Hannover – Wolfgang Bergmann gyermekpszichológus azt javasolja a szülőknek, legyenek bár hitetlenek vagy kifejezetten ateisták, hogy próbáljanak meg gyermekükkel imádkozni. Indoklása nem vallási természetű, hanem kifejezetten pszichológiai. Forrás: pro-medienmagazin.de, reformatus.hu
„A gyermekek szerető Istenről szóló elképzelését nem szabad megzavarni. Ez a képzet a gyermekkor költői világához tartozik” –jelentette ki Bergmann az epd (német protestáns hírügynökség) számára adott interjújában. A pszichológus a hannoveri gyermekpszichológiai és tanulásterápiai intézetet vezeti. Az imában a gyermekek olyan oltalmazó lényhez fordulnak, akiben egyesül az anyai és az apai sajátosság. A szülők is „profitálnak” a gyermekkel közösen mondott imából. Olyan belső nyugalomhoz jutnak, ami különbözik a hétköznapi érzésektől. „Az, hogy valaki hisz vagy nem, nem kérdés, hiszen az imák a szülők és a gyermek közötti szeretet jelei” – véli és sok tapasztalat alapján állítja is a gyermekpszichológus professzor. A professzor házas ember, van három gyermeke, s amellett érvel, hogy közös imában legalább tíz éves korig kísérjük a gyermekünket. Az imában tanulják meg a hétköznapi helyzetek feldolgozását, például azt, hogy iskolai viszály, veszekedés után másnap kibékülve lehet folytatni a kapcsolatot. Hamar eljutnak az Isten-ember kapcsolatig is, s megtanulják: az imádáság nem jelenti automatikusan vágyaik teljesülését, hanem kitartásra szoktatja őket. Az ima nem kívánságlista, amit Istenhez küldünk. De nem jók az olyan „felnőtt” megjegyzések sem, hogy Isten mindent lát, megbüntet, ezek nem illenek bele a gyermekkori világképbe. „A régi büntető és kárhoztató imák nem keresztyéni kérések” - mondja a pszichológus. A Szülők a családért c. német folyóirat 2006-os felmérése szerint a gyermekeknek és a kamaszoknak 2/3-a imádkozik Németországban alkalmilag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése