Fényedből fénysugár - D. Keveházi László igehirdetése

Apostolok Cselekedetei 26,1.9-20

Kőszegen, az ökumenikus imahéten, egyik este egy domonkosrendi apáca, Petra nővér elmondta, hogy aznap kora reggel a sötét kápolnába érkezve mennyire bizonytalan volt a megszokott helyen is. Egy szál gyertyát gyújtott, s ez fényt, biztonságot adott rögtön. Biztos van hasonló tapasztalatunk. Persze van olyan helyzet, amikor a gyertya nem segít. Goethe, a híres író haldoklása alkalmával ezt ismételgette: „mehr Licht!” – „több fényt!” S bizony hiába gyújtottak egyre több gyertyát. Igaza van a következő mondatnak: „Kézenfekvőnek vesszük, hogy van fény, de ritkán gondolkozunk el rajta, milyen fontos szerepet játszik életünkben. Azt is mondhatnánk: a fény az élet” De miért beszélek erről?

Vízkereszt utáni utolsó vasárnap vagyunk együtt. A keresztyénség legősibb ünnepe az „Epifánia”, a felragyogás ünnepe volt. Ezen belül ma, az ünnep utáni utolsó vasárnapon különösen is a fény vasárnapja van! Talán néhányan tudják, hogy az új liturgiai rend szerint minden vasárnapra három ige van kijelölve. Ezek:

II. Móz. 3,1-14. Égő csipkebokor. A tűz és fény megjelenése, és abból Isten szól Mózeshez.

Mt. 17, 1-9. Jézus a megdicsőülés hegyén. S olvassuk: „Fényes felhő, fénylett, ragyogott.” Hang is szólt! S egyik tanítvány: „Jó nékünk itt!”

És az alapigénk: Csel. 26.! Pál a „damaszkuszi úton” -„világosság ragyogott körül” És megszólal Jézus! Mindhárom igében a fény és hang a hangsúlyos!  

Ehhez még egy vallomásom tartozik: Egyik kedves énekem a 389. ének, és annak különösen a 4. verse kedves énekem 1948 óta!  63 éve. Gyenesdiáson hallottam és énekeltem ott, és azóta is sokszor.  Különösen az utolsó vers egyik sora, inkább kifejezése ragadott meg: „… hadd legyen fényedből fénysugár az életem.”

Igénk persze másról is szól. De ma nézzük a „fény” szempontjából. Mit mond erről?  Hogyan valósulhat meg ez?

1.Elsősorban Jézus fényéről szól igénk !

Ki emlékszik (lehetetlent kérdezek?): legutóbb a pilisi oltáron felfelé mutattam a Bibliára (okt. B. vasárnapja volt). Ma lefelé mutatok az oltárképre, amely Krisztus megdicsőülésének történetét ábrázolja.

Az oltárképen a „Megdicsőülés hegyén” vagyunk, de még a földön. Igénkben azonban már a FELTÁMADOTT fénye ragyog. Elképzelhetetlen! De van ilyen találkozás azóta is. Valaki egy álmát mesélte el: a kapuban, Jézus várta aranyban, fénnyel! Mástól is hallottam hasonlót. Az ilyen álom nem feltétele tanítványságunknak, de kinevetni sem szabad.

Itt is az „üldözött” Jézus feltámadt, győzött, legyőzte Pált, fénye ellenállhatatlan.  Ez volt „Pál epifániája” Pontosabban Jézus epifániája Pál életében. - Jézus fénye mindenkit utol tud érni.

Jézus nemcsak a „saját körből” hív el embereket. Nézd végig a tanítványok névsorát, milyen különböző emberek (vámszedő és zélóta együtt).  Pál egyenesen az ellenség táborából való. De Jézus fénye, szava megfogta. És ez nemcsak akkor volt így, hanem az egyház történetében és ma is.

 Tegyük gyorsan hozzá: nem biztos, hogy ilyen „fénnyel”, hirtelen változással, vannak sokan, akik csendes, hosszabb változást tapasztaltak életükben. Lehet, hogy a fény „mécses” – az ige mécsese is fény!

 Ismerjük Adytól az Úr érkezése versét:

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten.

Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel, nem jött szép, tüzes nappalon, de háborús éjjel.

És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, de őt a fényest, nagyszerűt mindörökre látom.”

Igen sokszor így ölel magához Urunk. És akkor valósul: „Felragyog tenéked a Krisztus.” Felragyog, meggyőzővé, legyőzővé válik.

Hirdetnem kell ma: Testvérek, megvolt a napfelkelte! Sőt: most és itt Krisztus keres, ébredj rá, fénysugara Rád esik!  Urad hív!

2. De szól az ige a fénybevont emberről is.   Mit tesz Isten fénye?

Lehet, hogy először zavart kelt, és mi is Pállal kérdezzük: „ki vagy te” és: „mit akarsz?”  Sokszor van ez így azóta is. Aztán a fény átvilágít. (9. -10. v.) Azt olvassuk a fejezetben, ez Pál „védekező beszéde” Pedig Pál nem védekezik, sőt „gyónást tesz.” Figyeld önleleplező szavait: „mindent Jézus neve ellen” tett, „őrjöngésnek” nevezi indítékát a „szentek” ellen. És most a fényben ezt megvallja.  Önfeltárásnak lehetne nevezni tényfeltárás helyett.   „Lóról – porba” Ez a keresztyén élet kezdete: Jézus fényében látom magam. Látom „sötét foltjaimat” is. Kellemetlen, de megvallom. „Ha megvalljuk bűneinket, megbocsát”, olvassuk az igében. Kérhetem Isten bocsánatát. Ez a kezdet, kellemetlen, de szükséges. De ez tisztító fény is! Ez a „tisztítótűz!” Ez az új élet kezdete.

A fény változást hoz: Saulusból Paulus lett. Az „ösztöke” állatok hajtására szolgáló szúrószerszám (ostor?) (Közmondás volt?) Pált már István kivégzése is nyugtalanította, Pál nehezen, de ellenállt.  Bizony, Isten ösztökél. Emlékszem Túróczy püspök egy igehirdetésére, egyetlen szó volt „alapigéje”: „No!” Ez az „ösztöke” ma az ige?  Milyen változásra ösztönöz?  Az ösztöke görög szava: „kentron”,ennek latin megfelelője: „centrum”. A változás lényege: nem én vagyok a centrum, a közép. Magamban, családomban, környezetemben, egyházamban sem. Ö kerül a középre.  „Krisztus az életem, létem középpontja, centruma” és Ő ösztökél engem! Ez a legnagyobb változás, ettől minden megváltozik. Ez a „damaszkuszi út”! Sokáig gúnyosan emlegették, a rendszerváltozás idején, valószínű joggal. De az igazi damaszkuszi utat meg kell járni. Amíg úton vagyunk, amíg nem késő.

És a Feltámadott fénye az örökélet fénye!  Mécses, fénysugár, remény lehet akkor is, amikor más a halálban „több fényt” kér. Más ezzel a fénnyel élni naponta és indulni a nagy útra. Igénkben pedig egy farizeusból (aki tagadja a feltámadást) válik feltámadáshívő ember.  Pál erről: ”reménység” - Ma délután Sárkány Sámuelre emlékezünk Itt szolgált 1848-1910 között.  63 év?  Indítéka? Család – édesapa – ige – gyülekezet? De hamar eldőlt: lelkész, és Pilisen.  Korában „fáklya” lett És: Sárkány várta feltámadást, erről délután részletesen is szeretnék szólni. Korában nem mindenki hitt ebben! Pedig ez a boldog reménység. Valaki a napokban kérdezte, mi van, ha ez nincs? Nagy hiány! De lehet kérni! Mert: Jézus fénye átvilágít, változást hoz, reményt ad!

3. Igénk  folytatása: a fényhordozó -  fényt sugárzó ember.

A fény terjed! Leggyorsabban!  Isten fénye!? Szentlelkén – igéjén – emberen keresztül akar terjedni.  Ez a fény engedelmessé tesz. Fény terjedhet rajunk keresztül is.  Továbbsugárzik. Túrmezei: „Akiken átsüt a nap” versére gondolok, amikor a kisfiú édesanyjától megkérdezi, kiket ábrázolnak az üvegablakok mozaikjai?  „A keresztyéneket” –válaszolja az édesanya. Egy másik nap a hitoktató a gyerekeket megkérdezi, kik azok a keresztyének? „A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a nap” – válaszolja kisfiú. Átsüt-e rajtam és rajtad, kérdi Túrmezei Erzsébet a versben.

Igen a mi hivatásunk: Fényt vinni másoknak is.  Ez az ige „missziói parancs”. Mindenkinek a maga helyén. Szólni, tanúvá lenni. „Az ihletetten hirdetett, átadott ige mennyei látás súlyával bír, mintha valaki közvetlenül a mennyből kapna kijelentést.” Nem kell nagy szavakat mondani, olykor elég egyetlen szó, mondat!

És „egyszerűen” sugározni. „Akiken átsüt a nap”. Hogyan: Jézus: „fényljék világosságotok- lássák jó cselekedeiteket – dicsőítsék Atyátokat” Élni és tenni. Nem nagy dolgokat, de szólni, élni és tenni  Egy híres ateista filozófus mondta: „A keresztyéneknek jóval megváltottabbnak kéne kinézniük, hogy érdekeljen engem Krisztusuk.” Bizony, ez is igaz.

Pál védekezik? Tanú! A legmagasabb palesztinai zsidó és római hatalmi körök előtt. Neki megadatott. És: sokaknak azóta is :  Pál – Luther – Sárkány Sámuel is.  „Ha megszólalt” – olvassuk: leigézve(!) hallgattuk.”

De Rád is felragyogott, Rajtad keresztül is akar!  Téged is tanújává akar és tud tenni. Valakinek a szeme rajtad keresztül is felnyílhat. Életünk „epifánia” lehet másoknak is.  Nem kell ehhez olyan „nagy kör”, ami Pálnak adatott. A mi köreinkben akar Isten tanúvá tenni!

Terjed a fény? Te átengeded, „kormos” vagy?

Ma két lehetőségünk van  az igehirdetés után:

Egyik: Reményik – „Két fény között”.

„Szemközt a fiúmei kikötő, Elől a nagy világítótorony.Lobban, forog, forgó fénykévéit

Futtatja végig a hullámokon.

Hátam mögött a sziklarepedésben Parányi fényű szentjánosbogár. Kis hangya, kóbor pille, valaki Az ő fényénél is hazatalál.

Hát én, hát én világítok vajjon? –  Csobban a tenger csorba sziklaélen. Se fárosz nem A parton állok két fény közt, sötéten.

Azt jelenti ez, ahogy szokott lenni az igehirdetések után: „szép, szép, de én már csak ilyen vagyok, jó itt, de a mindennapi élet más.  

De lehet énekelni, imádkozni:

„Jézus, te égi szép tündöklő fényű név…Tisztíts meg teljesen, Szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem Míg a homályon át a lelkem otthonát Világosságodat elérhetem.”

Ámen.