Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól
és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét,
és amit megírva találunk Királyok első könyve 17 fejezet 18-24. versek, a
következő képen:
Történt ezek
után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének a fia, és betegsége
olyan súlyossá vált, hogy már nem is lélegzett. Az asszony így szólt
Illéshez: Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy
emlékeztess bűnömre, és megöld a fiamat? Ő ezt mondta neki: Add ide
a fiadat! És kivette az öléből, felvitte a felső szobába, ahol lakott, és az
ágyra fektette. Majd az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Istenem,
Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és
megölöd a fiát?! Azután háromszor ráborult a gyermekre, és így
kiáltott az Úrhoz: Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe!
Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az
föléledt. Illés ekkor fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a
házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az
asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy
igaz a te szádban az Úr igéje!
1. Csoda
Szeretett Testvéreim az Úr Jézus
Krisztusban! A sareptai özvegyasszony története talán mindenkinek ismerős. Ez
az asszony a fiával élt Sareptában egy olyan időszakban, amikor nagy volt az
éhínség ezen a területen. Illés prófétával találkozik, aki segítséget, szállást
és étkezést kér tőle. Az asszony tudja, hogy alig van valamijük, de mégis
megosztja a prófétával azt a kevés olajat és lisztet, hogy utána közösen várják
ez elkerülhetetlent, az éhhalált.
De csoda történik abban a házban, ugyanis
mindennap újra termelődik a liszt és az olaj, és minden nap tudnak enni, és így
életben tudnak maradni, a legnagyobb éhínség közepette is. De az átélt csodák mellett
történik egy tragédia is ezzel a családdal. Az asszony egyetlen fia nagyon
beteg lett és meg is halt. És ott áll az ez asszony tehetetlenül megannyi
kérdéssel a szívében.
Mi bajod van velem Isten embere? Azért
jöttél, hogy emlékeztess a bűnömre? Azért jöttél, hogy megbüntess? Hogy elvedd
a fiamat? Miért teszed ezt velem?
2. Miért?
Miért? Olyan kérdés ez, amely mindannyiunk
életében benne van. Miért vannak természeti katasztrófák? Miért vannak háborúk?
Miért van éhezés, szegénység? Miért vannak gyógyíthatatlan betegségek? Miért
kell szenvednie az embernek, egy gyermeknek?
Ha van Isten, miért nem tesz ezek ellen?
Miért büntet bennünket? Miért veszi el azt, akit szeretünk? Miért?
Illés próféta nem válaszol az asszonynak,
nem akarja, vagy nem tudja védeni sem magát, sem Istenét. Egyszerűen csak
felviszi ezt a gyermeket a felső szobába, és elkezd kiabálni az Istennel. Kérdőre
vonja őt, miért kell elvennie ennek az asszonynak az egyetlen támaszát, a
gyermekét. Ő, akiről azt gondolnánk, hogy szorosabb kapcsolata van az Istennel,
hogy több mindent tud róla, ő is döbbenten áll az események előtt.
Nekem is sokszor felteszik ezt a kérdést,
én is sokszor hallom a vádlást, miért engedi ezt az Isten, miért kell ennek így
lennie.
És nagyon sokszor én sem tudok mit
mondani. Nem tudok mit mondani az anyának, aki siratja a gyermekét, a
gyermeknek, aki siratja az anyját. Nem tudom és nem is akarom védeni az Istent,
vagy saját magamat. Sőt nagyon sokszor én magam is vádolom, kérdezem és
kérlelem az Isten. Miért történnek ezek?
Az Istennel való kapcsolatunkban az is a
csodálatos, hogy megtehetjük, hogy kérdőre vonjuk az Őt, hogy vádoljuk, hogy
kiabálunk vele, hogy ordítunk.
Hiszen neki elmondhatjuk minden bánatunk,
keserűségünk, fájdalmunk. Nem fog elfordulni tőlünk. Az Isten nem olyan
dölyfös, hogy csak a hízelgést, a köszönöm, a dicsőítést hallja és látja.
Meghallgatja a jajj kiáltásainkat is, panaszunkat, ismeri fájdalmunkat. Látja
szenvedésünket.
Egyszer egy ismert keresztyén orvost
kérdeztek meg, egy haldokló gyermek ágya mellett a kétségbe esett szülei. Miért
engedni ezt az Isten? Hol van ilyenkor ez Isten? Ez az orvos, ugyanúgy
összetörve, csak ennyit tudott mondani: itt sír együtt velünk…
Vannak az életben olyan helyzetek, amikor
nem tudunk mit tenni. Emberi erőnk, akaratunk, tudásunk végére érünk. Nem
segíthet sem pénz, sem hatalom, sem orvostudomány. Nem marad semmi más csak a
hit, az imádság, az Istennel való kapcsolat.
Ahogyan Illés is imádkozott, nem tudott
mást tenni, csak háromszor ráborult erre a gyermekre és imádkozott a csodáért.
Itt ebben a történetben megtörtént a
csoda, feltámadt a gyermek. És az édesanya boldogan mondja, most már tudom,
hogy az Isten embere vagy! Most már…
Hányszor vagyunk mi is így. Majd, ha
megtörténik a csoda akkor elhisszük, hogy megéri az Istenben bízni, neki hinni.
Hiszem, ha látom, mondta Tamás is, aki Jézus tanítványa volt. Majd, ha velem is
megtörténik, ha megfoghatom a sebeit, akkor elhiszem, hogy feltámadt, elhiszem,
hogy van ereje.
És ha valóban átéljük a csodát, akkor
mindennél boldogabbak vagyunk, akkor nem azt kérdezzük, hogy miért pont nekünk
sikerült, hanem egyszerűen csak örülünk.
De mi történik akkor, ha nem akar jönni a
csoda? Ha imádkozunk, kérünk, könyörgünk, de semmi sem történik? Hogy lehet
ilyenkor elfogadni az elfogadhatatlant? Hogy lehet a veszteségben megnyugodni?
Hogy lehet a gyászt feldolgozni?
3. Legyen meg
Ilyenkor sem marad semmi más, csak Isten
és én, és a közöttünk lévő kapcsolat, az imádság. Szüntelenül imádkozzatok,
mondja az Isten igéje. Örömben és bánatban, jó időben és rossz időben. Kérve,
köszönve, keseregve, vádolva. Szüntelenül imádkozzatok. Van, amikor egyszerűen
nem marad más.
Maga Jézus is ezért tanította a Miatyánk imádságot,
hogy bármikor megszólíthassuk az Istent. Van ebben az imádságban egy nagyon
súlyos mondatrész: legyen meg a Te akaratod…
Nagyon nehéz ezt szívből és hittel
kimondani. Mert mi van akkor, ha én nem azt akarom, amit az Isten? Hiszen én
azt akarom, hogy csoda történjen, hogy mellettem maradjon a szerettem, a
házastársam, hogy meggyógyuljon a gyermekem, meggyógyuljon a szülőm.
Legyen meg a te akaratod…
"Legyen meg a Te akaratod! “
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod! “?
Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“
Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghez viheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én! -
A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak! -
"Legyen akaratod-, ha nap nevet.
"Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!
Nem most már hiszek, hanem hiszek, ha
könnyű, ha nehéz. Hiszek akkor is, ha fáj, ha minden elveszett. Hiszek, mert
tudom, hogy ha könnyű, ha nehéz, az Isten nem hagy engem magamra, hanem velem
örül és velem együtt sír. Tudja, hogy mi az öröm, és milyen a veszteség, és azt
akarja, hogy higgyük, Ő nem akarja senkinek a szenvedését, a veszteségét, a
gyászát. Nem akarja, senki halálát, hanem hogy éljen. Éppen ezért jött Jézus
Krisztus erre a földre, hogy elvegye a halál hatalmát, és örök élettel
ajándékozzon meg mindenkit ezen a földön.
Szeretett Testvéreim az Úr Jézus
Krisztusban, mindannyian várjuk a csodát, van, aki már egy kisebb csodának is
örülne, és mindent megváltoztatna, valaki valami nagyon nagyra vár. Várjuk a
csodát, reménykedünk, mert szükségünk van a reményre. Hol szükség, ott Isten.
Hol Isten ott áldás, hol áldás, ott béke, hol béke, ott szeretet, hol szeretet,
ott hit. Hol hit, ott szívből ki tudjuk mondani: Legyen meg a Te akaratod.
Ámen