„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”
Zsolt 51,12-14
Keresztyén Gyülekezet! Kedves konfirmandusok, kedves vendégek és testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
A konfirmandus vizsgák előtti utolsó hetet szigorú és rendszeres próbákkal, ismétlésekkel zártuk. Fontos volt, hogy lehetőleg minden kérdést átismételjünk, hogy az írásbeli és szóbeli vizsgára fel tudjunk készülni. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre rövidülnek a feltett kérdések, és egyre lényegre törőbbek a válaszok. Nem volt már idő hosszas magyarázatokra, sietni és ismételni kellett.
A konfisok persze kérdezgették, hogy mik lesznek majd a kérdések, és nem nagyon akarták elhinni, hogy ott vannak a szemük előtt, csak meg kell tanulni rá a válaszokat. Néhány ilyen kérdés naponta előkerült. Például az, hogy mi a keresztyénség lényege, mit ünnepelünk nagy ünnepeinkkor, miről szól a Biblia és még ilyen hasonló, lényeges kérdések.
Kíváncsi lennék, hogy ha nem csak a konfisoknak, hanem most az itt jelenlévők közül mindenkinek feltennénk ezeket a kérdéseket, kik tudnának olyan jól válaszolni rájuk, mint a konfisok? Például arra a kérdésre, hogy mi a keresztyénség lényege – mi különböztet meg bennünket más vallásoktól, például a Jehova Tanúitól? Igen, a konfirmandusok tudják a választ.
Az, hogy hiszünk a Szentháromság Istenben, az Atya, Fiú, Szentlélek egységében és Jézus feltámadásában. Ez a hit mindenki mástól megkülönböztet bennünket. Ettől vagyunk keresztyének, és attól evangélikusok, hogy őszinte hittel és örömmel fogadjuk a Biblia Jézusról szóló bizonyságtételét.
Nagyon nagy öröm volt az írásbeli vizsga után azt látni, hogy a sok tanulásnak, a sok ismétlésnek meg lett az eredménye, fantasztikus eredmények születtek. De kedves konfisok, kedves szülők és nevelők, kedves rokonok és barátok, nem ért véget itt még a feladatunk. A megtanultakat most át kell ültetnünk a mindennapokba, a konkrét életünkbe. Nem lehetünk, nem maradhatunk névleges keresztyének, akik egy-egy nagy ünnepen eljövünk a templomba. Rá kell ébrednünk – sőt, rá kell döbbennünk arra, hogy ennél sokkal nagyobb feladatot bíz ránk az Isten. Az életünknek kell megújulnia ahhoz, hogy kitörjünk mindennapjaink mókuskerekéből, az anyagiak megteremtése miatti beszűkült gondolkodásunkból, a jövőkép nélküli életünkből.
Az Isten egy nagy lelki feladatot bíz most ránk – azt kéri mindannyiunktól, hogy nézzünk szembe életünkkel. Nézzünk szembe életünkkel 13-14 évesen, vagy éppen annyi évesen, amennyi évesek vagyunk. Egy lelki, spirituális önvizsgálatra hív bennünket: Ő az életét adta értünk, meghalt és feltámadt értünk, és azt kérdezi, mi mit vagyunk hajlandóak megtenni az életünkért?
Kedves Konfisok – drága és csodálatos gyermekek és fiatalok vagytok, akik bizonyságot tettetek arról, hogy van közötök Istenhez. De már azt is felfogjátok, hogy sokszor iszonyúan rossz utakra téved az életetek – most példákat erre nem fogok mondani, nem is velem vagy velünk szemben kell ezeket tisztáznotok. Mától felelősen, az Isten előtt tisztázhatjátok életetek minden mozzanatát, döntését és tettét.
Kedves Felnőttek – soroljam azokat a tévutakat, amelyekre eltévedt az életünk? Nem kell sorolni – legbensőbb gondolataink, legbensőbb tépelődéseink, sőt, gyermekeink is erről tanúskodnak. Bármennyire szeretnénk, nem múlik el nyomtalanul az a sokszor túlontúl is bonyolult életút, amelyen járunk.
Ezen a mai napon Isten szava az 51. zsoltárból is erről tanúskodik. Egy szörnyű bűnbe esett ember jajkiáltását halljuk az Istenhez. Egy olyan emberét, aki ráébred arra, hogy tisztázni valója van az Istennel. És miközben szenved és tépelődik, meghallja az Isten bűnbocsátó és vigasztaló hangját. Van szabadítás, van bocsánat, van reménység. Istenhez fordulva újra emberi élet lehet a tévutakra szaladt emberi élet.
Hát, ettől vagyunk mi keresztyének. Rövid kérdésre rövid válasz. Mitől vagy keresztyén? Ha hittel a szívedben elfogadod, hogy gyógyír kell életedre és hibáidra. Krisztusi gyógyír és szabadulás. Nincs olyan ember – akár most konfirmáló fiatal, akár felnőtt vagy már idős éveit taposó ember – akinek ne lenne szüksége erre a szabadításra, a golgotai kereszt valóságára. Csak ki kellene nyitni a szemünket, sőt még a szívünket is, hogy meglássuk ezt a szabadító hatalmat és engedni kellene, hogy megújult és megtisztult életté formálja az életünket.
Dávid király, aki az Ószövetségben ezt az 51. zsoltárt írta, el tudta fogadni ezt a bűnökből felszabadító örömhírt. Megtisztult, fellélegezhetett, újra élet járta át lelkiismeretfurdalástól, bűntudattól, pusztító, ártalmas gondolatoktól meggyötört szívét. Nem akármilyen bűnt követett pedig el – gyilkosságot, házasságtörést, hazugságot, önteltséget. Mint ahogyan mi sem akármilyen bűnökkel tesszük tönkre életünket.
Fogadjátok el frissen konfirmáló - és már felnőtt életkorban járó testvéreim ti is - a bűnöktől való szabadulás örömhírét! Járja át a ti életeteket is Isten bűnbocsátó szeretete. Énekeljetek, imádkozzatok, Bibliát olvassatok, fogadjátok be újra az Istent az életetekbe, hogy élhessetek és örülhessetek életeteknek!
Mert ti ezért vagytok itt, ezért az örömmel teli, felszabadító üzenetért. És ez nem csupán ma szól hozzátok, hanem keresztyén életünkben ez a szabadítás Isten mindennapos ajándéka. Higgyétek el, lehet élni Isten-követő emberekként a mindennapokban is. Lehet nem csupán ünnepi keresztyéneknek, hanem hétköznapi Krisztus-hívőknek is lenni.
Szóljon most ez az 51. zsoltár egy gyönyörű énekben is, amit az IZSÓP énekkar énekel nekünk. Legyen ez az ének egyben imádság is, amelyben megtisztult szívvel válaszolunk Isten szabadító örömüzenetének szavára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése