Már ismerősként üdvözöltek bennünket a pilisi Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai, amikor egy ifis csapattal beléptünk a tornaterembe. Énekelni és betlehemest játszani jöttünk, a karácsonyi cipősdobozainkat már korábban elküldtük. Karácsony van, 2011-et írunk.
Ismerős arcok, ismerős hangulat, ismerős várakozás a tornaterembe folyamatosan érkező gyermekekre és családokra. Bárcsak ne lennének ilyen sokan. Egy kevés is több lenne annál, mint amit az ember fel tud fogni. Mert olyanok jönnek, akiknek nagyon fontos, hogy mi lesz abban a cipősdobozban, amit mi, a másik oldalról küldtünk el. Különbségek, vélemények, sztereotípiák most mintha csillapodni látszanának, amikor egy teremben vagyunk. Karácsony atmoszférája valamilyen bensőséges békességet teremt, és nevetségessé teszi a mindennapokban kialakult különbségeket.
Polgármester úr köszöntője után a római katolikus, az evangélikus és a baptista keresztyén felekezetek képviselői állnak oda a színpadra, hogy meséljenek, énekeljenek, verseljenek, játszanak. Egy-egy csecsemő sír csak fel, közben nagyra nyitott szemekkel és szívvel néznek azok, akiknek ünnepet szeretnénk csalni az életébe.
Mégis, közben már érezni a karácsonyi csodát - mi adni jöttünk, szóban és matériában egyaránt, de a szívünkbe fészkelő békesség és szeretet nagyobb minden anyagi ajándéknál. Adni jöttünk és megbékélést, türelmet és reménységet kaptunk.
A Mikulás előtt sorban álló gyereksereg produkcióját ugyan nem vártuk meg, de biztos vagyok benne, hogy talán még most is állnak a gyerekek a színpadon és legalábbis a Mikulásnak eldalolják minden gyermek szív karácsonyi reménységét.
Köszönjük a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak, hogy meghívtak bennünket erre a karácsonyi ünnepségre is! Köszönjük a pilisi evangélikus ifiseknek és vezetőiknek a szolgálatát!
A fotókat Berki Viktória és Pángyánszky Ágnes készítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése