Ami fent, az van lent

Pünkösd vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a János írása szerinti evangélium 14. fejezetében, az 15-től a 21. versig, a következő képpen:

[Jézus mondja:] „15 Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:
17 az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. 18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21 Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. „Pártfogó”

Szeretett Testvéreim!

Minden kezdet nehéz. Megesik, hogy magunktól nem tudunk valamit elkezdeni. Nincs meg hozzá a kellő erő, tudás, vagy motiváció. Elkél a segítség, hogy rendbehozzuk életünk dolgait. Ám tudjuk, tapasztaljuk, hogy ahol a szükség, ott a segítség – gyakran váratlan helyekről, váratlan módokon. Legfeljebb nem vesszük észre azonnal…

A képen látható Szentlélek ábrázolás élőben is megtekinthető: éppen itt van a fejem felett. Eddig sajnos észre sem vettem, hogy milyen Pártfogóm, milyen Segítőm is van nekem a szószéken. Persze, láttam már korábban is, de ahogy az általában lenni szokott: mindig átsiklott felette a tekintetem. Nagyjából egy hónappal ezelőtt hívta fel rá a figyelmemet az, aki ezt a fényképet készítette. Csak felfelé kellene tekinteni... Ez a felismerés idén egy teljesen új megvilágítást adott számomra a Pünkösd ünnepének.

Pünküsd ünnepén hagyományosan a Szentlélek Isten munkáját, vagyis a megszentelés munkáját ünnepeljük, vagyis azt, hogy Istenhez tartozhatunk. „Egyedül Isten szent. Szent az, ami, vagy aki Istenhez tartozik, ezért bűntelen és tiszta.” – így fogalmaztuk meg közösen az idei konfirmandusokkal az egyik utolsó, élő találkozásunkkor. Hagyományosan most lenne az ő nagy ünnepük, de idén kicsit változott a terv. Sebaj, mi akkor is felfelé tekintünk!

2. „Eljövök”

A mai ünnepen felolvasott igében Jézus búcsúszavait hallhattuk. Ahogy azt Jézustól már megszokhattuk: most is ad, szinte két kézzel tékozol. Észreveszi a tanítványok zavarodottságát, tehetetlenségét, szomorúságát, ezért megígéri, hogy egy kis idő, és újra eljön.

A képen elénk táruló látvány Jézus mennybemenetelét idézi elénk. Innen, a sekrestye bejáratától, elég meredek szögből készült ez a kép. Ki lehet próbálni, elég nyaktörő mutatvány, pedig csak sokáig kell egy helyben állni és felfelé nézni. Csak felfelé kell tekinteni… Hamar rá kellett jönnöm, hogy így nem lehet előre haladni. Hinni kell abban, hogy a mennyei kapcsolat nem csak akkor jön létre, ha folyton az eget bámulom. Itt kell lenni, jelen kell lenni az életben. Figyelni kel egymásra és figyelni kell önmagunkra is. Tegnap igazi angyalok jártak a toronyban, akik elkezdték a tönkrement toronyajtók cseréjét. Hatalmas terhek mozogtak fel a toronyba – hála Istennek, baleset nélkül. Szorgos munkájuk közben éppen erre tanítottak meg: van idő, amikor felfelé kell tekinteni, van idő, amikor előre, és van idő, amikor magunkba. Az elmúlt mintegy két hónap a befelé tekintés ideje volt, a mai nap a felfelé tekintésé, ám holnaptól előre kell tekintenünk. A tanítványok sem álltak meg pünkösdkor, hogy várjanak még egy kis repetát a Szentlélek erejéből, hanem megtelt a szívük hittel, a szájuk Isten igéjével, kezük-lábuk pedig felülről kapott lendülettel. Sok munka vár még ránk a gyülekezetünkben, amivel nem várhatunk ítéletnapig...

3. „Szeretni”

Amikor Jézus megszólal, cselekszik, vagy egyáltalán csak jelen van, mindenkor valamilyen különleges erőt érzünk megelevenedni körülöttünk és bennünk is. Ritka pillanatok ezek, sajnos néha túl kevésnek is érezzük ezeket. Ezért küldte el a Szentlelket, a Pártfogót, az Igazság Lelkét, hogy rajta keresztül mindenkor velünk legyen, sőt mibennünk, hogy erőssé tegye a szíveket, és hogy ne érezzük úgy magunkat, mint akik árvák lettek.

A képen látható facsemete a Vendégház előtti öreg hársfa törzse és gyökerei közt látta meg a napvilágot. Az a valaki hívta fel rá a figyelmemet, aki a padló és az udvar minden apró szegletét számtalanszor végigsepregette már, ezért tudja jól, hogy olykor lefelé is kell tekinteni, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő apróságokat is. Úgy hiszem, a kép önmagáért beszél. Az öreg hársfa örökbe fogadott egy kis fenyőfát. Nem az ő gondja lenne, de mégis az lett, és lám, ezzel mennyi erőt ad nekünk, akik körülötte szaladgálunk nap mint nap. Erősen, de mégis gyengéden öleli magához ezt a kis életet. Arra tanít minket, hogy nem vagyunk árvák: az öreg hársfánál is erősebb és gyengédebb Valaki ölel minket magához: a Szentlélek Isten, aki a mennyben – home officeban – értünk dolgozó Jézus Krisztus láthatatlan keze.

Láthatatlan, de mégis látható… Nézzenek csak körbe a Testvérek! A mi Urunk Jézus keze nyoma, sőt az Ő szemmel látható teste van jelen. Az a test, amely meghalt, de feltámadt, él és mozog, erővel és élettel teli, és ami a legfontosabb: szent, mert Istenhez tartozik. Adja Isten, hogy mindenkor Vele maradjunk!

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Drága Szentlélek jöjj,vigasztalónak jöjj!

Jöjj, és vidámíts meg, jöjj, és vigasztalj meg!

Drága Szentlélek jöjj,vigasztalónak jöjj!

Ámen!