2010. augusztus 27., péntek

RÉVFÜLÖP - záró istentisztelet a Szeretet-himnusz alapján (1Kor 13)


Kedves Testvéreim az ÚR Jézus Krisztusban!

Egy szép kerek hét áll mögöttünk, egy olyan hét, ahol ismét sok mindent kaptunk. Sok örömöt, sok vidámságot, sok játékot, sok beszélgetést, sok-sok mindent. Kaptuk mindezt a barátoktól, a szobatársaktól, a vezetőktől, de főként Istentől! Ez a hét ne feledjétek, nem öncélú volt. Nem céltalan volt, hanem nagyon is céltudatos és célzott. Ez a hét arról szólt, hogy közelebb tudjunk jutni a világhoz, egymáshoz, hazánkhoz, az Isten földön küzdő egyházához.

A mai világ problémái és kihívásai
Most járjuk végig újra a hét útját, és a konferenciánk legkedvesebb énekeinek eléneklése közben gondoljuk azt végig, mi történt velünk az első teljes napon, kedden. Emlékezzünk vissza Balázs áhítatára a mindennapi kenyérről, Ági néni előadására az emberiség problémáiról, a kézművességre, a fürdésre, Noémi és Lilla koncertjére, és az esti áhítatra.
Ahogy énekeltük az éneket és felidéztük az első napot, újra átélhettük a nap témáját, mindazt, amivel a mai világnak meg kell küzdenie. Ezen a napon hallottunk sok mindenről, és az ember ezek ismeretében legszívesebben csak felhúzná a vállát, ugyan mi közöm nekem ehhez?
Mi közöm nekem a világhoz? Nagyon is van közünk, hisz részei vagyunk mi is. Rajtunk is múlik, hogyan szalad tovább a világ szekere. És éppen ezért, ha arra keressük most a választ, hogyan lehet ez a világ jobban az enyém is, hogyan érezhetem jobban magaménak, a válasz erre a mai igében megtalálható!
Szeresd! Tud megbecsülni ajándékait, tudd értékelni csodáit. Szeresd ezt a földet, pont annyira amennyire az Úristen is szereti, hisz napról napra fenntartja, formálj, és számunkra építi. Tőle kaptuk, neki tartozunk vele számadással!

A második nap a fiatalokról, rólatok és a kísértésekről szólt. Most egy újabb ének eléneklése közben emlékezzünk vissza Sámuel áhítat-álmára, Balázs előadására, a nagy játékra a faluban az igés lapokkal, és az esti áhítatra.

Folyamatos kísértések között élni
Nekünk, fiataloknak, ebben a világban rengeteg kísértéssel meg kell küzdenünk. Erről a küzdelemről szól tulajdonképpen az egész életünk. Kísért a világ, de a kísértésekben való megállásban is segítséget nyújt a mai ige. Félsz? Nem érzed elég erősnek magad és hitedet? Nem tudod, hogyan állj ellent a kísértéseknek, és mindannak, ami megrontja életedet?
 Az ige azt írja: SZERESS! Ha tudsz úgy nézni a melletted ülőre, hogy őt szereted! Őt ugyan olyan embernek tartod, mint magadat, nem butábbnak, vagy rosszabbnak, hanem ugyanolyannak, mint te. Akkor ez által két nagyon fontos dolgot kapsz, ami által minden akadályt meg tudsz oldani. Az egyik, amit kapsz, az sok-sok barát. Aki a bajban, a nehéz helyzetekben melléd szegődik, és segít életed útján.
A másik, amit a szeretet által kaphatsz, az a még nagyobb szeretet megismerésének lehetősége. Megismerheted ez által azt az Úr Krisztust, aki annyira szeretett, hogy önmagát áldozta érted. És ez a szeretet megvált téged a félelmek, a keserűségek, a fájdalmak tengerétől, és céltudatos, bátor, Istenkövető élettel ajándékoz meg.
Most továbblépve a csütörtökre, emlékezzünk vissza arra mi is történt aznap. Emlékezzünk az áhítatra, a három előadásra, a hazáról, az egyház jelenéről és jövőjéről és emlékezzünk vissza a nagy játékdélutánra is és az esti áhítatra.

Két útlevél a zsebben
A harmadik napunkon azzal foglalkoztunk, hogyan lehet közelebb kerülni a hazánkhoz és az egyházhoz. Talán másodrendű kérdésnek tűnhet ez, az eddig hallottakhoz képest. De hadd hívjam fel a figyelmeteket arra, hogy ez nincs így. Haza, otthon, gyülekezetközösség nélkül az ember elveszik a világban. Aki nem tudja becsülni, nem tudja értékelni azt, honnan jön, mi az ő otthona, milyen közösséghez tartozik, az nem tud semmit sem értékelni. Az nem tudja sem a körülötte levő világot, sem a körülötte lévő embereket értékelni!
Fontos tehát, hogy tudjunk ismét a mai igére tekintve SZERETNI ezt az országot, és szeretni ezt az egyházat! Fontos, hogy érezzük, jó ide tartozni, és jó ehhez a néphez tartozni minden nehézség, fájdalom, baj, panasz ellenére is. Fontos, hogy tartozzunk tehát valahova, és milyen jó, hogy nekünk rögtön két országunk is van, ami a mienk.
Mi mindnyájan, akik hisszük, hogy Jézus a Krisztus, tartozunk egy másik országhoz is. Tartozunk az örök, mindig létező és mindig állandó országhoz is, a mennyei királysághoz! Két útlevelünk van tehát, és fontos, hogy mindig legyen mind a kettő a zsebünkben. Mindig bátran legyünk kettős állampolgárok. Legyünk bátran Magyarország tagjai és az Isten országának tagjai.
Végigtekintve tehát az egész hét témáin, újra tudatosulhat bennünk, hogy küldetésünk van. Küldetésünk van, de ebben a küldetésben nem vagyunk egyedül. Az Úr Isten ebben mellénk áll és ebben jó példával jár elől. Mert ahogyan Jézus Krisztusban szeretni tudta azt a tanítványi kört, aki körülötte volt, úgy példát állít elénk.
Ahogyan ők szerették egymást, úgy kell nekünk is szeretnünk gyülekezetünket. Mert megtart, mert véd, mert erősít, mert tovább vezet minket. Mert olyan védett kikötő életünk útján, ahová, ha betérünk, tudhatjuk, hogy jó helyen vagyunk, hogy biztos talajon áll lábunk!
Azt mondja Jézus, a szeretet soha el nem múlik! Én azt kívánom nektek, legyen a ti életetekben is így. Sose múljon el a szeretet bennetek a világért, az emberekért, a hazáért és az egyházért. Mert ha így lesz, akkor meg fogtok tudni állni életetek számtalan nehézségei között, akkor biztos pontként tudtok mások számára is lenni. De ne múljon el a szeretet ez iránt a tábor iránt se bennetek, és jövőre újra találkozhatunk, hogy együtt erősödhessünk az Isten szeretetében.

Isten veletek!
Ámen.

Pongrácz Máté

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése