Ami fent, az van lent
Pünkösd
vasárnap
Kegyelem nektek és békesség Istentől,
a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet
azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit
megírva találunk a János írása szerinti evangélium 14. fejezetében, az 15-től a
21. versig, a következő képpen:
[Jézus mondja:] „15 Ha szerettek
engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16 én pedig kérni fogom az Atyát,
és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:
17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!
17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!
1. „Pártfogó”
Szeretett Testvéreim!
Minden kezdet nehéz. Megesik, hogy magunktól nem
tudunk valamit elkezdeni. Nincs meg hozzá a kellő erő, tudás, vagy motiváció.
Elkél a segítség, hogy rendbehozzuk életünk dolgait. Ám tudjuk, tapasztaljuk,
hogy ahol a szükség, ott a segítség – gyakran váratlan helyekről, váratlan
módokon. Legfeljebb nem vesszük észre azonnal…
A képen látható Szentlélek ábrázolás élőben is
megtekinthető: éppen itt van a fejem felett. Eddig sajnos észre sem vettem,
hogy milyen Pártfogóm, milyen Segítőm is van nekem a szószéken. Persze, láttam
már korábban is, de ahogy az általában lenni szokott: mindig átsiklott felette
a tekintetem. Nagyjából egy hónappal ezelőtt hívta fel rá a figyelmemet az, aki
ezt a fényképet készítette. Csak felfelé kellene tekinteni... Ez a felismerés
idén egy teljesen új megvilágítást adott számomra a Pünkösd ünnepének.
Pünküsd ünnepén hagyományosan a Szentlélek Isten
munkáját, vagyis a megszentelés munkáját ünnepeljük, vagyis azt, hogy Istenhez
tartozhatunk. „Egyedül Isten szent. Szent az, ami, vagy aki Istenhez
tartozik, ezért bűntelen és tiszta.” – így fogalmaztuk meg közösen az idei
konfirmandusokkal az egyik utolsó, élő találkozásunkkor. Hagyományosan most
lenne az ő nagy ünnepük, de idén kicsit változott a terv. Sebaj, mi akkor is
felfelé tekintünk!
2. „Eljövök”
A mai ünnepen felolvasott igében Jézus búcsúszavait
hallhattuk. Ahogy azt Jézustól már megszokhattuk: most is ad, szinte két kézzel
tékozol. Észreveszi a tanítványok zavarodottságát, tehetetlenségét,
szomorúságát, ezért megígéri, hogy egy kis idő, és újra eljön.
3. „Szeretni”
Amikor Jézus megszólal, cselekszik,
vagy egyáltalán csak jelen van, mindenkor valamilyen különleges erőt érzünk
megelevenedni körülöttünk és bennünk is. Ritka pillanatok ezek, sajnos néha túl
kevésnek is érezzük ezeket. Ezért küldte el a Szentlelket, a Pártfogót, az
Igazság Lelkét, hogy rajta keresztül mindenkor velünk legyen, sőt mibennünk,
hogy erőssé tegye a szíveket, és hogy ne érezzük úgy magunkat, mint akik árvák
lettek.
A képen látható facsemete a Vendégház előtti öreg
hársfa törzse és gyökerei közt látta meg a napvilágot. Az a valaki hívta fel rá
a figyelmemet, aki a padló és az udvar minden apró szegletét számtalanszor
végigsepregette már, ezért tudja jól, hogy olykor lefelé is kell tekinteni,
hogy észrevegyük a körülöttünk lévő apróságokat is. Úgy hiszem, a kép önmagáért
beszél. Az öreg hársfa örökbe fogadott egy kis fenyőfát. Nem az ő gondja lenne,
de mégis az lett, és lám, ezzel mennyi erőt ad nekünk, akik körülötte
szaladgálunk nap mint nap. Erősen, de mégis gyengéden öleli magához ezt a kis
életet. Arra tanít minket, hogy nem vagyunk árvák: az öreg hársfánál is erősebb
és gyengédebb Valaki ölel minket magához: a Szentlélek Isten, aki a mennyben –
home officeban – értünk dolgozó Jézus Krisztus láthatatlan keze.
Láthatatlan, de mégis látható… Nézzenek csak körbe a
Testvérek! A mi Urunk Jézus keze nyoma, sőt az Ő szemmel látható teste van
jelen. Az a test, amely meghalt, de feltámadt, él és mozog, erővel és élettel
teli, és ami a legfontosabb: szent, mert Istenhez tartozik. Adja Isten, hogy
mindenkor Vele maradjunk!
Ámen! Ezért
imádkozzunk!
Drága
Szentlélek jöjj,vigasztalónak jöjj!
Jöjj,
és vidámíts meg, jöjj, és vigasztalj meg!
Drága
Szentlélek jöjj,vigasztalónak jöjj!
Ámen!