2010. február 28., vasárnap

Ötvened vasárnap - Kalit Eszter igehirdetése

Jak 3,13-17

Látunk már mindannyia romokba heverő házat, feldúlt udvarokat, ismerjük a viszálykodás érzését. A feszültség áthatja a levegőt. Senki sem mer szólni. Az elhangzott sértések, bántalmazások szomorú sebét fájlaljuk a csendben. Sok ember lelkét, sok otthont, de sok nemzet nyugalmát is kavarták fel viszályok. Egy igazságtalan tett. Egy ránk irigykedő bántalmazása, egy nálunk hatalmasabb kizsákmányoló tette, és félni kezdünk.

Nem vagyunk, mi sem ártatlanok sok esetben. Védekezünk vagy próbáljuk a magunk igazát menteni. Nem én voltam. – mentik magukat néha a konfisok is, ha valami helytelenkedésen rajta kapja az ember.
Ma az a menő, ha valaki mindenáron meg tudja védeni az álláspontját, aki bölcsen kibeszélni magát minden helyzetből. A mai kort nem feltétlenül a bölcs belátás, megértés jellemzi. Fontos nekünk is, hogy fennmaradjunk a felszínen otthon, a munkahelyen és a környezetünkben. Irigykedve nézünk a nálunk sikeresebbre. Meggondolatlanul elhagyja szánkat egy pár bántás. Egy pár rosszakarónkkal összerúgjuk a port, és kezdődik a viszály. Felkavarodnak a hullámok. Bántást bántás követ, sértést sértés követ. Érezzük, hogy egyik napról a másikra növekedik az igazságtalanság. Az igazságot már nem is tudjuk igazán, így próbáljuk a magunk igazát védeni. Álmatlan éjszakák, újra és újra fellobbanó harag, méreg. Kész a viszály. Többször is átgondoljuk, mi volt. De mindenki másként emlékszik a történtekre. Minden tudásunkat bevetjük, okoskodunk, bölcselkedünk. Zűrzavaros a helyzet. Kapcsolatok szűnnek meg, barátságok bomlanak fel, és alakulnak át ellenségeskedéssé, gyanúsítgatássá. Családok mérgeződnek meg, és a vihar áll. Ismerjük ezt a helyzetet. Vagy a saját életünkből vagy a körülöttünk élők életéből. Hol itt, hol ott borítja fel az emberek életét egy-egy viszály, igazságtalan tett vagy rossz szándékú mondat.

Milyen más is ezzel szemben a békesség. A hullámok kisimulnak, mosoly jelenik meg az emberek arcán. Nyugalom és egészséges csend hatja át a levegőt. De ez a békesség igazából ideálisnak tűnik. Hogy is lehetne békesség? Milyen áron? A békesség csak álom. Idealisták hisznek ebben még. Érdekek ütköznek. Hogy lehetne szelíd az ember? Csak a békesség kedvéért, hallgasson el, és húzza a rövidet? Normális embertől lehet ilyet elvárni? Van is egy szobor a békés majomokról, aki azért lehetnek békességben, mert se nem hallanak, se nem látnak, sem nem szólnak. Így lehet békesség, ha nem látjuk meg azt, amit nem kellene. Ha szemet hunyunk a nézeteltérések fölött. Ha nem halljuk meg, ami bánt, ami ellenünk fordul. Ha nem szólunk vissza, hanem hagyjuk, hadd mondja a magáét a szerencsétlen. Csak ilyen áron lehet békesség? Ami bölcsességünk, önzésünk csak így tudja elképzelni a békességet? Egy buta hallgatás vagy egy alulmaradó szenvedése hozhatja el a békességet?

A viszályokról előbb vagy utóbb belátjuk, hogy sokat pusztítanak. Veszekedések, rágalmazások, versengés, még, ha jogosak is, megfertőzik a levegőt. Megkeserítik az ember életét. Jó lenne azért mégis valahogy a békességet megtalálni, megteremteni. Jó lenne, ha elcsitulnának a viharok, ha tisztán látnánk a helyzetet, és nem kellene éjszaka felriadnunk félelmeink, bosszúságunk miatt. Isten békességet kínál nekünk. Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene. Jézus a felkelő fény a magasságból, azért látogat meg, hogy ráigazítsa lépteinket a békesség útjára. Ez a békesség, amire ő hív minket, nem ilyen vak majomhoz hasonló békesség. Az Ő békessége valóban elsimíthatja a viharokat.

Mire van szükség, hogy ezt a békességet megtapasztalhassuk? Jakab apostol, akinek leveléből származik mai alapigénk bölcsességre int. Olyan bölcsességre, amely a gyakorlati élet terén okosan, belátóan, talpraesetten tud megnyilvánulni. Aki valóban bölcs, az tud magatartásában is szelíd maradni. A bölcsesség az, amely el tudja hozni számunkra a békességet. Ha bölcsen, okosan tudjuk mérlegelni a helyzetet, akkor sikerül a békességet megteremteni, megőrizni.

Ennek a bölcsességnek több jellemzője van. Egyik jellemzője az, hogy tiszta. Tiszta lelkiismeretében, minden dolgában. Nem haszonleső, hanem szívesen tesz jót mindenkivel. A mi emberi bölcsességünk sokszor szenved a nem tiszta lelkiismeret miatt, de Jézus bűnbocsánata meg tud tisztítatni. Az Úrvacsorában való találkozás felszabadíthat minket terheink alól.

Ez a bölcsesség békesség szerető is. Fontos számára, hogy békesség legyen. Fontosabb, mint, hogy most összevesszen, háborúskodjon valakivel. Egy régi történet szerint a háború ellenére is voltak, akik megőrizték bölcsességüket és méltóságukat. A roham előtt a tiszt patetikus beszédet mond: - Katonák! Győzelemre vezetlek benneteket. Elvárom, hogy halált megvető bátorsággal küzdjetek. Ember ember ellen! Az egyik baka megszólalt: - Ha a hadnagyúr megmutatná nekem az én emberemet… Megpróbálnék békességesen megegyezni vele… Igen, ez is lehet egy megoldás. Lehet a békés megegyezést választani, kellő bölcsességgel.

A békességet termő bölcsesség engedékeny és engedelmes. Igen, a bölcs ember lehet engedékeny is. Engedékenynek lenni nem jelent alul maradást, nem jelenti azt, hogy gyenge vesztes vagyok. Azt jelenti, hogy nem erőszakos, nyitott arra, hogy megértse a másikat. Engedelmes. Nem azt jelenti, hogy az igazságtalanságot elfogadja, de elfogad mást is, mint az ő saját igazságát, az Isten akaratát is elfogadja. Bonhoeffer, evangélikus egyházunknak a második világháborúban mártírhalált halt teológusa is ezt tette. Bár neki fontosabb lehetett volna a saját élete, de engedelmeskedett az Isten igazságának és testvérei életének védelméért szembeszállt Hitlerrel. Élete árán is engedelmesen küzdött a békességért.

A békességet teremtő bölcsesség irgalmas is. A konfirmandusokkal az elmúlt pénteken kicsiben eljátszottuk a világban való anyagi javak eloszlását. Sokan vannak, akik a mindennapi falatért küzdenek meg, kicsit kevesebben, akiknek az megadatik, de mindent nem engedhetnek meg azért maguknak, de nagyon kevesen vannak, akiknek mindenük meg van, és minden vágyuk teljesülhet. A megélhetésért küzdeni fognak a szegényebbek, és az is előfordul, hogy ellenünk küzdenek. Ezt a viszályt irgalommal meg lehet előzni. Észrevesszük a másik embert, azt is, hogy mire van szüksége, és irgalmas samaritánusaként a megfelelő módon, szeretettel segítünk rajta. Bár mi egyenként nem tudjuk a világ nagy gondját megoldani, a mi irgalmasságunk mégis sokat segíthet.

Ez a bölcsesség, nem egy buta, kihívásoktól meghunyászkodó, gyáva bölcsesség. Ez a bölcsesség vállalja az igazságot. Nem részre hajló, nem képmutató. Ez a bölcsesség viszont igencsak tökéletesnek tűnik. Mindenre türelmesen, béketűrőn vár. Honnan lehet az embernek erre ereje? Hogyan lehet ilyen az ember, miközben számtalan sok veszteség és bánat éri? Az ember maga nem lehet ilyen. Képtelenség. Erre senki sem képes önmagától. Ez az a bölcsesség, ami felülről származik. Ez az a bölcsesség, ami Istentől jön, amit Isten ad nekünk. Igen, Isten adja ezt, ezért tud ilyen békeszerető és béketeremtő lenni. Csak, ha hozzá igazodunk, ha Tőle kérjük ezt a bölcsességet, csak akkor élehetünk a bölcsesség szerint.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Bár, mi születésünktől fogva képtelenek vagyunk erre a belátásra, ő képessé tesz rá, képessé tesz minket arra, hogy merjünk okosan szólni, vagy a békesség érdekében cselekedni. Kérjük, és ő rávezet erre az útra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése