2020. május 17., vasárnap


Mi az imádság?



Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap


Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk Pál apostolnak a Timóteushoz írt levelének 2. fejezetében, az 1-től a 4. versig, a következő képpen:
„1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Probléma


Emberi tulajdonságunk, hogy a problémából nem egy megoldás, hanem egy újabb probléma felé vergődünk. Probléma például az Istennel való kapcsolat, amire megoldásként adatott az imádság lehetősége, de mint oly sok mindenben, ebben is kudarcot vallunk, mert vagy a hatékonyságát kérdőjelezzük meg, vagy pedig a módszer elfogadhatóságát kritizáljuk. Vajon Isten meghallgatja-e azt, aki a nem tud a saját szavaival imádkozni? Pontosan milyen hosszúnak kell lennie egy imádságnak? Hogyan jobb imádkozni: ülve, állva, esetleg fekve?

„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” – énekli Dávid király a 139. zsoltárban. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Istennek lenne szüksége az imádságainkra. Nos, én nem nagyon tudnám elképzelni azt, hogy az a Valaki, Aki végtelen kreativitásával megteremtette ezt a csodás világot, akár csak egy pillanatra is unatkozna a kéréseink, panaszaink, nagy ritkán a hálaadásaink nélkül. Nem mintha Isten nem tudná, hogy mire lenne szükségünk, hiszen újfent kimondom: Ő teremtett bennünket, Ő ismer bennünket, Ő szeret bennünket. A kérdés tehát az, hogy miként teremthetünk kapcsolatot Ővele?

2. Megoldás


Ha tehát az imádságban is egy újabb problémát látunk, akkor életünk végképp kilátástalan, pláne akkor, ha ajelen pillanatban gyökerező örökkévalóságba tekintünk bele. Aki így éli az életét, az olyan, mintha a sötét és légüres világűrbe tátogná el a mondandóját – persze csak addig, amíg bírja szusszal. Az imádság mindenek előtt hitet igényel, azt a hitet, amellyel Isten Szentlelke – mint friss levegővel – feltölt bennünket. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, vagy megmérni, és legfeljebb csak a zúgását halljuk. Jézus ezt mondja Nikodémusnak: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Ebből érthető meg, hogy az imádság olyan, mint egy lélegzetvétel.


Amikor egy jármű elhalad mellettünk, annak érezzük a menetszelét, így akkor is érezzük a jelenlétét, ha nem látjuk, vagy nem halljuk azt. Amikor Isten cselekszik, talán nem vesszük észre azonnal a jeleit, de ha imádsággal belélegezzük az Ő szent jelenlétét, akkor megnyílik a szemünk és a fülünk, és végre olyan jelekre leszünk figyelmesek, amik az örök élet színeit és hangjait mutatják meg nekünk. Nem mindig óriási dolgok ezek, de mindig csodásak, mert a Mindenható Isten válaszol bennük minden kimondott és ki nem mondott imádságunkra.

3. Életforma


Mi tehát az imádság? Vallásoskodó tevékenység? Napi rutinszerű lelkizés? Spirituális pótcselekvés? Minden bizonnyal így van ez akkor, ha nem a Lélek lélegzetével élünk. Amint a Biblia is csak egy élettelen tárgy egészen addig, amíg valaki ki nem nyitja, mély levegőt nem vesz, és el nem kezd felolvasni belőle egy történetet a prófétákról, egy lélekemelő zsoltárt, egy jézusi példázatot, vagy egy apostoli intelmet, és lám: megelevenedik haldokló életünk, mert megtalálnak bennünket azok a szavak, amelyekre éppen szükségünk van a következő lépésekhez.
Már érezzük, hogy közel vagyunk pünkösdhöz, és talán az is megadatik nekünk, hogy újra közel lehetünk egymáshoz, immár nem csak lélekben, a Villanypásztor segítségével. Lehet ez is egy ima-téma, de mindenek előtt gondoljunk imádságban arra is, hogy milyen lesz ez az új találkozás?! Mindenek előtt az egymásért való imádságra buzdít minket Pál apostol, hogy földi életünk körülményei is alkalmassá váljanak ahhoz, hogy az új találkozásaink öröme teljes legyen. Aki pedig azért aggódna, mert nem találja a megfelelő szavakat, amikkel Istent megszólíthatná, annak szeretettel idézném Pál apostol szavait a Római levélből: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”
Ámen! Ezért imádkozzunk!
Uram, szólj hozzám, és érintsd meg szívem, hisz átadtam az életem neked. Uram, szólj hozzám, és tisztíts meg Szentlelkeddel. Mindörökké élj velem. Ámen!

2020. május 10., vasárnap


Közös Ég



 Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap



Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében 25-34. versben a következőképpen: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.”


Istentisztelet


Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Istentiszteletet bárhol lehet tartani. Ezt bizonyítja Pál és Szilász története is, hiszen, ha jobban megnézzük minden itt van ami egy istentisztelethez szükséges.

Csend. Ez nagyon fontos egy igei alkalmon. Nem is igazán a külső csend, hanem a belső. Én speciel nagyon szeretem, ha kisgyerekek gagyarásznak az istentiszteleten. Ez mutatja a számunkra, hogy van utánpótlás. Aztán mondjuk egy szabadtéri istentiszteleten lehet hallani a madarak csicsergését, a szél susogását. Ettől még nagyobb csendre tudok találni idebent. Kell a belső csend, hogy meghalljuk az üzenetet. Ugyanis a belül háborgunk, forrongunk, akkor nem tudunk elcsendesedni, és nem tudjuk meghallani a jó hírt.
Pált és Szilászt is csendben, belső csendben hallgatták a többiek.

Imádság. Minden istentisztelet többféle imádság is elhangzik, és mindnek megvan a jól szerkesztett helye. Van amelyiket csak a lelkész mond, és van olyan, amit közösen. Az imádság nagyon fontos, ezt nem is kell talán mondanom. Beszélgetünk az Istennel. Ehhez is csend és odafigyelés kell. Hiszen akivel beszélgetek, arra figyelek, válaszolok neki, kérdezek. Ilyennek kell lennie az imádságnak is. Persze van olyan, amikor elkalandozunk, csak úgy jönnek mennek a gondolatok. Nincs ezzel baj. El kell engedni ezeket a gondolatokat, és vissza kell találni az imádsághoz, fel kell venni újra a beszélgetés fonalát. Pál és Szilász hangosan imádkozhattak, hogy a többiek is hallhassák, és így a gondolatok sem cikáznak olyan vadul.
Ha magunktól nem tudunk, hangosan imádkozni, vegyük elő az énekeskönyvet, amely tele van imádságokkal és azoknak a szövegét mondjuk el hangosan. A kimondott szónak hatalmas ereje van.

Éneklés. Minden istentiszteleten éneklünk, és az énekek mindig az alkalom tematikájához, a bibliai igékhez passzol. Az éneklés nagyon fontos. Ismerjük a mondást: Aki énekel, kétszer imádkozik.
Ma Cantate, azaz az éneklés vasárnapja van. A bibliaórán el is meséltem sok történetet az énekléssel kapcsolatban, aki esetleg nem látta a Youtube csatornánkon pótolhatja.
Az éneklés jót tesz a léleknek, de az egészségnek is. Átmozgatja az egész testet, feltölt oxigénnel, feltölt energiával. Ha sokat éneklünk kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak leszünk. Nem az a lényeg, hogy minden hang, dallam, vagy ritmus a helyén van-e, hanem hogy szívből jöjjön, hogy erőt adjon.
Ott a börtönben nagyon nagy szükség volt az erőre, és talán az éneklés tudott a legjobban erőt adni a megfáradt foglyoknak, a megfáradt lelkeknek.

Bizonyságtétel vagy igehirdetés. E nélkül nem is lehet egy alkalmat istentiszteletnek nevezni. Mindig kell, hogy szóljon az ige, az örömhír, az evangélium. Mindig kell Jézusról beszélni. Főleg egy evangélikus istentiszteleten.
Bár arról most nem hallottunk, hogy Pál prédikált volna. De őt ismerve biztosan beszélt Jézusról a börtönben körülötte lévő embereknek. Biztosan nem bírt hallgatni, mert az evangéliumot nem lehet elhallgatni, azt hirdetni kell, hogy minél több emberhez eljuthasson.
Eljusson Jézus élete, csodái, példázatai, önfeláldozó szeretete és feltámadása.

Bűnbánat és bűnbocsánat. Még ha nem is úrvacsorai istentiszteleten veszünk részt, a bűnbánatnak és bűnbocsánatnak mindig nagy szerepe van a liturgiában.  Imádságban Isten elé visszük mindazt, ami gátol bennünket, és a dicsőség mondásban pedig ígéretet kapunk arra, hogy Isten ezekkel együtt nagyon szeret bennünket.
A börtönőr azt kérdezi Páltól és Szilásztól, hogy mit kell cselekednie ahhoz, hogy üdvözüljön, hogy elnyerje az örök életet. Igazából mi nem tudunk ezért semmit sem tenni. Csak el tudjuk fogadni az Isten végtelen kegyelmét és szeretetét.
Talán azért nehéz elfogadni, mert nem a mi érdemünk, nem azért kapjuk mert megérdemeljük, hanem egyszerűen kegyelemből?

Keresztség. A börtönőr az egész háza népével együtt megkeresztelkedett, mindannyian elfogadták az örök élet ajándékát.
Luther Márton felírta az íróasztalára ezt a három szót: meg vagyok keresztelve. Azért tette ezt, hogy élete minden napján emlékezzen erre a kegyelemre.
Meg vagyok keresztelve…nekünk eszünkbe szokott jutni, hogy mekkora ajándék ez az életünkben? Isten gyermekei lehetünk. Az Ő szeretetében és gondoskodásában bízhatunk.

Közösség. Gyülekezeti közösség, úrvacsora közösség, asztalközösség. Mind a három nagyon fontos a gyülekezet életében, és mind a három már nagyon hiányzik. Hiszen olyan jó amikor együtt lehetünk az istentiszteleten, láthatjuk egymást, utána beszélgethetünk.
Annyira várjuk már az úrvacsora közösséget. Az idei húsvétunk úrvacsora nélkül, de nem bűnbocsánat nélkül telt. És amikor végre újra odatérdelhetünk az oltárhoz talán akkora élmény lesz, mint amikor először részesültünk ebben a szentségben.
Asztalközösség pedig kialakul egy-egy bibliaórán, konfin, ifin, vagy szeretetvendégségen, amikor arra is van lehetőségünk, hogy magunkról beszéljünk. Örömeinkről, bánatainkról.


Közös Ég.


Sok minden, és sok mindenki nagyon hiányzik már. Bár fizikailag távol vagyunk, de mégis közel egymáshoz.
Közel a csendben, az imádságban, az éneklésben, a bizonyságtételben, a bűnbánatban, a keresztségben. Közösségben vagyunk, mert egy közös ég alatt vagyunk.
Gondolunk erre, amikor kimegyünk az udvarra, a kertbe, amikor feltekintünk az égre. Közösségben vagyunk, közös ég alatt vagyunk, az Isten gyermekei vagyunk. Ámen

Gyülekezetünk videói az alábbi linken elérhetőek:
https://www.youtube.com/channel/UCmaEmmVGg0KnaRdVYMPmf7Q

Online persely: https://perselypenz.lutheran.hu/

2020. május 3., vasárnap



Mennyei haza



Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap



Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, a 13-tól a 19. versig, a következőképpen:
„13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.”
19 Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Hitben


„Ahol élned-halnod kell...” – ez lehet a földi haza definíciója a Vörösmarty Mihály által írt Szózat szerint. Ugyanakkor: „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...” – ez pedig a mennyei haza meghatározása a Jelenések könyvében leírtak alapján. Bár a mennyei hazát távolinak érezzük a földitől, mégis összetartoznak, ahogyan az égbolt sem szakítható el a földtől, noha igen messze vannak egymástól. Az ember számára az égbolt manapság már nem elérhetetlen távolság, hiszen a szabadság utáni vágya akár percek alatt olyan magasságokba röpítheti, ahol már madár se jár. Húsvét utáni hitünknek köszönhetően tudjuk, hogy a mennyei haza sem elérhetetlen cél immár: Jézus Krisztus megnyitotta előttünk az utat. Csak követnünk kell Őt a Tőle kapott hitben. Ő már mindent elintézett nekünk. Mi is hitben élhetünk, és hitben távozhatunk az életből, mint a mai Igénkben látott bibliai elődök, akik az Ószövetség meghatározó alakjaiként várva várták, hogy beléphessenek azokba a mennyei magasságokba, ahol Isten lakozik. Jézus Krisztusban azonban az Isten jött el hozzánk, és a mennyek országa közöttünk van. Hiteddel láthatod, építheted, és élhetsz benne úgy, hogy tudod azt, hogy a halál árnyékának völgye csupán egy állomás, amin átsuhansz az öröklétbe, ahol „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...”

2. Hit által


Nehézségek persze mindenkor adódnak Isten embereinek életében. Nem az eseménytelen, passzív, már-már unalmas várakozás útját kaptuk, hanem a nehéz, az embert és az emberségességet próbáló döntések útját. A hit útját, amely keskeny és rögös, de Isten elé visz.
Hit által: evangélikusságunk egyik alappillére ez a mottó, ami keresztyén életünk próbaköve is egyúttal. Ha valakiben nincs meg a hit szikrája, akkor legfeljebb vallásos embernek mondhatja magát, aki üres és céltalan rituálékat követ, mellőzve az éltető Isteni szeretetet, ami értelmet ad a vasárnapnak, a kimondott szavaknak, és egyáltalán mindennek, ami az ember földi életútja során megtörténik. Persze önmagában a hit sem elegendő. Jó cselekedetek és a való életben, a gyakorlatban megélt hit, vagyis hitélet nélkül olyan az ember, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom – ahogy Pál apostol írta az első Korinthusi levélben. Csak hittel, vagy csak vallással élve a földi életet olyanok lennénk, mint egy félkarú óriás, amely hiába bír hatalmas erővel, mégsem képes megfelelően felasználni azt. Pedig a hitben és a vallásban is erő lakozik, hatalmas erő, mennyei erő. Megfelelően csak az tudja használni, aki össze tudja kapcsolni a hitet a vallással. Így leszünk hitvalló emberekké, mert ahogyan a Biblia egykor élt emberei is a megígért Megváltó eljövetelében bízva élték földi napjaikat, mi is ugyanennek a Megváltónak a visszatérését várva élhetünk már úgy, mintha a mennyei hazában lennénk.

3. Hi(t)tel


Ábrahám példáját láthattuk: a neki adott próbatételt csak hittel vehette sikeresen – ezért lett ő hiteles alakja nem csak az egész Ószövetségnek, hanem az Újszüvetségnek is. Nem is szeretném ezt a történetet apró részletekig menően boncolgatni. Inkább csak a mélységét mutatnám meg a Testvéreknek, ugyanis az ilyen személyre szabott próbatételeket csak az értheti meg igazán, akinek Isten ezeket elkészítette. Persze mások is okulhatnak belőle, és ha lehet, mások is megérthetik Isten akaratát, amit hitvalló élettel lehet követni. Olyan ez, mintha a hazavezető út jelzőtábláit követnénk. Nem könnyű, ámde szép életút az ilyen.
„Amint a mennyben, úgy a földön is...” – imádkozzuk a Miatyánkban. Isten mindenkor szent és jó akaratáért könyörgünk ezekkel a szavakkal. Mi az, hogy szent? Mi az, hogy jó? Aki ismeri és szereti Istent, az tudja, hogy mi a szentség és mi a jóság. A többieknek nem jelent semmit. Minden esetre megosztom azt a rövid meghatározást, amit a konfirmandusokkal tanultunk meg a szentségről: „Egyedül Isten szent. Szent az, ami vagy aki Istenhez tartozik, ezért tiszta és bűntelen.” Azt már tudjuk, hogy a bűnből csupa rossz, végső soron a halál ered. Azt is jó lenne tudatosítani, hogy a szentségből csupa jóság, tisztaság és ily módon élet fakad, aminek az egyetlen forrása Isten. A házi áldásból pedig tudjuk, hogy:
“Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
hol béke ott áldás,
hol áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen.”
Ámen! Ezért imádkozzunk!
Uram, gyermeked vagyok, aki szeretne örülni az életnek, és szeretne jó napokat látni. Ezért szól hozzám intő szavad: óvjam nyelvemet a gonosztól, és ajkaimat, hogy ne szóljanak álnokságot; cselekedjek jót, keressem és kövessem a békességet. Ámen!

Az istentisztelet az alábbi linken elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=1BSswCYBikQ

2020. április 26., vasárnap


Megtalálva lenni!



Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap


Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk János evangéliumának 10. fejezetében 11-18. versben a következőképpen:

"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.  Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.  Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,  ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.  Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." 

Pásztorok


Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egy-egy ifi kirándulás, vagy hittan versenyre való utazás előtt mindig izgulok egy kicsit. Hiszen nem csak a saját dolgaimat kell bepakolnom, hanem el kell raknom a mindenféle jegyeket, gyerekek papírjait, esetleg pénzt. Mindent többször is átnézek, hogy biztosan semmi sem maradjon otthon.
A másik dolog ami miatt még izgulni szoktam, hogy az utazás, kirándulás során senkinek ne essem semmi baja. Hiszen ezek a gyerekek rám vannak bízva, én felelek értünk. A legutóbbi ilyen kirándulásunk, még az ősszel volt, amikor egyházmegyei konfi és ifinapot szerveztünk Budapestre. Tőlünk majdnem 30-an mentünk, tömegközlekedéssel, BKV járatokkal. Eléggé izgultam, hogy mindig mindenki időben leszálljon a villamosról, nehogy valakit elhagyjunk. De végül minden jól alakult. Én egész jól tudtam őket vezetni, a gyerekek pedig egész jól követtek engem.
Egy igazi vezetőinek az a legfontosabb, hogy a vezetettjei, a rá bízottak biztonságban legyenek. Egy igazán jó vezető, egy igazi pásztor, még az életét is adja a juhaiért.
Jézus is így beszél magáról János evangéliumában.
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” Húsvét után, már teljesen érthető Jézusnak ez a mondata.
A zsidó nép Jézus személyében egy igazi vezetőt várt és látott is meg. Vezette a népet, tanított, gyógyított, és amikor látta a farkasokat jönni, nem futott el, hanem az életét is feláldozta.

Béresek


De a béresek nem ilyenek. Ők, amikor látják, hogy közeledik a baj, azonnal elfutnak. Igazából nem fontos számukra a nyáj, nem fontosak az emberek. De általában az ilyen vezetők a leghangosabbak. Hangosan hirdetik, hogy ők mennyi jót tettek és tesznek, hogy mennyire jó vezetők, és hogy mennyi jót tesznek a néppel. Aztán amikor jön az igazi baj, hirtelen eltűnnek, mert igazából nem fontos nekik a másik ember, csak saját maguk.
Talán mi is találkoztunk már ilyen vezetőkkel. Akik hangosan hirdetik, hogy a javunkat akarják, de amikor baj van, nem számíthatunk rájuk.
Most baj van, ezt mindannyian érezzük, és talán azt is érezzük, hogy szükségünk van egy igazi vezetőre az életünkben. Nem olyanra, aki csak hangzatos szlogeneket mondogat, vagy aki csak ígérget. Olyan vezető kell az életünkbe, aki ismer bennünket, és aki mindent megtesz értünk.

Jó Pásztor


János 10. fejezetében korábban azt is olvashatjuk, hogy a Jó Pásztor néven nevezi az ő juhait. Mindegyiket ismeri, tudja a nevét, az élettörténetét, küzdelmeit, vágyait, kérdéseit. Nem csak számok, nem csak tucat emberek vagyunk a szemében, hanem valóban ismer bennünket. Úgy ismer, ahogyan senki más ezen a földön, hiszen ő teremtett bennünket.
De nem csak ismeri, hanem a Jó Pásztor szereti is az övéit. Ő maga röviden így fejezi ezt ki: “A jó pásztor életét adja a juhokért!”
Szeret! De hát miért? Mit akar velünk? Miért kellünk neki? Hiszen ismer, azaz tudja, milyen értéktelenek, haszontalanok, hálátlanok tudunk lenni. De nem is a kiválóságunk, jóságunk, szépségünk az, ami Őt megragadta, amiért Ő az övéivé akar tenni bennünket, hanem éppen megfordítva: a szegénységünk, a nyomorúságunk, a hiányosságunk, a tehetetlenségünk - a bűnünk! Ezért akar Ő a Pásztorunk lenni!
Bűneink miatt lett “Jó Pásztorrá”. Olyan pásztorrá, aki utánamegy az elveszett századiknak! Otthagyja a kilencvenkilencet, és nem nyugszik, míg meg nem találja az elveszettet!
Odáig elmegy ebben a keresésben, hogy még az életét is feláldozza az elveszettekért. Ezt nem kényszerből teszi. „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”
Jézusnak küldetése volt a földön, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Hogy megkeressen és megtartson bennünket, és hogy az életét adja értünk. Mindezt nem kényszerből tette, hanem ezért, mert nagyon szeret bennünket. 

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Elveszni nagyon könnyű. Elég hozzá egy pillanat, amikor nem figyelünk a vezetőre, életünk Pásztorára, és már el is vesztünk. Már nem találjuk az irányt, a helyes utat.
Maguktól visszatalálni, szinte lehetetlen. Hiszen olyan könnyen hallgatunk más, hangos vezetőkre, akik csábítanak bennünket. Az ő követésük közben pedig még jobban elveszünk.
De átadhatjuk az irányítást, és engedhetjük, hogy megtaláljanak. A Jó Pásztor keres bennünket, ott hagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egy elveszettet. Bármeddig elmegy értünk, még az életét is odaadja.
De ha már egyszer megtalált bennünket Jézus, ne vesszünk el újra. Ne más, hangosabb vezetőkre hallgassunk, hanem a Jó Pásztor szelíd hangjára.
A felgyorsult világban sokszor nehéz csendben lenni. Figyelni a belső hangokra, figyelni Isten szavára.
De most lehetőségünk van befelé figyelni, elvonulva a belső szobánkban hallgatni a Jó Pásztor szelíd, vezető hangjára. Átélve, hogy milyen jó dolog hozzá tartozni, megtalálva lenni. Ámen

Ezen a linken keresztül nézhető meg online az istentisztelet: https://www.youtube.com/watch?v=ZGSe1qh7NZE

Perselypénzt pedig itt lehet utalni: https://perselypenz.lutheran.hu

2020. április 19., vasárnap


Nagy pillanatok



Húsvét ünnepe utáni 1. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zakariás próféta könyvének 8. fejezetében, a 3-tól a 9. versig, a következőképpen:
„3 Ezt mondja az Úr: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek.
4 Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. 5 A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. 6 Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura. 7 Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. 8 Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a próféták szájából akkor, amikor lerakták a Seregek Ura házának az alapját, hogy felépítsék a templomot.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Visszatérés


Talán az utóbbi pár hétben sokan hozzászoktak ahhoz, hogy a lelassult életritmus miatt a nagy pillanatok is ritkábban találnak ránk. Éppúgy babiloni fogságban érezzük magunkat, mint Izrael népe. Remélhetőleg a miénk nem hetven évig fog tartani, mint az övék. Izrael népe számára nem is a visszatérés nagy pillanata volt nehéz, illetve a normális életbe való visszatérés, hanem az azt megelőző időszak. A várakozás időszaka ugyanis látszólag nem más, mint hosszú és unalmas napok sorozata. Valójában ez is egyetlen nagy pillanat, ami miértünk nyújtott meg egy kicsit az Égi Karmester. A visszatérést mindig felkészülés előzi meg, ilyenkor figyelni és imádkozni, valamint hasznos, a testi-lelki egészségünket szolgáló tevékenységet kell folytatni. A Bibliát tanulmányozó tudósok szerint a babiloni fogság ideje alatt született meg írott formában is az Ószövetség első fele, ami addig csak szóbeli hagyományként volt jelen a nép hitében. Nos, a zsidóknak bőven volt idejük leírni mindazt, amit Isten Szentlelke diktált nekik. Remélem, mi is ilyen áldott tevékenységgel tudjuk most kihasználni a nekünk rendelt felkészülési időt...

2. Kiszabadulás


A próféták könyve, így Zakariás könyve is így foglalható össze röviden: ahhoz, hogy Izrael szabadulása megtörténjen, előbb lélekben kell szabadnak lenniük mindenféle bűntől. Bele se gondolunk, hogy a testi bajokat mennyi lelki baj és mennyi bűn előzi meg.
Aki ismeri a Szentírást, az ismerheti Izrael királyainak példáját. Mindegyiküket felkent szabadítóként küldte az Úr az Ő népéhez, de sajnos a legtöbbjük inkább elnyomó zsarnokként vonult be a történelembe. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy amilyen a király, olyan az ő tulajdon népe is: bálványimádó, tivornyázó, gyilkos, kapzsi, és lélekben halott. Isten terve azonban nem skatulyázható be egy koronába – szó szerint, és átvitt értelemben sem. Szabadításra várni tehát csak imádságban, valamint szorgalmas, becsületes és átgondolt munkában lehet. Isten terve ugyanis nem egy aranyból készült koronában vált láthatóvá – és nem is egy mikroszkopikus méretű vírusban – hanem egy tövisből font koszorúban, az Ő Egyszülött Fia fején. Neki semmi sem lehetetlen. Az sem volt lehetetlen, hogy zárt ajtókon is átlépjen, így hozva szabadulást a félelemtől ledermedt tanítványoknak. Ez volt számukra a szabadulás pillanata, és innen léphettek rá arra az útra, ami pünkösd felé, az egyház születése felé vezetett. Jézus hozzánk is eljön ma, a zárt ajtókon keresztül is, és megszabadít bennünket. Nem az lesz a szabadulás pillanata, amikor mindenki újra szabadon járhat-kelhet a városban, szájmaszk és gumikesztyű nélkül. Az lesz a szabadság pillanata, amikor mindenki szabad lesz lélekben. Amikor jelét adjuk annak, hogy otthonról, egymástól távol is egy gyülekezet vagyunk, mert lélekben szabadok vagyunk a bűntől és a félelemtől.

3. Legyetek erősek!


Az idei különleges húsvéti élményünk még nagyon friss. Ezzel a friss és különleges mennyei erővel – ezzel a húsvéti hittel – felruházva készülhetünk arra a csodára, amit Isten tervez velünk és általunk véghezvinni, és amire valóban szükségünk van. Ez a hit vezette győzelemre Isten népét már számtalanszor – erre van meghívásunk most is. Nem a tétlenség idejét éljük, hanem valami egészen másfajta aktivitásét, ami minden bizonnyal felkészíti ezt a gyülekezetet valami újra, valami nagyszerűre. Egy olyan felkészülési időszakot élünk meg tehát, ami erősebbé teheti testi-lelki-szellemi immunrendszerünket, ha Istenre figyelünk.
„Legyetek erősek!” – mondja az ÚR. Legyetek erősek mindenek előtt lélekben, hogy hitetekkel felvértezve várjátok mindazt, ami történni fog, bármi is legyen az, bármikor is legyen az. Legyetek erősek elmétekben, hogy friss, bölcs és teremtő gondolatokat teremjetek, bárhol és bármikor is legyen azokra szükség. Legyetek erősek testetekben, hogy meg is tudjátok majd cselekedni hitetek szerint mindazt a jót, amit Mennyei Atyátok rátok bízott. Amikor ezt megtesszük, alighanem ez lesz az a bizonyos nagy pillanat, amire vártunk.
Ámen! Ezért imádkozzunk!
Istenünk, mi nem láttuk a te Fiadat, Jézus Krisztust a saját szemünkkel, testét sem érintettük a kezünkkel, mégis merünk hinni benne. Kérünk, segíts erre erőddel, és küldd el Lelkedet, hogy elvezessen bennünket minden igazságra, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Szívem tele van azzal, ami körülöttem történik. Úr Jézus, te űzd ki belőlünk mindazt, ami zavar és megakadályozza, hogy rád hallgassunk. Tedd szabaddá szívünket Szentlelked által, hogy áldjunk és magasztaljunk téged ezzel a gyülekezettel. Ámen!

Az alábbi linkre kattintva az istentisztelet megtekinthető gyülekezetünk Youtube csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=ju1uwVAtBPg

2020. április 12., vasárnap



Jelen-Lét




Húsvét ünnepe


Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Jób könyvének 19. fejezetében 0 25-26. versben a következőképpen:
„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. „
Ámen. Eddig Isten írott Igéje.

Tudom

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Tv nézők, és interneten bennünket követők.  
Mi emberek, és főleg a felnőttek, sokszor büszkén állítjuk magunkról, hogy mi mindent tudunk. Mindenre tudjuk a választ, mindig tudjuk, hogy hogyan kell dönteni, mit kell tenni. És ha mégis egy olyan kérdés kerül elénk, amire nem tudjuk a választ, az csak a véletlen műve lehet és inkább nem is foglalkozunk vele.
Mindenre tudni akarjuk, vagy tudni véljük a választ, és úgy gondoljuk, hogy ez jól is van így.
Mai ünnepi igeszakaszunk is ezzel a kijelentéssel kezdődik: mert én tudom…
Jób az életében elég sok mindent tudott. Tudta, hogy a családja ott lesz mellette, hogy az állatai, a földje biztosítja számára a megélhetést. Tudta, hogy a barátaira mindig számíthat.
Aztán egyszer csak ez a tudás szertefoszlott és bizonytalansággá változott. Családját elvesztette, a biztos megélhetése is a semmibe veszett, a barátai nem értették meg. Egyedül maradt. Ami eddig biztos volt, semmivé lett.
A tanítványok is hasonlóan érezhették magukat azon a nagypénteken, amikor minden megváltozott. Még az elején azt, is gondolhatták, hogy tudják mi fog történni. Jézus leszál a keresztről, megmutatja igazi hatalmát, mindenki megrendül, és ők végre igazolást nyernek. De amikor Jézus meghallt, úgy érezték minden elveszett, akit biztosnak véltek, nincs többé. Szomorúan és csalódottan távoztak a Golgota hegyéről. Szégyenükben és félelmükben el is bújtak. Magyarázatot kerestek, valami biztosat kerestek, amiben hinni tudnak.

Megváltóm

Azt hitték, hogy ismerik Jézust, hogy mindent tudnak róla. Tudják, hogy mit és hogyan szeretne tenni ebben a világban.
De igazából nem tudtak semmit. Mert hiába látták a csodáit, hallották tanításait, nem látták meg benne az igazi Megváltót.
Jób így folytatta a mondatot: Tudom, hogy az én megváltóm…
Jób itt még nem Jézusról beszél, hanem az Istennel való különleges kapcsolatáról, arról a kapcsolatról, amely nem csak vidám, könnyű helyzetekben erősítette őt. Jób arról az Istenről beszél, akivel akkor is szoros kapcsolata volt, amikor mindenki elhagyta, amikor már minden elveszett. Ebben a nehéz helyzetében is, tőle várja a segítséget. Nem valaki máshoz kezd el imádkozni, nem valaki mást keres, aki tudna rajta segíteni. Ragaszkodik az Istenhez.
A tanítványok nem ragaszkodtak, ők féltek. Féltek, hogy úgy járnak, mint Jézus, és ezt nem akarták.
Elbújtak. Talán el is akarták felejteni az egészet, tudni sem akartak róla.
Ugyanis akkor még nem tudták, hogy mit is jelent ez a szó: Megváltó.

Él

Sőt amikor jöttek a tudósítások, hogy Jézus feltámadt, nem hittek a saját barátaiknak, nem hittek a két Máriának. És amikor Jézus megjelenik a tanítványoknak, szemükre is veti a hitetlenségüket.
Nem a tudásukat, hanem a hitetlenségüket. Hiszen ésszel fel sem lehet fogni ezeket az eseményeket. Aki meghalt, újra él. Ezt csak hittel lehet megérezni.
Tudom, hogy az én Megváltóm él! mondja Jób, mondják a tanítványok, és mondhatjuk mi is.
A Megváltóm él, Ő az Élet. Ő van, volt és lesz, és mindenkor elérhető. Az én létezésem is igazolja, hogy Ő van. Hiszen születésem előtt ismert engem, már édesanyám méhében formált, gondoskodott rólam.  
Ő él, és én is akkor élet igazán, ha ezeket a szavakat hitt el tudom kimondani: Tudom, hogy az én Megváltóm él.
Nem úgy él, mint az emberek, nem úgy él, ahogyan mi, és nem is úgy halt meg ahogyan mi. Ő legyőzte a halált, hogy nekünk már ne kelljen félnünk.
Az élet nagy próbáiban, döccenőinél, amikor az életünk megtorpan, egyedül érezzük magunkat, akkor Ő ott áll mellettünk, megáll, kiáll mellettünk. Jelen van az életünkben, megszólítható, megérinthető, megfogható.
És amikor már nem marad semmi, minden szétesik, szertefoszlik, csak Ő marad nekem, a csendben mellém állása, jelen-Léte.
Kedves Húsvéti Gyülekezet! Üresek a templomok. Ma hajnalban nem töltette meg vidám ének, zsoltár, és evangélium a teret. Nem tudtunk, egymás szemébe nézve boldogan hirdetni, Jézus feltámadt a sírból.
Bár a templom üres, az ajtók is zárva vannak, de az ablakokon keresztül a húsvét fénye mégis betöltötte a teret.
A templomok üresek, de a sír is üres. Le volt zárva egy súlyos kővel, de Jézus mégis feltámadt és kilépett a sírboltból, ugyanis Istennek semmi sem lehetetlen. Húsvét evangéliuma nincs a templom falai közé várva. Mindannyiunk otthonában és mindannyiunk szívében is helyet talál.
Jelen-Léte nincs keretek közé szorítva, most is ezen a szokatlan húsvét vasárnapom mellénk áll, és köszönt bennünket: Békesség néktek!
Ámen. Imádkozzunk!

Az alábbi linkre kattintva megtekinthetik az istentiszteletet a gyülekezetünk Youtube csatornáján.
https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s

2020. április 5., vasárnap


Hozsánna!



Böjt 6. vasárnapja

 (Virágvasárnap)


Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk János evangéliuma 12. fejezetében, a 12-től a 19. versig, a következő képen:
„12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! 14 Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16 Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17 Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18 Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19 A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”
Ámen! Eddig Isten írott Igéje!

1. Megmentő


Furcsa virágvasárnap ez, hiszen a mi Urunk Jézus néptelen utcákon halad végig. Bevonulása azonban nem hiábavaló: minden lakás, minden szív ajtaján kopogtat. Keresi azokat a lelkeket, amelyek bajba jutottak, és megmentésre várnak. Valótlant állít, aki azt mondja, neki ugyan teljesen rendben van az élete, úgyhogy köszöni, de nem kér Jézusból. Nekik talán még nem elég nagy a baj. Nekik talán nem árt gondolkodni még egy kis ideig azon, hogy meddig tart a saját erejük, és meddig az Isten megmentő szeretete. A nagyhét legcsodálatosabb üzenete az, hogy senki nem lehet elég jó, vagy méltó Isten szeretetéhez, de Jézus mégis két kézzel szórja, tékozolja azt. Vasárnaptól péntekig mindenki elhagyta, elárulta, megtagadta az Urat, de Ő hűséges maradt mindvégig. Virágvasárnap még annak a Megmentőnek integetünk, aki a vágyaink és elvárásaink képeiben él, és mindenféle áldott dolgot osztogat nekünk. Nagypénteken már azt a Megmentőt fogjuk látni, aki átszögezett kezeivel is a szeretetét és az áldását tékozolja. Hogy lehet-e enélkül élni? Persze hogy lehet… Csak nem érdemes! Minden jó, minden áldás Istentől származik, Aki képes arra is, hogy a rosszat jóra fordítsa. Mindenki, aki kéri és elfogadja az Ő áldását, az maga is áldássá lesz.
„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.
Hol van most a virágvasárnapot ünneplő gyülekezet? Otthon, de mégis együtt. Remélem, hamarosan újra együtt leszünk a templomban, de mégis otthon leszünk. Most pálmaágak helyett a kertünk növényeivel dicsérhetjük az érkező Urat, szamárcsikó helyett pedig háziállataink emlékeztetnek bennünket a hozzánk érkező Megmentőre. Lehet, hogy a virágcserép, a locsolókanna és a gereblye lesz az új pálmaág, a kutya, macska és baromfi pedig az új szamár.


2. Megszabadító


Jézustól megszokhattuk, hogy mindig meghökkentő módon, de nagyon is szükségszerűen érkezik meg az emberek életébe. A jeruzsálemi ünneplő tömeg egy győztes királyt várt, aki megszabadítja őket az elnyomás alól. Valóban királyt kaptak, aki valóban meg is szabadította őket a bűneik nyomása alól. „Hozsánna!” – kiáltja a Jézus elé sereglő alkalmi gyülekezet. Kik ezek? És honnan jöttek? És mit jelent, amit kiáltanak? A héber „hosia-na” kifejezés azt jelenti, hogy „ó, segíts!” vagy „ments meg!” ami egy alázatos kérés a király, vagy könyörgő imádság Isten, és különösen a várva várt Messiás felé. Így érkezik meg Jézus a felbolydult Jeruzsálembe. Pálmaágakat vágtak le, és azokat lengették Jézus előtt, a tisztelet jeleként. Ez is egyfajta istentisztelet volt. Szokatlan, furcsa, rögtönzött, de istentisztelet volt.
„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.
A virágvasárnapi tömeg feloszlott, azután egymás után történtek a nagyhét eseményei, majd húsvét csodája után a pünkösddel új korszak kezdődött el: megalakult az első gyülekezet. Ennek a különös, 2020-as virágvasárnapnak is vége lesz, és történnek tovább életünk eseményei. Mindazok pedig, akik most is készségesen ajtót nyitnak Jézusnak, átélhetik majd a feltámadás csodáját az örökkévalóságban, és bízom benne, hogy egy újraformálódó gyülekezet csodáját is, ha újra összegyülekezhetünk majd.

3. Üdvözítő


Akik még mindig lemondóan legyintenek, vagy csak nem értik, hogy miként tudja Isten jóra fordítani ezt a rossz helyzetet, csak a jobb és a bal lator példáját tudom felmutatni. Ezt a két gazembert Jézussal együtt feszítették keresztre, az egyiket jobb felől, a másikat bal felől. Közös vonásuk volt, hogy Jézussal ellentétben ők jogosan szenvedtek a bűneik miatt, de egyetlen dologban különböztek: a bal oldali lator nem fogadta el az üdvösséget, míg a jobb oldali kérte, megkapta, és át is élte. Így lett ő gazemberből igaz ember. Jézus megmentette őt a halál árnyéka völgyének kísértéseiből, megszabadította őt a bűnei bilincseiből, és üdvözítő szeretetével hazahívta őt Istenhez az örök életbe. Nem tudni, hogy ez a két ember hol volt virágvasárnap: talán raboltak, gyilkoltak, erőszakoskodtak. Talán hallottak Jézusról, de túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy vele foglalkozzanak. Talán még nem volt elég nagy a baj. De ott, a kereszten, a fájdalomban, a félelemben, egészen másként lát az ember. Az idei nagyhét evangéliuma az lehet, hogy van még időnk Jézusra.
„Áldjátok Istent a gyülekezetekben!” – énekli a mai zsoltáros.
Üdvözülni tulajdonképpen annyit jelent, hogy behívjuk Istent az életünkbe, és Ő is behív minket a bűntelenségbe és az örök életbe. „Ne félj!” – hangzik a prófétai szó, és ezt mondja Jézus is, valahányszor megnyitjuk előtte a szívünket. Ez a szó bátorságot ad a folytatáshoz, akármilyen bizonytalan is a jövő. Ez a félelemtől mentes, szeretetteljes indulat legyen meg bennünk, ami Jézus Krisztusban is megvolt. Ámen! Ezért imádkozzunk!
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne dobj el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen...” Ámen!

Az alábbi linken megtekintető az istentisztelet a gyülekezet Youtube csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=kUqfsB7apmQ&t=1214s