert
a történetet, azért az alapszereplőket fel tudjuk sorolni: József és Mária, az
újszülött kis Jézus, a kedves kis állatok az istállóban, és még eszünkbe jutnak
a pásztorok, talán még a háromkirályok is. A betlehemi történet szereplői
idilli és romantikus karácsonyi hangulatot árasztanak és én is, veletek együtt,
szívesen adom át magam ennek a karácsonyi
idillnek.
Ezért gondolom, hogy nem csak
nekem tűnt fel, hogy az előbb felolvasott, János evangéliumából származó
versekben nincs szó ezekről a betlehemes szereplőkről. Pedig a Bibliából ez a
rész is ún. klasszikus karácsonyi rész, Jézus eljöveteléről és eljövetelének
céljáról szól a világban. De János vajon miért nem a Máté és Lukács
evangéliumából már jól ismert betlehemi történetet dolgozza fel? Mi a célja
János evangéliumának ezzel a másfajta „betlehemessel?” Mit szeretne tudatni és
elmondani vele?
Szerintem érdemes ezt a kérdést
átgondolni most, 2013 karácsonyán is. Egy romantikától és idilltől mentes,
Jézus eljöveteléről szóló tudósítás milyen üzenetet hordoz? Számotokra és
számomra is… Eljöttünk ide a templomba, mert belül érezzük, hogy fontos itt
lenni, kell ez a lelkiség, kellenek az imádságok, az elcsendesedés, de most itt
lebeg felettünk ez a kérdés: József és Mária és a betlehemes szereplői nélkül,
a barokkos képeslapok nélkül, a műhóval átfújt karácsonyi hangulat nélkül mit
jelent számunkra karácsony ünnepe?
Az újságírásban alkalmaznak egy 5
kérdéses módszert egy esemény feltárására. Egyszerű módszer és most próbáljuk
meg mi is alkalmazni ezen a karácsonyon. Hadd segítsen bennünket János
evangélista különlegesen lecsupaszított betlehemes történetének megértésére. A
módszer 5 kérdés rendkívül egyszerű. Csak annyit kell megkérdezni, hogy Mi történt? Miért történt? Kire vonatkozik
ez? Hol történt? És mikor történt?
Az első kérdés tehát: Mi történt? János evangélista – ha nem
a betlehemi történetet rajzolja vagy festi meg újra -, mit mond karácsonyról?
Első szavaival a teremtéstörténetet idézi – Kezdetben
volt az ige – ami kezdetben történt, már a világ teremtésekor, annak Jézus
már akkor részese volt. Nyugodtan kapjuk fel a fejünket –
Jézus jelen volt a világ teremtésekor? Nos, a válasz igen: Jézus Krisztusban az
az Isten jött el közénk, aki ezt a világot teremtette, fenntartja és
gondoskodik róla. Isten mindig is jelen volt a történelemben és az életünkben –
csak most egészen másképpen jött közel: emberként, a megszülető názáreti
Jézusban. 14Az Ige testté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét – mondja János
evangélista. Ami történt Betlehemben, azt János úgy írja le, hogy testté lett
az Isten. Emberré lett az, akinek nem lenne szüksége az emberlét esendőségének
elhordozására, akinek nem lenne szüksége 33 évesen a szörnyű halál átélésére.
És mégis, karácsony csodája, a Mi
történt? nagy válasza ez: Isten lett emberré, megszületett erre a földi
életre, azon a varázslatos betlehemi éjjelen.
Az első kérdés után logikus a
következő: És miért történt mindez? János
evangéliumának egyik nagy jellegzetessége a világosság és a sötétség
ellentétének a bemutatása. 5A
világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 9Az Ige volt az igazi világosság,
amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világunk, az
életünk a sötétség hatalmában van, és egyedül nem tudunk győzedelmeskedni a
sötétség felett. Ahogyan János is a teremtéstörténetre utal vissza, úgy
gondolhatunk mi is a bűnbeesés történetére. Ádám és Éva óta homályossá vált a
szemünk előtt a jó és a rossz közötti különbség. Nem tudunk a kettő között már
különbséget tenni és egy olyan világot teremtett az ember maga köré, ahol el
kell szenvednie a kizsákmányolás, az önzés, az érzéketlenség és a közömbösség
szörnyű terheit.
Gondoljunk arra a tömérdek
problémára, amelyektől szenved az életünk! A betegségeinkre, a félelmeinkre, a
félresiklott életekre, az anyagi helyzetünk lehetetlenségére, az időhiányra, a
rohanásra – mennyire vágyunk arra, hogy ezek helyett a terhek helyett fel
tudjunk lélegezni és egy normális életet tudjunk élni! Nem szól másról János
evangélista sem, hanem pontosan ezt írja le: a sötétség átjárja az életünket,
de Istennek fontos volt az, hogy változtasson ezen.
Kire vonatkozik mindez? Mindenkire, aki érzi, hogy ebből a
sötétségből el kell mozdulni a világosság felé, és aki nem fél ehhez Istenre
bízni magát. Azt látom a mai világunkban, hogy mérhetetlen vágy él az
emberekben arra, hogy mozduljanak. Mozduljanak azokból a bénító helyzetekből,
amelyekbe belekerülünk. És ehhez a lelki igényhez mindenféle segítséget igénybe
veszünk – az ezotéria széles palettáján, az önsegítés barkácsolt tudományán, az
asztrológia és keleti vallások nyugatosított változatain keresztül sokfelé
próbálkozik az ember. És azt hisszük, hogy egyedül sikerülni fog. Megoldódnak
majd a dolgok, de legyünk őszinték: sikerült? Sikerült Isten nélkül is?
Sikerült a bűneinkkel való igazi szembenézés nélkül, sikerült a bűnbocsánat
lelket tisztító megtapasztalása nélkül, sikerült az Isten szeretetéből való
táplálkozás nélkül? Az evangéliumnak, az örömhírnek az üzenete azokhoz szól,
akiknek fontos az, hogy ami nem működik emberi erőből, az Isten erejével
felfegyverkezve sikerüljön!
Egy nagyon szép történetet
olvastam a minap ennek illusztrálására. Egy férfiról szól a történet, aki nem
akarja feleségét és gyermekeit éjféli misére kísérni, mert nevetségesnek
tartja, hogy Isten emberré legyen. Az éjszakai hóban vadludak csapódnak a háza
ablakának és csak úgy tudja megmenteni őket, ha betereli a vadludakat az
istállóba. A vadludak nem engedelmeskednek, hiszen egy embernek nem értik a
szándékát. Amikor a férfi a saját libáját előre küldi, a vadludak követik,
berepülnek az istállóba és megmenekülnek. Mire hazajött a család az éjféli miséről,
a férfi rádöbbent, hogy pontosan azt tette Isten, amit ő a vadlibákkal. Mi
emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál
felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és
megmentsen bennünket. A férfi rájött, hogy ez Karácsony értelme.
Hol történt mindez és az utolsó kérdés az, hogy mikor történt? Nos,
egyfelől több mint kétezer évvel ezelőtt született meg Jézus Betlehemben, minden
karácsonykor erre emlékezünk, de különös, hogy még sem csak akkor és mégsem
csak ott. Jézus születése érdekes születés: itt és most is megtörténik. Talán
ezért találunk ily kevés részletet János evangéliumában a születés kétezer
évvel ezelőtti eseményeiről. Mert János evangélistát leginkább az foglalkoztatja,
és az érdekli, hogy mi vajon újjászületünk-e Jézus Krisztus megszületése által?
János szerint a karácsony nem is csupán csak Jézus születéséről, hanem még a mi
újjászületésünkről, lelki ébredésünkről és hitre jutásunkról is szól.
János evangélista számára még a
betlehemes romantikus történetnél is fontosabb, hogy tanúskodjon az értünk
megszülető és az értünk életét adó Jézus Krisztusról. Istennek azt a szeretetét
és azt a féltő gondoskodását fogalmazza meg számunkra, amelyből érthetővé
válik, hogy a teremtő és életet adó Istennek mennyire fontosak vagyunk mi
emberek. A sötétségből a világosságba, a bűnből a bűnbocsánatot kapott életre,
a gyűlöletből a szeretetre és a háborúskodásból a békességre hív el bennünket
Isten.
Hadd kérjelek ezért én is titeket,
hogy leginkább erre a központi üzenetre figyeljetek: arra, amelyik a Messiás
Jézus Krisztusról, a világ és benne az életünk megváltójáról szól.
Ámen.