Az alábbi vers elhangzott a Templomkertben, városi önkormányzatunk, a helyi nyugdíjas-klubok és a Szlovák Kisebbség Önkormányzat részvételével, a városi ünnepség-sorozat alkalmából.
Elmondta Hadas Jánosné, Marika.
Elmondta Hadas Jánosné, Marika.
KOPJAFÁK
Repedezett, kopott kopjafák,
Őseink szomorú sírhalmán,
Több évtizeden át, álltatok,
Tűrve a zord fagyot.
És az, ki otthagyott,
Nem sirat zokogva, már!
Ősapáink mindent otthagytak.
Bízva, kerestek boldogulást.
Éltük volt, a megpróbáltatás.
Sok volt a küzdelem,
Hogy legyen élelem.
S az életnek: értelem!
Ti, gyönyörűen, faragott fák!
Álljatok itt, a
templomkertben!
Harangzúgásban, és a
csendben.
Örömben, sírásban,
A csendes imában,
Emlékek viharában.
H. Turáni Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése