Nagy pillanatok

Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zakariás próféta könyvének 8. fejezetében, a 3-tól a 9. versig, a következőképpen:

„3 Ezt mondja az Úr: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek.
4 Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. 5 A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. 6 Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura. 7 Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. 8 Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a próféták szájából akkor, amikor lerakták a Seregek Ura házának az alapját, hogy felépítsék a templomot.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Visszatérés

Talán az utóbbi pár hétben sokan hozzászoktak ahhoz, hogy a lelassult életritmus miatt a nagy pillanatok is ritkábban találnak ránk. Éppúgy babiloni fogságban érezzük magunkat, mint Izrael népe. Remélhetőleg a miénk nem hetven évig fog tartani, mint az övék. Izrael népe számára nem is a visszatérés nagy pillanata volt nehéz, illetve a normális életbe való visszatérés, hanem az azt megelőző időszak. A várakozás időszaka ugyanis látszólag nem más, mint hosszú és unalmas napok sorozata. Valójában ez is egyetlen nagy pillanat, ami miértünk nyújtott meg egy kicsit az Égi Karmester. A visszatérést mindig felkészülés előzi meg, ilyenkor figyelni és imádkozni, valamint hasznos, a testi-lelki egészségünket szolgáló tevékenységet kell folytatni. A Bibliát tanulmányozó tudósok szerint a babiloni fogság ideje alatt született meg írott formában is az Ószövetség első fele, ami addig csak szóbeli hagyományként volt jelen a nép hitében. Nos, a zsidóknak bőven volt idejük leírni mindazt, amit Isten Szentlelke diktált nekik. Remélem, mi is ilyen áldott tevékenységgel tudjuk most kihasználni a nekünk rendelt felkészülési időt...

2. Kiszabadulás

A próféták könyve, így Zakariás könyve is így foglalható össze röviden: ahhoz, hogy Izrael szabadulása megtörténjen, előbb lélekben kell szabadnak lenniük mindenféle bűntől. Bele se gondolunk, hogy a testi bajokat mennyi lelki baj és mennyi bűn előzi meg.

Aki ismeri a Szentírást, az ismerheti Izrael királyainak példáját. Mindegyiküket felkent szabadítóként küldte az Úr az Ő népéhez, de sajnos a legtöbbjük inkább elnyomó zsarnokként vonult be a történelembe. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy amilyen a király, olyan az ő tulajdon népe is: bálványimádó, tivornyázó, gyilkos, kapzsi, és lélekben halott. Isten terve azonban nem skatulyázható be egy koronába – szó szerint, és átvitt értelemben sem. Szabadításra várni tehát csak imádságban, valamint szorgalmas, becsületes és átgondolt munkában lehet. Isten terve ugyanis nem egy aranyból készült koronában vált láthatóvá – és nem is egy mikroszkopikus méretű vírusban – hanem egy tövisből font koszorúban, az Ő Egyszülött Fia fején. Neki semmi sem lehetetlen. Az sem volt lehetetlen, hogy zárt ajtókon is átlépjen, így hozva szabadulást a félelemtől ledermedt tanítványoknak. Ez volt számukra a szabadulás pillanata, és innen léphettek rá arra az útra, ami pünkösd felé, az egyház születése felé vezetett. Jézus hozzánk is eljön ma, a zárt ajtókon keresztül is, és megszabadít bennünket. Nem az lesz a szabadulás pillanata, amikor mindenki újra szabadon járhat-kelhet a városban, szájmaszk és gumikesztyű nélkül. Az lesz a szabadság pillanata, amikor mindenki szabad lesz lélekben. Amikor jelét adjuk annak, hogy otthonról, egymástól távol is egy gyülekezet vagyunk, mert lélekben szabadok vagyunk a bűntől és a félelemtől.

3. Legyetek erősek!

Az idei különleges húsvéti élményünk még nagyon friss. Ezzel a friss és különleges mennyei erővel – ezzel a húsvéti hittel – felruházva készülhetünk arra a csodára, amit Isten tervez velünk és általunk véghezvinni, és amire valóban szükségünk van. Ez a hit vezette győzelemre Isten népét már számtalanszor – erre van meghívásunk most is. Nem a tétlenség idejét éljük, hanem valami egészen másfajta aktivitásét, ami minden bizonnyal felkészíti ezt a gyülekezetet valami újra, valami nagyszerűre. Egy olyan felkészülési időszakot élünk meg tehát, ami erősebbé teheti testi-lelki-szellemi immunrendszerünket, ha Istenre figyelünk.

„Legyetek erősek!” – mondja az ÚR. Legyetek erősek mindenek előtt lélekben, hogy hitetekkel felvértezve várjátok mindazt, ami történni fog, bármi is legyen az, bármikor is legyen az. Legyetek erősek elmétekben, hogy friss, bölcs és teremtő gondolatokat teremjetek, bárhol és bármikor is legyen azokra szükség. Legyetek erősek testetekben, hogy meg is tudjátok majd cselekedni hitetek szerint mindazt a jót, amit Mennyei Atyátok rátok bízott. Amikor ezt megtesszük, alighanem ez lesz az a bizonyos nagy pillanat, amire vártunk.

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Istenünk, mi nem láttuk a te Fiadat, Jézus Krisztust a saját szemünkkel, testét sem érintettük a kezünkkel, mégis merünk hinni benne. Kérünk, segíts erre erőddel, és küldd el Lelkedet, hogy elvezessen bennünket minden igazságra, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Szívem tele van azzal, ami körülöttem történik. Úr Jézus, te űzd ki belőlünk mindazt, ami zavar és megakadályozza, hogy rád hallgassunk. Tedd szabaddá szívünket Szentlelked által, hogy áldjunk és magasztaljunk téged ezzel a gyülekezettel. Ámen!

Az alábbi linkre kattintva az istentisztelet megtekinthető gyülekezetünk Youtube csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=ju1uwVAtBPg

Jelen-Lét

Húsvét ünnepe

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Jób könyvének 19. fejezetében 0 25-26. versben a következőképpen:

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. „

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Tudom

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.  

Mi emberek, és főleg a felnőttek, sokszor büszkén állítjuk magunkról, hogy mi mindent tudunk. Mindenre tudjuk a választ, mindig tudjuk, hogy hogyan kell dönteni, mit kell tenni. És ha mégis egy olyan kérdés kerül elénk, amire nem tudjuk a választ, az csak a véletlen műve lehet és inkább nem is foglalkozunk vele.

Mindenre tudni akarjuk, vagy tudni véljük a választ, és úgy gondoljuk, hogy ez jól is van így.

Mai ünnepi igeszakaszunk is ezzel a kijelentéssel kezdődik: mert én tudom…

Jób az életében elég sok mindent tudott. Tudta, hogy a családja ott lesz mellette, hogy az állatai, a földje biztosítja számára a megélhetést. Tudta, hogy a barátaira mindig számíthat.

Aztán egyszer csak ez a tudás szertefoszlott és bizonytalansággá változott. Családját elvesztette, a biztos megélhetése is a semmibe veszett, a barátai nem értették meg. Egyedül maradt. Ami eddig biztos volt, semmivé lett.

A tanítványok is hasonlóan érezhették magukat azon a nagypénteken, amikor minden megváltozott. Még az elején azt, is gondolhatták, hogy tudják mi fog történni. Jézus leszál a keresztről, megmutatja igazi hatalmát, mindenki megrendül, és ők végre igazolást nyernek. De amikor Jézus meghallt, úgy érezték minden elveszett, akit biztosnak véltek, nincs többé. Szomorúan és csalódottan távoztak a Golgota hegyéről. Szégyenükben és félelmükben el is bújtak. Magyarázatot kerestek, valami biztosat kerestek, amiben hinni tudnak.

Megváltóm

Azt hitték, hogy ismerik Jézust, hogy mindent tudnak róla. Tudják, hogy mit és hogyan szeretne tenni ebben a világban.

De igazából nem tudtak semmit. Mert hiába látták a csodáit, hallották tanításait, nem látták meg benne az igazi Megváltót.

Jób így folytatta a mondatot: Tudom, hogy az én megváltóm…

Jób itt még nem Jézusról beszél, hanem az Istennel való különleges kapcsolatáról, arról a kapcsolatról, amely nem csak vidám, könnyű helyzetekben erősítette őt. Jób arról az Istenről beszél, akivel akkor is szoros kapcsolata volt, amikor mindenki elhagyta, amikor már minden elveszett. Ebben a nehéz helyzetében is, tőle várja a segítséget. Nem valaki máshoz kezd el imádkozni, nem valaki mást keres, aki tudna rajta segíteni. Ragaszkodik az Istenhez.

A tanítványok nem ragaszkodtak, ők féltek. Féltek, hogy úgy járnak, mint Jézus, és ezt nem akarták.

Elbújtak. Talán el is akarták felejteni az egészet, tudni sem akartak róla.

Ugyanis akkor még nem tudták, hogy mit is jelent ez a szó: Megváltó.

Él

Sőt amikor jöttek a tudósítások, hogy Jézus feltámadt, nem hittek a saját barátaiknak, nem hittek a két Máriának. És amikor Jézus megjelenik a tanítványoknak, szemükre is veti a hitetlenségüket.

Nem a tudásukat, hanem a hitetlenségüket. Hiszen ésszel fel sem lehet fogni ezeket az eseményeket. Aki meghalt, újra él. Ezt csak hittel lehet megérezni.

Tudom, hogy az én Megváltóm él! mondja Jób, mondják a tanítványok, és mondhatjuk mi is.

A Megváltóm él, Ő az Élet. Ő van, volt és lesz, és mindenkor elérhető. Az én létezésem is igazolja, hogy Ő van. Hiszen születésem előtt ismert engem, már édesanyám méhében formált, gondoskodott rólam.  

Ő él, és én is akkor élet igazán, ha ezeket a szavakat hitt el tudom kimondani: Tudom, hogy az én Megváltóm él.

Nem úgy él, mint az emberek, nem úgy él, ahogyan mi, és nem is úgy halt meg ahogyan mi. Ő legyőzte a halált, hogy nekünk már ne kelljen félnünk.

Az élet nagy próbáiban, döccenőinél, amikor az életünk megtorpan, egyedül érezzük magunkat, akkor Ő ott áll mellettünk, megáll, kiáll mellettünk. Jelen van az életünkben, megszólítható, megérinthető, megfogható.

És amikor már nem marad semmi, minden szétesik, szertefoszlik, csak Ő marad nekem, a csendben mellém állása, jelen-Léte.

Kedves Húsvéti Gyülekezet! Üresek a templomok. Ma hajnalban nem töltette meg vidám ének, zsoltár, és evangélium a teret. Nem tudtunk, egymás szemébe nézve boldogan hirdetni, Jézus feltámadt a sírból.

Bár a templom üres, az ajtók is zárva vannak, de az ablakokon keresztül a húsvét fénye mégis betöltötte a teret.

A templomok üresek, de a sír is üres. Le volt zárva egy súlyos kővel, de Jézus mégis feltámadt és kilépett a sírboltból, ugyanis Istennek semmi sem lehetetlen. Húsvét evangéliuma nincs a templom falai közé várva. Mindannyiunk otthonában és mindannyiunk szívében is helyet talál.

Jelen-Léte nincs keretek közé szorítva, most is ezen a szokatlan húsvét vasárnapom mellénk áll, és köszönt bennünket: Békesség néktek!

Ámen. Imádkozzunk!

Az alábbi linkre kattintva megtekinthetik az istentiszteletet a gyülekezetünk Youtube csatornáján.

https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s

Hozsánna!

Böjt 6. vasárnapja

 (Virágvasárnap)

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk János evangéliuma 12. fejezetében, a 12-től a 19. versig, a következő képen:

„12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! 14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

Ámen! Eddig Isten írott Igéje!

1. Megmentő

Furcsa virágvasárnap ez, hiszen a mi Urunk Jézus néptelen utcákon halad végig. Bevonulása azonban nem hiábavaló: minden lakás, minden szív ajtaján kopogtat. Keresi azokat a lelkeket, amelyek bajba jutottak, és megmentésre várnak. Valótlant állít, aki azt mondja, neki ugyan teljesen rendben van az élete, úgyhogy köszöni, de nem kér Jézusból. Nekik talán még nem elég nagy a baj. Nekik talán nem árt gondolkodni még egy kis ideig azon, hogy meddig tart a saját erejük, és meddig az Isten megmentő szeretete. A nagyhét legcsodálatosabb üzenete az, hogy senki nem lehet elég jó, vagy méltó Isten szeretetéhez, de Jézus mégis két kézzel szórja, tékozolja azt. Vasárnaptól péntekig mindenki elhagyta, elárulta, megtagadta az Urat, de Ő hűséges maradt mindvégig. Virágvasárnap még annak a Megmentőnek integetünk, aki a vágyaink és elvárásaink képeiben él, és mindenféle áldott dolgot osztogat nekünk. Nagypénteken már azt a Megmentőt fogjuk látni, aki átszögezett kezeivel is a szeretetét és az áldását tékozolja. Hogy lehet-e enélkül élni? Persze hogy lehet… Csak nem érdemes! Minden jó, minden áldás Istentől származik, Aki képes arra is, hogy a rosszat jóra fordítsa. Mindenki, aki kéri és elfogadja az Ő áldását, az maga is áldássá lesz.

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.

Hol van most a virágvasárnapot ünneplő gyülekezet? Otthon, de mégis együtt. Remélem, hamarosan újra együtt leszünk a templomban, de mégis otthon leszünk. Most pálmaágak helyett a kertünk növényeivel dicsérhetjük az érkező Urat, szamárcsikó helyett pedig háziállataink emlékeztetnek bennünket a hozzánk érkező Megmentőre. Lehet, hogy a virágcserép, a locsolókanna és a gereblye lesz az új pálmaág, a kutya, macska és baromfi pedig az új szamár.

2. Megszabadító

Jézustól megszokhattuk, hogy mindig meghökkentő módon, de nagyon is szükségszerűen érkezik meg az emberek életébe. A jeruzsálemi ünneplő tömeg egy győztes királyt várt, aki megszabadítja őket az elnyomás alól. Valóban királyt kaptak, aki valóban meg is szabadította őket a bűneik nyomása alól. „Hozsánna!” – kiáltja a Jézus elé sereglő alkalmi gyülekezet. Kik ezek? És honnan jöttek? És mit jelent, amit kiáltanak? A héber „hosia-na” kifejezés azt jelenti, hogy „ó, segíts!” vagy „ments meg!” ami egy alázatos kérés a király, vagy könyörgő imádság Isten, és különösen a várva várt Messiás felé. Így érkezik meg Jézus a felbolydult Jeruzsálembe. Pálmaágakat vágtak le, és azokat lengették Jézus előtt, a tisztelet jeleként. Ez is egyfajta istentisztelet volt. Szokatlan, furcsa, rögtönzött, de istentisztelet volt.

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.

A virágvasárnapi tömeg feloszlott, azután egymás után történtek a nagyhét eseményei, majd húsvét csodája után a pünkösddel új korszak kezdődött el: megalakult az első gyülekezet. Ennek a különös, 2020-as virágvasárnapnak is vége lesz, és történnek tovább életünk eseményei. Mindazok pedig, akik most is készségesen ajtót nyitnak Jézusnak, átélhetik majd a feltámadás csodáját az örökkévalóságban, és bízom benne, hogy egy újraformálódó gyülekezet csodáját is, ha újra összegyülekezhetünk majd.

3. Üdvözítő

Akik még mindig lemondóan legyintenek, vagy csak nem értik, hogy miként tudja Isten jóra fordítani ezt a rossz helyzetet, csak a jobb és a bal lator példáját tudom felmutatni. Ezt a két gazembert Jézussal együtt feszítették keresztre, az egyiket jobb felől, a másikat bal felől. Közös vonásuk volt, hogy Jézussal ellentétben ők jogosan szenvedtek a bűneik miatt, de egyetlen dologban különböztek: a bal oldali lator nem fogadta el az üdvösséget, míg a jobb oldali kérte, megkapta, és át is élte. Így lett ő gazemberből igaz ember. Jézus megmentette őt a halál árnyéka völgyének kísértéseiből, megszabadította őt a bűnei bilincseiből, és üdvözítő szeretetével hazahívta őt Istenhez az örök életbe. Nem tudni, hogy ez a két ember hol volt virágvasárnap: talán raboltak, gyilkoltak, erőszakoskodtak. Talán hallottak Jézusról, de túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy vele foglalkozzanak. Talán még nem volt elég nagy a baj. De ott, a kereszten, a fájdalomban, a félelemben, egészen másként lát az ember. Az idei nagyhét evangéliuma az lehet, hogy van még időnk Jézusra.

„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.

Üdvözülni tulajdonképpen annyit jelent, hogy behívjuk Istent az életünkbe, és Ő is behív minket a bűntelenségbe és az örök életbe. „Ne félj!” – hangzik a prófétai szó, és ezt mondja Jézus is, valahányszor megnyitjuk előtte a szívünket. Ez a szó bátorságot ad a folytatáshoz, akármilyen bizonytalan is a jövő. Ez a félelemtől mentes, szeretetteljes indulat legyen meg bennünk, ami Jézus Krisztusban is megvolt. Ámen! Ezért imádkozzunk!

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne dobj el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen...” Ámen!

Az alábbi linken megtekintető az istentisztelet a gyülekezet Youtube csatornáján:

https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s

A válasz: Jézus

Böjt 5. vasárnapja

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Zsidókhoz írt levél 10. fejezetében 19-25. versben a következőképpen:

„Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. „

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Kérdések

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.  A keddi online bibliaórán, a VillanyPásztor 5. bejelentkezésénél 3 központi gondolatot és 3 kérdést tettem fel ezzel az igével kapcsolatban, amelyen gondolkozni lehetett az egész héten. Aki esetleg nem látta ajánlom a gyülekezetünk Youtube csatornáját, ahol további igei tartalmak is elérhetőek.

Tehát a három gondolat, és a hozzájuk tartozó kérdések így hangzottak:

1, Járuljunk Isten elé igaz szívvel, ne kényszerből, hanem élve a lehetősséggel. Hogyan tudjuk Isten előtt felvállalni az igazi valónkat, nem rejtegetve semmit?

2, Ragaszkodjunk a remény hitvallásához. Hol, hogyan tudjuk ebben a nehéz helyzetben megtalálni a reménységünket?

3, Ne hagyjuk el a gyülekezetünket. Hogyan tudunk, most egy gyülekezethez tartozni, ha nem is találkozunk? Miért legyen nekem fontos a gyülekezetem?

1.     kérdés

Járuljunk Isten elé igaz szívvel, ne kényszerből, hanem élve a lehetősséggel.

A mostani szokatlan, furcsa, mondhatni kellemetlen és frusztráló helyzetünkben nagyon sok veszteséget meg kell élnünk. Elmaradnak programok, családi rendezvények, találkozások. Otthonról kell tanulni, dolgozni, de vannak sajnos olyanok is akik a munkájukat is elvesztették.

Olyanokkal  kell együtt lennünk, akik bár a család tagjaink, de nem szoktunk ilyen sokat együtt lenni. Nem járhatunk gyülekezeti alkalmakra sem, nem foglalhatjuk el a kedvenc helyünket a templomban, nem énekelhetünk együtt.

Minden, amit elterveztünk elveszni látszik, és a lehetőségeink egyre korlátozottabbak.

Mégis azt mondja ma nekünk az Isten Igéje, hogy éljünk a lehetőséggel. Éljünk az Istennel való találkozás lehetőségével. Járuljunk elé igaz szívvel, és ne kényszerből.

Na most tényleg senki nem mondhatja, hogy kényszerből megy a templomba, kényszerből hallgatja az Isten igéjét. Akik most Igét olvasnak, imádkoznak, énekelnek, azok valóban azért teszik, mert szükségük van rá. Mert igaz szívből szeretnének az Istennel beszélni. És milyen jó, hogy ez nincs korlátok közé szorítva. Milyen jó, hogy az Isten nincs korlátok közé szorítva. Nem csak a templomban van, vagy itt vagy ott, hanem mindenhol. Bárhol és bármikor beszélgethetünk vele, ha szívből hívjuk őt. Ő meghallgat és válaszol is nekünk. Mindez azért lehetséges, mert a kárpit kettészakadt.

Két héttel ezelőtt már volt erről szó. Amikor Jézus a kereszten kimondta azt a mindent megváltoztató szót, hogy „Elvégeztetett” a jeruzsálemi templomban lévő kárpit kettéhasadt. Ez a kárpit takarta el a Szentek Szentjét, azt a helyet, ahol a szövetség ládájában a tíz parancsolatot őrizték, amely helyről azt gondták, hogy ott lakik az Isten. Oda csak egy évben egyszer lehetett bemenni, nem lehetett az Istent csak úgy zavarni. De akkor kétezer évvel ezelőtt, az ajtó kinyílt, és lehetőség nyílt az Istennel való találkozásra, kommunikációra.

Erre most is lehetőségünk van. Nem csak a templomban, nem csak istentiszteleten lehet és kell imádkozni, az Istennel beszélgetni. A mostani helyzetünkben lássuk meg a lehetőséget, arra, hogy még több időt töltsünk el Istennel, és mondjunk el neki mindent, amit eddig nem mertünk elmondani. Mutassuk meg neki a vágyainkat, álmainkat, kétségeinket, kérdéseinket, és engedjük, hogy segítsen ezekben, hiszen neki semmi sem lehetetlen.

2.     kérdés

A második gondolatunk szorosan kapcsolódik az eddigiekhez. Ragaszkodjunk a remény hitvallásához.

Van az az ősi mondásunk, hogy a remény hal meg utoljára. De én inkább azt mondanám, hogy a remény sem hal meg soha, mert Jézus már meghalt értünk.

Persze könnyű ezt mondani, de annál nehezebb érezni. De talán most amikor átértékeljük az életünket, a dolgainkat, most tudunk érzékenyek lenni a reményre is. A remény apró szikráira, mozzanataira.

Ha kimegyünk a kertbe láthatjuk, hogy a tavasz bontogatja a szárnyait, hogy van, ami nem változik, ez is reményt adhat nekünk.

Reménységünk lehet a családunk közössége, hogy együtt próbálunk meg túljutni ezen a nehéz időszakon.

Reményt nyújthat egy igei gondolat, igehirdetés, amelyből hála Istennek egyre több van a tévében is.

Reményt adhat Isten szava: Aki azt ígérte nekünk, hogy velünk marad minden napon, éppen ezért sohasem vagyunk egyedül.

3.     kérdés

Most sem vagyunk egyedül, amikor ezen az istentiszteleten részt veszünk, amikor hallgatjuk vagy olvassuk az Isten üzenetét. Nem vagyunk egyedül, hanem egyek vagyunk Krisztusban. Ehhez kapcsolódik a harmadik gondolatunk.: Ne hagyjuk el a gyülekezetünket.

Amikor még az egyetemre jártam, minden adventben és böjtben gyülekezetekbe kellett mennem prédikálni, hogy gyakorlatot szerezzek, hogy megismerjem a különböző gyülekezeteket, lelkészeket. Mindig nagyon nehéz volt megírni ezeket a prédikációkat, és nem csak azért, mert akkor még csak tanultam a dolgot. Az is nehéz volt, hogy nem tudtam, kiknek fogok prédikálni, milyen emberek, mi az ami a lelkükben van, mi az amire szükségük van. Ezért is jó, hogy a lelkész megismeri a gyülekezetét, mert tudja, hogy kikkel van együtt az istentiszteleten, és talán választ tud adni a kérdéseikre.

Mostanában egyre többször jutnak eszembe arcok. Arcok a gyülekezet alkalmakról, istentiszteletekről, a gyülekezetünk arcai. És már alig várom, hogy újra együtt lehessünk a templomban mosolyogva, énekelve vidáman. De addig is, amíg ez megtörténik, nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elveszni a gyülekezetünket. Imádkozzunk egymásért, a gyülekezetért, a lelkészekért, szolgálattevőkért. Imádkozzunk azért, hogy minél több emberhez eljusson az Ige üzenete, hogy minél több ember hallja meg a reményt.

Gondoljunk a gyülekezetünkre anyagiakban, és imádságos szeretetben is, hogy amikor ennek a nehéz helyzetnek vége lesz, újra együtt lehessünk.

Válasz

Amikor kérdéseket teszünk fel a gyerekeknek hittanórán, szoktunk azzal viccelődni, hogy a válasz mindig Jézus. Ez persze a hittanon nem mindig jön be, de az életben annál inkább.

Talán most is nagyon sok megválaszolatlan kérdés van előttünk, kilátástalannak és kétségbeesettnek érezzük magunkat. Az egyéni kérdésekre, sajnos nem tudok egyéni válaszokat adni. De azt tudom, hogyha Jézusnál keressük a választ, ha igaz szívvel járulunk hozzá: akkor meg lesz reménységünk, és érezhetjük egész keresztény közösség megtartó erejét.

Ámen. Imádkozzunk!

Megjelent a gyülekezetünk Forrás Újságának legújabb száma!

Az alábbi linken elérhető:

https://www.slideshare.net/EvanglikusEgyhzkzsg/forrs-jsg-ii-vfolyam-i-szm-2020-tavasz?fbclid=IwAR06uMq0ftCgwD6TcyMY6O_bGBDwnlw2jkh63GHrsOcRShWtL2NfhK4WvXc

Várjuk a csodát

Böjt 4. vasárnapja

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk Pál apostol Rómaiakhoz írott levelének 7. fejezetében, a 21-től a 25. versig, a következő képen:

„21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint,
23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.” Ámen! Eddig Isten írott Igéje!

1. Kegyelmi idő

Szeretett Testvéreim!

Mielőtt a mai Villanypásztor közelébe telepednének, előbb szívleljék meg a figyelmeztetést, nehogy valakinek megrázó élményben legyen része a mai igemagyarázat hallatán. Lehet, hogy az üzenetet humorosan tálalom, de mindent komolyan gondolok. Két figyelmeztetés:

Először is: jusson eszünkbe az 5 kenyérről az 5. parancsolat: „Ne ölj!” Most úgy tehetünk eleget ennek a parancsolatnak, hogy tisztes távolságban ülünk le Jézus elé, és mindenki annyit vesz ki a kenyeres kosárból, amennyire valóban szüksége van. S ha lehet, e jó szokásunkat a járvány után is tartsuk meg, amikor már újra lesz lehetőség az összegyülekezésre.

Másodszor: jusson eszünkbe a 2 halról a 2. parancsolat: „Ne vedd hiába Istened nevét!” Most úgy tehetünk eleget ennek a parancsolatnak, hogy imádkozunk és lelkiismeretesen végezzük a munkánkat, amire rendeltettünk. S ha lehet, e jó szokásunkat a járvány után is tartsuk meg, amikor már nem félelemből, hanem hálából tehetjük ezt.

Azt, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, nem tudhatom. Azt azonban tudom, hogy Isten most olyan dolgokra tanít meg minket, amik igazán lényegesek. Általában ezekre már csak akkor jövünk rá, amikor már nincsenek, és végképp elmulasztottunk minden lehetőséget, hogy éljünk velük. Nehéz időket élünk, de mégiscsak a kegyelem ideje ez, hiszen új lehetőségeket ad elénk. A kegyelem ideje mindig nehéz idő. Sajnos a könnyű időkben elkényelmesedünk és megfeledkezünk a lényegről, mert csupa haszontalan dolog telepedik rá az életünkre. A kegyelem azonban megszabadít minket az ilyen terhektől, de legfőképp ezek negatív hatásaitól, a jogos ítélettől. Cserébe valami igazi csodát kapunk. Ahogy most körbenézek, azt látom, hogy itt most csak négyen vagyunk jelen... Amikor viszont imádkozom, amikor a Testvérekkel beszélgetek messengeren, vagy telefonon, amikor együtt éneklek az ország evangélikusaival, akkor viszont azt látom, hogy milyen sokan vagyunk együtt lélekben. Erre képes a kegyelmi idő: hitet ad az embernek a folytatáshoz.

2. Tanuló idő

Tanuljunk az 5000 ember megvendégelésének csodájából. Tanuljunk, mert a kegyelem ideje tanulóidő is egyben: felkészít bennünket az örök életre. Gyakorlati tanulság, hogy nem több ezren szaladgáltak a kosarakkal, hanem csak az a néhány, akire ezt a feladatot rábízták, és mégis mindenkihez eljutottak a kosarak, sőt, még maradt is egy kis madár látta kenyér és hal a hazaútra. Együtt jöttünk ide, együtt vagyunk benne, együtt megyünk tovább – másként nem lehet. Lelki tanulság, hogy minderre csak akkor vagyunk képesek, ha erőt és áldást kérünk Jézustól. Vele a kevés is elég lesz, az erőtlen is erős lesz. Nélküle azonban csak egy hatalmas káosz marad, sok-sok kidobott idővel és elmulasztott lehetőséggel.

És most lássuk, mit üzen nekünk Pál apostol…

Az önmagával meghasonlott embert állítja elénk az apostol, vagyis a saját tükörképünket. Sajátos kettősség jellemző az emberre: egyfelől

szeretne Isten közelében lenni, másfelől egyre távolabb sodródik Tőle. Szeretné a mindennapjaiban betölteni Isten törvényét, de önmaga erejéből legfeljebb csak arra képes, hogy csak vasárnaponként mer megállni Isten színe előtt. Bűneit ünneplő ruhába öltözve takargatja, akárcsak Ádám és Éva a fügefa leveleivel, hiszen tudja, érzi, hogy nincs rendben az élete. Így tekintsünk magunkra akkor, amikor otthonainkban, talán éppen pizsamában, vagy utcai ruhában ülünk le Isten igéjét hallgatni, netán imádkozni. Istent nem lehet külsőségekkel becsapni. Miért tennénk ezt önmagunkkal? Talán arra is jó lehet ez a kegyelmi időszak, hogy felismerjük nyomorúságunk valódi okát, ezt a hazug álcát, és megtanuljunk jobban bízni Isten végtelen szeretetében, semmint ebben a véges emberi elme által összetákolt fügefalevél jelmezben.

Pál apostol, amikor ezt a levelét írta, nem ismerte a Róma városában élő gyülekezetet, ahogy nyilvánvalóan a Pilis városában élő gyülekezetet sem ismerhette. Nem ismerhette sem az egyedi külcsíneket, sem a belbecseket, melyek meghatározzák egy-egy közösség arculatát. Ismerte azonban az embert, amely belül állandóan vívódik önmagával. Így üzen nekünk ma is, hogy ne az elcsüggedés, hanem a reménység legyen úrrá rajtunk mindenkor.

Mit üzen nekünk, otthon maradóknak az Ige?

Most van időnk megismerni, elfogadni és megbecsülni önmagunkat. Most jöhet rá mindenki arra az igazságra, hogy nem a magam ura, hanem önmagam rabja vagyok. Külső emberünket állandóan hajtja a vágy: jönne-menne, fogna-birtokolna, és így robogna át az életen. Belső emberünk pedig arra vár, hogy végre észrevegyük a valódi igényeket is. Ezeket úgy lehet felismerni, hogy mindig jó cél felé törekszenek, és mindig Isten szeretete érezhető általuk.

Mit üzen az odakint szolgálatot végzőknek az Ige?

Testi-lelki teherbírásotok határait feszegetitek, nyilván nem puszta szórakozásból, hanem kötelességtudatból. Belső és külső embereteknek is nagy próbákat kell kiállnia. Érezzétek, hogy imádságban veletek vagyunk. Ti viszitek körbe a kosarakat, amiket az Úr rátok bízott, amíg mi veszteg maradunk. Érezzétek, hogy az Úr ad nektek ehhez elég erőt és bölcsességet minden nap. Nem baj, ha elfáradtok. Mi akkor is tisztelünk és szeretünk titeket.

3. Csoda-idő

„Andrà tutto bene. Minden rendben lesz.” Ezzel bátorítják egymást az olaszok, akiknél már  két hete tart a karantén. Ézsaiás is erre emlékeztet bennünket: az Úr keze szétszórt minket otthonainkba, de hamarosan újra összegyűjt mindenkit, ha elvonul a veszedelem. Addig is, a számtalan szomorúság között vegyük észre a csodákat, melyeket Isten keze általunk és rajtunk visz véghez. Csoda-időt élünk, mert ez nem a világ vége, hanem az idő közepe, a kegyelem ideje, amikor tanulhatunk hibáinkból, és megjobbíthatjuk életünket. Mindig is voltak járványok, földrengések, háborúk – nekünk azonban mindenkor úgy kell élnünk, mintha most lenne itt az idő az Úrral való találkozásra. Csoda-időt élünk, amikor kilépünk az idő és a tér korlátaiból, mert tudom, hogy itt és most csak négyen gyűltünk össze, de hiszem, hogy lélekben nagyon sokan, imádságban pedig még ennél is többen vagyunk jelen, mert egyek vagyunk Jézus Krisztusban, Aki megszabadít bennünket a külső ember fogságából.

Minden rendben lesz. Ezzel bátoríthatjuk mi is egymást, de legfőképpen saját magunkat. Legyen először rend otthonainkban, legyen rend a szívünkben, hogy ez a bátorítás szilárd alapokra találjon. Csoda-idő ez a 2020-as böjti idő, rég nem volt ilyen gyakorlatias, sőt, ha lehet ilyet mondani: rég nem volt ennyire keresztyén a böjtünk. A csoda mindig az igazi, rejtett valóságot tárja fel a nyitott szívvel várakozó ember előtt. Noé és családja a bárkában várakozott, amíg elvonult az özönvíz. Mózes és népe otthonaikban várták meg, amíg az Úr haragja végigvonult Egyiptomon. A tanítványok a felső szobába zárkózva várták, hogy nagypéntek drámája után történjen valami csoda. Egyik bibliai szereplő sem tudta, hogy pontosan mi is fog történni, de éppen ezért csendben vártak a csodára, vártak az Úrra. Hozzájuk hasonlóan szívleljük meg mi is az Úr bátorító szavait, ami Ézsaiás így jegyezett fel:

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne dobj el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen...” Ámen!

Az alábbi linken megtekinthető az istentisztelet a gyülekezetünk Youtube csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=pkPI6LjOR4o

Ajtórésnyi menny

Böjt 3. vasárnapja

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Jelenések könyvének 5. fejezetében a következőképpen:

És láttam a trónon ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. És keservesen sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.

„És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranypohár, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek –, és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön. És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt. „

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Ünnep

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.

Ezt az igét olvasva eszembe jutott a tavalyi nyár eleje, pontosabban június 3.-ának délutánja. Ezen a verőfényes délutánon lettünk beiktatva a gyülekezetbe, innentől kezdve lettünk hivatalosan is lelkészei ennek a közösségnek.

Istentől megáldott, boldog délután volt, sok-sok gyülekezeti taggal, családtaggal, ismerőssel, baráttal. Tele volt a templom, mindenki mosolygott, és boldog volt.

Ebben a helyzetben, amelyben most vagyunk, még fájóbb erre a délutánra gondolni, hiszen most nem vagyunk együtt, nem vagyunk boldogok. Ellenben tele vagyunk kérdésekkel, kétségekkel, aggódalmakkal, félelmekkel.

Hogy miért is hasított belém ez a nagyon kedves emlék? Azért, mert felolvasott igénkben igazából egy fenséges beiktatási ceremónia ünnepi perceiben pillanthatunk bele. Ünnepelhetünk, még akkor is, ha nem vagyunk együtt, ünnepelhetjük, hogy Jézus, a Bárány győzött a kétségek, a félelmek és a halál felett.

Vigasztalás

A Jelenések könyvét sokszor sokféleképpen értelmezték és (félre)magyarázták, de igazából ez a könyv egy vigasztaló irat, amelynek a földön küzdő, a nehéz időkben szenvedő keresztények erősítésére, és bátorítására íródott.

Amikor egyházunk ezt a bibliai igét választotta ki erre a vasárnapra nem is sejthette mennyire nagy szükségünk van az erősítésre és a bátorításra, és arra, hogy a „mennyei titokból” valamit megtudhassunk.

Múlt vasárnap is központi gondolatunk volt a titok, a keresztény élet „nagy titka”: hogy Jézus Krisztus, az Ő szeretete közöttünk van. 

Ma pedig a „menny titkából tudhatunk meg valamit. János - aki a Jelenések könyvének szerzője,- ezt írja a 4. fejezetben: „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük.”

Nyitva van a menny ajtaja. Milyen gyönyörű kép ez, és milyen csodálatos lehet a menny ajtaján bekukucskálni.

Olyan ez, mint amikor szenteste, a gyerekek toporognak a bezárt ajtó előtt, várva, hogy az angyalok meghozzák a karácsonyfát, az ajándékokat, várják a csodát. És amikor kinyílik az ajtó hirtelen nem is tudják, hogy sugárzó szemükkel hová nézzenek, hiszen minden képzeletüket felülmúlja a látvány.

Böjt 3. vasárnapja Oculi, a látás vasárnapja. Milyen ironikus, hogy most éppen azokat nem látom, akikhez beszélek, akik itt szoktak lenni, akiknek megvan a helyük a gyülekezetben. De talán éppen most láthatunk meg olyan dolgokat, amelyekre eddig vakok voltunk.

Megnyílt a menny ajtaja, és szem és fültanúi lehetünk annak, ami ott történik. A trónok ülő átadja a hatalmat szimbolizáló könyvet a Báránynak, aki olyan, mint akit megöltek. Körülötte ott van az ünneplő gyülekezet, angyalok, égi lények, vének, számuk megszámlálhatatlan, látványuk csodálatos. Ünnepi kellékekből sincs hiány: hárfák, aranypoharak, füstölőszerek. Mennyei illatok szállnak, és ismerős igék hangzanak:

„Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”

Talán ismerősek ezek az igék az úrvacsorai liturgiából. Ahol együtt és egyszerre részesülhetünk a látható, a hallható, a megízlelhető, a tápláló igékből. Ahol együtt részesülhetünk a mennyországból. Ahol egyek lehetünk.

Nagyon sok gyülekezet templomában félköríves az oltártér. Ez nem csak praktikussági szempont, hogy mindenki jól lásson, hanem nagyon beszédes jelkép is. Amikor az oltárhoz térdelünk áldásra, vagy az úrvacsora vételére, akkor félkörben helyezkedünk el. De ez a félkör, az oltár mögött folytatódok, és kiegészül egy egész körré. Kiegészül azokkal, akik már nincsenek itt velünk, de akikkel együtt részesülünk a mennyei csodában.

Talán most is, akár a tv előtt, akár a számítógépen nézzük az istentiszteletet, érezhetjük ennek a közösségnek, a keresztény közösségnek a megtartó erejét. Érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy még most a nehéz időben is együtt hallgathatjuk az Isten igéjét, és együtt imádkozhatunk a világért.

Tisztelet

Tisztelet. Ez az, amire a legnagyobb szükségünk van ebben a nehéz időben.

Önmagunk, mások és a világ tisztelete, azt is jelenti, hogy betartom a szabályokat, magam és mások védelme érdekében.

Isten tisztelete pedig azt jelenti, hogy hiszek és bízok benne. Bízom, hogy ebben a nehéz időben is velünk van, hogy egy járvány elterjedése nem azt jelenti, hogy Isten magunkra hagyott bennünket. Hiszen a mennyország titka a miénk: Isten országa közöttünk és bennünk van. Bár fizikailag nem tudunk együtt lenni, de attól még érezhetjük a közösség, az imádság megtartó erejét. Érezhetjük Isten szeretetét az életünkben!

Ámen. Imádkozzunk!

Urunk köszönjük a Krisztus alakú, nyíló mennyei kaput. Hálát adunk neked az ajtórésnyi örök világosságért, amely irányfényünké lehet mostani nehéz helyzetünkben. Hálát adunk a Te hangodért, az Igéért, amely vezet bennünket. Ámen

Az alábbi linket megtekinthető az istentisztelet a gyülekezetünk Youtube csatornáján.
https://www.youtube.com/watch?v=feICHZzhhY0