Szentháromság ünnepe - Lázárné Tóth Szilvia búcsú-igehirdetése

Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.  És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.

Efezusiakhoz írott levél 4,8-12 

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A világ tele van titkokkal. Ott van például a Bermuda-háromszög titka, a gömbvillám rejtélye, a piramisok és a Stonehenge talánya, a történelmi feketefoltok, ott vannak a szigorúan bizalmas politikai információk, rengeteg világméretű rejtély és titok. Vannak köztük olyanok, amelyek fúrják az oldalunkat, és vannak olyanok, amelyekről azt gondoljuk, hogy jobb, ha nem is tudunk róluk.

A legfontosabb titkok mégsem ezek az életünkben. A legfontosabb titkok, amelyek valóban érintenek minket, az életünk titkai. Amikor egy filmet nézünk, vagy egy könyvet olvasunk, akkor sokszor úgy érezhetjük magunkat, mint valami istenek, akik látják azt, ami a szereplők számára még rejtély. Mi már tudjuk azt, amit ők nem. Felülről nézhetjük a teljes képet, és néha nem értjük: hogy lehet, hogy a szereplők nem jöttek még rá a titok nyitjára?

      De a saját életünkben nem így vagyunk. A saját életünkben nem látjuk magunkat felülről, nem látjuk a teljes képet, nem tudunk a többi szereplő minden tettéről, szaváról és érzéséről. A saját életünk tele van titkokkal: mások számára és saját magunk számára is.

Vannak titkaink, amelyeket senkinek nem mondtunk el, vagy amelyekről csak néhány ember tud rajtunk kívül. Vannak titkaink, amelyeknek a kiderülése megváltoztatná az életünket. Vannak titkaink, amelyekre szeretnénk, ha soha nem derülne fény, és vannak titkok, amelyekről talán nem is tudunk, de ha kiderülnének, akkor talán feloldódna bennünk egy csomó szorongás, felszabadulnánk félelmeink alól, helyrekerülnének kisiklott életek és széttört kapcsolatok.

Az egyik ilyen életváltoztató titok az Isten. Ha teljesen biztosan tudnánk, hogy Isten milyen is pontosan, akkor Őhozzá igazítanánk az életünket. Ha teljesen biztosan tudnánk, hogy Isten létezik, és olyan, amilyennek a keresztények mondják, akkor biztosan többet foglalkoznánk Vele és talán embertársainkkal is. Ha tökéletesen biztos lenne, hogy van mennyország, ahol újra találkozhatunk szeretteinkkel, ahol minden a helyére kerül, ahol minden jó lesz, akkor talán jobban igyekeznénk feléje. Ha tudnánk, ha teljesen biztos lenne, ha tökéletesen bizonyosak lehetnénk felőle…

Pál apostol úgy ír a felolvasott igében, mintha számára ezek a kérdések már nem is léteznének! Mintha ő már mindegyikre választ kapott volna! Mintha eszébe se jutna, hogy szégyellje a hitét, mert ő már tudja, hogy mi az igazság! A mondataiból kihallatszik, hogy belülről hajtja őt a titok nyitja, hogy másokkal is megossza a megoldást! Érződik, sőt sugárzik a szavaiból, a szenvedélyes körmondatokból, hogy végtelenül hálás azért, hogy ő ezt megteheti, hogy ezt a szolgálatot végezheti.

Mi az a bizonyosság, ami rávette őt, hogy az egész életét a missziónak szentelje? Mi az a meggyőződés, amiről úgy gondolta, hogy érdemes érte élnie, sőt szenvedni és meghalni is?

Az a titok, ami Pál apostolt megváltoztatta, ami az Ő ereje és boldogsága volt, az a titok, amely „el volt rejtve öröktől fogva Istenben”, az a titok arról szól, hogy Istennek van egy terve, méghozzá az, hogy megmentse a világot! Isten meg akar szabadítani bennünket az elveszettségből, az értelmetlen vegetálástól, az örök haláltól. És ezt a nagy tervet Isten Jézus Krisztusban valósította meg! Ő a titok nyitja! Isten úgy mentett meg bennünket a pokoltól és a földi pokoltól, úgy tette lehetővé számunkra a bűnbocsánatot és az újrakezdést, hogy emberré lett Jézusban. És Jézus önként vállalta értünk és helyettünk a szenvedést és a kereszthalált.

És tudjuk, hogy a történet itt nem ért véget! Mert Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és ezzel megmutatta, hogy nem csak képes, hanem hajlandó arra, sőt akarja azt, hogy mi is feltámadjunk és örök életünk legyen.

Isten nagy terve Jézus Krisztusban valósult meg, Testvéreim! Ezért mondja Pál apostol, hogy Krisztus az ő gazdagsága, ezért írja, hogy „őbenne van bátorságunk és szabad utunk”.

Bátorságunk az élethez, a küzdéshez, ahhoz, hogy másoknak is beszéljünk az Isten szeretetéről. És szabad utunk van Istenhez, és egymáshoz is.

Szentháromság ünnepe abból az örömből született meg, hogy a keresztény gyülekezetek Húsvét és Pünkösd után, a feltámadás és a Szentlélek ajándékának ünneplése után egyszerűen csak dicsérni és imádni akarták Istent. Azért, mert csodálatos tervet készített, azért, Jézus Krisztusban meg is valósította, és az egyházon keresztül minden ember számára hirdetni akarja szeretetét! De mit jelent dicsérni, dicsőíteni és imádni az Istent?

Egy történet szerint volt egy apa, akinek 7 gyermeke volt. Nagyon szerette őket, és sokat dolgozott értük. Hogy legyen mit enniük és inniuk, legyen mibe ruházkodniuk, legyen hol lakniuk, tanulhassanak, és boldog felnőttekké válhassanak.

Egyszer, amikor nagyon fáradtan hazaért a munkahelyéről, bement a dolgozószobájába, hogy legyen néhány perc nyugalma. De amint leült foteljába, már is hallotta, hogy valaki kopogtat, és nyílt is az ajtó. A legidősebb gyermeke lépett a szobába, el akart kéredzkedni, hogy az estét a barátival tölthesse. Miután megbeszélték a dolgot, jött is a második gyermeke: írja alá az ellenőrzőjét, amibe jó és rossz jegyek is kerültek. Még ki sem ment a második, már jött is a harmadik gyermek: költőpénzt kért az apától. Aztán már érkezett a negyedik és az ötödik, akik nagy vitájuk eldöntését kérték tőle. A hatodik vérző kézzel szaladt hozzá: lássa gyorsan el a sebét.

Az édesapa kimerülten rogyott le székére, amikor újra csikordult az ajtó: a hetedik gyermek érkezésére elgyötörten felkiáltott:

- Mit szeretnél már te is, gyermekem? Mit vársz tőlem? Mit kérsz tőlem? Mit segítsek még neked is?

- Semmit, apa – válaszolt a hetedik -, csak szeretnék itt lenni veled, és nézni téged.

A mai vasárnap arra hív bennünket, Testvéreim, hogy szeressük, dicsérjük és csodáljuk az Istent. Az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Istent, amiért annyi jót tett és tesz értünk. Legyünk legalább egy kicsit olyanok, mint ez a hetedik gyermek! Nem véletlenül mondta Jézus egy kisgyermekre, hogy „ilyeneké az Isten országa”!

Vagy legyünk olyanok, mint egy vándor, aki egy magas hegycsúcsra ért, és mielőtt tovább indulna, megáll és körültekint. Nézzünk most vissza Karácsonyra, amikor azt ünnepeltük, hogy az Isten emberré lett értünk! Tekintsünk vissza Húsvétra, amikor a sokat szenvedett és meghalt Krisztus feltámadt értünk! Emlékezzünk az egy héttel ezelőtti Pünkösdre, amely a Szentlélek ajándékának ünnepe! Ez a sok csoda mind-mind értünk történt, az Isten szeretetéből! Álljunk meg egy pillanatra, és kérjük Istent, hogy mi is hadd érezzük meg a szívünkkel-lelkünkkel is, hogy mit jelent Krisztus gazdagsága. Hadd legyünk mi is képesek arra, hogy imádjuk az Istent!

A hétköznapokban olyan távol tudunk kerülni az Isten dolgaitól! Olyan idegenek tudnak lenni számunkra az Isten szavai, a Biblia igéi! Olyan könnyen belesüppedünk a mindennapi problémáink világába, és annyira nehéz számunkra, hogy valóban értékeljük az Isten ajándékait! Talán az eszünkkel, az értelmünkkel tudjuk és értjük, de vajon a szívünk, a lelkünk, a ragaszkodásunk, az odaadásunk érzi-e, éli-e az Isten szeretetét, az Isten imádatát?

      Azt olvastam Mahatma Gandhiról, hogy megragadóan beszélt Jézusról. Csodálta őt, mert hősiesen próbálta megvalósítani életében a hegyi beszéd elveit. Gandhi mégsem lett kereszténnyé, mert nem tudta elfogadni, hogy Jézus Isten Fia, a Megváltó.

      Ezért egyszer egy protestáns prédikátor, Stanley Jones, aki nagyon tisztelte Gandhit, a következőket írta Gandhinak:

„Tudja, mennyire tisztelem és szeretem Önt és erőszakmentes mozgalmát. Egy kérdést tekintve azonban nagyon csalódott vagyok. Azt gondoltam, hogy megértette a keresztény hit lényegét, de attól félek, hogy csalódtam. Úgy érzem, hogy megértette a kereszténység néhány elvét,

amelyek nagyon átalakították Önt, és hozzájárultak az Ön nagyságához – szóval megértette az elveket, de elvétette a Személyt.

Kalkuttában egy misszionáriusnak azt mondta, hogy vigasztalásért nem a Hegyi beszédhez fordul, hanem a Bhagavad-Gitához. Vigasztalásért én sem a Hegyi beszédhez fordulok, hanem ahhoz a Személyhez, aki megtestesíti és nagyszerűen példázza a Hegyi beszédet; de Ő még ennél is több. Szerintem az Ön értelmezése ebben a pontban a leggyengébb. Ha megengedi, javasolom, hogy hatoljon keresztül az elveken, és jusson el a Személyhez, majd térjen vissza, és mondja el nekünk, hogy mit talált. Azért írom ezt, mert szükségünk van Önre és arra a magyarázatra, amelyet Ön tud adni, ha valóban megérti a lényeget, a Személyt.”

Gandhi azonnal válaszolt: „Nagyra értékelem a levelét átható szeretetet és a jólétemért való aggódását, de a kereszténységgel való nehézségem már régi keletű. Erre már mások is rámutattak korábban. A lényeget értelemmel lehetetlen megragadni, ahhoz a szívet kell megérinteni. Saul sem értelmi erőfeszítések által lett Pál, hanem valami más által, ami a szívét érintette meg.”

Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A világ tele van titkokkal, és az életünk is tele van titkokkal. De Isten azt szeretné, ha nem csak az eszünkkel tudnánk, hanem a szívünkkel is megéreznénk annak a titoknak a csodálatos voltát, hogy Ő elkészítette és  Jézusban megvalósította számunkra a bátorság és a szabadság útját.

Pünkösd után csak egyet tehetünk: kérjük az Isten Szentlelkét, hogy vonzzon bennünket Krisztushoz! Adja meg nekünk, hogy ne csak az értelmünkkel, hanem teljes szívünkkel és lelkünkkel is szeressük Őt! Ne elégedjünk meg kevesebbel, mert nem érdemes!

Pál apostollal együtt azt kérem: adja meg nekünk az Isten, hogy a Krisztus lakjék szívünkben a hit által. Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Köszönjük szent igéd ajándékát és köszönjük szabadításod ajándékát! Add nekünk Szentlelkedet, hogy teljes szívvel, teljes lélekkel és értelemmel szeressünk Téged, és Veled éljük egész életünket! Ámen.

Lázárné Tóth Szilvia lelkészjelölt