Hűséges az Isten

Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Pál második levelében Timóteushoz 2 fejezet 1-16 versben a következőképpen: Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben,

Tanácsok

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egy-egy évfordulós születésnap, ballagás vagy esküvő kapcsán sok-sok tanáccsal látnak el bennünket. Hogyan kell ezentúl élni, mire kell odafigyelni. Talán a ballagási beszédek ezek közül a leg sokatmondóbbak. Sajnos most az érettségizők nem egy szokványos beszédet hallhattak az iskola vezetésétől, az osztályfőnöktől. De talán így mindig is emlékezni fognak rá. Ugyanis az igazi jó tanács olyanok, hogy érdemes rájuk mindig hallgatni és emlékezni. Hiszen segíteni szeretne bennünket az életben, jobban boldogulni, jobb emberré válni.

Harc

Pál apostol is ezért ír levelet Timóteusnak. Timóteus fiatal korában tért meg, így az életében nagyon hamar eljött az az idő, hogy Jézusról beszéljen másoknak. Fiatal volt, tapasztalatlan, talán kicsit heves is, de mindenképpen jó szándékú. És biztosan hallgatott Pál apostol tanácsaira. A levél hangneméből is láthatjuk, hogy nagyon bensőséges viszonyról van szó. Pál apostol fiaként gondol Timóteusra, és így látja el tanácsokkal. Jót akarnak neki, segíteni akarja őt.

A mostani nehéz időszakban mi is sok tanácsot kaptunk: maradjunk otthon, vigyázzunk magunkra. Mossunk alaposan kezet, viseljünk maszkot, tartsuk a távolságot.

Talán már elegünk is van a „jó tanácsokból”, az okoskodásból. Most már nem beszélni vagy hallgatni, hanem cselekedni szeretnénk.

Pedig, ha jobban belegondolunk ez az időszak is tele volt és van tettekkel, amelyeket mi tehetünk. Sokan megtanultak kenyeret sütni, vagy kertészkednek, ahogyan mi is. Megtanultak okosan vásárolni, nem pazarolni. Esetleg időt beosztani, kézműveskedni, barkácsolni. Mind-mind hasznos tevékenység, amelyből többek lettünk, és amelyeket reméljük marad a rohanós hétköznapokra is.

De ami még fontosabb, hogy a hit nemes harcát harcoljuk éppen. Hiszen hányszor keseredtünk el az elmúlt időszakban. Hányszor gondoltuk, hogy elhagyott bennünket az Isten, hogy nincs remény. Hányszor imádkoztunk, és éreztük úgy, hogy nincs válasz, hogy egyedül vagyunk.

Harcolunk, de nem az Istennel, hanem saját magunkkal. Kishitűségünkkel, bizalmatlanságunkkal, reménytelenségünkkel. Ehhez az harchoz igazi stratégia kell. Nem lehet csak úgy félvállról venni, hanem oda kell tennünk magunkat rendesen.

Az Istennel való kapcsolatunkat is erősíteni, építeni kell. Ki kell alakítanunk egy stratégiát, egy rendszert.

Egy jól felépített edzésnek, vagy katonai kiképzésnek is van egy nagyon pontos rendszere, amit az eredmény elérése céljából be kell tartani.

A keresztény életnek, a hit nemes harcának is vannak ilyen sarkalatos pontjai. Például, ha nem imádkozunk rendszeresen, hogyan várjuk el Istentől, hogy beszéljen velünk. Ha nem forgatjuk az útmutatót, vagy a Bibliát, honnan várjuk a válaszokat.

Sokakkal tudtam ebben az időszakban telefonon beszélgetni, és bárkivel beszéltem elmondta, hogy minden reggelét azzal kezdni, hogy elolvassa az útmutatót, keres egy szép éneket vagy imádságot az énekeskönyvben. Az Istennel beszélgetve kezdi a reggelt. Ez nagyon fontos és jó kezdet ahhoz, hogy este pedig amikor lefekszünk meg tudjuk köszönni mindazt, amit az Istentől kaptunk az adott napon.

Ha állandó edzésben tartjuk a lelkünket, akkor könnyebben tudjuk legyőzni az akadályokat. Persze még a jól felépített kitartó edzés mellett is van olyan, hogy elbukunk. Ebben tud segítségünkre lenni Pál apostol üzenete a ami igénkben, amely egy Krisztus himnusz is egyben.

„Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Az Isten még akkor is velünk marad, hogyha mi elfordulnánk tőle. Ez az életünk legnagyobb biztatása.

Hűség

Isten szeretete nincs korlátok közé szorítva, nincs bilincsekbe verve. Nem csak 9-től délig, vagy nem csak délután mehet ki az utcára. Ő bármit megtehet. A legkilátástalanabb helyzetünkben is tud nekünk segíteni. A legnagyobb mínuszból is tud pluszt csinálni. Csak bízzunk benne, hallgassunk a szavára.

Ez az a tanács, amelyre valóban életünk minden napján emlékeznünk kell: hűséges az Isten. Ámen

Mi az imádság?

Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk Pál apostolnak a Timóteushoz írt levelének 2. fejezetében, az 1-től a 4. versig, a következő képpen:

„1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Probléma

Emberi tulajdonságunk, hogy a problémából nem egy megoldás, hanem egy újabb probléma felé vergődünk. Probléma például az Istennel való kapcsolat, amire megoldásként adatott az imádság lehetősége, de mint oly sok mindenben, ebben is kudarcot vallunk, mert vagy a hatékonyságát kérdőjelezzük meg, vagy pedig a módszer elfogadhatóságát kritizáljuk. Vajon Isten meghallgatja-e azt, aki a nem tud a saját szavaival imádkozni? Pontosan milyen hosszúnak kell lennie egy imádságnak? Hogyan jobb imádkozni: ülve, állva, esetleg fekve?

„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” – énekli Dávid király a 139. zsoltárban. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Istennek lenne szüksége az imádságainkra. Nos, én nem nagyon tudnám elképzelni azt, hogy az a Valaki, Aki végtelen kreativitásával megteremtette ezt a csodás világot, akár csak egy pillanatra is unatkozna a kéréseink, panaszaink, nagy ritkán a hálaadásaink nélkül. Nem mintha Isten nem tudná, hogy mire lenne szükségünk, hiszen újfent kimondom: Ő teremtett bennünket, Ő ismer bennünket, Ő szeret bennünket. A kérdés tehát az, hogy miként teremthetünk kapcsolatot Ővele?

2. Megoldás

Ha tehát az imádságban is egy újabb problémát látunk, akkor életünk végképp kilátástalan, pláne akkor, ha ajelen pillanatban gyökerező örökkévalóságba tekintünk bele. Aki így éli az életét, az olyan, mintha a sötét és légüres világűrbe tátogná el a mondandóját – persze csak addig, amíg bírja szusszal. Az imádság mindenek előtt hitet igényel, azt a hitet, amellyel Isten Szentlelke – mint friss levegővel – feltölt bennünket. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, vagy megmérni, és legfeljebb csak a zúgását halljuk. Jézus ezt mondja Nikodémusnak: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Ebből érthető meg, hogy az imádság olyan, mint egy lélegzetvétel.

Amikor egy jármű elhalad mellettünk, annak érezzük a menetszelét, így akkor is érezzük a jelenlétét, ha nem látjuk, vagy nem halljuk azt. Amikor Isten cselekszik, talán nem vesszük észre azonnal a jeleit, de ha imádsággal belélegezzük az Ő szent jelenlétét, akkor megnyílik a szemünk és a fülünk, és végre olyan jelekre leszünk figyelmesek, amik az örök élet színeit és hangjait mutatják meg nekünk. Nem mindig óriási dolgok ezek, de mindig csodásak, mert a Mindenható Isten válaszol bennük minden kimondott és ki nem mondott imádságunkra.

3. Életforma

Mi tehát az imádság? Vallásoskodó tevékenység? Napi rutinszerű lelkizés? Spirituális pótcselekvés? Minden bizonnyal így van ez akkor, ha nem a Lélek lélegzetével élünk. Amint a Biblia is csak egy élettelen tárgy egészen addig, amíg valaki ki nem nyitja, mély levegőt nem vesz, és el nem kezd felolvasni belőle egy történetet a prófétákról, egy lélekemelő zsoltárt, egy jézusi példázatot, vagy egy apostoli intelmet, és lám: megelevenedik haldokló életünk, mert megtalálnak bennünket azok a szavak, amelyekre éppen szükségünk van a következő lépésekhez.

Már érezzük, hogy közel vagyunk pünkösdhöz, és talán az is megadatik nekünk, hogy újra közel lehetünk egymáshoz, immár nem csak lélekben, a Villanypásztor segítségével. Lehet ez is egy ima-téma, de mindenek előtt gondoljunk imádságban arra is, hogy milyen lesz ez az új találkozás?! Mindenek előtt az egymásért való imádságra buzdít minket Pál apostol, hogy földi életünk körülményei is alkalmassá váljanak ahhoz, hogy az új találkozásaink öröme teljes legyen. Aki pedig azért aggódna, mert nem találja a megfelelő szavakat, amikkel Istent megszólíthatná, annak szeretettel idézném Pál apostol szavait a Római levélből: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Uram, szólj hozzám, és érintsd meg szívem, hisz átadtam az életem neked. Uram, szólj hozzám, és tisztíts meg Szentlelkeddel. Mindörökké élj velem. Ámen!

Közös Ég

 Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet Anyaszentegyházunk a mai vasárnapra az igehirdetés alapjául kijelölt, és amit megírva találunk Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében 25-34. versben a következőképpen: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.”

Istentisztelet

Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Istentiszteletet bárhol lehet tartani. Ezt bizonyítja Pál és Szilász története is, hiszen, ha jobban megnézzük minden itt van ami egy istentisztelethez szükséges.

Csend. Ez nagyon fontos egy igei alkalmon. Nem is igazán a külső csend, hanem a belső. Én speciel nagyon szeretem, ha kisgyerekek gagyarásznak az istentiszteleten. Ez mutatja a számunkra, hogy van utánpótlás. Aztán mondjuk egy szabadtéri istentiszteleten lehet hallani a madarak csicsergését, a szél susogását. Ettől még nagyobb csendre tudok találni idebent. Kell a belső csend, hogy meghalljuk az üzenetet. Ugyanis a belül háborgunk, forrongunk, akkor nem tudunk elcsendesedni, és nem tudjuk meghallani a jó hírt.

Pált és Szilászt is csendben, belső csendben hallgatták a többiek.

Imádság. Minden istentisztelet többféle imádság is elhangzik, és mindnek megvan a jól szerkesztett helye. Van amelyiket csak a lelkész mond, és van olyan, amit közösen. Az imádság nagyon fontos, ezt nem is kell talán mondanom. Beszélgetünk az Istennel. Ehhez is csend és odafigyelés kell. Hiszen akivel beszélgetek, arra figyelek, válaszolok neki, kérdezek. Ilyennek kell lennie az imádságnak is. Persze van olyan, amikor elkalandozunk, csak úgy jönnek mennek a gondolatok. Nincs ezzel baj. El kell engedni ezeket a gondolatokat, és vissza kell találni az imádsághoz, fel kell venni újra a beszélgetés fonalát. Pál és Szilász hangosan imádkozhattak, hogy a többiek is hallhassák, és így a gondolatok sem cikáznak olyan vadul.

Ha magunktól nem tudunk, hangosan imádkozni, vegyük elő az énekeskönyvet, amely tele van imádságokkal és azoknak a szövegét mondjuk el hangosan. A kimondott szónak hatalmas ereje van.

Éneklés. Minden istentiszteleten éneklünk, és az énekek mindig az alkalom tematikájához, a bibliai igékhez passzol. Az éneklés nagyon fontos. Ismerjük a mondást: Aki énekel, kétszer imádkozik.

Ma Cantate, azaz az éneklés vasárnapja van. A bibliaórán el is meséltem sok történetet az énekléssel kapcsolatban, aki esetleg nem látta a Youtube csatornánkon pótolhatja.

Az éneklés jót tesz a léleknek, de az egészségnek is. Átmozgatja az egész testet, feltölt oxigénnel, feltölt energiával. Ha sokat éneklünk kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak leszünk. Nem az a lényeg, hogy minden hang, dallam, vagy ritmus a helyén van-e, hanem hogy szívből jöjjön, hogy erőt adjon.

Ott a börtönben nagyon nagy szükség volt az erőre, és talán az éneklés tudott a legjobban erőt adni a megfáradt foglyoknak, a megfáradt lelkeknek.

Bizonyságtétel vagy igehirdetés. E nélkül nem is lehet egy alkalmat istentiszteletnek nevezni. Mindig kell, hogy szóljon az ige, az örömhír, az evangélium. Mindig kell Jézusról beszélni. Főleg egy evangélikus istentiszteleten.

Bár arról most nem hallottunk, hogy Pál prédikált volna. De őt ismerve biztosan beszélt Jézusról a börtönben körülötte lévő embereknek. Biztosan nem bírt hallgatni, mert az evangéliumot nem lehet elhallgatni, azt hirdetni kell, hogy minél több emberhez eljuthasson.

Eljusson Jézus élete, csodái, példázatai, önfeláldozó szeretete és feltámadása.

Bűnbánat és bűnbocsánat. Még ha nem is úrvacsorai istentiszteleten veszünk részt, a bűnbánatnak és bűnbocsánatnak mindig nagy szerepe van a liturgiában.  Imádságban Isten elé visszük mindazt, ami gátol bennünket, és a dicsőség mondásban pedig ígéretet kapunk arra, hogy Isten ezekkel együtt nagyon szeret bennünket.

A börtönőr azt kérdezi Páltól és Szilásztól, hogy mit kell cselekednie ahhoz, hogy üdvözüljön, hogy elnyerje az örök életet. Igazából mi nem tudunk ezért semmit sem tenni. Csak el tudjuk fogadni az Isten végtelen kegyelmét és szeretetét.

Talán azért nehéz elfogadni, mert nem a mi érdemünk, nem azért kapjuk mert megérdemeljük, hanem egyszerűen kegyelemből?

Keresztség. A börtönőr az egész háza népével együtt megkeresztelkedett, mindannyian elfogadták az örök élet ajándékát.

Luther Márton felírta az íróasztalára ezt a három szót: meg vagyok keresztelve. Azért tette ezt, hogy élete minden napján emlékezzen erre a kegyelemre.

Meg vagyok keresztelve…nekünk eszünkbe szokott jutni, hogy mekkora ajándék ez az életünkben? Isten gyermekei lehetünk. Az Ő szeretetében és gondoskodásában bízhatunk.

Közösség. Gyülekezeti közösség, úrvacsora közösség, asztalközösség. Mind a három nagyon fontos a gyülekezet életében, és mind a három már nagyon hiányzik. Hiszen olyan jó amikor együtt lehetünk az istentiszteleten, láthatjuk egymást, utána beszélgethetünk.

Annyira várjuk már az úrvacsora közösséget. Az idei húsvétunk úrvacsora nélkül, de nem bűnbocsánat nélkül telt. És amikor végre újra odatérdelhetünk az oltárhoz talán akkora élmény lesz, mint amikor először részesültünk ebben a szentségben.

Asztalközösség pedig kialakul egy-egy bibliaórán, konfin, ifin, vagy szeretetvendégségen, amikor arra is van lehetőségünk, hogy magunkról beszéljünk. Örömeinkről, bánatainkról.

Közös Ég.

Sok minden, és sok mindenki nagyon hiányzik már. Bár fizikailag távol vagyunk, de mégis közel egymáshoz.

Közel a csendben, az imádságban, az éneklésben, a bizonyságtételben, a bűnbánatban, a keresztségben. Közösségben vagyunk, mert egy közös ég alatt vagyunk.

Gondolunk erre, amikor kimegyünk az udvarra, a kertbe, amikor feltekintünk az égre. Közösségben vagyunk, közös ég alatt vagyunk, az Isten gyermekei vagyunk. Ámen

Gyülekezetünk videói az alábbi linken elérhetőek:
https://www.youtube.com/channel/UCmaEmmVGg0KnaRdVYMPmf7Q

Online persely: https://perselypenz.lutheran.hu/

Mennyei haza

Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, a 13-tól a 19. versig, a következőképpen:

„13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb haza után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, 18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.”
19 Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” Ámen! Eddig. Isten írott Igéje!

1. Hitben

„Ahol élned-halnod kell...” – ez lehet a földi haza definíciója a Vörösmarty Mihály által írt Szózat szerint. Ugyanakkor: „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...” – ez pedig a mennyei haza meghatározása a Jelenések könyvében leírtak alapján. Bár a mennyei hazát távolinak érezzük a földitől, mégis összetartoznak, ahogyan az égbolt sem szakítható el a földtől, noha igen messze vannak egymástól. Az ember számára az égbolt manapság már nem elérhetetlen távolság, hiszen a szabadság utáni vágya akár percek alatt olyan magasságokba röpítheti, ahol már madár se jár. Húsvét utáni hitünknek köszönhetően tudjuk, hogy a mennyei haza sem elérhetetlen cél immár: Jézus Krisztus megnyitotta előttünk az utat. Csak követnünk kell Őt a Tőle kapott hitben. Ő már mindent elintézett nekünk. Mi is hitben élhetünk, és hitben távozhatunk az életből, mint a mai Igénkben látott bibliai elődök, akik az Ószövetség meghatározó alakjaiként várva várták, hogy beléphessenek azokba a mennyei magasságokba, ahol Isten lakozik. Jézus Krisztusban azonban az Isten jött el hozzánk, és a mennyek országa közöttünk van. Hiteddel láthatod, építheted, és élhetsz benne úgy, hogy tudod azt, hogy a halál árnyékának völgye csupán egy állomás, amin átsuhansz az öröklétbe, ahol „...halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom...”

2. Hit által

Nehézségek persze mindenkor adódnak Isten embereinek életében. Nem az eseménytelen, passzív, már-már unalmas várakozás útját kaptuk, hanem a nehéz, az embert és az emberségességet próbáló döntések útját. A hit útját, amely keskeny és rögös, de Isten elé visz.

Hit által: evangélikusságunk egyik alappillére ez a mottó, ami keresztyén életünk próbaköve is egyúttal. Ha valakiben nincs meg a hit szikrája, akkor legfeljebb vallásos embernek mondhatja magát, aki üres és céltalan rituálékat követ, mellőzve az éltető Isteni szeretetet, ami értelmet ad a vasárnapnak, a kimondott szavaknak, és egyáltalán mindennek, ami az ember földi életútja során megtörténik. Persze önmagában a hit sem elegendő. Jó cselekedetek és a való életben, a gyakorlatban megélt hit, vagyis hitélet nélkül olyan az ember, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom – ahogy Pál apostol írta az első Korinthusi levélben. Csak hittel, vagy csak vallással élve a földi életet olyanok lennénk, mint egy félkarú óriás, amely hiába bír hatalmas erővel, mégsem képes megfelelően felasználni azt. Pedig a hitben és a vallásban is erő lakozik, hatalmas erő, mennyei erő. Megfelelően csak az tudja használni, aki össze tudja kapcsolni a hitet a vallással. Így leszünk hitvalló emberekké, mert ahogyan a Biblia egykor élt emberei is a megígért Megváltó eljövetelében bízva élték földi napjaikat, mi is ugyanennek a Megváltónak a visszatérését várva élhetünk már úgy, mintha a mennyei hazában lennénk.

3. Hi(t)tel

Ábrahám példáját láthattuk: a neki adott próbatételt csak hittel vehette sikeresen – ezért lett ő hiteles alakja nem csak az egész Ószövetségnek, hanem az Újszüvetségnek is. Nem is szeretném ezt a történetet apró részletekig menően boncolgatni. Inkább csak a mélységét mutatnám meg a Testvéreknek, ugyanis az ilyen személyre szabott próbatételeket csak az értheti meg igazán, akinek Isten ezeket elkészítette. Persze mások is okulhatnak belőle, és ha lehet, mások is megérthetik Isten akaratát, amit hitvalló élettel lehet követni. Olyan ez, mintha a hazavezető út jelzőtábláit követnénk. Nem könnyű, ámde szép életút az ilyen.

„Amint a mennyben, úgy a földön is...” – imádkozzuk a Miatyánkban. Isten mindenkor szent és jó akaratáért könyörgünk ezekkel a szavakkal. Mi az, hogy szent? Mi az, hogy jó? Aki ismeri és szereti Istent, az tudja, hogy mi a szentség és mi a jóság. A többieknek nem jelent semmit. Minden esetre megosztom azt a rövid meghatározást, amit a konfirmandusokkal tanultunk meg a szentségről: „Egyedül Isten szent. Szent az, ami vagy aki Istenhez tartozik, ezért tiszta és bűntelen.” Azt már tudjuk, hogy a bűnből csupa rossz, végső soron a halál ered. Azt is jó lenne tudatosítani, hogy a szentségből csupa jóság, tisztaság és ily módon élet fakad, aminek az egyetlen forrása Isten. A házi áldásból pedig tudjuk, hogy:

“Hol hit, ott szeretet,

Hol szeretet, ott béke,

hol béke ott áldás,

hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

Uram, gyermeked vagyok, aki szeretne örülni az életnek, és szeretne jó napokat látni. Ezért szól hozzám intő szavad: óvjam nyelvemet a gonosztól, és ajkaimat, hogy ne szóljanak álnokságot; cselekedjek jót, keressem és kövessem a békességet. Ámen!

Az istentisztelet az alábbi linken elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=1BSswCYBikQ