Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Lukács evangéliuma 2,8-20
Betlehem igazi csodája
Az elmúlt napok a betlehemes jelenetek, a karácsonyi énekek és versek varázsában teltek. Talán többen otthon a zenelejátszóba betettünk egy karácsonyi cd-t, de legalábbis a bevásárlóközpontokban hallottuk felcsendülni a romantikusabbnál romantikusabb karácsonyi dallamokat. Talán egy extra sorban állásnál is segített ez a romantika türelmet adni, amikor legszívesebben már be sem álltunk volna a halasnál kígyózó sorba.
És ehhez a karácsonyi hangulathoz hozzátartozik a szentesti bibliai történet is, amelyet egészen jól magunk elé tudunk képzelni a jászollal, az istállóban pihenő állatokkal, Máriával és Józseffel, az angyalokkal, pásztorokkal és az elmaradhatatlan háromkirályokkal. Akár egy karácsonyi képeslap, akár egy a nagymamánál vagy dédinél a falon függő kép felidézése, vagy egy gyermekeknek szóló betlehemi könyvecske alapján, egy romantikus, élénk színekkel megfestett betlehemi kép tárul elénk. Ez a kép egyben idilli, békés, nyugalmat és szeretetet árasztó romantikus karácsonyi hangulat.
Ma este a templomban is egyrészt azért vagyunk együtt, hogy a karácsonyhoz tartozó érzésvilágot újra megtapasztaljuk, mert azt már megtanultuk, hogy valamilyen elcsendesedésre, romantikus békére és megnyugvásra szükségünk van. Mi, akik kintről érkezünk ide a templom benső békéjébe, lenyugodni, feltöltődni szeretnénk. Jó belefeledkezni a gyermekek aranyos kis hangjába, csillogó szemébe, a felhőtlen reménységbe való pillanatnyi beburkolózásba. Legalább a gyerekek még tudnak bízni és reménykedni – örülni az élet ajándékainak, a család legalább ilyenkor közös ünneplésének, a hópelyheknek és úgy általában mindennek.
Nem véletlen, hogy ilyen nagy vágy és indulás van bennünk arra, hogy egy bárhol felcsendülő karácsonyi dallam hallatán elszoruljon a szívünk.
Hiszen meglehetősen zord és nehéz körülményektől terhes világból érkezik meg szívünk és életünk a békesség, a csend és a szeretet világába. Hányszor éljük át azt, hogy túlnőnek energiánkon és lehetőségeinken a feladatok – hiszen vagy a munkahelyi stressz, vagy a munkalehetőség hiánya miatti stressz, a gyermeknevelés embert-próbáló feladata, a világ- és a hazai gazdaság állapota, a betegségek, a magány – mind-mind el tudják az embert juttatni oda, hogy úgy érzi, az erejét már meghaladják ezek a feladatok.
Nem véletlen, hogy a mindennapok bénító erejéből valami sokkal romantikusabb, békésebb, idillibb kikapcsolódásra vágyunk. Ezért tekintünk a kis betlehemes történetre, a karácsonyi dallamokra, mint lelki feltöltődésre vagy lelki balzsamra, ami jól esik a zord hétköznapok után.
De gondoltunk-e arra, hogy ezek az idilli betlehemi körülmények egészen jól példázzák egy vásárlóktól nyüzsgő bevásárló-központ őrült tömegét? Vagy azt, amikor úgy érezzük, hogy az életünkben már csak nekünk nincs helyünk, és az életünk értelmét már csak mi nem találjuk meg? Máriának és Józsefnek arra sem volt először helye és lehetősége, hogy gyermekük valahol megszülethessen. A jászol nem volt rossz megoldás, de nem valószínű, hogy ilyen romantikus álmot dédelgetett magában a fiatal babát váró asszonyka, hogy egy istállóban szüli majd meg gyermekét. A látogató pásztorok biztos örömet hoztak, de a saját családjuktól való távolság bizonyára megviselte a fiatal anyuka lelkivilágát.
Bizony, a betlehemi kép, ez az idilli és békességet sugárzó hangulat, legalább olyan kusza, rohanós, rendezetlen és stresszes volt, mint a mi életünk. Isten nem hollywood-i díszletet választott földre jövetelének hátteréhez, hanem egy nagyon jellemző, sőt mindennaposnak mondható körülményt. Egy eldugott kis városkában, amit Betlehemnek hívnak, egy megijedt fiatalasszony és hasonlóképpen megrettent férje még helyet sem találnak arra, hogy első gyermekük világra jöhessen. Nem találnak mást, csak egy istállószerűséget, ahol bocik, bárányok között kell menedéket lelniük, hogy azután egyszerű pásztorok jöjjenek köszönteni az emberként megszülető Urat.
Lehet, hogy most jogosan tesszük fel következésképpen a kérdést: akkor miért is ünnepeljük karácsonyt? Miért is van szükségünk még egy hasonlóan stresszes képre az egyébként is stresszes életünkben? Nos, a hőn áhított, Facebook-on kiposztolt, titkon reménykedett békességünket, a szeretetet és a megnyugvást a betlehemi történet egyetlen aprócska szereplője hozza el. A megszületett gyermek, a kis Jézus. Ő az a pont a történetben, ami összeköti életünket az álmainkkal és a vágyainkkal. Jézus az, aki miatt megnyugodhat, lecsendesülhet a legviharosabb vagy legfájdalmasabb pillanata is az életünknek.
Isten nem egy hollywood-i díszletben jött a világra, hanem az életünk sűrűjében. Egyedül a kisgyermek, a felnövő és értünk életét áldozó Fiú az, aki megtaníthat bennünket arra, hogy az életet új szemmel, új bizalommal láthassuk, és megújuló szeretettel élhessük.
A betlehemi jászolban megszülető reménység nyithatja fel a szemünket, hogy életünket végre ne a magasabb fizetéshez, az önpusztító életpótlékokhoz, ne egy hamis vallásossághoz, ne önbecsapáshoz vagy gyűlölethez, hanem az életet, a bűneink bocsánatát és az újjáteremtő reménységet adó Úrhoz kössük.
Karácsony van, de ez nem az életünk árnyait romantikával eltakaró ünnep. Legyen most ez a karácsony inkább a valóságos remények ünnepe. Ne takarja el semmi azt, hogy Isten emberré lett és megmenteni jött bennünket erre a világra.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése