"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"
(1Kor 16,14)
Péntek este ifjúsági órát tartottunk, és különböző problémás élethelyzeteket próbáltunk megoldani az ifisekkel. Volt a történetekben bukott diák, akit nem fogadnak be az osztálytársai; kamasz lány, aki nem jut a szüleivel dűlőre a továbbtanulással kapcsolatban és egy másik lány, aki egy szerelmi kapcsolat miatt nem tudja a nyolcadik osztályt elvégezni. Miközben próbáltunk megoldásokat találni a problémákra, észrevettük, hogy milyen borzasztóan nehéz feladat szeretetteljes megoldásokat találni. Sokkal könnyebb a másik embert nem szeretni, kirekeszteni, veszekedni vele, magára hagyni, mintsem olyan megoldást keresni, amiben szeretetet adunk és szeretetet tapasztalunk meg.
Ekkor jutott eszünkbe ez a bibliai ige: mert Isten azt tanítja nekünk, hogy mindent szeretettel oldjunk meg! „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” Hogyan lehet, hogy mégis ennyi békétlenség és szeretetlenség van a világban? Hadd meséljek el erről egy kis történetet!
Jeromos kétségbe esik – ezek a szép színes ceruzák nem tudnak színezni? Hiába színezett ennyit velük? Jeromos gyorsan kihegyezi a színes ceruzákat újra, kicsit vízbe mártja őket, hívja a szüleit, szól az iskolában, töpreng és megoldásokat keres, de bizony a színes ceruzák csak fekete-fehéren rajzolnak.
Lakik Jeromos szomszédságában egy idős bácsi, akivel néha nagyon jól el szoktak beszélgetni. Jeromos neki is elpanaszolja a bánatát – Látod, csak fekete-fehéren fognak a színes ceruzák! A bácsi erre csak egyet kérdez: Jeromos, és mit rajzoltál le arra a papírra? Jeromos büszkén válaszol: Hát, azt, amikor a barátaimmal verekszünk! És én vagyok a legerősebb! A bácsi megkérdezi: Micsoda házi feladat ez?
Jeromos megszeppenve válaszol: Az iskolában adták! Azt mondták, hogy rajzoljuk le a barátainkat! Hát én lerajzoltam őket!
A bácsi elgondolkodik: Mondok én neked valamit Jeromos. Menj szépen haza, és rajzolj egy másik rajzot. Így is tett Jeromos. De a lapon még mindig nem fogtak a színes ceruzák. Jeromos lógó orral átbandukolt az idős bácsihoz: Bácsi, ez sem lett jó. Megint fekete-fehér – mutatja a rajzot.
Jeromos, mit rajzoltál te erre a lapra? – kérdezi a bácsi. Hát azt, hogy a barátaimmal elcsórjuk az almát egy kertből! Jeromos, Jeromos – csóválja a fejét a bácsi – szabad ilyet tenni?
Olyan jó móka volt – válaszolta halkan Jeromos. Látod-látod, még mindig nem jó a rajzod – mondta szomorúan a bácsi. De hát akkor mit rajzoljak? – kérdezte kétségbeesve Jeromos a bácsitól.
Azt hiszem, hogy nem a színes ceruzákkal van a baj, Jeromos. Hanem a rajzokkal. Ezeket a rajzokat nem szeretik ezek a színes ceruzák. Nem tudnak színesen rajzolni olyat, amivel nem teszel jót. Verekedni, almát elcsenni nem szép dolog. Valami szépet kellene rajzolnod, akkor látnád a színeket – tanácsolta a bácsi.
Jeromos csendben hazaoldalgott. Megkérdezte az anyukáját, hogy vajon szerinte ő tudna-e szép rajzot rajzolni. Az anyukája megsimogatta a buksiját. Hát persze Jeromos, tudsz te szépet is rajzolni. Próbáljuk ki – lelkesedett Jeromos. Mit rajzoljak, segítesz nekem? – kérdezte anyukájától. Ő így válaszolt: Például rajzold le, hogy egyszer, amikor a barátaiddal itt játszottatok, segítettek behordani nekem az autóból a megvett dolgokat. Az milyen jó volt, nem kellett egyedül cipekednem!
Jeromos nekilátott a rajznak. Rajzolt egy autót, benne a kenyeret, tejet, ásványvizet, lisztet, gyümölcsöket és a hatalmas nagy dinnyét. Még emlékezett is rá, hogy a dinnyét ő, egyedül cipelte be. És láss csodát! Az autó piros színben pompázott, a kenyérnek fényes színe lett, a dinnye pedig harsogóan zöld volt, és Jeromos mosolygott magában, hogy milyen finom, édes dinnye is volt az. A színek életre keltek, még a barátai autós pólói is szebbnél szebb színekben pompáztak.
Örömmel szaladt át a bácsihoz megmutatni a gyönyörű rajzot. A bácsi nevetett: Jeromos, te most egy nagy igazságot tanultál meg! – mondta. Még a színes ceruzáid is örülnek! Ha jót teszel, ha a szeretetről szól a rajzod, sőt még az életed is, látod, mennyivel szebb lesz a világ!
Más lesz a világ, - színes lesz – ha szeretetben éljük az életünket. Nem unalmas szlogen ez, hanem bizony emlékeztető arra, hogy Isten az Ő szeretetéből fakadóan bocsátja meg bűneinket, és ad nekünk új kezdetet és új lehetőségeket. Gondoljunk arra, hogy milyen mérhetetlen szeretet az, amivel az Isten Fia, Jézus Krisztus felénk, emberek felé fordult. Az életét adta azért, hogy ne feketén-fehéren, hanem egy – a szeretettől színes világban éljük az életünket.
Legyen ez a biblia igevers az előttünk álló hittanos tanév mottója: a hittanórákon, a gyermek-bibliakörön, a gyülekezeti alkalmakon erről a világot szeretetből színesre színező Istenről lesz szó, Róla mesélünk majd a gyerekeknek, az isteni szeretet követei és átadói lesznek a hitoktatók, a lelkészek és a pilisi evangélikus gyülekezet.
Fogjunk össze: szülők, családok és gyülekezet, hogy legyen mindannyiunknak lehetősége ezt a szeretetet megtapasztalni, és ebben a szeretetben élni, ha kell vigasztalódni, ha kell gyógyulni, ha kell, erőt gyűjteni és gyermekeinknek legfőképpen az életre felkészülni.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése