Jelen-Lét

Húsvét ünnepe

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Jób könyvének 19. fejezetében 0 25-26. versben a következőképpen:

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. „

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Tudom

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.  

Mi emberek, és főleg a felnőttek, sokszor büszkén állítjuk magunkról, hogy mi mindent tudunk. Mindenre tudjuk a választ, mindig tudjuk, hogy hogyan kell dönteni, mit kell tenni. És ha mégis egy olyan kérdés kerül elénk, amire nem tudjuk a választ, az csak a véletlen műve lehet és inkább nem is foglalkozunk vele.

Mindenre tudni akarjuk, vagy tudni véljük a választ, és úgy gondoljuk, hogy ez jól is van így.

Mai ünnepi igeszakaszunk is ezzel a kijelentéssel kezdődik: mert én tudom…

Jób az életében elég sok mindent tudott. Tudta, hogy a családja ott lesz mellette, hogy az állatai, a földje biztosítja számára a megélhetést. Tudta, hogy a barátaira mindig számíthat.

Aztán egyszer csak ez a tudás szertefoszlott és bizonytalansággá változott. Családját elvesztette, a biztos megélhetése is a semmibe veszett, a barátai nem értették meg. Egyedül maradt. Ami eddig biztos volt, semmivé lett.

A tanítványok is hasonlóan érezhették magukat azon a nagypénteken, amikor minden megváltozott. Még az elején azt, is gondolhatták, hogy tudják mi fog történni. Jézus leszál a keresztről, megmutatja igazi hatalmát, mindenki megrendül, és ők végre igazolást nyernek. De amikor Jézus meghallt, úgy érezték minden elveszett, akit biztosnak véltek, nincs többé. Szomorúan és csalódottan távoztak a Golgota hegyéről. Szégyenükben és félelmükben el is bújtak. Magyarázatot kerestek, valami biztosat kerestek, amiben hinni tudnak.

Megváltóm

Azt hitték, hogy ismerik Jézust, hogy mindent tudnak róla. Tudják, hogy mit és hogyan szeretne tenni ebben a világban.

De igazából nem tudtak semmit. Mert hiába látták a csodáit, hallották tanításait, nem látták meg benne az igazi Megváltót.

Jób így folytatta a mondatot: Tudom, hogy az én megváltóm…

Jób itt még nem Jézusról beszél, hanem az Istennel való különleges kapcsolatáról, arról a kapcsolatról, amely nem csak vidám, könnyű helyzetekben erősítette őt. Jób arról az Istenről beszél, akivel akkor is szoros kapcsolata volt, amikor mindenki elhagyta, amikor már minden elveszett. Ebben a nehéz helyzetében is, tőle várja a segítséget. Nem valaki máshoz kezd el imádkozni, nem valaki mást keres, aki tudna rajta segíteni. Ragaszkodik az Istenhez.

A tanítványok nem ragaszkodtak, ők féltek. Féltek, hogy úgy járnak, mint Jézus, és ezt nem akarták.

Elbújtak. Talán el is akarták felejteni az egészet, tudni sem akartak róla.

Ugyanis akkor még nem tudták, hogy mit is jelent ez a szó: Megváltó.

Él

Sőt amikor jöttek a tudósítások, hogy Jézus feltámadt, nem hittek a saját barátaiknak, nem hittek a két Máriának. És amikor Jézus megjelenik a tanítványoknak, szemükre is veti a hitetlenségüket.

Nem a tudásukat, hanem a hitetlenségüket. Hiszen ésszel fel sem lehet fogni ezeket az eseményeket. Aki meghalt, újra él. Ezt csak hittel lehet megérezni.

Tudom, hogy az én Megváltóm él! mondja Jób, mondják a tanítványok, és mondhatjuk mi is.

A Megváltóm él, Ő az Élet. Ő van, volt és lesz, és mindenkor elérhető. Az én létezésem is igazolja, hogy Ő van. Hiszen születésem előtt ismert engem, már édesanyám méhében formált, gondoskodott rólam.  

Ő él, és én is akkor élet igazán, ha ezeket a szavakat hitt el tudom kimondani: Tudom, hogy az én Megváltóm él.

Nem úgy él, mint az emberek, nem úgy él, ahogyan mi, és nem is úgy halt meg ahogyan mi. Ő legyőzte a halált, hogy nekünk már ne kelljen félnünk.

Az élet nagy próbáiban, döccenőinél, amikor az életünk megtorpan, egyedül érezzük magunkat, akkor Ő ott áll mellettünk, megáll, kiáll mellettünk. Jelen van az életünkben, megszólítható, megérinthető, megfogható.

És amikor már nem marad semmi, minden szétesik, szertefoszlik, csak Ő marad nekem, a csendben mellém állása, jelen-Léte.

Kedves Húsvéti Gyülekezet! Üresek a templomok. Ma hajnalban nem töltette meg vidám ének, zsoltár, és evangélium a teret. Nem tudtunk, egymás szemébe nézve boldogan hirdetni, Jézus feltámadt a sírból.

Bár a templom üres, az ajtók is zárva vannak, de az ablakokon keresztül a húsvét fénye mégis betöltötte a teret.

A templomok üresek, de a sír is üres. Le volt zárva egy súlyos kővel, de Jézus mégis feltámadt és kilépett a sírboltból, ugyanis Istennek semmi sem lehetetlen. Húsvét evangéliuma nincs a templom falai közé várva. Mindannyiunk otthonában és mindannyiunk szívében is helyet talál.

Jelen-Léte nincs keretek közé szorítva, most is ezen a szokatlan húsvét vasárnapom mellénk áll, és köszönt bennünket: Békesség néktek!

Ámen. Imádkozzunk!

Az alábbi linkre kattintva megtekinthetik az istentiszteletet a gyülekezetünk Youtube csatornáján.

https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s