2011. január 20., csütörtök

2011. január 18., kedd

Ökumenikus imaheti igehirdetés - Krámer György

Keresztyén Ökumenikus Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Egy csapat sündisznó, akik a nagyon kemény hideg télben összegyülekeztek egy nagy tölgyfa tövénél, elhatározták, hogy szorosan összebújnak azért, hogy meg ne fagyjanak. Így is történt. Már kezdték éppen jól érezni magukat, már kezdett éppen jó meleg lenni, amikor a tüskéik mindent elrontottak. Minél közelebb próbáltak kerülni egymáshoz, annál inkább problémát okoztak a tüskék. Minden mozdulatnál megszúrták egymást, és egy idő után a fájdalom annyira elviselhetetlen lett, hogy szétugrott az egész csapat. Újra megpróbálták, de megint ugyanez lett a vége. Majd arra az egyezségre jutottak, hogy megkeressék azt a biztonságos távolságot, ahonnan még éppen felmelegítik egymást, de a tüskéik még nem szúrnak elviselhetetlenül.

Ezt a mesét Arthur Schopenhauer, egy filozófus találta ki, aki végtelenül pesszimista ember volt és nagyon élesen kritizálta a társadalmat, az emberi közösségeket.

Meséje az emberi közösségeinket modellezi. Ő azt mondja, az egyetlen dolog, ami összehoz, összehúz bennünket az a szükség. Az ember lényénél fogva képtelen egyedül lenni. Szüksége van arra, hogy saját magányából, lényének ürességéből, életének monotonitásából kitörhessen, menekülhessen a többi emberhez. Amikor azonban együtt van a többiekkel, akkor egyéni érdekei, önös igényei, a másik hiányosságainak elviselhetetlensége, mégiscsak arra kényszerítik, hogy otthagyja a közösséget. Az az optimális távolság, amit a mesében a sünök megtalálnak, hogy még melegítsék, de ne szúrják túlságosan egymást, ez a távolság nem más, mint az udvariasság és a jólneveltség.
„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”
Apostolok Cselekedetei 2,42-47

Két kép, két történet szól egymás mellett arról, hogyan is működnek közösségek, hogyan valósul meg az egység.

Itt tél van, a hideg szüksége összehozza a sündisznókat. Mint ahogyan az ember szó szerint menekülni tudna magányából, kitörni akar önmaga szűkös életteréből.

Vízkereszt ü. u. 2. vasárnap igehirdetése - Krámer György


A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Zsidókhoz írt levél 13, 20-21

Keresztyén Gyülekezet!

Egy este egy édesapa a gyermekének mesét mesélt. A mese izgalmas volt, néhol kicsit félelmetes is. Amikor a legizgalmasabb ponthoz érkeztek, a fiú megállította az apját, és ezt kérdezte: Apa! Ugye a vége azért jó lesz!

Egy kicsit sok volt már a fiúnak az izgalomból. A feszültséget már csak akkor tudta elviselni, ha az apja biztosítja őt, hogy a vége, a történet vége azért jó lesz. Egy olyan kérdés ill, kérés ez, amit mi is szívesen tennénk fel az életünk különböző történeteiben. Mennyire más lenne sok minden, ha előre biztosan tudhatnánk, hogy a történetünk vége jó lesz. Aggodalmaink, kételkedésünk, kétségbeesésünk, végtelen fáradtságunk szelídülne meg, vagy tűnne el egyetlen pillanat alatt, ha ebben az egyetlen egy dologban biztosak lehetnénk: Igen, a történetem, az életem története végül jó történet lesz!

Erről szól a felolvasott igénk ígérete: A békesség Istene, aki fiát kihozta a halálból, Ő formálja a ti életeteket!

Egy búcsúzó mondat ez, ami egy prédikáció végén köszön el a gyülekezettől. Egy búcsúzó mondat, olyan, mint amilyet nemrégiben még mi is odaírtunk karácsonyi üdvözlőlapokra amikor „jó egészséget”, „boldog, békés újévet” kívántunk.

Konfirmandusaink tananyaga I.

Konfirmandusaink a következő anyag alapján készülhetnek az összefoglaló dolgozatra. A képekre kattintva elérhető egy Picasa album, ahol "lassan" is nézegethetőek a képek :-)

2011. január 1., szombat

Futás az új év első napján

A Falka Futócsapat és a Pilisi Evangélikus Gyülekezet szervezésében immáron 9. éve került újra megrendezésre az évkezdő futóverseny. A Kezdd Futással az Új Évet! elnevezésű futóversenyen belül olyanok is futottak, akik most fogadták meg, hogy az előttünk álló évben igyekeznek majd rendszeresen mozogni és sportolni. Ők 1 km, ún. fogadalmi futást tettek, a többiek pedig 10 km-en, illetve 21 km-es félmaratoni távon tették próbára évkezdő formájukat. 
A verseny kezdete előtt Pál Ági tartott aerobic bemelegítő edzést, majd Kasa Tibor és Pálinkás György vezetésével elrajtolt a mezőny. Miután mindenki beérkezett (és hősiesen megküzdött a hideggel és a faggyal), forró tea, forralt bor és finom falatok várták a versenyzőket és a segítőket az Evangélikus Gyülekezeti Teremben.
Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan eljöttek a futásra, reméljük jövőre még többen leszünk!

Szenteste fotókban