Azt hiszem semmivel sem összehasonlítható érzés az, amikor egy havas, jeges, csúszós vasárnap délután, pontban 2 órakor a lelkész megérkezik a Telepi iskola elé (ahova szerinte nem is biztos, hogy jönnek ebben az időben), és mégis, láss csodát: 10 néni vár az iskola előtt, hogy 1. beengedjék, 2. legyen istentisztelet. Az 1-es pont most nem teljesült, a 2. pont igen. Czinkos Jutka néni jóvoltából az ő kiskonyhájában tartottuk az istentiszteletet. Fotóapparáttal nem készültem, de a letelepedés első percei után éreztem, hogy ha mobiltelefon kamerával is, de meg kell örökíteni a pillanatot. 10 néni + a lelkész a kiskonyhában, "mindennel" felszerelkezve a közös istentiszteleti alkalomra.
Szívből ajánlom ezt a pillanatot legalább csak elképzelni azok számára, akik nem értik, miért jó vagy kell egyáltalán az istentisztelet. Például ezekért a pillanatokért. Amikor az ember a maga legegyszerűbb és mégis legnemesebb valójában éli meg azt, hogy most ennek a 10 embernek, ennek a 10 szívnek mit jelent az Isten közelsége. Ha szabad ilyet mondanom, szégyelljük magunkat mindannyian, akik számítógépezés, tévézés, plázázás, vagy ki tudja mi miatt lemondunk az Isten és ember kapcsolatának ünnepéről. A havas, csúszós, jeges úton azok jöttek el, ... de inkább nem is mondom... Elég ha Isten tudja, erejüket megfeszítve kik igyekeztek hozzá.... Gyönyörű istentisztelet volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése