2012. április 9., hétfő

Húsvét hajnali igehirdetés - Krámer György

Éjszaka van, koromsötét, fekete éjszaka,
Emberek egy kis csoportja gyülekezik
Egy görög városban, Thesszalonikában.

Együtt énekelnek és imádkoznak,
És aztán hangosan, együtt elmondanak egy hitvallást
Sokkal rövidebbet, mint az Apostoli Hitvallás,
Amit mi szoktunk elmondani.

A hitvallásuk egyetlen mondat, ami így szól:
Jézus Krisztus meghalt, és eltemették,
Harmadnapon pedig feltámadt a halottak közül.

A hitvallásukat megerősítve, meggyújtanak egy-egy gyertyát.
A hitük, hogy a teremtő Isten nagyobb a halálnál,
Fényt hoz a teljes sötétségbe.

Azután történik valami, ami
Megzavarja a csendes Istentiszteletüket.

Az egyikük váratlanul elfújja a gyertyáját,
És hangosan sírni kezd!

Az édesanyám, az édesanyám halott!
És ő nem támadt fel!
Ott van eltemetve most is a temetőben.

És a példáját követi más is.
Újabb gyertyát fújnak el,
És újabb síró mondat hangzik a sötétben.

A férjem, a férjem is meghalt.
Eltemettük, és azóta sem támadt
Újra életre.
Ott fekszik most is élettelenül.

A következő gyertya is elalszik.

A gyermekemet milyen fiatalon,
Veszítettem el!
Még élnie kellene, de
Élet? Az élethez semmi köze sincs már.

Sorban hangoznak el a nevek,
Az elhunyt szeretteik nevei,
És sorban alusznak el a gyertyák, míg
Újra koromsötét nem lesz.

Álldogálnak ott még egy darabig,
Azután egyikük megszólal.
Akik meghaltak,
Ők sohasem támadnak fel.
Nekik semmit sem mond az,
Hogy Jézus harmadnapra feltámadt,
A halottak közül.

A sötétben álló kis csoport lassan,
Hazafele indul.
A szívükből elveszett,
A hitvallásuk reménysége.

Egy valaki azonban megírja mindezt Pálnak,
Aki pergamenre veti ezeket a sorokat,
Levelet ír a Thesszalonikai gyülekezetnek:

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”
 (Thess 4,13-14)

Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt!

Csakhogy ez a baj!
A mi hitünknek határai vannak!
Hinni abban, hogy Isten mindennél nagyobb,
Ami a mi életünket fenyegeti?
A mi hitünk olyan, mint a gyertyaláng a szélben.
Pillanatok alatt kialszik.

Mivel a hitünk,
A feltámadásba vetett hitünk,
Ilyen könnyen kioltható,
Ezért van szükségünk egymásra,
A gyülekezetre!

Úgy, ahogyan a Thesszaloniki gyülekezetnek,
Szüksége volt Pálra.

Hogy a hitük távlata kiszélesedjen.

Nem csak nekünk élőknek igaz, hogy Krisztus feltámadt!
Hanem a halottainknak is szól ez az üzenet!

Talán ma nekünk is egy ilyen biztatásra van szükségünk,
Talán éppen a másik irányból.
Nem csak a halottainkra igaz, hogy Krisztus feltámadt,
Hanem nekünk is,
Akik élünk, és félünk a haláltól,
Minden élethelyzetben,
Amikor a hitünk elér a határaihoz,
És egy ember elveszti a hitét,
Az Istenbe vetett bizalmát,
Akkor különösen is igaz!

A mi hitünk határai,
Nem esnek egybe Isten határaival.

De mivel a hitünk ilyen sérülékeny,
Ezért szükségünk van,
A reménység jeleire,
Amiket tovább adhatunk egymásnak.

A szó, ami engem kiszabadít a reménytelenségemből, nem jöhet tőlem!
Az áldást, ami megérinti az életemet, nem mondhatom magamnak!
Kell valaki, aki kimondja helyettem, nekem!
Kell, hogy egy ilyen hajnalon is együtt mondjuk,
Gyülekezetként, itt a templomban fogalmazzuk:

Jézus Krisztus meghalt és eltemették,
És harmadnapra feltámadt a halottak közül.


Ezen a mai hajnalon, van egy kis magyar gyülekezet,
Egy dunántúli gyülekezet Vönöck kis falujában.

A hajnali istentiszteletet nem a templomban tartják.
A temetőben gyűlnek össze, a ravatalozónál.
Együtt mondják el a hitvallást a feltámadott Krisztusról.

Azután a ravatalozó oltárán égő gyertyáról,
Mindenki meggyújtja a saját gyertyáját.
És amikor mindenkinek a kezében ég egy szál gyertya,
Akkor ki-ki elindul a temetőben,
A saját szeretteinek sírjához.

És az égő, világító gyertyát oda teszi a családi sírkőre.
Oda ahol azok a kedves nevek vannak felírva,
Oda ahol a legnagyobb szükség van a reménységből.

Mert ez a lényeg!
Az, ami akkor történt,
Az nekünk és nekik,
Élőknek, és holtaknak,
Egyaránt az Igazság!

Jézus Krisztus meghalt és eltemették,
Harmadnapra pedig,
Feltámadt a halottak közül!

Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése