Békesség Istentől

Újév

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet egyházunk a mai ünnepnapra kijelölt, és amit megírva találunk a Zsoltárok könyvének 34. fejezetében,
a 15. versben, a következő képen:

„Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!”

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

1. Boldogok

Kedves Testvéreim! Szeretett Pilisi Gyülekezet!

Vannak szavak, amelyek sohasem kopnak el, sohasem veszítenek fényükből; minél többször halljuk vagy mondjuk, annál többet jelentenek számunkra. Ilyen értékes, közös kincsünk a békesség is. Lényünk legmélyéből vágyakozunk utána, mert olyan számunkra, mint a falat kenyér az éhezőnek és a pohár víz a szomjazónak. Nélküle az élet boldogtalan, értelmetlen. Rohanó, idegfeszültséggel, ezernyi gonddal megterhelt világunkban koldusai vagyunk a békességnek. Nem mi teremtjük meg a békét, de igenis, tehetünk érte. Erről szól ez a rövid, de annál tartalmasabb zsoltárvers, amely a 2019-es év vezérigéje lett.

Jézus boldognak mondja azokat, akik békét teremtenek. Jézus az Isten fiainak nevezi a béke munkásait. Azokat, akiket egyébként lelki szegénynek is mondanak, mert ha emberektől talán már nem is, de Istentől még jót remélnek, Aki végül a mennyek országát ajándékozza nekik. Azokat, akiket amúgy gyakran azon kapunk, hogy már megint pityeregnek valami miatt, de senki ember fia nem tudja őket jobb kedvre deríteni, mert az ő lelkük egyedül Istennél csendesül el, Aki Szent Lelkével vigasztal. Azokat, akiket a legtöbben ostoba birkának tartanak, csak mert nem háborodnak fel a kisebb-nagyobb sérelmeken, hanem csak szép és csendes szelídséggel Isten kezébe helyezik az ítélethozatalt, Aki nem csak a haragos szomszédot, hanem az egész világot megnyeri nekik. Azokat, akiket mardosó éhségként gyötör az igazságtalanság, ami a lelki szegényekkel, a sírókkal és a szelídekkel esik meg nap, mint nap, és imáikban egyre csak az Isten igazságát kérik, amely végre békével tölthetné el kiéhezett szívüket. Azokat, akik átérzik mások fájdalmát, és nem tetézik a már amúgy is egekig érő bajt, de nem is mennek el mellette, mert hiszik és tudják, hogy jó cselekedeteikkel az irgalmas Isten munkálkodik a világban. Azokat, akiknek a szíve mindezen sok gyötrelem után is tiszta marad, mert ők majd színről-színre meglátják az Istent. Hát nem ez lenne a keresztyén ember célja? Felhagyni a rosszal, helyette inkább jól cselekedni? Imádságos hittel kérni az Isten útmutatását, hogy rövidke földi utunk során ne csak a saját lelkünk nyugalmára törekedjünk – vajon meddig lehetnék én a nyugalom szigete, ha körülöttem a harag vad hullámai tombolnak?

2. Békések

A lelki nyugalom annyira fontos az életben, hogy az emberek szinte bármit megtennének azért, hogy megtalálják. Egzotikus helyekre utaznak méregdrága pénzen, agypusztító drogot szippantanak az orrukon keresztül, ezoterikus módszerekkel kísérleteznek, egyszóval mindenféle dolgot kipróbálnak, hogy békére leljenek. Viszont az igazság az, hogy ezen a világon csak nagyon kevesen vannak békességben önmagukkal. A legtöbb ember rengeteg stresszt, aggodalmat, feszültséget cipel. Lelkipásztorként észrevettem, hogy három dolog van, ami el tudja rabolni a békességünket:

1) Amikor nem tudjuk befolyásolni a körülményeket - Életed nagy részét nem te irányítod. Órákon át ülsz egy forgalmi dugóban, és lekésel egy fontos eseményt. Egy pár mindent megtesz, hogy babájuk legyen, mégsem sikerül. Amikor ezek a kisebb vagy nagyobb dolgok megtörténnek velünk, frusztráltak leszünk és elveszítjük a lelki békességünket.

2) Amikor az emberek nem változnak - Az emberek természetükből fakadóan ellenállnak a változásnak. Zokon veszik, amikor megpróbáljuk megváltoztatni őket. A leggyorsabb módja annak, hogy elveszítsük a lelki békénket az, ha valaki mást próbálnunk megváltoztatni, ugyanis a legtöbb ember egyszerűen nem fog megváltozni.

3) Amikor a problémák megmagyarázhatatlanok - Tudjuk, hogy az élet nem igazságos. Nincs mindenkinek boldog élete. A dolgok nem mindig alakulnak jól. És ez még nehezebb akkor, ha nem tudjuk, hogy miért. Amikor nem tudjuk a miértre a választ, hajlamosak vagyunk aggódni, idegeskedni, és ilyenkor feszültek leszünk és elvesztjük a békességünket.

A békesség, a lelki nyugalom Isten adománya a békétlen életű embernek. Ezt nem is kell különösebben bizonyítani. Aki eljön ide, hogy közösségben legyen Istennel és emberekkel, csak várhatja, csak remélheti azt a megnyugvást, amelyet Isten tartogat a számunkra. Kezdetben az egész világmindenségben békesség volt. De a bűneset következtében az ember nyugalma megszűnt, elveszítette békességét és a jövőtől való félelem lett rajta úrrá. Isten megígérte, ha a gonosz és a jó közötti küzdelem befejeződik, akkor az egész világmindenség megtisztul a bűn rontásától. Addig is, Megváltó Krisztusunk szeretetének nyugalmába menekülhetünk minden alkalommal, amikor az evangéliumot tisztán hirdetik, valamint a keresztség és az úrvacsora szentségével szolgálnak Krisztus egyházában.

3. Evangélium

Megváltónk ugyanis a Béke Fejedelme, aki a kereszten függve is meggyőzően tudta bizonyítani, hogy a tiszta békesség felzavarhatatlan forrása. Ellenségeit szerette, imádkozott értük még a legrettenetesebb szenvedések közepette is. Magatartása egyértelműen arról tanúskodott, hogy a töviskorona, a megkorbácsolás, a gúnyolás sem tudta ingerültségbe hozni. Keresztje a béke jelképe és forrása! Minden tettével arra mutatott rá, hogy a viszály, a szeretetlenség, a meg nem értés tönkreteszi a közösséget, felőrli az életet, megfagyasztja körülöttünk a légkört. Az Ő példája ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az Isten terve minden földi hatalom, de még a halál és a pokol hatalmánál is feljebb való. Feltámadása után is a Béke Fejedelme maradt, nem állt bosszút a gonoszakon, de megtérésre hívott mindenkit.

Szeretett Testvéreim! Amikor az úrvacsorára készülve gondoljuk meg, hogy mit is teszünk éppen. Jézus parancsa szerint megvalljuk és letesszük a rosszat, azután pedig arra az ígéretre hagyatkozunk, amit Jézus még a szenvedése előtt mondott a tanítványainak:

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Emberi szokás, hogy az új év első napján fogadalmakat teszünk. Emberi szokás az is, hogy ezeket a fogadalmakat aztán vagy betartjuk, vagy sem. Olyan jó tudni azt, hogy Megváltó Jézusunk fogadalma nem a világi szokások szerint való. Ez az igazi békesség!

Emberi szokás, hogy az új év első napján valami igazán magasztos gondolattal kívánjunk egymásnak boldog új évet. Mi lenne a legtökéletesebb jókívánság, mint az Isten Igéjével történő áldáskívánás:

„Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!”

Ámen! Ezért a békességért imádkozzunk!