2010. február 28., vasárnap

Ötvened vasárnap - Kalit Eszter igehirdetése

Jak 3,13-17

Látunk már mindannyia romokba heverő házat, feldúlt udvarokat, ismerjük a viszálykodás érzését. A feszültség áthatja a levegőt. Senki sem mer szólni. Az elhangzott sértések, bántalmazások szomorú sebét fájlaljuk a csendben. Sok ember lelkét, sok otthont, de sok nemzet nyugalmát is kavarták fel viszályok. Egy igazságtalan tett. Egy ránk irigykedő bántalmazása, egy nálunk hatalmasabb kizsákmányoló tette, és félni kezdünk.

Nem vagyunk, mi sem ártatlanok sok esetben. Védekezünk vagy próbáljuk a magunk igazát menteni. Nem én voltam. – mentik magukat néha a konfisok is, ha valami helytelenkedésen rajta kapja az ember.

Egyházmegyei tisztségviselő találkozó - febr. 27.

http://www.evangelikus.hu/aktualis/tisztsegviselo-talalkozot-tartottak-a-dabas-gyoni-gyulekezetben

2010. február 16., kedd

KÖNYVAJÁNLÓ Cormac McCarthy: Az út

Egy poszt-apokaliptikus zarándoklás története

„Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg.”

Fontos dolgokról egyszerűen beszélni kevesek kiváltsága. Cormac McCarthy Az út című regényében végtelenül egyszerű minden. Egy világégés után vagyunk, az író nem foglalkozik azzal, hogy mi történt, őt csak a végeredmény érdekli. A Földön gyakorlatilag elpusztult az élet. Nincsenek növények, állatok sem élnek. Csak néhány ember marad életben. Nincsenek színek, csak a szürke árnyalatai, a mindenhol szálló, mindenre rátelepedő pernye.

Ebben a végtelenül lepusztított, leegyszerűsített világban próbál életben maradni egy apa a fiával. Éhezve, fázva, az egymást felzabáló emberhordák elől rettegve menekülve mennek egy meghatározhatatlan cél felé. Ők ketten az életet jelentik egymásnak. Az apa történeteket mesél a fiának, aki már ebben a világban született. Mítoszt teremt, reménységet ültet, értékeket fogalmaz, elválasztja a jót a rossztól. Az apát pedig egyedül a fiú választja el a haláltól, a halott, kiüresedett élettől. A fiú léte az egyetlen, ami nem engedi kimondani a végső ítéletet az értelmetlenné vált létezés felett.

Minden nap meg kell küzdeniük a fizikai létezésért. Ugyanígy minden nap meg kell küzdeniük a létezésük értelméért is. Kettőjük kapcsolata mindent újra végiggondoltat az olvasóval is. Ez a leegyszerűsített világ, ennek a két embernek a küzdelme annyira magával ragadó, hogy amikor befejezzük és letesszük a könyvet, idegenül nézünk körül saját világunkban. Ennek a lehetséges jövőnek a visszatükröződő fakó fényében egészen másként látunk mindent. Néhány pillanatra eltűnnek a maszkok, elpárolog minden szemfényvesztés, és az életünk lecsupaszítva, mezítelen áll előttünk, ha megáll. És ha tehetjük gyorsan, ösztönösen átkaroljuk gyermekeinket, odabújunk hozzájuk és csak hallgatjuk, ahogyan csendben lélegeznek…

Cormac McCarthy: Az út, Fordította: Totth Benedek, Magvető kiadó 2010. 2990 Ft

2010. február 15., hétfő

Táncbemutató volt febr. 13-án - GOLDANCE!


Tánciskolásaink fantasztikus bemutatóval lepték meg a szülőket és az érdeklődőket! Mindhárom csoport újra megmutatta, hogy mennyi mindent tanultak az elmúlt időben és mennyit ügyesedtek! Márciustól új kezdő csoportok indulnak gyerekeknek és felnőtteknek is! Információ itt: http://www.goldance.hu/

2010. február 13., szombat

Imádkozzon-e a szülő gyermekével?

A pszichológus az ateistáknak is javasolja az imát gyermekükkel
Hannover – Wolfgang Bergmann gyermekpszichológus azt javasolja a szülőknek, legyenek bár hitetlenek vagy kifejezetten ateisták, hogy próbáljanak meg gyermekükkel imádkozni. Indoklása nem vallási természetű, hanem kifejezetten pszichológiai. Forrás: pro-medienmagazin.de, reformatus.hu

„A gyermekek szerető Istenről szóló elképzelését nem szabad megzavarni. Ez a képzet a gyermekkor költői világához tartozik” –jelentette ki Bergmann az epd (német protestáns hírügynökség) számára adott interjújában. A pszichológus a hannoveri gyermekpszichológiai és tanulásterápiai intézetet vezeti. Az imában a gyermekek olyan oltalmazó lényhez fordulnak, akiben egyesül az anyai és az apai sajátosság. A szülők is „profitálnak” a gyermekkel közösen mondott imából. Olyan belső nyugalomhoz jutnak, ami különbözik a hétköznapi érzésektől. „Az, hogy valaki hisz vagy nem, nem kérdés, hiszen az imák a szülők és a gyermek közötti szeretet jelei” – véli és sok tapasztalat alapján állítja is a gyermekpszichológus professzor. A professzor házas ember, van három gyermeke, s amellett érvel, hogy közös imában legalább tíz éves korig kísérjük a gyermekünket. Az imában tanulják meg a hétköznapi helyzetek feldolgozását, például azt, hogy iskolai viszály, veszekedés után másnap kibékülve lehet folytatni a kapcsolatot. Hamar eljutnak az Isten-ember kapcsolatig is, s megtanulják: az imádáság nem jelenti automatikusan vágyaik teljesülését, hanem kitartásra szoktatja őket. Az ima nem kívánságlista, amit Istenhez küldünk. De nem jók az olyan „felnőtt” megjegyzések sem, hogy Isten mindent lát, megbüntet, ezek nem illenek bele a gyermekkori világképbe. „A régi büntető és kárhoztató imák nem keresztyéni kérések” - mondja a pszichológus. A Szülők a családért c. német folyóirat 2006-os felmérése szerint a gyermekeknek és a kamaszoknak 2/3-a imádkozik Németországban alkalmilag.

2010. február 9., kedd

Az a bizonyos Telepi istentisztelet...

Azt hiszem semmivel sem összehasonlítható érzés az, amikor egy havas, jeges, csúszós vasárnap délután, pontban 2 órakor a lelkész megérkezik a Telepi iskola elé (ahova szerinte nem is biztos, hogy jönnek ebben az időben), és mégis, láss csodát: 10 néni vár az iskola előtt, hogy 1. beengedjék, 2. legyen istentisztelet. Az 1-es pont most nem teljesült, a 2. pont igen. Czinkos Jutka néni jóvoltából az ő kiskonyhájában tartottuk az istentiszteletet. Fotóapparáttal nem készültem, de a letelepedés első percei után éreztem, hogy ha mobiltelefon kamerával is, de meg kell örökíteni a pillanatot. 10 néni + a lelkész a kiskonyhában, "mindennel" felszerelkezve a közös istentiszteleti alkalomra.
Szívből ajánlom ezt a pillanatot legalább csak elképzelni azok számára, akik nem értik, miért jó vagy kell egyáltalán az istentisztelet. Például ezekért a pillanatokért. Amikor az ember a maga legegyszerűbb és mégis legnemesebb valójában éli meg azt, hogy most ennek a 10 embernek, ennek a 10 szívnek mit jelent az Isten közelsége. Ha szabad ilyet mondanom, szégyelljük magunkat mindannyian, akik számítógépezés, tévézés, plázázás, vagy ki tudja mi miatt lemondunk az Isten és ember kapcsolatának ünnepéről. A havas, csúszós, jeges úton azok jöttek el, ... de inkább nem is mondom... Elég ha Isten tudja, erejüket megfeszítve kik igyekeztek hozzá.... Gyönyörű istentisztelet volt...


2010. február 7., vasárnap

Kedd esti Bibliaórások

Minden kedd este bibliakörben találkozhatnak azok, akik szívesen beszélgetnek életükről, hitükről a Biblia szava és tanítása alapján. Az elmúlt években igazi kis közösség kovácsolódott össze, és a bibliaórások sok más gyülekezeti alkalmon is ott vannak és segítenek. Mindenkit, aki már nem az ifjúság tagja, szeretettel várunk ebbe a közösségbe! Reménységünk, hogy nyitottak vagyunk, és ha bárkinek kedve van csatlakozni, bátran tagja lehet kis közösségünknek!


2010. február 3., szerda

Az Iciri-Piciri néptánc-csoport fellépése a Kastélyban

A Csillagfészek Alapítvány szervezésében "Vigalom a Kastélyban" címmel 2010. január 30-án néptánc-fesztivál volt, amelyen felléptek a gyülekezetünkben működő gyermek-néptánc csoport tagjai is Pintérné Klein Zsuzsanna vezetésével. A fellépésen készült video-felvételt láthatják itt!


A fellépésről készült fotó-összeállítás is: