Mi az imádság?

Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk Pál apostolnak a Timóteushoz írt levelének 2. fejezetében, az 1-től a 4. versig, a következő képpen:

„1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Probléma

Emberi tulajdonságunk, hogy a problémából nem egy megoldás, hanem egy újabb probléma felé vergődünk. Probléma például az Istennel való kapcsolat, amire megoldásként adatott az imádság lehetősége, de mint oly sok mindenben, ebben is kudarcot vallunk, mert vagy a hatékonyságát kérdőjelezzük meg, vagy pedig a módszer elfogadhatóságát kritizáljuk. Vajon Isten meghallgatja-e azt, aki a nem tud a saját szavaival imádkozni? Pontosan milyen hosszúnak kell lennie egy imádságnak? Hogyan jobb imádkozni: ülve, állva, esetleg fekve?

„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” – énekli Dávid király a 139. zsoltárban. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Istennek lenne szüksége az imádságainkra. Nos, én nem nagyon tudnám elképzelni azt, hogy az a Valaki, Aki végtelen kreativitásával megteremtette ezt a csodás világot, akár csak egy pillanatra is unatkozna a kéréseink, panaszaink, nagy ritkán a hálaadásaink nélkül. Nem mintha Isten nem tudná, hogy mire lenne szükségünk, hiszen újfent kimondom: Ő teremtett bennünket, Ő ismer bennünket, Ő szeret bennünket. A kérdés tehát az, hogy miként teremthetünk kapcsolatot Ővele?

2. Megoldás

Ha tehát az imádságban is egy újabb problémát látunk, akkor életünk végképp kilátástalan, pláne akkor, ha ajelen pillanatban gyökerező örökkévalóságba tekintünk bele. Aki így éli az életét, az olyan, mintha a sötét és légüres világűrbe tátogná el a mondandóját – persze csak addig, amíg bírja szusszal. Az imádság mindenek előtt hitet igényel, azt a hitet, amellyel Isten Szentlelke – mint friss levegővel – feltölt bennünket. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, vagy megmérni, és legfeljebb csak a zúgását halljuk. Jézus ezt mondja Nikodémusnak: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Ebből érthető meg, hogy az imádság olyan, mint egy lélegzetvétel.

Amikor egy jármű elhalad mellettünk, annak érezzük a menetszelét, így akkor is érezzük a jelenlétét, ha nem látjuk, vagy nem halljuk azt. Amikor Isten cselekszik, talán nem vesszük észre azonnal a jeleit, de ha imádsággal belélegezzük az Ő szent jelenlétét, akkor megnyílik a szemünk és a fülünk, és végre olyan jelekre leszünk figyelmesek, amik az örök élet színeit és hangjait mutatják meg nekünk. Nem mindig óriási dolgok ezek, de mindig csodásak, mert a Mindenható Isten válaszol bennük minden kimondott és ki nem mondott imádságunkra.

3. Életforma

Mi tehát az imádság? Vallásoskodó tevékenység? Napi rutinszerű lelkizés? Spirituális pótcselekvés? Minden bizonnyal így van ez akkor, ha nem a Lélek lélegzetével élünk. Amint a Biblia is csak egy élettelen tárgy egészen addig, amíg valaki ki nem nyitja, mély levegőt nem vesz, és el nem kezd felolvasni belőle egy történetet a prófétákról, egy lélekemelő zsoltárt, egy jézusi példázatot, vagy egy apostoli intelmet, és lám: megelevenedik haldokló életünk, mert megtalálnak bennünket azok a szavak, amelyekre éppen szükségünk van a következő lépésekhez.

Már érezzük, hogy közel vagyunk pünkösdhöz, és talán az is megadatik nekünk, hogy újra közel lehetünk egymáshoz, immár nem csak lélekben, a Villanypásztor segítségével. Lehet ez is egy ima-téma, de mindenek előtt gondoljunk imádságban arra is, hogy milyen lesz ez az új találkozás?! Mindenek előtt az egymásért való imádságra buzdít minket Pál apostol, hogy földi életünk körülményei is alkalmassá váljanak ahhoz, hogy az új találkozásaink öröme teljes legyen. Aki pedig azért aggódna, mert nem találja a megfelelő szavakat, amikkel Istent megszólíthatná, annak szeretettel idézném Pál apostol szavait a Római levélből: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Uram, szólj hozzám, és érintsd meg szívem, hisz átadtam az életem neked. Uram, szólj hozzám, és tisztíts meg Szentlelkeddel. Mindörökké élj velem. Ámen!