Új világot teremteni - Interjú Palocsay Kata bábművésznővel

Ki ne álmodozott volna egy olyan világ létrehozásáról, amelyben mindent a képzeletünk alakít? A pilisi evangélikus gyülekezet gyermektáborában ez az álom részben valóra vált, hiszen a résztvevő gyerekek bábokkal játszhatták el a világ teremtését. Az előadást Palocsay Kisó Kata bábművésznő, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem   bábmesterség tanára tanította be nekik, akivel a próbák után, egy árnyas padon tudtunk beszélgetni. Bár nem kettesben, ugyanis körülöttünk a gyerekek jöttek-mentek, fára másztak és kíváncsian hallgatóztak. 

(Kovács Barbara interjúja, amely megjelent az Evangélikus Élet c. hetilapban is)

Gyerekkorod óta bábművész szerettél volna lenni?

Nem, de az édesanyám bábszínházban dolgozott, így kisgyerekként én is nagyon sok időt töltöttem ott, főleg a varrodában. Leginkább bábokat szerettem készíteni, nézni, ahogy az akkori rendkívül tehetséges bábkészítő, Lukász Aneli alkot, de emellett sok próbára is beültem, minden előadást többször megnéztem. Mint ahogyan minden kisgyerek, akire nincs ki vigyázzon, bent téblábol a szülei munkahelyén, nekem szerencsém volt, hogy épp egy bábszínházban tehettem ezt. Akkoriban a kolozsvári bábszínházban Kovács Ildikó vezetésével kísérleteztek és alkottak kiváló tehetségű, lelkes fiatal bábszínészek, képzőművészek, zeneszerzők és irodalmárok. Olyan gyermek- és felnőtt előadások születtek, amelyek mindenkor meghatározóak voltak emberi, szakmai gondolkodásmódomra.

A legfontosabb mégis az, hogy szerencsés gyerek voltam, mert a szüleimmel, nagyszüleimmel sokat játszottunk, sok muzsikát hallgattunk, rengeteget meséltek, beszélgettek velem, báboztunk bábuval, kézzel, vagy akár a kert legnagyobb csórécsigájának építettünk csigaországot, vagy apró orvosságosüvegekben igazi téli befőzést tartottunk a babáimnak, zsebkendőből nyuszi lett, gyökérből sárkány, selyemsálból hasfájást gyógyító varázseszköz. 

Anyaként segítségedre volt a szakmád, te is báboztál a gyerekeidnek?

Ez csak természetes! De amúgy minden szülő bábozik, lehet, hogy nem tud róla, de bábozik. Amikor egy rosszul evő kisgyerek szájába beautóztatja a spenótot, vagy épp a fürdőkádban a szappantartót hajóként elindítja az óceánon, akkor is ezt teszi. Melyik szülő nem varázsolt még árnyakból nyuszit a falra altatáskor? Ez is bábozás! Egy olyan nyelv, amelyet gyerekként folyékonyan beszélünk, ösztönösen használunk és értünk, aztán ahogy múlik az idő már egyre ritkábban gyakorolunk. Ettől kicsit berozsdásodik, elfelejtődik, de érteni értjük, és bármikor újraéleszthetjük

A gyakorlatiasság mellett milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy bábosnak?

Erre nincs recept, de azért nem árt, ha néhány képesség fellelhető egy bábos személyiségében. Nem mindegy például – akár egy sebésznél, vagy zsebtolvajnál –, hogy milyen a keze. Elkél még a ritmusérzék, muzikalitás, jó logika és stílusérzék. Nagyon fontos még a hit és a bizalom, mert egészen addig, amíg a játékos nem hiszi el, nem bízik abban hogy egy tárgy életre tud kelni, addig biztosan nem is fog semmi történni.

Fontos tulajdonság még a rugalmasság, a nyitottság, hogy rá tud-e csodálkozni az őt körülvevő egyszerű dolgokra, és hogy hány szeletet látott már a világból. Ja, meg az a megnevezhetetlen valami, amire jobb szó edig nem akadt: tehetség.

A gyerekek nyitottak és rugalmasak, de talán nem annyira világlátottak.

Ó, dehogynem! Ők jobban figyelnek és másképp! Mi felnőttek ugyan lehet, hogy több ideje jövünk-megyünk a nagyvilágban,  de sokszor hiába, mert csak fizikailag vagyunk jelen, vagy előítéleteink vezérelnek. A gyerekek, ha végig mennek egyszer egy úton, sokkal több mindent jegyeznek meg, mert  képesek rácsodálkozni a dolgokra. Felnőttek sokszor hozzák elő pozitívumként, érvként, hogy ők már tudnak, már tapasztaltak, de  ez a bábozásnál  legtöbbször nem jelent előnyt. Ha már tudod, tapasztaltad, s eddigi élményeidből tudásodból akarsz mindig indítani, sokszor nehéz dolgod lesz bábosként! Az itt táborozó gyerekeknek. nem kellett sokat magyarázni, hogyan bábozzanak, néhány irányadó élmény, az ábécé ismerete után folyékonyan beszélték a nyelvet, együtt gondolkodtak. Kezükbe fogtak egy fehér, egyméteres szivacshengert, és hittek benne. Kiemelték a hétköznapi tárgyak sorából és szoros kapcsolatba kerültek vele. Bele tudták képzelni, hogy az egy  csiga, egy nindzsa, egy dinoszaurusz, vagy akár egy bajusz, aki életrekel. Ezek a gyerekek kimondták a bábos gondolkodás egyik kulcsmondatát: nem ülnek rá erre a szivacshengerre, mert az előbb még egy madár volt és még a végén meghalna.

A táborban a teremtés-történetet játszották el a gyerekek. A Biblia szavai könnyebben rögzülnek a gyerekek fejében, ha eljátszhatják?

Minél több oldalról jársz körül egy mondatot, egy szöveget, annál könnyebben tudod befogadni. Ugyanígy van egy bibliai történettel is. A világ teremtése egy ismert bibliai rész, de bábokkal előadva egy új megvilágítást nyert. Láthatóan a gyerekek is könnyen megtanulták így, hiszen újra felfedezték.

Említetted már, hogy egy bábos fontos tulajdonsága a hit. Egy bibliai történet eljátszásához Isten-hitre is szükség van?

Nem feltétlenül. Egy színész Isten-hite magánügy, a civil életéhez tartozik, hogy miben hisz magánemberként.

Legutóbb, amikor itt jártál Pilisen, József történetét mutattátok be a kolozsvári evangélikus bábcsoporttal. Már akkor is feltűnt, hogy az előadások során a bábukon kívül különleges fényeket, hangokat és anyagokat is használtok. Ez egy új stílus a bábozásban?

Nem. Mindenkoron minden tárgy magában hordozta és hordozza a bábuvá válás lehetőségét. Nem csak az bábu, ami abból a célból készült, hogy majd egyszer életrekeltik. Más elrendeltetésű tárgyak is bábukká válnak, a fény, a kéz, az árnyék, különböző nyersanyagok is akár átalakítás nélkül, bábok lesznek egyszerűen a bábos által kölcsönzött ritmus és energia révén. Goethe, aki ő maga is szeretett bábozni mondta. „A gyermek mindenből mindent tud csinálni.” Ez ilyen egyszerű. Erre bizonyíték ez a tábor is. A reggeli próba szünetében a lányok gyönyörű hercegnőt varázsoltak színes anyagokból, selymekből, pusztán azzal, hogy beleképzelték, kezükbe fogták és mozgatni kezdték az előadás kezdőképében pedig egy megvilágított uborkásüveg, és egy világító talpú cipőj voltak a bábuk, az árnyparaván egy fehér papír, no meg néhány hangszert is megszólaltattunk. A nagy titok viszont az volt, hogy jó kezekben voltak ezek a tárgyak és hangszerek, így együtt meséltek el nekünk egy olyan történetet, amit már mindannyian tudtunk, de mégis most meglepett és másképp közeledett hozzánk. A mi történetünkké vált, mert mi nézők egészítettük ki a fantáziánkkal.

A felnőttek nevében bátran mondhatom, hogy a próbákat mi is nagyon élveztük… A bábszínházakat is látogatják felnőttek?

Nagyon örvendek, hogy élveztétek. A bábszínház eredetileg nem volt gyermekműfaj, ahogy a mese sem volt az. Többé-kevésbbé azzá vált a köztudatban, de akárcsak a gyermekirodalom, ez sem kizárólag a kicsiknek szól. No meg természetesen léteznek kimondottan felnőtteknek készített bábelőadások is. Egy gyerekeknek írt mesét vagy verset, egy gyerekdalt, vagy egy gyerekeknek szánt bábelőadást a felnőtt is élvez, ha az meg van becsületesen „faragva”. Mint az a bababútor, amit pont olyan igényesen, szeretettel és tudással készít el alkotója, mint egy kelengyésbútort, pont úgy, csak kicsiben. Ezt a példát Kányádi Sándortól idézte a Kaláka, a legutóbbi Evangélikus Bábfesztiválon a Kolibriben és  nagyon találó válasz. Utána pedig úgy muzsikáltak, hogy mindannyian, kicsik és nagyok úgy éreztük, nekünk szól a dal. Egy bábelőadásnak lehet alsó korhatára, attól függően, hogy milyen hosszú, mennyire érthető az adott korosztálynak. De egy felnőtt pont úgy élvezhet egy három éveseknek szánt előadást, mint egy felnőtteknek szólót. Felső korhatár tehát nincs!

Kovács Barbara