2010. augusztus 29., vasárnap

A Pándi úti temető ravatalozója szentelésének liturgiája

1. Kezdő ének – Evangélikus Énekeskönyv 506. ének

2. Bevezetés, zsoltár

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.



Urunk, taníts úgy számlálnunk napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk!
Íme, arasznyivá tetted napjaimat,
és életem előtted, mint a semmi.
Ugyan mit várhatok én még, Uram?

A Pándi úti temető ravatalozójának felújítása



(a képek egy kattintással nagyobb méretben is megtekinthetőek a Picasa webalbumban)

2010. augusztus 27., péntek

RÉVFÜLÖP - záró istentisztelet a Szeretet-himnusz alapján (1Kor 13)


Kedves Testvéreim az ÚR Jézus Krisztusban!

Egy szép kerek hét áll mögöttünk, egy olyan hét, ahol ismét sok mindent kaptunk. Sok örömöt, sok vidámságot, sok játékot, sok beszélgetést, sok-sok mindent. Kaptuk mindezt a barátoktól, a szobatársaktól, a vezetőktől, de főként Istentől! Ez a hét ne feledjétek, nem öncélú volt. Nem céltalan volt, hanem nagyon is céltudatos és célzott. Ez a hét arról szólt, hogy közelebb tudjunk jutni a világhoz, egymáshoz, hazánkhoz, az Isten földön küzdő egyházához.

A mai világ problémái és kihívásai
Most járjuk végig újra a hét útját, és a konferenciánk legkedvesebb énekeinek eléneklése közben gondoljuk azt végig, mi történt velünk az első teljes napon, kedden. Emlékezzünk vissza Balázs áhítatára a mindennapi kenyérről, Ági néni előadására az emberiség problémáiról, a kézművességre, a fürdésre, Noémi és Lilla koncertjére, és az esti áhítatra.
Ahogy énekeltük az éneket és felidéztük az első napot, újra átélhettük a nap témáját, mindazt, amivel a mai világnak meg kell küzdenie. Ezen a napon hallottunk sok mindenről, és az ember ezek ismeretében legszívesebben csak felhúzná a vállát, ugyan mi közöm nekem ehhez?

RÉVFÜLÖP - nyitó áhítat a tékozló fiú példázata alapján

Kedves Isten!

Biztosan csodálkozol, hogy levelet írok Neked. Nem szoktunk túl sokszor beszélgetni, levelet sem kaptál még nagyon tőlem, lehet, hogy el sem tudod képzelni, hogy valamit a Tékozló Fiú történetéhez én is hozzátehetek. Én sem nagyon értem, hogyan írhattam meg ezt a levelet, de ha már ennyit gondolkodtam rajta, hát elküldöm Neked.
Szerintem nem nagyon ismersz engem. A nevemet most nem is mondom el, ez most talán nem is fontos. A lényeg az, hogy egy átlagos – vagy talán még sem? – fiatal vagyok, aki most egy evangélikus ifjúsági táborban találta magát. Persze vannak ennek előzményei, nem csak úgy a semmiből csöppentem ide. Sőt, voltam is már ilyen táborban, képzeld. És még az evangélikus gyülekezetem nevét is meg tudom mondani, és ha nagyon megerőltetem magam, még a lelkészem vezetéknevét is.

RÉVFÜLÖP - az országos evangélikus ifjúsági táborról


Nekem a Balaton…
Nem a Riviéra, hanem már évek óta sokkal több annál! Hisz a „Magyar Tenger” partján idén már harmadszor került megrendezésre az Országos Konfirmandus Tábor. Ez pedig nem bizonyít mást, minthogy létezik élet a konfirmáció után is!
 Ez természetesen nem csak abban mutatkozik meg, hogy idén is több, mint negyven lelkes ifis várta az újbóli találkozást. Nem is abban, hogy szép számban akadtak évek óta „visszajáró fiatalok”. Sőt abban sem, amikor a táborhely, a strand vagy a sétahajó a frissen vagy már évekkel ezelőtt konfirmáltak énekétől vagy nevetésétől zengett. Sokkal inkább abban, hogy ezek a fiatalok bizony az egyházi élet aktív részeseivé szeretnének válni. Erről tettek tanúbizonyságot az előadásokat követő kiscsoportos beszélgetéseken is, amikor egy-egy olyan témát beszéltünk meg, mint például az emberiség problémái, vagy a világ jelentette erkölcsi útvesztő, illetve az országunk és egyházunk jelenét és jövőjét firtató kérdések.
Ezek a fiatalok azonban nemcsak beszélgettek ezekről a témákról, hanem megértették azt, hogy mi is a lényege a keresztény közösségnek, a gyülekezeti életnek. Úgy töltötték el ezt az egy hetet, ahogy mi sokszor csak álmodunk róla. Igazi közösség voltak, voltunk. Nem csak az áhítatok alatt, nem csak akkor, amikor énekeltünk, vagy imádkoztunk, hanem a vízben, a játékok közben, az asztalnál, sőt sokan valószínűleg most is épp az interneten kommunikálnak egymással. Ezek a fiatalok rájöttek arra, hogy a közösség értük van. Hogy Jézus Krisztus egyházában igenis lehetünk együtt boldogok.
Ezzel a tapasztalattal a hátuk mögött, pedig sokan úgy mentek haza, hogy tudják, rajtuk is múlik az, hogy milyen az adott közösség. Tudják, hogy fontos az ő munkájuk és „missziójuk” is, hiszen ezáltal egyre többen lehetnek részesei mindannak, amit egy keresztény közösség adhat. 

Csadó Balázs

http://www.evangelikus.hu/ifjusag/nekem-a-balaton...-beszamolo-az-orszagos-konfirmandus-taborrol

2010. augusztus 13., péntek

Gyülekezeti hittantábor

2010. augusztus 9-13-ig Nagyvelegen tartottuk gyülekezeti hittantáborunkat, 38 fő gyermek, Török Anett lelkész, Czombos Dorottya, Jagyugya Erik ifjúsági vezetők és 7 fő vezető részvételével.