Egy szép nyári délelőttön kis kirándulásra indultak a Betlehem baba-mama kör apróságai és az anyukák. A cél a parókiával szomszédos lovarda volt, ahol Csillóné Gál Zsuzsanna várta a vendégeket, hogy kicsik és nagyok megismerkedhessenek a lovakkal, a lovarda életével és az ott táborozó gyerekekkel.
Köszönjük a Csilló Lovasiskolának a kirándulás lehetőségét és Félixné Berinszki Editnek és Keveházi Mártának a kirándulás vezetését!
Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy amióta ember él a Földön, a háború is az élet velejárója. Az ősember folyamatos harcot folytatott a táplálékért és az életben maradásért. Aztán később, ahogy benépesült a Föld, a népek egymással kezdtek csatázni, hogy a gazdagabb vidékeket maguknak tudhassák. Közeli képet kaphatunk erről az állandó konfliktushelyzetről, ha kinyitjuk az Ószövetséget, mert ott több helyen olvashatunk hatalmas csatákról, területek elfoglalásáról és vitéz harcosokról. Gondoljunk csak Dávid és Góliát történetére! Góliát vértjének és felszerelésének leírása milyen pontos, milyen élethű! Biztos vagyok benne, hogy egy olyan ember jegyezte le, aki járatos volt a hadviselésben. A háborúnak akkoriban ugyanolyan megszabott ideje volt az évben, mint a mezőgazdasági munkáknak. A középkortól kezdve az eltérő vallás volt a népek ütközőpontja, manapság pedig főként az olajért folytatott küzdelem az, ami nagyban meghatározza az országok helyzetét.
Nem is kell tovább fűznünk ezt a gondolatsort és különösebb hadi ismereteket sem igényel, hogy tudjuk, egy harc mindig két félből áll: belőlünk és az ellenségből. Egy hadsereg pedig akkor összetartó, ha kellőképp meg van benne a közös ellenségtudat, ez az ami összekovácsolja a különböző helyről jött, különböző kultúrájú katonákat. Elvonatkoztatva egy kicsit a háborútól: az elmúlt század nagy diktatúrái nem ugyanezen alapultak-e? A kommunizmusnak és a nácizmusnak is az volt az alapja, azzal értek el gyors sikereket, hogy egy kiszemelt csoport iránt sikerült gyűlöletet szítaniuk és az immár manipulált embereket maguk mellé állítaniuk. Akárhogy is, jelenleg úgy tűnik, hogy a diktatúrák összeomlottak, minket pedig nem fenyeget támadással egyik másik nép sem. Magyarországon béke van.
De vajon tényleg így van? Ha jobban belemélyedünk a saját életünkbe, ott sem találunk háborút?
Nézzük meg az emberi kapcsolatainkat, mennyi konfliktus, mennyi harc nehezíti az életünket: a házastársak között a sok veszekedés, békétlenség, a bántó szavak és tettek mennyi sebet tudnak ejteni a feleken! Ugyanígy a szülők és a gyerekek között, manapság már olyan nehéz megtalálni a hangot a generációs különbségek miatt. Borzalmas azt hallani, hogy sok gyerek úgy beszél szüleiről, mintha idegenekről lenne szó, vagy mintha a legnagyobb ellenségeivel állna szemben, akiktől jobb távol maradni.
Két kijózanító válasz és egy természetfeletti csoda. Ha számot kellene most adnunk arról, hogy mi minden fér bele az előbb felolvasott bibliai történetekbe, akkor ez állna itt végeredményként: két kijózanító válasz és egy természetfeletti csoda.
Valljuk be őszintén, nagyon nehezen tudunk mit kezdeni ezekkel a válaszokkal, és magával a tenger lecsendesítésének a csodájával. Mintha az életünk és a gondolkodásunk fényévnyi távolságban lenne Jézus szavaitól. Élnünk kell tragédiáktól terhes életünket, közben valami biztató fénysugárra vágyunk, és azt érezzük, hogy az életünk mindent beborító hullámai nem akarnak lecsendesedni, valamiért nem akarnak lenyugodni.
Mintha a mögöttünk álló hetekbe és napokba újra belesűrűsödött volna minden lehetséges tragédia. Tömött temetők, fiatalon elengedett életek, Norvégia tragédiája – mintha a múlt hét viharai csak aláfestő zeneként szolgáltak volna mindahhoz, amit ma a szívünkben hoztuk el ide a templomba.
Valljuk be őszintén – küzdünk mindeközben a hitünkkel is. Küzdünk azzal, hogy nem tudunk értelmet csiholni a fájdalomba és a gyászba. Énekeljük énekeinket, hallgatjuk Isten szavát, próbálunk az imádság szavaiba belekapaszkodni, de egy hatalmas szakadékot látunk magunk előtt. Szakadékot ezen az innenső parton az élet és a hit között, és úgy tűnik, sehol egy híd, sehol egy kapaszkodó, vagy legalábbis valamilyen kis bizonytalan átjáró az Isten felé.
Kialakult az életünk menete egy háborgó tenger innenső partján. Ez itt a mi birodalmunk, a mi életünk, hol jobb, hol rosszabb napokkal, - mostanában inkább rosszabb napokkal -, fájó tragédiákkal. Az életünk kicsi apró kockái szanaszét hevernek, mint otthon a lego darabok, amiket olyan jó lenne újra összerakni és valami szépet építeni belőlük.
Jún. 25-30. között hittantáborban vesznek részt gyermekek gyülekezetünkből. Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe képes beszámolónkat! A fotókat Pángyánszky Ágnes és Keveházi D. Sámuel készítették, és a diavetítésre kattintva egy Picasa albumban egyenként is megnézhetjük a fotókat!
Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek."Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.
Efezusiakhoz írott levél 4,8-12
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A világ tele van titkokkal. Ott van például a Bermuda-háromszög titka, a gömbvillám rejtélye, a piramisok és a Stonehenge talánya, a történelmi feketefoltok, ott vannak a szigorúan bizalmas politikai információk, rengeteg világméretű rejtély és titok. Vannak köztük olyanok, amelyek fúrják az oldalunkat, és vannak olyanok, amelyekről azt gondoljuk, hogy jobb, ha nem is tudunk róluk.
A legfontosabb titkok mégsem ezek az életünkben. A legfontosabb titkok, amelyek valóban érintenek minket, az életünk titkai. Amikor egy filmet nézünk, vagy egy könyvet olvasunk, akkor sokszor úgy érezhetjük magunkat, mint valami istenek, akik látják azt, ami a szereplők számára még rejtély. Mi már tudjuk azt, amit ők nem. Felülről nézhetjük a teljes képet, és néha nem értjük: hogy lehet, hogy a szereplők nem jöttek még rá a titok nyitjára?
De a saját életünkben nem így vagyunk. A saját életünkben nem látjuk magunkat felülről, nem látjuk a teljes képet, nem tudunk a többi szereplő minden tettéről, szaváról és érzéséről. A saját életünk tele van titkokkal: mások számára és saját magunk számára is.
Pünkösdhétfő ünnepén került sor a konfirmandusok vallástételére és első úrvacsoravételére. Isten Szentlelkét hívtuk segítségül, hogy valóságosan érezhessük azt, mit jelent a konfirmáció, a bűnbocsánat és az úrvacsora szentsége. Bízunk abban, hogy a konfirmáció hit-megerősítő funkciója az ifjúsági életben való részvételben él majd tovább.
Az ünnepi istentisztelet fotóit Keveházi D. Sámuel és Pálinkás Zsófia készítették. Jó böngészést, a fotókra kattintva egy albumban is megnézegethetjük a képeket! Köszönjük Galbács Gábornak és Simon Fanninak, hogy az úrvacsoraosztásban segítettek! Köszönjük az IZSÓP énekkar gyönyörű énekeit!
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”
Zsolt 51,12-14
Keresztyén Gyülekezet! Kedves konfirmandusok, kedves vendégek és testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
A konfirmandus vizsgák előtti utolsó hetet szigorú és rendszeres próbákkal, ismétlésekkel zártuk. Fontos volt, hogy lehetőleg minden kérdést átismételjünk, hogy az írásbeli és szóbeli vizsgára fel tudjunk készülni. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre rövidülnek a feltett kérdések, és egyre lényegre törőbbek a válaszok. Nem volt már idő hosszas magyarázatokra, sietni és ismételni kellett.
A konfisok persze kérdezgették, hogy mik lesznek majd a kérdések, és nem nagyon akarták elhinni, hogy ott vannak a szemük előtt, csak meg kell tanulni rá a válaszokat. Néhány ilyen kérdés naponta előkerült. Például az, hogy mi a keresztyénség lényege, mit ünnepelünk nagy ünnepeinkkor, miről szól a Biblia és még ilyen hasonló, lényeges kérdések.
Kíváncsi lennék, hogy ha nem csak a konfisoknak, hanem most az itt jelenlévők közül mindenkinek feltennénk ezeket a kérdéseket, kik tudnának olyan jól válaszolni rájuk, mint a konfisok? Például arra a kérdésre, hogy mi a keresztyénség lényege – mi különböztet meg bennünket más vallásoktól, például a Jehova Tanúitól? Igen, a konfirmandusok tudják a választ.
