2013. december 26., csütörtök

Karácsony 1. ünnepének igehirdetése - Pángyánszky Ágnes lelkész

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
 János evangéliuma 1,1-14


Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Néhány nappal ezelőtt itt a pilisi postán egy csomagot adtam fel és az ablaknál megakadt a szemem egy karácsonyi képeslapon. Egy igazi romantikus, olyan klasszikusan barokkos betlehemes kép volt rajta, Máriával, Józseffel és a kis Jézussal. Ahogyan ilyenkor kell, engem is átjárt a karácsonyi romantika és a két még ott lévő betlehemes képeslap gyorsan a táskámban landolt. Még aznap este Albertirsán át jöttem hazafelé és ott megláttam a parókia udvarában felállított embernagyságú betlehemest. Bizony gondoltam, nagy álmunk az, hogy Pilisen is legyen egy ilyen nagy betlehemes, amit eljönnek sokan megnézni és az emberek még inkább karácsonyi hangulatba kerülhetnek tőle.

Ebben a sokszor lelkileg kiégett világban tulajdonképpen örülhetünk is annak, hogy egyre több embernek melengeti meg a szívét a betlehemi történet. Ha esetleg nem is teljes részleteiben ismert a történetet, azért az alapszereplőket fel tudjuk sorolni: József és Mária, az újszülött kis Jézus, a kedves kis állatok az istállóban, és még eszünkbe jutnak a pásztorok, talán még a háromkirályok is. A betlehemi történet szereplői idilli és romantikus karácsonyi hangulatot árasztanak és én is, veletek együtt, szívesen adom át magam ennek a karácsonyi idillnek.

Ezért gondolom, hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy az előbb felolvasott, János evangéliumából származó versekben nincs szó ezekről a betlehemes szereplőkről. Pedig a Bibliából ez a rész is ún. klasszikus karácsonyi rész, Jézus eljöveteléről és eljövetelének céljáról szól a világban. De János vajon miért nem a Máté és Lukács evangéliumából már jól ismert betlehemi történetet dolgozza fel? Mi a célja János evangéliumának ezzel a másfajta „betlehemessel?” Mit szeretne tudatni és elmondani vele?

Szerintem érdemes ezt a kérdést átgondolni most, 2013 karácsonyán is. Egy romantikától és idilltől mentes, Jézus eljöveteléről szóló tudósítás milyen üzenetet hordoz? Számotokra és számomra is… Eljöttünk ide a templomba, mert belül érezzük, hogy fontos itt lenni, kell ez a lelkiség, kellenek az imádságok, az elcsendesedés, de most itt lebeg felettünk ez a kérdés: József és Mária és a betlehemes szereplői nélkül, a barokkos képeslapok nélkül, a műhóval átfújt karácsonyi hangulat nélkül mit jelent számunkra karácsony ünnepe?

Az újságírásban alkalmaznak egy 5 kérdéses módszert egy esemény feltárására. Egyszerű módszer és most próbáljuk meg mi is alkalmazni ezen a karácsonyon. Hadd segítsen bennünket János evangélista különlegesen lecsupaszított betlehemes történetének megértésére. A módszer 5 kérdés rendkívül egyszerű. Csak annyit kell megkérdezni, hogy Mi történt? Miért történt? Kire vonatkozik ez? Hol történt? És mikor történt?

Az első kérdés tehát: Mi történt? János evangélista – ha nem a betlehemi történetet rajzolja vagy festi meg újra -, mit mond karácsonyról? Első szavaival a teremtéstörténetet idézi – Kezdetben volt az ige – ami kezdetben történt, már a világ teremtésekor, annak Jézus már akkor részese volt. Nyugodtan kapjuk fel a fejünket – Jézus jelen volt a világ teremtésekor? Nos, a válasz igen: Jézus Krisztusban az az Isten jött el közénk, aki ezt a világot teremtette, fenntartja és gondoskodik róla. Isten mindig is jelen volt a történelemben és az életünkben – csak most egészen másképpen jött közel: emberként, a megszülető názáreti Jézusban. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét – mondja János evangélista. Ami történt Betlehemben, azt János úgy írja le, hogy testté lett az Isten. Emberré lett az, akinek nem lenne szüksége az emberlét esendőségének elhordozására, akinek nem lenne szüksége 33 évesen a szörnyű halál átélésére. És mégis, karácsony csodája, a Mi történt? nagy válasza ez: Isten lett emberré, megszületett erre a földi életre, azon a varázslatos betlehemi éjjelen.

Az első kérdés után logikus a következő: És miért történt mindez? János evangéliumának egyik nagy jellegzetessége a világosság és a sötétség ellentétének a bemutatása. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világunk, az életünk a sötétség hatalmában van, és egyedül nem tudunk győzedelmeskedni a sötétség felett. Ahogyan János is a teremtéstörténetre utal vissza, úgy gondolhatunk mi is a bűnbeesés történetére. Ádám és Éva óta homályossá vált a szemünk előtt a jó és a rossz közötti különbség. Nem tudunk a kettő között már különbséget tenni és egy olyan világot teremtett az ember maga köré, ahol el kell szenvednie a kizsákmányolás, az önzés, az érzéketlenség és a közömbösség szörnyű terheit.

Gondoljunk arra a tömérdek problémára, amelyektől szenved az életünk! A betegségeinkre, a félelmeinkre, a félresiklott életekre, az anyagi helyzetünk lehetetlenségére, az időhiányra, a rohanásra – mennyire vágyunk arra, hogy ezek helyett a terhek helyett fel tudjunk lélegezni és egy normális életet tudjunk élni! Nem szól másról János evangélista sem, hanem pontosan ezt írja le: a sötétség átjárja az életünket, de Istennek fontos volt az, hogy változtasson ezen.

Kire vonatkozik mindez? Mindenkire, aki érzi, hogy ebből a sötétségből el kell mozdulni a világosság felé, és aki nem fél ehhez Istenre bízni magát. Azt látom a mai világunkban, hogy mérhetetlen vágy él az emberekben arra, hogy mozduljanak. Mozduljanak azokból a bénító helyzetekből, amelyekbe belekerülünk. És ehhez a lelki igényhez mindenféle segítséget igénybe veszünk – az ezotéria széles palettáján, az önsegítés barkácsolt tudományán, az asztrológia és keleti vallások nyugatosított változatain keresztül sokfelé próbálkozik az ember. És azt hisszük, hogy egyedül sikerülni fog. Megoldódnak majd a dolgok, de legyünk őszinték: sikerült? Sikerült Isten nélkül is? Sikerült a bűneinkkel való igazi szembenézés nélkül, sikerült a bűnbocsánat lelket tisztító megtapasztalása nélkül, sikerült az Isten szeretetéből való táplálkozás nélkül? Az evangéliumnak, az örömhírnek az üzenete azokhoz szól, akiknek fontos az, hogy ami nem működik emberi erőből, az Isten erejével felfegyverkezve sikerüljön!

Egy nagyon szép történetet olvastam a minap ennek illusztrálására. Egy férfiról szól a történet, aki nem akarja feleségét és gyermekeit éjféli misére kísérni, mert nevetségesnek tartja, hogy Isten emberré legyen. Az éjszakai hóban vadludak csapódnak a háza ablakának és csak úgy tudja megmenteni őket, ha betereli a vadludakat az istállóba. A vadludak nem engedelmeskednek, hiszen egy embernek nem értik a szándékát. Amikor a férfi a saját libáját előre küldi, a vadludak követik, berepülnek az istállóba és megmenekülnek. Mire hazajött a család az éjféli miséről, a férfi rádöbbent, hogy pontosan azt tette Isten, amit ő a vadlibákkal. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen bennünket. A férfi rájött, hogy ez Karácsony értelme.

Hol történt mindez és az utolsó kérdés az, hogy mikor történt? Nos, egyfelől több mint kétezer évvel ezelőtt született meg Jézus Betlehemben, minden karácsonykor erre emlékezünk, de különös, hogy még sem csak akkor és mégsem csak ott. Jézus születése érdekes születés: itt és most is megtörténik. Talán ezért találunk ily kevés részletet János evangéliumában a születés kétezer évvel ezelőtti eseményeiről. Mert János evangélistát leginkább az foglalkoztatja, és az érdekli, hogy mi vajon újjászületünk-e Jézus Krisztus megszületése által? János szerint a karácsony nem is csupán csak Jézus születéséről, hanem még a mi újjászületésünkről, lelki ébredésünkről és hitre jutásunkról is szól.

János evangélista számára még a betlehemes romantikus történetnél is fontosabb, hogy tanúskodjon az értünk megszülető és az értünk életét adó Jézus Krisztusról. Istennek azt a szeretetét és azt a féltő gondoskodását fogalmazza meg számunkra, amelyből érthetővé válik, hogy a teremtő és életet adó Istennek mennyire fontosak vagyunk mi emberek. A sötétségből a világosságba, a bűnből a bűnbocsánatot kapott életre, a gyűlöletből a szeretetre és a háborúskodásból a békességre hív el bennünket Isten.

Hadd kérjelek ezért én is titeket, hogy leginkább erre a központi üzenetre figyeljetek: arra, amelyik a Messiás Jézus Krisztusról, a világ és benne az életünk megváltójáról szól.

Ámen.

Karácsonyi ebéd

Nem maradtak karácsonykor sem ebéd nélkül azok a rászorulók, akik minden hétvégén és minden ünnepnapon a Pilisi Evangélikus Szeretetszolgálat által működtetett népkonyha ebédjét igénybe veszik. 2013 karácsonyának ünnepnapjain is naponként 130 adag ebéd került kiosztásra a Szeretetszolgálat alkalmazottai és a gyülekezet önkéntesei által.Istennek legyen hála, hogy ha szerény lehetőségek között is, de mégis tudunk meleg ételt adni azoknak, akik nehezen vagy alig tudnak gondoskodni önmagukról és családjukról. Köszönet minden munkatársnak és önkéntesnek, hogy hétvégéken és ünnepnapokon is vállalják ezt az áldozatos szolgálatot! 

2013. december 19., csütörtök

Karácsonyi Koncert 2013

A Pilisi Zenész Egylet és a pilisi zeneiskola növendékei már hagyománynak számító karácsonyi koncertjükkel örvendeztették meg újra pilisieket 2013. dec. 18-a estéjén. Solymosi Sebestyén karvezető és Hacheleva Ludmilla zenetanárnő vezetésével klasszikus karácsonyi és újévi dallamok csendültek fel a nívós pilisi zenészektől és a kis növendékektől. Az őket hallgató népes gyülekezet hálásan köszönte meg a karácsonyi előtti napokban a szívet és lelket melengető és karácsonyi hangulatot közelségbe hozó dallamokat.


2013. december 16., hétfő

Ádventi Forgatag 2013

Gyülekezetünk ádventi vásárát második alkalommal tartottuk meg. Karácsonyra készülve az ádventi vásár jó lehetőséget adott a találkozásra, a beszélgetésre, a gyerekekkel való együttlétre, finom falatok kóstolására és karácsonyi ajándékok vásárlására.
A Pilisi Evangélikus Szeretetszolgálat bölcsődéjének gondozónői és gyülekezetünk lelkésze egy kis bábjátékkal készültek karácsony alkalmából. A kisgyermekek és a családok nagy örömmel jöttek el mindkét előadásra!
A Tűvarázs kézimunkakör tagjai szebbnél szebb karácsonyi ajándékokkal készültek az ünnepekre, amelyekből örömmel vásárolt mindenki, ahogyan a patchwork, keresztszemes és hagyományőrző ajándékokból is. Az ádventi forgatagban nagy sikert aratott a halászlé, a matutka, a sült kolbász, a forralt bor és a sütemények is.
Köszönet mindenkinek az előkészületekért, a lebonyolításért és a jó hangulatért!


2013. július 22., hétfő

Isten kis művészei - gyülekezeti hittantábor 2013

Hittanos gyermekeink kreativitására és játékos kedvére alapozva idén nyáron is a bábozás, a dramatizálás és a kézműveskedés volt hittantáborunk alapja. Három bibliai történet köré épült a hét programja - Noé bárkája, Dániel az oroszlánok vermében és a 12 éves Jézus a templomban voltak azok a történetek, amelyeket először bibliatanulmány formájában ismertek meg  gyerekek. Mindezek után három csoportot alkottunk és több napon keresztül készültünk a történetek előadására. Különböző stílusokban, de szinte teljesen a gyerekek közreműködése által próbáltuk a jeleneteket, melyeket a tábor végén a szülőknek és családoknak is előadtunk. Nagy sikere volt a jeleneteknek és a kreatív feldolgozásoknak!
Hittantáborunk helyszíne a Sipító Pihenőpark volt, mely Pilis közelében található. A gyönyörű parkos helyszín újra csodálatos hátteret biztosított táborunknak, a finom ételeket és a sok-sok segítséget köszönjük a Sipító munkatársainak! Nagy élmény volt újra a lovaskocsizás a közeli erdőkben és mezőkön.
Gyülekezetünkből Török Anett és Pángyánszky Ágnes lelkészek, Keveházi Márta kántor és Keveházi D. Sámuel hittanár-szakos hallgató voltak a hittantábor vezetői. Bízunk benne, hogy ez az öt nap felejthetetlen élmény lesz hittanosainknak és ugyanilyen lelkesedéssel fogjuk belevetni magunkat a tanév során is a gyermekek között végzett szolgálatba és a hittanórákba!
A fotókat Pángyánszky Ágnes és Krámer György készítették. A diavetítésre kattintva a fotók egyesével is megtekinthetőek!


2013. június 14., péntek

Hálaadó Tanévzáró Istentisztelet - 2013


A 2012/2013-as tanév utolsó előtti hétvégéjén hálaadó istentiszteletre gyülekeztünk össze, hittanos gyermekek, családtagok és gyülekezetünk.
Az egész elmúlt tanévért hálát adtunk - hasonlóan ahhoz az egy emberhez, aki nem sajnálta az időt és a fáradságot ahhoz, hogy visszatérjen Jézushoz, miután meggyógyította őt. A 10 leprás történetének felelevenítésében segítségünkre volt egy kis bagoly is, aki nagyon kíváncsi volt arra, mit jelent a hálaadás az életünkben és arra, hogyan is adunk konkrétan hálát, Istennek minden ajándékáért.
A hittanos, frissen konfirmált és ifis csapat az istentisztelet végén külön áldásban részesült és egy igéslapot kapott ajándékba, melyen szintén egy hálaadó ige szerepelt.
Köszönet az istentisztelet fotóiért Berki Viktóriának! A diavetítésre kattintva a fotók egyenként is megtekinthetők egy Picasa albumban!


2013. június 6., csütörtök

50 éve konfirmáltak ünnepe és D. Keveházi László ny. esperes-lelkész ünnepi igehirdetése



A Pilisi Evangélikus Gyülekezet június első vasárnapján ünnepelte mindazokat, akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten igét hirdetett D. Keveházi László ny. esperes-lelkész, aki az 50 évvel ezelőtti konfirmandusokat is konfirmálta. Örömmel adjuk közre Laci bácsi ünnepi igehirdetését!

Köszönjük mindenki közreműködését és a csodálatos közös ünnepet!


„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
(Róma 1,16–17)


Keresztyén Testvéreim! Kedves Ünneplők!

A mai alkalom külön meghívottjai az 50 évvel, mondjuk úgy mintegy félévszázaddal ezelőtt konfirmáltak (1963). Mivel ez az alkalom különleges színe, ezért hadd kezdjem egy pilisi konfirmációi emlékkel. Konfirmáció volt aznap. Délután elmentem egy kedves családhoz a Bicskei út végére, szinte már a bicskei úti tanyákra.  Abban a családban is volt konfirmandus? - erre nem emlékszem. De emlékszem egy kedves, akkor idős, özvegy (80?)  asszony-testvérre, aki betegen feküdt. Beszélgettünk a konfirmációról. Egyszer csak azt kérdezte: elmondjam, a konfirmációi vallástételt? Persze, megkértem rá. Ünnepélyesen felült ágyába, kezét összetette és hibátlanul elmondta! Nem tudom, ma itt ki tudná elmondani? Bevallom Nektek: én sem. Ezért ragadott meg az idős testvér hitvallása. S még azt is elmondta, ami az ő kérdése és felelete volt. Ez a testvérünk nincs már közöttünk persze, de emlékeimben élénken él. Neki a konfirmáció valóban életre szóló emlék volt.

Hogyan kapcsolódik ehhez mai igénk? – kérdezhetné valaki. Egyszerűen úgy, hogy ez az ige is hitvallás. A Római levél „összefoglalása,” summája, de Pál apostol hitvallása, életének, szolgálatának meghatározása is. Azt hiszem, hogy mai igénk minket is hitvallásra akar indítani. Ez a hitvallás az evangélumról  szól. És ez a hitvallás is konfirmálni, megerősíteni akar bennünket is minden istentiszteleten, ma talán különösen is, akár jubilánsok vagyunk, akár nem. Nézzük meg együtt, miről szól ez a hitvallás, más szóval miről szól az evangéliummal kapcsolatban igénk.

„Nem szégyellem, hiszen Isten ereje az.” – olvassuk. Az evangélium erő. És nem emberi erő, ami sokféle van, de behatárolt. „Isten ereje az.” Szeretném, ha elgondolnátok arról, hogy ki vallja ezt? Az a Pál, aki Saul korában üldözte a keresztyéneket. Voltak olyanok, akiket ezért börtönbe is juttatott. Ilyen céllal indult Damaszkuszba is. És ez lett az ő „damaszkuszi útja.” Isten lehajolt hozzá és az üldözőből apostol lett. S ez nem csak régi történet, hanem ismétlődő is. Isten hatalma, ereje bele tud nyúlni az ember életébe, és meg tudja változtatni azt.

A napokban kaptam meg azt a levelet, élettörténetemet, amit a Teológiára jelentkezésemkor írtam. (1948)  Megírtam, hogy katonatiszt akartam lenni, aztán pedig tanár. Isten egyiket sem akarta. Egy súlyos betegségből felgyógyulás után Gyenesdiásra kerültem, ahol akkor evangélizációk, konferenciák voltak. Ott került kezembe igazán a Biblia. És ott láttam meg, Isten szándéka nem az, hogy katona, vagy tanár legyek. Gyenge példa, biztos hallottátok is már. De talán arról szól ez is, hogy Isten le tud győzni, meg tud ragadni.

Nemrégen egy lelkésztestvér temetésén voltam. Évfolyamtársam volt. Ő írja le egy fiatalkori emlékét: „1945 telén Budán dolgoztam. Késő éjjel, az utolsó járattal utaztam. A Móricz Zsigmond körtéren kiinduló villamos lépcsőjén is lógtak az emberek. Fölugrottam, de visszaestem volna… kéz nyúlt ki a fejek fölött és behúzott, mielőtt a közeledő vasoszlop lesodort volna.” Akkor tapasztalta meg először Isten életmentő tettét.

Igen, az evangélium Isten megmentő, életmentő ereje. Nem régen otthonunkban, ahol most élünk, meghalt valaki. Nem tudom, hogy hívő ember volt-e? Ahogy ő mondta és sokan: „a maga módján.” De szívesen imádkozott velem, mindig kezembe kapaszkodva. Utolsó napján az otthon lelkészével beszélgetett. Elmondta, hogy ő emberileg nem érzi bűnösnek magát, de tudja, hogy Isten előtt bűnös. Mit kell tennie? A lelkész ezt mondta: semmit. Bízza magát Istenre, ő lehajol hozzá is. Így ment el.

Igen, az evangélium Isten ereje. Nem mindig érezzük ezt, emberi szót hallunk, pedig ezen keresztül Isten hajol le, ragad meg. Most is, Hozzád is. Aki 50 évvel ezelőtt itt térdeltél, vagy aki itt vagy ezen az istentiszteleten. Azért vagy itt, mert Isten le akar hajolni, és meg tud menteni. Gyenge szavaimon keresztül Isten keze nyúl Feléd, és ki tud emelni, újjá tud tenni Téged is.

De igénk folytatódik: minden hívő üdvösségére.  Mert az evangélium nem csak egyeseké. Nemcsak Pál apostolnak szólt, sőt nem csak a választott népnek, amely ma sem akarja meghallani. Minden embernek Sőt: kivétel nélkül. Amikor én ezt először hallottam, úgy éreztem: misszionáriusnak kell lennem. Azt is elmondom: a mohamedánok közé készültem. Mert az evangélium mindenkié! Azóta is hirdettetik a világban. Ha volna egy olyan készülék, amelyik megmutatná, hogy most hány helyen és kiknek szól az ige, csodálkoznánk! Hány nyelven hirdettetik! A napokban egy ünnepélyen voltam, ahol kiállítást nyitottak ezzel a címmel: Luther magyarul. De így is mondhatnám: az evangélium magyarul. 1541-ben egy Sylvester János nevű prédikátor fordította le először az egész Újtestámentumot magyarra. S benne az előszóban olvashatjuk a régies nyelven írt ajánlást:

Próféták által szólt rígen néked az Isten,
Az kit igírt, ímé, végre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess,
Az ki zsidóul és görögül és vígre deákul
Szól vala rígen ,szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.

Istenünk minden nyelven és minden embernek hirdettetnie akarja megmentő evangéliumát. Csak az Útmutató ma már 50 nyelven jelenik meg és Biblia még több nyelven.  De jó lenne, ha meghallanád: ebben a mindenkiben Te is benne vagy!  Nem tudom, milyen szívvel ültél be, mit hoztál Magaddal. De Isten evangéliuma Neked szól bárki vagy itt. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, Téged is meg tud és meg is akar menteni.

És még arról nem is szóltunk: „minden ember üdvösségére.”  Az evangélium valóban Isten mentőkötele, vagy mentő öve. És semmi más nem tud az életre menteni, csak az evangélium! Senki más nem tud Veled maradni, amikor indulnod kell, csak Jézus. A mai nap evangéliumi igéje a gazdag és Lázár története. Mindketten meghaltak, mindkettőt eltemették. Ezután jött a különbség:egyik a szenvedésre, a másik az üdvösségre jut. A halál nem pont. Nem is kérdőjel, hanem kettőspont. Valami következik. De Isten azt akarja, és ezért tett meg mindent, hogy Te Vele legyél a paradicsomban! Ezért hallod a szót, ezért szólal meg az evangélium itt és mindenütt.

„Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne, hitből hitbe.”  – olvassuk tovább. Nem tudom, de biztosan hallottátok erről Luther „toronyélményét”. Éppen ezzel az igével foglalkozott. Amikor „Isten igazságát” olvasta, elrémült.” Gyűlöltem ezt a szót – írta. Hiszen, ha Isten igaz, és ítél, neki vesznie kell. És egyszerre megértette: Isten igazsága: Jézus Krisztus. Ráhárult minden büntetés, hogy minket Isten „igaznak” fogadjon el.  „Akkor felugrottam, és körbe szaladtam a kis szobát örömömben. Mintha a mennyország ajtaja nyílott volna meg előttem.” Ez az evangélium tartalma. Isten kínra, szenvedésre, halálba adta Fiát, hogy Téged megmentsen. Urunk olyan bíró, aki nem kiszabja, hanem magára vette büntetésünket. Neked pedig meg vannak bocsátva bűneid.  Erről szólt a konfirmáció és erről szól a mai istentisztelet is. Indulhatsz örömmel, új lélekkel, élettel tovább.

Csak egyet kérek: fogadd ezt hittel. De nem is jól mondom, mert ez sem követelés, hanem Isten ajándéka. „ Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon, úgy is, ha nem kérem." József Attila így fejezte ki Isten ajándékozó szeretetét. Elfogadhatod, a Tiéd. És innen élhetsz: hitből hitben. Holnap már nem a mai hittel kell és lehet élned, mert Isten az új napon új hitet tud és akar Neked adni. Ezt jelenti: hitből hitben.

Ha már Lutherről szóltam, akkor még elmondom befejezésül. Kezdetben követőit „lutheránusoknak” nevezték, Luther tiltakozott ellen. „Rólam ne nevezze senki magát, vagy más ember őket!.”S ha már név kell – hadd mondjam itt németül – „evangelisch” legyen a nevük. S ez alatt nem „evangélikust”, hanem „evangéliumit” értett. Olvastam egy kis versikét egyszer: „én evangélikus vagyok, halálomig az maradok.” Szép, de Isten többet akar, hogy mondhasd: én „evangéliumi” vagyok, mostantól abból élek.  És: fogok élni.
Ámen.

D. Keveházi László ny. esperes-lelkész

2013. május 21., kedd

Konfirmációi ünnepi istentisztelet 2013

Pünkösd hétfőjén tartjuk minden évben a konfirmáció ünnepi istentiszteletét, amelyen ebben az évben 26 konfirmandus tett bizonyságot hitéről és járult először az Úr megterített asztalához. Az ünnepi pillanatokban valóban Isten Szentlelkének munkálkodását élhettük át! Köszönjük a Mindenható Istennek ezeket a fiatalokat és kérjük, hogy óvja és védje őt a továbbiakban is! Az ünnepi istentisztelet igehirdetésében Krámer György esperes-lelkész egy esernyővel szimbolizálta azt a gondoskodást és szeretetet, amelyet Isten jelenléte jelent mindannyiunk életében!
Gratulálunk a frissen konfirmáltaknak és minden pénteken 5 órára várjuk őket ifjúsági órára!
Köszönet a konfirmációs fotókért Pálinkás Zsófiának! A diavetítésre kattintva a fotók egyesével is megtekinthetőek egy Picasa albumban!



Konfirmációi szóbeli vizsga 2013

26 konfirmandus, 11 fiú és 15 lány számolt be a konfirmandus órák során megtanultakról Pünkösd vasárnapjának délutánján. Az ünneplő gyülekezet örömmel hallgatta a Bibliáról, a keresztségről, az imádságról és az úrvacsoráról elmondottakat. A beszámolók között énekek hangzottak el, sokszor szólóének formájában. Gratulálunk konfirmandusainknak!
A fotókat köszönjük Pálinkás Zsófiának! A diavetítésre kattintva a fotók egyesével is megtekinthetőek egy Picasa albumban!