Megtalálva lenni!

Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk János evangéliumának 10. fejezetében 11-18. versben a következőképpen:

"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.  Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.  Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,  ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.  Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." 

Pásztorok

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egy-egy ifi kirándulás, vagy hittan versenyre való utazás előtt mindig izgulok egy kicsit. Hiszen nem csak a saját dolgaimat kell bepakolnom, hanem el kell raknom a mindenféle jegyeket, gyerekek papírjait, esetleg pénzt. Mindent többször is átnézek, hogy biztosan semmi sem maradjon otthon.

A másik dolog ami miatt még izgulni szoktam, hogy az utazás, kirándulás során senkinek ne essem semmi baja. Hiszen ezek a gyerekek rám vannak bízva, én felelek értünk. A legutóbbi ilyen kirándulásunk, még az ősszel volt, amikor egyházmegyei konfi és ifinapot szerveztünk Budapestre. Tőlünk majdnem 30-an mentünk, tömegközlekedéssel, BKV járatokkal. Eléggé izgultam, hogy mindig mindenki időben leszálljon a villamosról, nehogy valakit elhagyjunk. De végül minden jól alakult. Én egész jól tudtam őket vezetni, a gyerekek pedig egész jól követtek engem.

Egy igazi vezetőinek az a legfontosabb, hogy a vezetettjei, a rá bízottak biztonságban legyenek. Egy igazán jó vezető, egy igazi pásztor, még az életét is adja a juhaiért.

Jézus is így beszél magáról János evangéliumában.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Húsvét után, már teljesen érthető Jézusnak ez a mondata.

A zsidó nép Jézus személyében egy igazi vezetőt várt és látott is meg. Vezette a népet, tanított, gyógyított, és amikor látta a farkasokat jönni, nem futott el, hanem az életét is feláldozta.

Béresek

De a béresek nem ilyenek. Ők, amikor látják, hogy közeledik a baj, azonnal elfutnak. Igazából nem fontos számukra a nyáj, nem fontosak az emberek. De általában az ilyen vezetők a leghangosabbak. Hangosan hirdetik, hogy ők mennyi jót tettek és tesznek, hogy mennyire jó vezetők, és hogy mennyi jót tesznek a néppel. Aztán amikor jön az igazi baj, hirtelen eltűnnek, mert igazából nem fontos nekik a másik ember, csak saját maguk.

Talán mi is találkoztunk már ilyen vezetőkkel. Akik hangosan hirdetik, hogy a javunkat akarják, de amikor baj van, nem számíthatunk rájuk.

Most baj van, ezt mindannyian érezzük, és talán azt is érezzük, hogy szükségünk van egy igazi vezetőre az életünkben. Nem olyanra, aki csak hangzatos szlogeneket mondogat, vagy aki csak ígérget. Olyan vezető kell az életünkbe, aki ismer bennünket, és aki mindent megtesz értünk.

Jó Pásztor

János 10. fejezetében korábban azt is olvashatjuk, hogy a Jó Pásztor néven nevezi az ő juhait. Mindegyiket ismeri, tudja a nevét, az élettörténetét, küzdelmeit, vágyait, kérdéseit. Nem csak számok, nem csak tucat emberek vagyunk a szemében, hanem valóban ismer bennünket. Úgy ismer, ahogyan senki más ezen a földön, hiszen ő teremtett bennünket.

De nem csak ismeri, hanem a Jó Pásztor szereti is az övéit. Ő maga röviden így fejezi ezt ki: “A jó pásztor életét adja a juhokért!”

Szeret! De hát miért? Mit akar velünk? Miért kellünk neki? Hiszen ismer, azaz tudja, milyen értéktelenek, haszontalanok, hálátlanok tudunk lenni. De nem is a kiválóságunk, jóságunk, szépségünk az, ami Őt megragadta, amiért Ő az övéivé akar tenni bennünket, hanem éppen megfordítva: a szegénységünk, a nyomorúságunk, a hiányosságunk, a tehetetlenségünk - a bűnünk! Ezért akar Ő a Pásztorunk lenni!

Bűneink miatt lett “Jó Pásztorrá”. Olyan pásztorrá, aki utánamegy az elveszett századiknak! Otthagyja a kilencvenkilencet, és nem nyugszik, míg meg nem találja az elveszettet!

Odáig elmegy ebben a keresésben, hogy még az életét is feláldozza az elveszettekért. Ezt nem kényszerből teszi. „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

Jézusnak küldetése volt a földön, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Hogy megkeressen és megtartson bennünket, és hogy az életét adja értünk. Mindezt nem kényszerből tette, hanem ezért, mert nagyon szeret bennünket. 

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Elveszni nagyon könnyű. Elég hozzá egy pillanat, amikor nem figyelünk a vezetőre, életünk Pásztorára, és már el is vesztünk. Már nem találjuk az irányt, a helyes utat.

Maguktól visszatalálni, szinte lehetetlen. Hiszen olyan könnyen hallgatunk más, hangos vezetőkre, akik csábítanak bennünket. Az ő követésük közben pedig még jobban elveszünk.

De átadhatjuk az irányítást, és engedhetjük, hogy megtaláljanak. A Jó Pásztor keres bennünket, ott hagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egy elveszettet. Bármeddig elmegy értünk, még az életét is odaadja.

De ha már egyszer megtalált bennünket Jézus, ne vesszünk el újra. Ne más, hangosabb vezetőkre hallgassunk, hanem a Jó Pásztor szelíd hangjára.

A felgyorsult világban sokszor nehéz csendben lenni. Figyelni a belső hangokra, figyelni Isten szavára.

De most lehetőségünk van befelé figyelni, elvonulva a belső szobánkban hallgatni a Jó Pásztor szelíd, vezető hangjára. Átélve, hogy milyen jó dolog hozzá tartozni, megtalálva lenni. Ámen

Ezen a linken keresztül nézhető meg online az istentisztelet: https://www.youtube.com/watch?v=ZGSe1qh7NZE

Perselypénzt pedig itt lehet utalni: https://perselypenz.lutheran.hu

Nagy pillanatok

Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zakariás próféta könyvének 8. fejezetében, a 3-tól a 9. versig, a következőképpen:

„3 Ezt mondja az Úr: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek.
4 Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. 5 A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. 6 Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura. 7 Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. 8 Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a próféták szájából akkor, amikor lerakták a Seregek Ura házának az alapját, hogy felépítsék a templomot.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Visszatérés

Talán az utóbbi pár hétben sokan hozzászoktak ahhoz, hogy a lelassult életritmus miatt a nagy pillanatok is ritkábban találnak ránk. Éppúgy babiloni fogságban érezzük magunkat, mint Izrael népe. Remélhetőleg a miénk nem hetven évig fog tartani, mint az övék. Izrael népe számára nem is a visszatérés nagy pillanata volt nehéz, illetve a normális életbe való visszatérés, hanem az azt megelőző időszak. A várakozás időszaka ugyanis látszólag nem más, mint hosszú és unalmas napok sorozata. Valójában ez is egyetlen nagy pillanat, ami miértünk nyújtott meg egy kicsit az Égi Karmester. A visszatérést mindig felkészülés előzi meg, ilyenkor figyelni és imádkozni, valamint hasznos, a testi-lelki egészségünket szolgáló tevékenységet kell folytatni. A Bibliát tanulmányozó tudósok szerint a babiloni fogság ideje alatt született meg írott formában is az Ószövetség első fele, ami addig csak szóbeli hagyományként volt jelen a nép hitében. Nos, a zsidóknak bőven volt idejük leírni mindazt, amit Isten Szentlelke diktált nekik. Remélem, mi is ilyen áldott tevékenységgel tudjuk most kihasználni a nekünk rendelt felkészülési időt...

2. Kiszabadulás

A próféták könyve, így Zakariás könyve is így foglalható össze röviden: ahhoz, hogy Izrael szabadulása megtörténjen, előbb lélekben kell szabadnak lenniük mindenféle bűntől. Bele se gondolunk, hogy a testi bajokat mennyi lelki baj és mennyi bűn előzi meg.

Aki ismeri a Szentírást, az ismerheti Izrael királyainak példáját. Mindegyiküket felkent szabadítóként küldte az Úr az Ő népéhez, de sajnos a legtöbbjük inkább elnyomó zsarnokként vonult be a történelembe. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy amilyen a király, olyan az ő tulajdon népe is: bálványimádó, tivornyázó, gyilkos, kapzsi, és lélekben halott. Isten terve azonban nem skatulyázható be egy koronába – szó szerint, és átvitt értelemben sem. Szabadításra várni tehát csak imádságban, valamint szorgalmas, becsületes és átgondolt munkában lehet. Isten terve ugyanis nem egy aranyból készült koronában vált láthatóvá – és nem is egy mikroszkopikus méretű vírusban – hanem egy tövisből font koszorúban, az Ő Egyszülött Fia fején. Neki semmi sem lehetetlen. Az sem volt lehetetlen, hogy zárt ajtókon is átlépjen, így hozva szabadulást a félelemtől ledermedt tanítványoknak. Ez volt számukra a szabadulás pillanata, és innen léphettek rá arra az útra, ami pünkösd felé, az egyház születése felé vezetett. Jézus hozzánk is eljön ma, a zárt ajtókon keresztül is, és megszabadít bennünket. Nem az lesz a szabadulás pillanata, amikor mindenki újra szabadon járhat-kelhet a városban, szájmaszk és gumikesztyű nélkül. Az lesz a szabadság pillanata, amikor mindenki szabad lesz lélekben. Amikor jelét adjuk annak, hogy otthonról, egymástól távol is egy gyülekezet vagyunk, mert lélekben szabadok vagyunk a bűntől és a félelemtől.

3. Legyetek erősek!

Az idei különleges húsvéti élményünk még nagyon friss. Ezzel a friss és különleges mennyei erővel – ezzel a húsvéti hittel – felruházva készülhetünk arra a csodára, amit Isten tervez velünk és általunk véghezvinni, és amire valóban szükségünk van. Ez a hit vezette győzelemre Isten népét már számtalanszor – erre van meghívásunk most is. Nem a tétlenség idejét éljük, hanem valami egészen másfajta aktivitásét, ami minden bizonnyal felkészíti ezt a gyülekezetet valami újra, valami nagyszerűre. Egy olyan felkészülési időszakot élünk meg tehát, ami erősebbé teheti testi-lelki-szellemi immunrendszerünket, ha Istenre figyelünk.

„Legyetek erősek!” – mondja az ÚR. Legyetek erősek mindenek előtt lélekben, hogy hitetekkel felvértezve várjátok mindazt, ami történni fog, bármi is legyen az, bármikor is legyen az. Legyetek erősek elmétekben, hogy friss, bölcs és teremtő gondolatokat teremjetek, bárhol és bármikor is legyen azokra szükség. Legyetek erősek testetekben, hogy meg is tudjátok majd cselekedni hitetek szerint mindazt a jót, amit Mennyei Atyátok rátok bízott. Amikor ezt megtesszük, alighanem ez lesz az a bizonyos nagy pillanat, amire vártunk.

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Istenünk, mi nem láttuk a te Fiadat, Jézus Krisztust a saját szemünkkel, testét sem érintettük a kezünkkel, mégis merünk hinni benne. Kérünk, segíts erre erőddel, és küldd el Lelkedet, hogy elvezessen bennünket minden igazságra, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Szívem tele van azzal, ami körülöttem történik. Úr Jézus, te űzd ki belőlünk mindazt, ami zavar és megakadályozza, hogy rád hallgassunk. Tedd szabaddá szívünket Szentlelked által, hogy áldjunk és magasztaljunk téged ezzel a gyülekezettel. Ámen!

Az alábbi linkre kattintva az istentisztelet megtekinthető gyülekezetünk Youtube csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=ju1uwVAtBPg

Jelen-Lét

Húsvét ünnepe

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Jób könyvének 19. fejezetében 0 25-26. versben a következőképpen:

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. „

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Tudom

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.  

Mi emberek, és főleg a felnőttek, sokszor büszkén állítjuk magunkról, hogy mi mindent tudunk. Mindenre tudjuk a választ, mindig tudjuk, hogy hogyan kell dönteni, mit kell tenni. És ha mégis egy olyan kérdés kerül elénk, amire nem tudjuk a választ, az csak a véletlen műve lehet és inkább nem is foglalkozunk vele.

Mindenre tudni akarjuk, vagy tudni véljük a választ, és úgy gondoljuk, hogy ez jól is van így.

Mai ünnepi igeszakaszunk is ezzel a kijelentéssel kezdődik: mert én tudom…

Jób az életében elég sok mindent tudott. Tudta, hogy a családja ott lesz mellette, hogy az állatai, a földje biztosítja számára a megélhetést. Tudta, hogy a barátaira mindig számíthat.

Aztán egyszer csak ez a tudás szertefoszlott és bizonytalansággá változott. Családját elvesztette, a biztos megélhetése is a semmibe veszett, a barátai nem értették meg. Egyedül maradt. Ami eddig biztos volt, semmivé lett.

A tanítványok is hasonlóan érezhették magukat azon a nagypénteken, amikor minden megváltozott. Még az elején azt, is gondolhatták, hogy tudják mi fog történni. Jézus leszál a keresztről, megmutatja igazi hatalmát, mindenki megrendül, és ők végre igazolást nyernek. De amikor Jézus meghallt, úgy érezték minden elveszett, akit biztosnak véltek, nincs többé. Szomorúan és csalódottan távoztak a Golgota hegyéről. Szégyenükben és félelmükben el is bújtak. Magyarázatot kerestek, valami biztosat kerestek, amiben hinni tudnak.

Megváltóm

Azt hitték, hogy ismerik Jézust, hogy mindent tudnak róla. Tudják, hogy mit és hogyan szeretne tenni ebben a világban.

De igazából nem tudtak semmit. Mert hiába látták a csodáit, hallották tanításait, nem látták meg benne az igazi Megváltót.

Jób így folytatta a mondatot: Tudom, hogy az én megváltóm…

Jób itt még nem Jézusról beszél, hanem az Istennel való különleges kapcsolatáról, arról a kapcsolatról, amely nem csak vidám, könnyű helyzetekben erősítette őt. Jób arról az Istenről beszél, akivel akkor is szoros kapcsolata volt, amikor mindenki elhagyta, amikor már minden elveszett. Ebben a nehéz helyzetében is, tőle várja a segítséget. Nem valaki máshoz kezd el imádkozni, nem valaki mást keres, aki tudna rajta segíteni. Ragaszkodik az Istenhez.

A tanítványok nem ragaszkodtak, ők féltek. Féltek, hogy úgy járnak, mint Jézus, és ezt nem akarták.

Elbújtak. Talán el is akarták felejteni az egészet, tudni sem akartak róla.

Ugyanis akkor még nem tudták, hogy mit is jelent ez a szó: Megváltó.

Él

Sőt amikor jöttek a tudósítások, hogy Jézus feltámadt, nem hittek a saját barátaiknak, nem hittek a két Máriának. És amikor Jézus megjelenik a tanítványoknak, szemükre is veti a hitetlenségüket.

Nem a tudásukat, hanem a hitetlenségüket. Hiszen ésszel fel sem lehet fogni ezeket az eseményeket. Aki meghalt, újra él. Ezt csak hittel lehet megérezni.

Tudom, hogy az én Megváltóm él! mondja Jób, mondják a tanítványok, és mondhatjuk mi is.

A Megváltóm él, Ő az Élet. Ő van, volt és lesz, és mindenkor elérhető. Az én létezésem is igazolja, hogy Ő van. Hiszen születésem előtt ismert engem, már édesanyám méhében formált, gondoskodott rólam.  

Ő él, és én is akkor élet igazán, ha ezeket a szavakat hitt el tudom kimondani: Tudom, hogy az én Megváltóm él.

Nem úgy él, mint az emberek, nem úgy él, ahogyan mi, és nem is úgy halt meg ahogyan mi. Ő legyőzte a halált, hogy nekünk már ne kelljen félnünk.

Az élet nagy próbáiban, döccenőinél, amikor az életünk megtorpan, egyedül érezzük magunkat, akkor Ő ott áll mellettünk, megáll, kiáll mellettünk. Jelen van az életünkben, megszólítható, megérinthető, megfogható.

És amikor már nem marad semmi, minden szétesik, szertefoszlik, csak Ő marad nekem, a csendben mellém állása, jelen-Léte.

Kedves Húsvéti Gyülekezet! Üresek a templomok. Ma hajnalban nem töltette meg vidám ének, zsoltár, és evangélium a teret. Nem tudtunk, egymás szemébe nézve boldogan hirdetni, Jézus feltámadt a sírból.

Bár a templom üres, az ajtók is zárva vannak, de az ablakokon keresztül a húsvét fénye mégis betöltötte a teret.

A templomok üresek, de a sír is üres. Le volt zárva egy súlyos kővel, de Jézus mégis feltámadt és kilépett a sírboltból, ugyanis Istennek semmi sem lehetetlen. Húsvét evangéliuma nincs a templom falai közé várva. Mindannyiunk otthonában és mindannyiunk szívében is helyet talál.

Jelen-Léte nincs keretek közé szorítva, most is ezen a szokatlan húsvét vasárnapom mellénk áll, és köszönt bennünket: Békesség néktek!

Ámen. Imádkozzunk!

Az alábbi linkre kattintva megtekinthetik az istentiszteletet a gyülekezetünk Youtube csatornáján.

https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s

Hozsánna!

Böjt 6. vasárnapja

 (Virágvasárnap)

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk János evangéliuma 12. fejezetében, a 12-től a 19. versig, a következő képen:

„12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! 14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

Ámen! Eddig Isten írott Igéje!

1. Megmentő

Furcsa virágvasárnap ez, hiszen a mi Urunk Jézus néptelen utcákon halad végig. Bevonulása azonban nem hiábavaló: minden lakás, minden szív ajtaján kopogtat. Keresi azokat a lelkeket, amelyek bajba jutottak, és megmentésre várnak. Valótlant állít, aki azt mondja, neki ugyan teljesen rendben van az élete, úgyhogy köszöni, de nem kér Jézusból. Nekik talán még nem elég nagy a baj. Nekik talán nem árt gondolkodni még egy kis ideig azon, hogy meddig tart a saját erejük, és meddig az Isten megmentő szeretete. A nagyhét legcsodálatosabb üzenete az, hogy senki nem lehet elég jó, vagy méltó Isten szeretetéhez, de Jézus mégis két kézzel szórja, tékozolja azt. Vasárnaptól péntekig mindenki elhagyta, elárulta, megtagadta az Urat, de Ő hűséges maradt mindvégig. Virágvasárnap még annak a Megmentőnek integetünk, aki a vágyaink és elvárásaink képeiben él, és mindenféle áldott dolgot osztogat nekünk. Nagypénteken már azt a Megmentőt fogjuk látni, aki átszögezett kezeivel is a szeretetét és az áldását tékozolja. Hogy lehet-e enélkül élni? Persze hogy lehet… Csak nem érdemes! Minden jó, minden áldás Istentől származik, Aki képes arra is, hogy a rosszat jóra fordítsa. Mindenki, aki kéri és elfogadja az Ő áldását, az maga is áldássá lesz.

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.

Hol van most a virágvasárnapot ünneplő gyülekezet? Otthon, de mégis együtt. Remélem, hamarosan újra együtt leszünk a templomban, de mégis otthon leszünk. Most pálmaágak helyett a kertünk növényeivel dicsérhetjük az érkező Urat, szamárcsikó helyett pedig háziállataink emlékeztetnek bennünket a hozzánk érkező Megmentőre. Lehet, hogy a virágcserép, a locsolókanna és a gereblye lesz az új pálmaág, a kutya, macska és baromfi pedig az új szamár.

2. Megszabadító

Jézustól megszokhattuk, hogy mindig meghökkentő módon, de nagyon is szükségszerűen érkezik meg az emberek életébe. A jeruzsálemi ünneplő tömeg egy győztes királyt várt, aki megszabadítja őket az elnyomás alól. Valóban királyt kaptak, aki valóban meg is szabadította őket a bűneik nyomása alól. „Hozsánna!” – kiáltja a Jézus elé sereglő alkalmi gyülekezet. Kik ezek? És honnan jöttek? És mit jelent, amit kiáltanak? A héber „hosia-na” kifejezés azt jelenti, hogy „ó, segíts!” vagy „ments meg!” ami egy alázatos kérés a király, vagy könyörgő imádság Isten, és különösen a várva várt Messiás felé. Így érkezik meg Jézus a felbolydult Jeruzsálembe. Pálmaágakat vágtak le, és azokat lengették Jézus előtt, a tisztelet jeleként. Ez is egyfajta istentisztelet volt. Szokatlan, furcsa, rögtönzött, de istentisztelet volt.

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.

A virágvasárnapi tömeg feloszlott, azután egymás után történtek a nagyhét eseményei, majd húsvét csodája után a pünkösddel új korszak kezdődött el: megalakult az első gyülekezet. Ennek a különös, 2020-as virágvasárnapnak is vége lesz, és történnek tovább életünk eseményei. Mindazok pedig, akik most is készségesen ajtót nyitnak Jézusnak, átélhetik majd a feltámadás csodáját az örökkévalóságban, és bízom benne, hogy egy újraformálódó gyülekezet csodáját is, ha újra összegyülekezhetünk majd.

3. Üdvözítő

Akik még mindig lemondóan legyintenek, vagy csak nem értik, hogy miként tudja Isten jóra fordítani ezt a rossz helyzetet, csak a jobb és a bal lator példáját tudom felmutatni. Ezt a két gazembert Jézussal együtt feszítették keresztre, az egyiket jobb felől, a másikat bal felől. Közös vonásuk volt, hogy Jézussal ellentétben ők jogosan szenvedtek a bűneik miatt, de egyetlen dologban különböztek: a bal oldali lator nem fogadta el az üdvösséget, míg a jobb oldali kérte, megkapta, és át is élte. Így lett ő gazemberből igaz ember. Jézus megmentette őt a halál árnyéka völgyének kísértéseiből, megszabadította őt a bűnei bilincseiből, és üdvözítő szeretetével hazahívta őt Istenhez az örök életbe. Nem tudni, hogy ez a két ember hol volt virágvasárnap: talán raboltak, gyilkoltak, erőszakoskodtak. Talán hallottak Jézusról, de túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy vele foglalkozzanak. Talán még nem volt elég nagy a baj. De ott, a kereszten, a fájdalomban, a félelemben, egészen másként lát az ember. Az idei nagyhét evangéliuma az lehet, hogy van még időnk Jézusra.

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.

Üdvözülni tulajdonképpen annyit jelent, hogy behívjuk Istent az életünkbe, és Ő is behív minket a bűntelenségbe és az örök életbe. „Ne félj!” – hangzik a prófétai szó, és ezt mondja Jézus is, valahányszor megnyitjuk előtte a szívünket. Ez a szó bátorságot ad a folytatáshoz, akármilyen bizonytalan is a jövő. Ez a félelemtől mentes, szeretetteljes indulat legyen meg bennünk, ami Jézus Krisztusban is megvolt. Ámen! Ezért imádkozzunk!

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne dobj el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen...” Ámen!

Az alábbi linken megtekintető az istentisztelet a gyülekezet Youtube csatornáján:

https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s