A hit dallama - interjú Pekka Simojokival, az EtCetera énekkar vezetőjével

Az alábbi interjú az Evangélikus Élet c. országos hetilapban jelenik meg az aug. 9-i lapszámban. A hetilap jóváhagyásával olvashatják e blog olvasói az interjút itt a Pilisi Evangélikus Gyülekezet blogján. Az interjút Pángyánszky Ágnes pilisi evangélikus lelkész készítette Pekka Simojokival. A fotókat készítették Pálinkás Zsófia és Philippe Gueissaz.

Pekka Simojoki és az EtCetera énekkar 12 év után újra koncertkörútra érkezett Magyarországra. A balatonszárszói, fonyódi Szélrózsás, pilisi, erdélyi és szarvasi koncertek közben sikerült Pekka Simojokival, az egyházunkban és a világ sok táján népszerű finn zeneszerző-énekessel interjút készíteni. Pekka most a riihimäki gyülekezet kórusával, az EtCetera kórussal énekelt.

PÁ: Pekka, koncertjeiteket hallgatva elgondolkodik az ember, hogy honnan származik ez a zenei sokszínűség, ami a zenétekből és a dallamokból árad? Milyen zenei hatások érvényesülnek az általad komponált keresztyén zenei dallamokban?

PS: Gyermekkorom nagy részét Afrikában, Namíbiában töltöttem. Szüleim ott voltak misszionáriusok, és talán életem legmeghatározóbb 8 évét töltöttem ott velük. Namíbiában abban az időben még háború volt, nehéz körülmények között hirdették Isten igéjét az európai misszionáriusok az ott lakó embereknek. Életemre nagy hatással volt Afrika – az emberek temperamentuma, a lelkesedésük, a zenéjük, a szabadulás örömével átitatott hitéletük és istentiszteleteik. Emlékszem, hogy az első gitáromat is Namíbiában készítettem – egy olajoshalas dobozból és drótokból. Azokat a dallamokat hallgattam, amelyeket édesapám vett fel magnóra - eredeti, ősi afrikai dallamokat. Amikor már később magam is komponáltam és keresztyén zenész lettem, ezek a dallamok visszaköszöntek és ma is hallhatóak a dalokban.

PÁ: Gyermekkorodtól kezdve meghatározó volt számodra az, hogy te hívő családban élsz és evangélikus keresztyén ember vagy?

PS: Természetesen, ez nagyon sokat jelentett, de 17 éves koromban az én életemben is eljött az a pillanat, amikor az Istennel való kapcsolat tudatos, személyes kapcsolattá vált. Emlékszem, hogy egy ifjúsági tábor után letérdeltem az ágyam mellé és megkérdeztem Istent, hogy akkor most tényleg igaz az, hogy én Benne hiszek és Hozzá tartozom? Azt is elmondtam, hogy ha igen, akkor én elhatározom, hogy dalokat fogok írni Neki. Mindeközben nagy hatással volt rám Jaakko Loytty zenéje, megismerkedtem Anna-Maria Kaskinennel , sok nemzetközi keresztyén zenét is hallgattam, és éreztem, hogy a zene az az ajtó, amelyet Isten megnyitott nekem. Egy zenekart is alapítottam és elkezdődött az én zenei életem és szolgálatom a finn evangélikus egyházban.

PÁ: Pekka, már többször hallottalak koncerteken is beszélni arról, hogy másként látod az afrikai istentiszteleteket, mint az európaiakat? Milyen különbséget látsz közöttük?

PS: Nos, már gyermekkoromban láttam és tapasztaltam, hogy Namíbiában az istentiszteleteken lelkesedést, visszajelzéseket, mosolyokat láthat az ember. Ehhez képest, amikor visszatértem Finnországba úgy éreztem, hogy az emberek azért mennek a templomba, hogy egyedül legyenek, és nem azért, hogy az Istennel és az egymással megvalósulható közösséget átéljék. Mind a mai napig hirdetem, hogy erre a közösségi élményre, erre az örömre és felszabadultságra szükségünk van.  Ezért született meg egy finn keresztyén fesztiválra az Afrikai-mise liturgia, amely egy új típusú, énekben, szóban és aktív istentiszteleti részvételre épül. Az Afrikai-mise megszületése után érezhető változás történt az istentiszteleteinkben, és én úgy éreztem, hogy Isten valóban kinyitotta előttem azt az ajtót, amelyen be kell lépnem. A Tamás-mise például 6 évvel később, más megújult istentiszteleti liturgiákkal együtt, az Afrikai-mise után született.

PÁ: Mostani koncerteteken először hallottam tőletek olyan énekeket, amelyek a mostanában ismertté vált dicsőítő énekek stílusára hasonlítanak leginkább. Mit gondolsz erről az új zenei irányról, a dicsőítő, ún. Hillsong énekekről?

PS: Az emberek időről időre vágynak új zenei irányzatokra, új zenei stílusokra. A Hillsong énekek egyfajta válaszként születtek erre. Új lemezemnek is ez a címe – Praise/Dicsőítés. A megszületett dalokra hatással volt ez az irányzat, de igyekeztem azt a teológiai gondolatiságot és hitvallást megszólaltatni bennük, ami az én egyházamra és környezetemre jellemző. Egy kis veszélyt látok abban, hogy ezekben a dicsőítő énekekben csak az érzésekre reflektáljunk. Fontos, hogy megszólaljon bennük az a teológiai mélység is, amit mi lutheránus örökségként tudhatunk magunkénak. Mindemellett nagy értéke ennek az irányzatnak az öröm megszólaltatása, amire világunkban és életünkben nagy szükségünk van. Próbálom megfogalmazni dallamban és szövegben is azt, hogy a dicsőítő énekek mitől lesznek a mi énekeink, mitől tudnak valós, hitbéli mély üzenetet megszólaltatni. Nagy kérdés, hogy mi hogyan dicsőítjük Istent, hogyan adunk hálát életünkért, Krisztusban való megváltottságunkért.  A Hillsong énekek számomra nem valaminek az utánzását jelentik, hanem egy új útnak, egy új stílusnak a kipróbálását és a saját válaszom megtalálását.

PÁ: Azt hiszem mindenkire, aki a koncerteteket meghallgatta, nagy hatással volt az EtCetera énekkar is. Mit tudhatunk róluk?

PS: Az EtCetera Riihimäki városának evangélikus gyülekezetében született. Olyan volt ifjúsági énekkarosokkal kezdtük, akiknek még felnőtt korukban is volt kedvük énekelni. Az énekkar minden tagja 18 évesnél idősebb. Egyfajta missziót szerettem volna ezzel is megvalósítani a felnőttek felé, hogy ők is újra otthonra találjanak a gyülekezetben, az egyházban, egy speciális missziói, zenei szolgálaton keresztül. A kóruspróbákon kívül havonta egyszer ún. Little Light (Kis fények) estéket rendeztünk, amelyeken kötetlenül énekeltünk, beszélgettünk és Isten üzenetére figyeltünk. Ez a mozgalom sokfelé elterjedt az evangélikus gyülekezetekben. Az EtCetera énekkarral sokfelé megyünk koncertezni is, lemezeket is adunk ki, nagy élmény velük énekelni és zenélni.

PÁ: Pekka, milyen érzés újra Magyarországon lenni, itt koncertezni?

PS: Magyarország és Pilis számomra mindig azt jelentik, hogy hazaérkezem. Már nagyon vártam a találkozást, jó élményt jelentettek a koncertek és annak különösen is örülök, hogy erdélyi gyülekezetekbe is eljuthattunk. Remélem, hogy a koncertjeink hitbéli megerősödést is hoznak azok számára, akik eljöttek és hallgattak bennünket, mert a dalok között elhangzó bizonyságtételek számunkra nagyon fontosak. Köszönöm a magyar evangélikusoknak, hogy ilyen jó kapcsolatban lehetünk, és örömmel várom a folytatást.

PÁ: Pekka, nagyon köszönöm az interjút és mi is bízunk abban, hogy hamarosan újra hallhatunk benneteket Magyarországon énekelni. Külön köszönet azért, hogy koncertjeitek után mindannyian hitben és lélekben megerősödve térhettünk haza!