2011. február 24., csütörtök

Bibliaórások vacsora-estje

Kedd este a Bibliaórás asszonyokkal és férfi-tagunkkal, Karcsival, egy kis vacsorát tartottunk. Került az asztalra mindenféle jó falat és innivaló, hogy kitörve egy kicsit a hétköznapokból és talán a magányból is, együtt vacsorázzunk. A vacsora végén énekeket lehetett kérni (bizony, az Énekeskönyvből), és az aznapi igét is elolvastuk és imádkoztunk. A hitünk tényleg nagyon sokféle módon összeköt bennünket...

2011. február 19., szombat

Jótékonysági JAZZTODAY és FEEL

Köszönjük a JAZZTODAY és FEEL zenekaroknak a péntek esti csodálatos koncertet! A civil jótékonysági összefogás célja, hogy segítséget adjunk a május végén megrendezendő városi gyermeknaphoz!
Köszönjük minden segítő áldozatos munkáját, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak segítségét, Szabó Márton polgármester és Polgárné Czerjak Judit oktatási és kulturális bizottsági elnök részvételét és köszöntőit!

Köszönjük a fotókat Horváth Nórinak!

2011. február 17., csütörtök

Adóbevallás, alapítvány, egyházfenntartói járulék

Gyülekezetünk működéséhez elengedhetetlen tagjaink hozzájárulása (egyházfenntartói járulék) és a felajánlott 1%-ok egyházunknak és alapítványunknak. Örömmel és hálával fogadjuk a befizetéseket, hiszen Isten igéjének hirdetése és a sokféle gyülekezeti szolgálat valósulhat meg így a pilisi evangélikusok között is!

Pilisi Evangélikusok „ERŐS VÁR” Alapítványa - alapítványi adószám-18672693-1-13

A Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035

A Pilisi Evangélikus Gyülekezet számlaszáma: OTP Bank Rt. 11742238-20021726

Az egyházfenntartói járulék összege dolgozóknak évi 6000 Ft, Gyes-én lévőknek, diákoknak, munkanélkülieknek és nyugdíjasoknak pedig 3000 Ft évente. A befizetés történhet a hivatalban, átutalással, OTP-s befizetéssel és csekken is.

Isten iránti hálával köszönünk minden befizetést és adományt!

Babafarsang

A Betlehem baba-mama klub apraja-nagyja farsangolni gyűlt össze a klub mai találkozóján. Főleg a kislányok jeleskedtek a jelmezekkel, de néhányan az aprócska fiúk közül is "beöltöztek." Nagyon jó volt látni a kicsik és persze anyukáik örömét ezen a kora tavaszi hóeséses délelőttön!

A diavetítésre kattintva egy másik albumban is megtekinthetőek a fotók!

2011. február 14., hétfő

Fényedből fénysugár - D. Keveházi László igehirdetése

Apostolok Cselekedetei 26,1.9-20

Kőszegen, az ökumenikus imahéten, egyik este egy domonkosrendi apáca, Petra nővér elmondta, hogy aznap kora reggel a sötét kápolnába érkezve mennyire bizonytalan volt a megszokott helyen is. Egy szál gyertyát gyújtott, s ez fényt, biztonságot adott rögtön. Biztos van hasonló tapasztalatunk. Persze van olyan helyzet, amikor a gyertya nem segít. Goethe, a híres író haldoklása alkalmával ezt ismételgette: „mehr Licht!” – „több fényt!” S bizony hiába gyújtottak egyre több gyertyát. Igaza van a következő mondatnak: „Kézenfekvőnek vesszük, hogy van fény, de ritkán gondolkozunk el rajta, milyen fontos szerepet játszik életünkben. Azt is mondhatnánk: a fény az élet” De miért beszélek erről?
Vízkereszt utáni utolsó vasárnap vagyunk együtt. A keresztyénség legősibb ünnepe az „Epifánia”, a felragyogás ünnepe volt. Ezen belül ma, az ünnep utáni utolsó vasárnapon különösen is a fény vasárnapja van! Talán néhányan tudják, hogy az új liturgiai rend szerint minden vasárnapra három ige van kijelölve. Ezek:
II. Móz. 3,1-14. Égő csipkebokor. A tűz és fény megjelenése, és abból Isten szól Mózeshez.
Mt. 17, 1-9. Jézus a megdicsőülés hegyén. S olvassuk: „Fényes felhő, fénylett, ragyogott.” Hang is szólt! S egyik tanítvány: „Jó nékünk itt!”
És az alapigénk: Csel. 26.! Pál a „damaszkuszi úton” -„világosság ragyogott körül” És megszólal Jézus! Mindhárom igében a fény és hang a hangsúlyos!  
Ehhez még egy vallomásom tartozik: Egyik kedves énekem a 389. ének, és annak különösen a 4. verse kedves énekem 1948 óta!  63 éve. Gyenesdiáson hallottam és énekeltem ott, és azóta is sokszor.  Különösen az utolsó vers egyik sora, inkább kifejezése ragadott meg: „… hadd legyen fényedből fénysugár az életem.”
Igénk persze másról is szól. De ma nézzük a „fény” szempontjából. Mit mond erről?  Hogyan valósulhat meg ez?

1.Elsősorban Jézus fényéről szól igénk !
Ki emlékszik (lehetetlent kérdezek?): legutóbb a pilisi oltáron felfelé mutattam a Bibliára (okt. B. vasárnapja volt). Ma lefelé mutatok az oltárképre, amely Krisztus megdicsőülésének történetét ábrázolja.
Az oltárképen a „Megdicsőülés hegyén” vagyunk, de még a földön. Igénkben azonban már a FELTÁMADOTT fénye ragyog. Elképzelhetetlen! De van ilyen találkozás azóta is. Valaki egy álmát mesélte el: a kapuban, Jézus várta aranyban, fénnyel! Mástól is hallottam hasonlót. Az ilyen álom nem feltétele tanítványságunknak, de kinevetni sem szabad.
Itt is az „üldözött” Jézus feltámadt, győzött, legyőzte Pált, fénye ellenállhatatlan.  Ez volt „Pál epifániája” Pontosabban Jézus epifániája Pál életében. - Jézus fénye mindenkit utol tud érni.

2011. február 13., vasárnap

Sárkány Sámuel évforduló

Sárkány Sámuel püspök-lelkész halálának 100. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottunk a délelőtti istentiszteleten, amit koszorúzás követett. A délutáni szeretetvendégség alkalmából itt voltak közöttünk a Sárkány család ma élő tagjai, akikkel együtt emlékezhettünk a lánglelkű prédikátorra, a nemes egyházvezetőre, a pilisi evangélikus gyülekezetben 61 évig szolgáló lelkészre, aki jó barátja volt Petőfi Sándornak, és Kossuth Lajos temetésén is prédikált.

2011. február 12., szombat

Önfeledt játékok határok nélkül

Milyen jó úgy játszani, hogy az ember elfeledkezik a hét összes dolgozatáról, a felelésektől való félelemtől, a hajnali vonatra indulástól és a délutáni fáradt hazaérkezésekről! Péntek este lazítani, pihenni, önfeledten játszani és nevetni...
Gyülekezetünk ifjúsága az elmúlt pénteken ilyen önfeledten játszott. Az est mottója ez volt: "Ami az "üsd a jobboldalit"-on túl van van :-) Vendégeink voltak Horváth Noémi teológus hallgató és vőlegénye, Bence Doma a budavári evangélikus gyülekezetből, akik mindhárom ifis csapatnak játékokat tanítottak. Az első játéktól az utolsóig "ült" minden játék. Nevettünk, izgultunk, jól éreztük magunkat! Köszönjük ezt a fantasztikus estét Noéminek és Domának!
Az áhítatokat Pángyánszky Ágnes, Török Anett és Kovács Áron lelkészek tartották. Külön köszönjük Kovács Áronnak, gyülekezetünk volt segédlelkészének, most doktorandusz hallgatónak, hogy ezen az estén ő is eljött és egy fantasztikus bibliológ utazásra vitt el bennünket...

A fotókat Pálinkás Zsófia és Pángyánszky Ágnes készítették, és a diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is megtekinthetőek!

2011. február 8., kedd

Miért jó magunkról hírt adni?

Az alábbi linkre kattintva egy cikket olvashatunk a mai egyházi, gyülekezeti internetes jelenlét értelméről. Köszönjük, hogy a cikk írója, Méhes Károly, a pilisi evangélikusok blogját is érdemesnek találta arra, hogy a cikkben írjon róla. Valóban, élünk, vagyunk, megörökítjük közös eseményeinket és hálát adunk azért, hogy mindezt szívvel, lélekkel, hittel tehetjük.

Itt olvasható a cikk: Üdvözlégy az interneten

A Tamás-mise fotókban

Beszámoló az evangelikus.hu-n

2011. február 6., vasárnap

Tamás-mise igehirdetése - Krámer György


Lk 17, 20-21

Az unokái az utolsó ítéletről kérdezik templomba járó idős nagyapjukat. Nagyapó! Mi lesz majd akkor, ha eljön az Úr napja? – Akkor? Akkor az Úr Jézus mindent a feje tetejére állít! – válaszolja az öreg. Néhány nappal később látja ám, hogy az unokái folyamatosan kézen állnak, és azt gyakorolják, hogyan tudnak kézen állva ide-oda menni. Hát ti meg mi a csudát csináltok? – kérdi tőlük az öreg. Mi csak gyakorolunk az Úr napjára, hogy amikor Krisztus mindent a feje tetejére állít, akkor ne lepődjünk meg.

Minden nézőpont kérdése, szoktuk mondani. És természetesen megvan a jól kialakított saját nézőpontunk. Az, ahogyan mi látjuk a világot. Az, ahogyan szerintünk vannak a dolgok. Ahogyan mi elképzelünk, kialakítunk, igaznak tartunk dolgokat.

Soha! Komolyan mondom, hogy soha nem vettem észre a miatyánkban azt, hogy mindennapi kenyér kérésénél többes számban kérünk. „Mindennapi kenyerünket! Add meg nekünk ma. Bár így mondtam, mégis határozottan tudom, hogy ilyenkor mindig csak magamra gondoltam. Add Uram, hogy legyen mit ennem. Add, hogy jól bánjak azzal, amit tőled ajándékba kaptam! Bár a kérés többes számban hangzott, a nézőpontom, a kiindulási alapom arról szólt, hogy én lakjam jól, hogy nekem legyen mit ennem, hogy én ne maradjak éhen.

Mondhatnánk azt, hogy ez önzőség, de nem hiszem. Szerintem rosszabb a helyzet. Nem az önzéssel van a baj. Inkább azzal, ahogyan a világot általában magunkon keresztül látjuk, értelmezzük. A nézőpontunk hibás.

Gimnazista koromban kezdtem el gondolkodni az Isten dolgairól. A modell, amit felépítettem magamnak úgy működött, hogy magamba szívtam a körülöttem levő világot, elgondolkodtam rajta, aztán kialakítottam a véleményemet.

Vízkereszt ü. u. 5. vasárnap igehirdetése - Pángyánszky Ágnes

Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.
1Thessz 2,9-13

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Amerikában minden boltnak tetszetős neve van. Egy férfi, akinek sürgősen ki kellett tisztíttatnia az öltönyét, emlékezett egy ruhatisztítóra, aminek ez a neve: „Egy-Órás-Tisztítás”. Gyorsan elvitte hétfő reggel ebbe a boltba az öltönyét és kérte, hogy tisztítsák ki. Miután kitöltötte a megrendelőlapot, kérte az alkalmazottat, hogy egy órán belül legyen kész az öltönye tisztítása. Az alkalmazott hölgy válasza ez volt: „Sajnos csütörtökig nem tudjuk kitisztítani.” A férfi megrökönyödött: „Én azt gondoltam, hogy egy óra alatt ki tudják tisztítani!” „Sajnos nem – válaszolta a hölgy, az „Egy-Órás-Tisztítás” csak a neve a boltnak.

Ha valaki alapos kutatást végezne mai keresztyén emberek között, ehhez az amerikai férfihoz hasonlóan bizonyára nagyon megrökönyödve. Keresztyének, evangélikusok vagyunk, de az életünk valami egészen mást tükröz. Úgy viseljük magunkon a keresztyén, evangélikus jelzőt, keresztségünket és konfirmációnkat, mint egy terhet, amit letenni ugyan nem tudunk, de kezdeni sem tudunk sokat vele.

Talán már azt sem tudnánk olyan nagyon megmondani, hogy milyenek lennénk, ha Isten-hívő életet élnénk. Emlékezünk még szüleink, nagyszüleink családjaira, akik szépen felöltözve igyekeztek minden vasárnap reggel a templomba. Talán még elő tudunk venni régi Bibliákat, amelyek híven őrzik akár két évszázadról ezelőttig is családfánkat. De közben itt dübörög velünk a XXI. század, forrong a világ, forrong a lelkünk és Istent alig találjuk már benne. Pedig egyszer bennünket is megkereszteltek itt. Konfirmáltunk, vagy majd konfirmálni fogunk. Ha megkérdezik, hogy milyen felekezetűek vagyunk, talán mondjuk is büszkén, hogy evangélikusok. De tudunk-e mit kezdeni azzal az előbb hallott bibliai felszólítással, hogy éljünk az Istenhez méltó módon?

Azt, hogy Isten-hívőként mit jelent élni, elfelejtette a mai ember. Itt ülünk ma is a templomban – rendszeresen járunk, vagy ma olyan alkalom van, hogy eljöttünk –, mégis egyformán küzdünk a kérdéssel. Hívő vagy nem-hívő élet életet éljen a XXI. században élő ember? Csak egy bélyeg rajtunk a keresztyén-evangélikus jelző, vagy pedig tényleg tükröz is valamit az életünk ebből?

Amikor Pilisről autóval megyünk Pestre, Ferihegynél mindig figyelem, hogy szállnak-e fel repülőgépek. Bár repülni annyira nem szeretek, mégis csodálattal tölt el, hogy egy repülőgép fel tud emelkedni a magasba. Ültem már kis repülőn és hatalmas utasszállító gépen is, egyszerűen lenyűgöző, hogy olyan gép is, aminek el tud az ember sétálni a motorja alatt, fel tud a levegőbe emelkedni.
Amikor egy repülőgép a biztonsági ellenőrzések után elindul, akkor még egy darabig a kifutópályán gyorsít. Először lassan indul el, majd egy ponton hatalmas sebességre vált, és felemelkedik a földről. Van még olyan útja a gépnek, amikor megállhatna, ha bármi történne, de egy idő után már nincs visszaút, fel kell a gépnek emelkednie.

Gondoltunk-e már keresztyén életünkre úgy, mint egy a földtől elrugaszkodó repülőre, aminek az útja onnantól kezdve meghatározott?

2011. február 5., szombat

Péntek esti pizza

Péntek este a középiskolás és nagyifi megéhezett... A 3 kg lisztből készült pizzatészta bőségesen elég volt az egész ifi részére. A közös vacsora élményén túl az esti áhítat, az éneklés, a játék és az önfeledt beszélgetések igazán széppé varázsolták az estét...

A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is megtekinthetőek a képek. Köszönet a fotókért Nórinak és Taminak!

2011. február 2., szerda

100 éve hunyt el Sárkány Sámuel püspök-lelkész



 Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt

ÜNNEPI ISTENTISZTELETÜNKRE,

febr. 13-án, vasárnap 10 órakor,

melyen megemlékezünk a pilisi evangélikusok között 61 évig szolgáló Sárkány Sámuel püspök-lelkészről és halálának 100 éves évfordulójáról.

Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet: D. Keveházi László ny. esperes-lelkész.


Febr. 13-án, vasárnap délután 15 órakor ünnepi szeretetvendégségünkön előadást tart Sárkány Sámuel életéről D. Keveházi László, és áhítattal szolgál Sárkány Tibor ny. esperes-lelkész.

JÓTÉKONYSÁGI KONCERT

2011. február 18-án, péntek este 19 órától koncertet ad a Pilisi Evangélikus Gyülekezeti Teremben a

JAZZTODAY együttes (Pintér Tibor, Sóvári Tamás, Sárközi-Béni Zsolt és Szemereczki Imre) és a

FEEL zenekar (Gál Tamás, Tóth Tamás, Sárközi-Béni Zsolt és Oláh Imre).

A jótékonysági koncertre a belépő felnőtteknek 1000 Ft, ifjúsági tagoknak 500 Ft.
A koncert és a büfé bevétele mind jótékonysági célokat szolgál!

A JÓTÉKONYSÁGI KONCERT CÉLJA

- A felajánlott adományokból a Gyermekjóléti Szolgálat által szervezett városi gyermeknapon szeretnénk lehetővé tenni minél több rászoruló gyermeknek, hogy olyan élményben és kikapcsolódásban vehessen részt, amiről eddig csak álmodott, és fájó szívvel nézte, hogy ez másoknak megadatik.
- Bízunk abban, hogy a környezetünkben élő felnövekvő generáció egy békésebb, megértőbb közegben nőhet fel, és nem csupán álmodhat egy jobb körülmények között élt életről. Adományainkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni!
- A koncerten lehetőség lesz a belépőjegyek mellett támogatójegyeket is vásárolni.

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

Pilisi Evangélikus Gyülekezet (Pilis, Kossuth L. u. 34.) és a Gyermekjóléti Szolgálat

Vízkereszt ü. u. 4. vasárnap igehirdetése - Lázárné Tóth Szilvia



Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.
 Kolossé 1,15-20
Régebben, ha a rokonságunkban kisbaba született, fényképet küldtek róla mindenkinek a családban, és ahogyan növekedett a gyermek, újra és újra lefényképezték és elküldték a fotót, hogy lám, hogy nő ez a gyerek, milyen nagy már. Egészen addig azonban, amíg ezek a fotók meg nem érkeztek, a rokonok egymást kérdezgették: na és milyen színű a szeme? És van haja? Az anyjára vagy az apjára hasonlít jobban? Jó étvágyú vagy vékonyka gyermek? És bizony, előfordult, hogy mindenki egy kicsit mást mondott. Az a rokon, aki nem látta a saját szemével az újszülöttet, bizonytalanságban volt egészen addig, amíg meg nem érkezett a várva várt fénykép. Aztán ahogyan sorban jöttek a fotók, úgy telt meg a fotóalbum a növekedő gyermek képeivel, úgy tudtunk meg róla egyre többet.

Istennel is hasonlóképpen van az ember. Bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy milyen Ő. A legtöbben – valószínűleg – nagyon kíváncsiak vagyunk rá, de mindenki mást gondol Róla. A világ különböző tájain egészen különbözőképpen képzelik el az emberek Istent, Afrikában fekete bőrűnek, Európában fehér bőrűnek. Miért is olyan fontos akkor ez a kérdés? Miért olyan fontos az ember számára az, hogy tudja, milyen az Isten?