Ajtórésnyi menny

Böjt 3. vasárnapja

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Jelenések könyvének 5. fejezetében a következőképpen:

És láttam a trónon ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. És keservesen sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.

„És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranypohár, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek –, és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön. És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt. „

Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Ünnep

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.

Ezt az igét olvasva eszembe jutott a tavalyi nyár eleje, pontosabban június 3.-ának délutánja. Ezen a verőfényes délutánon lettünk beiktatva a gyülekezetbe, innentől kezdve lettünk hivatalosan is lelkészei ennek a közösségnek.

Istentől megáldott, boldog délután volt, sok-sok gyülekezeti taggal, családtaggal, ismerőssel, baráttal. Tele volt a templom, mindenki mosolygott, és boldog volt.

Ebben a helyzetben, amelyben most vagyunk, még fájóbb erre a délutánra gondolni, hiszen most nem vagyunk együtt, nem vagyunk boldogok. Ellenben tele vagyunk kérdésekkel, kétségekkel, aggódalmakkal, félelmekkel.

Hogy miért is hasított belém ez a nagyon kedves emlék? Azért, mert felolvasott igénkben igazából egy fenséges beiktatási ceremónia ünnepi perceiben pillanthatunk bele. Ünnepelhetünk, még akkor is, ha nem vagyunk együtt, ünnepelhetjük, hogy Jézus, a Bárány győzött a kétségek, a félelmek és a halál felett.

Vigasztalás

A Jelenések könyvét sokszor sokféleképpen értelmezték és (félre)magyarázták, de igazából ez a könyv egy vigasztaló irat, amelynek a földön küzdő, a nehéz időkben szenvedő keresztények erősítésére, és bátorítására íródott.

Amikor egyházunk ezt a bibliai igét választotta ki erre a vasárnapra nem is sejthette mennyire nagy szükségünk van az erősítésre és a bátorításra, és arra, hogy a „mennyei titokból” valamit megtudhassunk.

Múlt vasárnap is központi gondolatunk volt a titok, a keresztény élet „nagy titka”: hogy Jézus Krisztus, az Ő szeretete közöttünk van. 

Ma pedig a „menny titkából tudhatunk meg valamit. János - aki a Jelenések könyvének szerzője,- ezt írja a 4. fejezetben: „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük.”

Nyitva van a menny ajtaja. Milyen gyönyörű kép ez, és milyen csodálatos lehet a menny ajtaján bekukucskálni.

Olyan ez, mint amikor szenteste, a gyerekek toporognak a bezárt ajtó előtt, várva, hogy az angyalok meghozzák a karácsonyfát, az ajándékokat, várják a csodát. És amikor kinyílik az ajtó hirtelen nem is tudják, hogy sugárzó szemükkel hová nézzenek, hiszen minden képzeletüket felülmúlja a látvány.

Böjt 3. vasárnapja Oculi, a látás vasárnapja. Milyen ironikus, hogy most éppen azokat nem látom, akikhez beszélek, akik itt szoktak lenni, akiknek megvan a helyük a gyülekezetben. De talán éppen most láthatunk meg olyan dolgokat, amelyekre eddig vakok voltunk.

Megnyílt a menny ajtaja, és szem és fültanúi lehetünk annak, ami ott történik. A trónok ülő átadja a hatalmat szimbolizáló könyvet a Báránynak, aki olyan, mint akit megöltek. Körülötte ott van az ünneplő gyülekezet, angyalok, égi lények, vének, számuk megszámlálhatatlan, látványuk csodálatos. Ünnepi kellékekből sincs hiány: hárfák, aranypoharak, füstölőszerek. Mennyei illatok szállnak, és ismerős igék hangzanak:

„Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”

Talán ismerősek ezek az igék az úrvacsorai liturgiából. Ahol együtt és egyszerre részesülhetünk a látható, a hallható, a megízlelhető, a tápláló igékből. Ahol együtt részesülhetünk a mennyországból. Ahol egyek lehetünk.

Nagyon sok gyülekezet templomában félköríves az oltártér. Ez nem csak praktikussági szempont, hogy mindenki jól lásson, hanem nagyon beszédes jelkép is. Amikor az oltárhoz térdelünk áldásra, vagy az úrvacsora vételére, akkor félkörben helyezkedünk el. De ez a félkör, az oltár mögött folytatódok, és kiegészül egy egész körré. Kiegészül azokkal, akik már nincsenek itt velünk, de akikkel együtt részesülünk a mennyei csodában.

Talán most is, akár a tv előtt, akár a számítógépen nézzük az istentiszteletet, érezhetjük ennek a közösségnek, a keresztény közösségnek a megtartó erejét. Érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy még most a nehéz időben is együtt hallgathatjuk az Isten igéjét, és együtt imádkozhatunk a világért.

Tisztelet

Tisztelet. Ez az, amire a legnagyobb szükségünk van ebben a nehéz időben.

Önmagunk, mások és a világ tisztelete, azt is jelenti, hogy betartom a szabályokat, magam és mások védelme érdekében.

Isten tisztelete pedig azt jelenti, hogy hiszek és bízok benne. Bízom, hogy ebben a nehéz időben is velünk van, hogy egy járvány elterjedése nem azt jelenti, hogy Isten magunkra hagyott bennünket. Hiszen a mennyország titka a miénk: Isten országa közöttünk és bennünk van. Bár fizikailag nem tudunk együtt lenni, de attól még érezhetjük a közösség, az imádság megtartó erejét. Érezhetjük Isten szeretetét az életünkben!

Ámen. Imádkozzunk!

Urunk köszönjük a Krisztus alakú, nyíló mennyei kaput. Hálát adunk neked az ajtórésnyi örök világosságért, amely irányfényünké lehet mostani nehéz helyzetünkben. Hálát adunk a Te hangodért, az Igéért, amely vezet bennünket. Ámen

Az alábbi linket megtekinthető az istentisztelet a gyülekezetünk Youtube csatornáján.
https://www.youtube.com/watch?v=feICHZzhhY0