2011. december 27., kedd

Betlehemes életképek 2011

Betlehemezni jó. Jó elindulni karácsonyhoz közeledve és tudni, hogy olyan emberekhez fogunk bekopogni, akik szívébe ez a kis látogatás és éneklés elhozza a karácsony üzenetét.
2011 karácsonya előtti délután 50-60 konfis és ifis készülődött indulásra, hogy 7 csoportban, a szélrózsa minden irányába elinduljon idős emberek meglátogatására. A 7-ből egy csoport a város boltjaiba köszönt be. Egy kedves felajánlás alapján egyik csoportunk lovaskocsival indulhatott útnak, őket két kis furulyás fiúcska is elkísérte.
A város legtávolabbi pontjára autóval indult egy csoport útnak, de a többiek mind gyalog járták be az utcákat és kerestek fel idős embereket. Ebben az évben rekordmennyiségű helyre jutottunk el, de mindig azt érezzük, hogy sokkal több helyen várják karácsony üzenetének örömhírét, hogy az valóban bekopogjon, a Mennyből az angyal elhangozzon, és ha csak egy szaloncukor formájában is, de legyen ajándék ezen a karácsonyon is.
Köszönjük gyülekezetünk konfirmandusainak és ifiseinek és a 7 vezetőnek a szolgálatát, hogy karácsony előtti utolsó délutánjukat feláldozták arra, hogy Isten hozzánk megérkező örömhírét adják át embertársaik számára. Erős Vár a mi Istenünk!
A fotókat Krámer György és Pálinkás Zsófia készítették.

2011. december 26., hétfő

Karácsony 2. ünnepének igehirdetése - Török Anett

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Lukács evangéliuma 2,15-20


Ünneplő Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A karácsonyi történet egyik legmeghatóbb része kerül elénk ezen a mai délelőttön. A pásztorok, a szegény emberek, akik más ajándékot nem tudtak vinni, mint egy kicsiny bárányt, meglátogatták a kisded Jézust. Mondhatjuk, hogy ennek az igének a főszereplői a pásztorok. Az én figyelmemet mégis egyetlen kilógó mondat ragadta meg, amely nem is a pásztorokról, hanem Máriáról szól. Szeretném, ha a mai ünnepen erre az egy mondatra fókuszálnánk most. Ez így hangzott: „Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.”
Ha megnézzük Máriát, és a vele és körülötte történt eseményeket, nem túlzás azt állítani, hogy jócskán volt mit feldolgoznia, a szívében forgatnia és megőriznie a későbbi időkre, hiszen sok meglepő, hétköznapinak egyáltalán nem mondható kijelentést kapott fiáról. Milyen dolgok történtek is vele? Kezdetben egy angyal jelent meg neki, aki megjövendölte, hogy a Szentlélektől fog gyermeke születni, akit a Magasságos Fiának neveznek majd, aki uralkodni fog örökké. Már ez önmagában is jócskán okot adhat a fejtörésre. Majd aztán jegyesének, Józsefnek is megjelent az angyal, aki elmondta neki, hogy a gyermeke fogja megszabadítani az embereket bűneikből. Aztán rokona, Erzsébet is furcsán viselkedett a közelében, és azt mondta, hogy az Ura látogatta meg őt. Most meg itt vannak a pásztorok, akik elmesélték neki mindazt, amit az angyaloktól hallottak, miszerint a fia, Jézus lesz az Üdvözítő, az Úr, a Krisztus. Nem kevés hír ez 9 hónapra! Nem lehetett könnyű mindezt elhinni arról a gyermekről, aki oly békésen aludt most a jászolban. És nem lehetett könnyű elhinni azt sem, hogy az Isten pont őt, Máriát, az egyszerű fiatal lányt választotta ki, hogy megszülje Fiát. De fontos volt, hogy mindezekről halljon, ismernie kellett Fiának küldetését, jövőjét, mert hiszen, amikor gyermeke felnőtt, és megkezdte tanítói szolgálatát, furcsa „hivatást” választott magának. Egy anyának nem lehet könnyű elengedni gyermekét a bizonytalanságba, ahol nincs biztos keresete, nincs biztos lakhelye, nincs egy „tisztességes” állása. Fontos volt, hogy e kijelentések birtokában legyen ahhoz, hogy el tudja hordozni mindazokat a kínokat, melyeket aztán Jézus elfogatásakor, majd elvesztésekor kellett átélnie. Megőrizte ezeket, s forgatta szívében, hogy mindezek a kijelentések értelmet kapjanak, hogy idővel megértse a most történt eseményeket.
Testvérem, a te szíved mivel van tele, mit őrzöl benne, mint drága kincset? Milyen dolgokat forgatsz benne? Milyen dolgokra próbálsz magyarázatot, választ, segítséget találni?

Karácsony 1. ünnepének igehirdetése - Krámer György


Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
Zsidókhoz írt levél 1,1-3

Ünneplő Gyülekezet!

Egy idős rabbi unokája együtt játszott a szomszéd kisfiúval a kertben. Bújócskáztak, és a sor most a rabbi unokáján volt, ő keresett búvóhelyet. Jó elbújt, és várta, hogy mikor fogja a barátja megtalálni. Már várt egy ideje, és nagyon örült annak, hogy ilyen jó rejtekhelyet sikerült találnia, de amikor már negyed órája gubbasztott a rejtekhelyén, kezdett elbizonytalanodni. Még várt pár percet, azután előmászott a rejtekhelyéről. Hiába nézelődött, hiába kiáltott a barátja után, semmi válasz. A szomszéd bácsitól tudta meg, hogy a barátja nem keresi már őt, hanem hazament.  Sírva, hüppögve mesélte a nagyapjának a szomorú történetet a kis unoka. Az idős rabbi pedig ezt felelte neki: „Isten ugyanerről beszél, amikor ezt mondja: Elrejtőzöm, de senki sem keres engem.
Martin Buber története azt mondja el nekünk, hogy Isten, rejtőzködő Isten, aki szeretné, ha megkeresnénk, ha megtalálnánk őt.
Ez a rejtőzködő Isten kép egyezik az ember mindennapi tapasztalatával. És ez nem csak azoknak az embereknek a tapasztalata, akiket nem is érdekel Isten, hanem azoké is, akik keresik, akik meg akarják találni őt. Isten elbújik előlünk, elrejtőzik az ember elől, sokszor olyan tökéletesen, hogy az ember már arra gondol, talán nincs is…
Gondoljunk csak bele, hányféle szükséghelyzetet, tragédiát, elveszett sorsot, életet tudnánk felsorolni, ahol Isten jelenlétének a hiánya érthetetlen, fájdalmas tapasztalat. Betegségben, gyászban, hányszor kiáltaná az ember a zsoltárossal együtt: Hol vagy Isten? Miért rejted el magad? Isten nem megfogható, nem tapasztalható, nem látható, hallható, nem egyértelmű a jelenléte az életünkben. Ráadásul a legtöbbször olyan helyzetekben, amikor nagyon is szükség lenne erre a valóságos jelenlétre. Mai igénkben pedig ezt hallottuk: Ő Isten dicsőségének kisugárzása! Hol van ez a sugárzás? Hol van ez a dicsőség ma, tapasztalhatóan körülöttünk?
Már maga a karácsonyi történet is ilyen rejtőzködő, visszafogott, feltűnést kerülő esemény. Amikor az Isten emberré lesz, akkor egy síró csecsemőben, egy eldugott kis falucskában, egy istállóban születik meg? Kinek jutna eszébe az Isten valóságát pásztorok és birkák között keresni?

2011. december 25., vasárnap

Szentesti igehirdetés 2011 - Pángyánszky Ágnes


Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.  És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."  És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:  "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.  
Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
Lukács evangéliuma 2,8-20


Betlehem igazi csodája
Az elmúlt napok a betlehemes jelenetek, a karácsonyi énekek és versek varázsában teltek. Talán többen otthon a zenelejátszóba betettünk egy karácsonyi cd-t, de legalábbis a bevásárlóközpontokban hallottuk felcsendülni a romantikusabbnál romantikusabb karácsonyi dallamokat. Talán egy extra sorban állásnál is segített ez a romantika türelmet adni, amikor legszívesebben már be sem álltunk volna a halasnál kígyózó sorba.
És ehhez a karácsonyi hangulathoz hozzátartozik a szentesti bibliai történet is, amelyet egészen jól magunk elé tudunk képzelni a jászollal, az istállóban pihenő állatokkal, Máriával és Józseffel, az angyalokkal, pásztorokkal és az elmaradhatatlan háromkirályokkal. Akár egy karácsonyi képeslap, akár egy a nagymamánál vagy dédinél a falon függő kép felidézése, vagy egy gyermekeknek szóló betlehemi könyvecske alapján, egy romantikus, élénk színekkel megfestett betlehemi kép tárul elénk. Ez a kép egyben idilli, békés, nyugalmat és szeretetet árasztó romantikus karácsonyi hangulat.
Ma este a templomban is egyrészt azért vagyunk együtt, hogy a karácsonyhoz tartozó érzésvilágot újra megtapasztaljuk, mert azt már megtanultuk, hogy valamilyen elcsendesedésre, romantikus békére és megnyugvásra szükségünk van. Mi, akik kintről érkezünk ide a templom benső békéjébe, lenyugodni, feltöltődni szeretnénk. Jó belefeledkezni a gyermekek aranyos kis hangjába, csillogó szemébe, a felhőtlen reménységbe való pillanatnyi beburkolózásba. Legalább a gyerekek még tudnak bízni és reménykedni – örülni az élet ajándékainak, a család legalább ilyenkor közös ünneplésének, a hópelyheknek és úgy általában mindennek.
Nem véletlen, hogy ilyen nagy vágy és indulás van bennünk arra, hogy egy bárhol felcsendülő karácsonyi dallam hallatán elszoruljon a szívünk.

SZENTESTE 2011

2011 karácsonyának szentestéjén készültek az alábbi fotók. A szentesti istentiszteleten hittanos gyermekeink gyönyörű karácsonyi szolgálatát hallgathattuk meg és felcsendültek az IZSÓP énekkar új és klasszikusnak számító énekei is.
Istennek adhatunk hálát azért, hogy szinte 1000 fős ünneplő gyülekezettel kezdhettük el ünnepelni Isten Fia születését!


Az alábbi fotókat Pálinkás Zsófiának  és Berki Viktóriának köszönjük! A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban egyenként is megtekinthetőek a fotók!

2011. december 22., csütörtök

Karácsony és a cipősdobozok 2011

Már ismerősként üdvözöltek bennünket a pilisi Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai, amikor egy ifis csapattal beléptünk a tornaterembe. Énekelni és betlehemest játszani jöttünk, a karácsonyi cipősdobozainkat már korábban elküldtük. Karácsony van, 2011-et írunk.
Ismerős arcok, ismerős hangulat, ismerős várakozás a tornaterembe folyamatosan érkező gyermekekre és családokra. Bárcsak ne lennének ilyen sokan. Egy kevés is több lenne annál, mint amit az ember fel tud fogni. Mert olyanok jönnek, akiknek nagyon fontos, hogy mi lesz abban a cipősdobozban, amit mi, a másik oldalról küldtünk el. Különbségek, vélemények, sztereotípiák most mintha csillapodni látszanának, amikor egy teremben vagyunk. Karácsony atmoszférája valamilyen bensőséges békességet teremt, és nevetségessé teszi a mindennapokban kialakult különbségeket.
Polgármester úr köszöntője után a római katolikus, az evangélikus és a baptista keresztyén felekezetek képviselői állnak oda a színpadra, hogy meséljenek, énekeljenek, verseljenek, játszanak. Egy-egy csecsemő sír csak fel, közben nagyra nyitott szemekkel és szívvel néznek azok, akiknek ünnepet szeretnénk csalni az életébe.
Mégis, közben már érezni a karácsonyi csodát - mi adni jöttünk, szóban és matériában egyaránt, de a szívünkbe fészkelő békesség és szeretet nagyobb minden anyagi ajándéknál. Adni jöttünk és megbékélést, türelmet és reménységet kaptunk. 
A Mikulás előtt sorban álló gyereksereg produkcióját ugyan nem vártuk meg, de biztos vagyok benne, hogy talán még most is állnak a gyerekek a színpadon és legalábbis a Mikulásnak eldalolják minden gyermek szív karácsonyi reménységét.
Köszönjük a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak, hogy meghívtak bennünket erre a karácsonyi ünnepségre is! Köszönjük a pilisi evangélikus ifiseknek és vezetőiknek a szolgálatát!

A fotókat Berki Viktória és Pángyánszky Ágnes készítették.

2011. december 21., szerda

Karácsonyi Koncert 2011

Második alkalommal adott a Pilisi Zenész Egyesület karácsonyi koncertet az Evangélikus Gyülekezeti Teremben. A koncert első felében a Pilis Zeneiskola tanulói énekeltek, furulyáztak és zongoráztak, majd a zenészek karácsonyi, klasszikus és könnyűzenei produkciói varázsoltak karácsonyi hangulatot mindazoknak szívébe, akik örömmel és szívesen hallgatták a karácsonyi muzsikát. 

Köszönjük a zenészeknek, a zeneiskolásoknak és vezetőiknek, Hacheleva Ludmillának és Solymosi Sebestyénnek a varázslatos estét!
A fotókat Krámer György és Pángyánszky Ágnes készítették. A diavetítésre kattintve egy Picasa albumban is megtekinthetőek a fotók!

Táncbemutató Budapesten - Goldance 2011

Tánciskolásaink a Goldance Tánciskola budapesti bemutatóján is megmutathatták azt, hogy mi mindent tanultak az elmúlt félévben. Szülők és hozzátartozók örömmel néztük gyermekeink táncát, majd a felnőttek csoportja is táncolt a bemutatón. 
Köszönjük a Goldance Tánciskolának, Orosz József "Joci" tanárunknak, Szabó Antal helyettesítő tanárnak és Kreiter Dávid tánciskola vezetőnek, hogy itt Pilisen is tanítanak!
A fotók a www.goldance.hu oldalról származnak!

2011. december 19., hétfő

Táncbemutató 2011

Tánciskolánk félévi bemutatójára 2011. dec. 17-én került sor, majd dec. 18-án Budapesten, a Goldance Tánciskola bemutatóján is szerepeltek táncos gyermekeink, fiataljaink és a felnőttek is. Az alábbi fotók a pilisi bemutatón készültek.
Gratulálunk minden táncosnak!