„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”
Példabeszédek 9,10
Ha azt mondom, Monster energia ital, Converse tornacipő, Adidas melegítő vagy DC sapka, biztos tudjátok, mire gondolok. Jól ismerhetitek ezeket, mert mindegyik márkás, trendi, jól néz ki, sőt esetleg még finom is. Nem nehéz rájönni, hogy azért váltak ilyen népszerűvé, mert mindegyiket elég sokat reklámozzák, és emiatt gyakran képesek meghatározni bennünket, nem igaz?
Hiszen, aki ilyesmiket vesz, az már sokkal divatosabb, a „barátai” szemében sokkal menőbb lesz, mintha ha csak egy sima edző cipő lenne rajta, ha csak egy egyszerű üdítőt inna.
Most viszont kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy vajon egy ilyen, teljesen új dolognak mennyi idő kell, hogy beépüljön a köztudatba, népszerűvé és ismerté váljon, és azért hajtsunk, hogy beszerezzük őket?
Egy év?
Fél év?
Kevesebb?
Vagy már jóval az előtt elterjed a hírük, hogy itthon elkezdik forgalmazni? S mitől válnak ezek a dolgok egyáltalán olyan híressé?
Csak gondolod végig egy napodat, mennyi emberrel találkozol, mennyi hirdetést, reklámot látsz, millió meg millió információt dolgoz fel az agyad minden percben anélkül, hogy te ebből bármit is észrevennél. De mindez elraktározódik mélyen a tudatodban és csak akkor kerülnek elő, amikor a boltban állsz és döntened kell, mit vegyél meg.
Tehát akkor tudatos vagy tudatlan ez az állapot?
Kikerülhető vagy lehet ellene védekezni?
Ha lehet ellene védekezni, mi kell ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mely dolgokat kellene beengedni vagy fordított esetben kirekeszteni?
Azok a dolgok, amelyeket fontosnak tartunk az életünkben, meglepő módon emiatt, egyre lejjebb és lejjebb süllyednek a tudatunkban, a sok fölösleges információ és az apró dolgok elnyomják ezeket. Ami igazán fontos, eltűnik a felszínről.
Pont úgy, ahogyan egy örökzöld erdőben, a tűlevelek teljesen beborítják a földet. Bizony, jó egy ilyen erdőben sétálni, hiszen olyan puha a lábunk alatt a talaj, mintha nem is egy erdőben, hanem inkább valami felhőn járnánk. Könnyed és megnyugtató. Azonban a magok a talpunk, és a tűlevéltakaró alatt nem tudnak kikelni, hiszen nem jut el hozzájuk a életet adó napfény.
Viszont a tűlevelek egyenként aprók. Egyenként nem képesek nagy felületet eltakarni.
Ha végig gondoljuk, hogy mik ezek, könnyen felismerhetjük, hogy mind csupa-csupa üres dolog. Olyanok, amelyektől pont ugyanolyanná válunk, mint bárki más. Csak sodródunk a tömeggel, nem is törődünk azzal, hogy vajon merre tartunk.
Persze mindenki ismeri annyira magát, hogy jogosan mondhatja, hogy „engem aztán nem lehet befolyásolni, el tudom már dönteni, hogy mit akarok, mi az, ami jó nekem”.
De ha nap, mint nap egy ilyen csoport vesz körbe, akkor az hatást gyakorol ránk, egyfajta állandó erőként van jelen az életünkben, mint a gravitációs erő. Folyamatosan magához vonz, nem enged el könnyen.
Ezzel szembesülni valóban nem kis feladat, megállni egy percre, kérdéseket feltenni, ez mind csak bátorság kérdése.
Szembe mersz nézni azzal, hogy talán nem jó az az út, amin jársz?
A mi tudatunkban sem tudnak kikelni az elültetett magok, ha nem vesszük észre a vastag és a napfény számára áthatolhatatlan burkot.
Az úton, amelyen járunk, emberek vesznek minket körül mindenhol. Több százan haladnak velünk együtt, és szinte olyan, mint egy zsúfolt sztráda. Már szinte érezzük, ahogy összeér a vállunk a mellettünk lévővel. Szinte már nem is látjuk az utat, csak az előttünk haladó hátat és a mellettünk lévő vállát. S megyünk ezen az úton, haladunk a többiekkel, nem is figyelünk másra, csak, hogy nehogy lemaradjuk. Mindent egyformának észlelünk, senkin sincs egyetlen színes ruha sem. Mindenki jól tudja az irányt, sőt ki se nyitjuk már a szemünket csak megyünk, haladunk, mint mindenki, mert nem tévedhetünk el, nem ronthatjuk el az irányt. Tudjuk, hogy ki után kell menni, mikor mit kell csinálni.
De ha megállnánk egy pillanatra és kinyitnánk a szemünket, biztosan meglepődnénk.
Nézzünk szét!
Láthatnánk, hogy mi igazából nem is szürke, hanem nagyon szép színes ruhában vagyunk.
Azok az emberek, akik körbe vesznek bennünket és csukott szemmel járnak, nem tudhatják, milyen más így minden.
Most ne csak magunkat nézzük, hanem nézzük meg, mik vannak az út mellett: ahogy jobbra s balra tekintünk, rengeteg elágazást látunk, lehetőségeket, amelyek más irányba vezethetnek. Olyan utakat, amelyekről eddig nem is tudtunk, mert csukva volt a szemünk.
Most azonban, hogy ezt mind látjuk, eldönthetjük, hogy akarunk-e tovább menni a többiekkel, vagy esetleg elfordulni jobbra vagy balra?
Sőt akár azt is megtehetnénk, hogy 180°-os fordulatot veszünk és elindulunk a tömeggel szemben.
Persze biztosan sokszor beleütköznénk a többiekbe, néha kicsit nehezen haladnánk, lehet, hogy meg is kellene állnunk és újra meg újra elindulnunk. De tudnánk, hogy van lehetőség dönteni.
Egy a kérdés: El tudod dönteni, hogy meg szeretnél-e fordulni?
Bizony, nehéz a helyzet, hiszen a jól ismert utat kellene megváltoztatni.
Nehéz, mert a tömegben nagy a zaj. Nehezen hallasz meg bármit is. De keresned kell egy hangot, ami a segítségedre lehet, ha valóban változtatni szeretnél
Ez a hang, bizony végig ott van veled a tömegben. Körülötted és benned él.
Csak ezt a hangot nem a fülünkkel halljuk. Ezt a különleges hangot csak a szívünk hallja.
Tárd ki a szíved és hallgasd a hangot!
Valaki azt mondja: ne félj, itt vagyok melletted. Azért jöttem, hogy veled legyek. Szeretném neked megmutatni a színes ruhádat, amit tőlem kaptál, a lehetőségeidet, amelyekkel bátran élhetsz. Csak kérlek, bízz meg bennem. Gyere velem, és teljesen új fordulatot vesz az életed. Rengeteg új dolgot ismersz majd meg, olyan helyekre vezetlek, ahol eddig még sosem jártál. Különleges leszel. És én sohasem hagylak el.
Azt hiszem az egyik legnagyobb ajándék, hogy mi, a gyülekezet ifjúsága hétről-hétre eljöhetünk konfira, ifire. Pedig a legtöbben ezeken az alkalmakon kívül is sokat találkozunk. Mégis van ebben valami, ami egy hosszú, fárasztó hét után péntek este összehoz bennünket. 1000 más lehetőségünk lenne, de mi mégis itt vagyunk.
Az a helyzet, hogy a Jó Isten a tenyerén hordoz minket.
Megadta nekünk ennek a közösségnek az élményét. A sok nevetést, a közös táborokat, a lazulásokat vagy a nagy kajálásokat. Az énekléseket, az elcsendesedéseket, a nehéz pillanatokat, a kérdéseket és a válaszokat.
A Jó Isten az, aki segít, hogy a szívünkkel meghallhassuk az ő szavát és így örökké velünk járhasson az utunkon.
Mert a bölcsesség ott kezdődik, ahol meghallod Isten hangját. Engedd ezt a hangot a szívedbe jutni. Ámen.
Imádság
Istenünk, Te látod, hogy milyen nehéz megállni és szembefordulni a tömeggel. Annyira szeretnénk meghallani a Te hangodat és a Te segítségeddel új úton indulni. Hiszen tudjuk azt, hogy csakis akkor tudunk teljes és igazán boldog életet élni, ha Te velünk vagy. Kérünk, ne engedd, hogy tovább sodródjunk a tömeggel
Adj nekünk erőt megállni, hogy a tűleveleket lesöpörhessük és az alatta lévő magokat napfény érje. A magok pedig kicsírázhassanak, és ragyogó növénnyé nőhessenek.
Így áldj meg minket és légy velünk! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése