2017. december 2., szombat

Advent színei


Láttuk az Ő csillagát, olvashatjuk az adventi alkalmakra hívogató képen, és olvashatjuk Máté evangéliumának 2. fejezetében.
Láttuk az Ő csillagát…valóban látjuk már? Elérkeztünk, már arra a pontra, hogy lélekben készülni tudjunk az ünnepre? Vagy még most az ablakpucolás, portalanítás van napirenden? Vagy még szeretnénk húzni, halasztani? Nem kell még az ünnepre készülni, ne siessünk.
Valakinél lehet, hogy úgy lenne pontos a kérdés, látjuk-e még az Ő csillagát? Észrevesszük-e Jézus közeledését? Vagy csak nyűg és fáradozás az ünnep? Akkor már nem is ünnep…
Láttuk az Ő csillagát, mondták a napkeleti bölcsek, észrevették a fényt, a világ világosságát és útra keltek. Engedtek a hívásnak, nem tétlenkedtek, hanem elindultak, hogy megkeressék a nagy királyt.
Először rossz helyen kopogtattak, Heródes király udvarában keresték a megváltót. Meg is lepődtek, amikor nem talált ott az új királyt. Hiszen logikusnak tűnt…királynak palotában kell születnie.
De nem csak a napkeleti bölcsek voltak megzavarodva, hiszen mind a mai napig, nagyon sokszor rossz helyen keressük azt a bizonyos boldogságot és békességet.
A plázák, bevásárló központok, reklámok és hatalmas akciók, mind hangosan és fényesen arra hívják fel a figyelmünket, hogy ott, náluk keressük a boldogságot. Ha megvesszük ezt vagy azt az ajándékot, akkor boldogok leszünk, ha felhalmozunk mindenféle ételt, és annyit eszünk, hogy szinte rosszul leszünk tőle, békességünk lesz.
Akár logikusnak is tűnhet… a kopott jászol mellett sokkal hívogatóbb a színes és hangos pláza.
A napkeleti bölcsek és dönthettek volna úgy, hogy hagyják a hívást, nem törődnek azzal, hogy nem találták meg az új királyt. Inkább ottmaradnak a réginél. A pompás palotájában, ahol mindent megkaphatnak.
De nem így tették, mert látták a csillagot, a csillagot, amely vezette őket tovább. Egy ütött-kopott istállóba, egy gyermekhez, aki mindent megváltoztatott, mindent átértékelt.
Kívánom mindannyiunknak, hogy az idei advent számunkra is mindent megváltoztasson, hogy a sötétségben észrevegyük a csillag ragyogását, és felfedezzük  az ünnep megannyi színét és csodáját.
Fedezd föl életedben a piros szín áldásait:
ez az élet színe, amely a szeretet győzelmét hírdeti.
Gyakran a másokért való önfeláldozást is jelenti.
Olykor a halált hordozza az élet sűrűjében a vér színeként.
Piros a szív, amelyet oly gyakran a szeretet szimbólumaként használunk. Piros a legszebb rózsa, a pipacsos rét, a felkelő és lenyugvó nap ragyogása…
Pünkösd lángnyelvei is pirosak.  Azt hirdetik: a Szeretet közöttünk, velünk marad, bennünk vesz szállást. Az Isten Szeretet!
Fedezd fel életedben a narancssárga áldásait: ez az öröm és a derű színe, amely a vidámság ajándékát hozza közénk. Szabadság, tánc, és élet dala és lüktetése.
Üdeséget, felfrissülést jelent, nem a hétköznapit, a megszokottat. Úgy mint a gyümölcs is: édességét és savanyúságát egyaránt érzed. Ezért olyan jó talán: Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!
Fedezd fel életedben a citromsárga áldásait. A napfény színe, a ragyogásé, de a csillag a sötét égen is így virít, amely a világosság győzelmét hirdeti a sötétség felett. Isten dicsőségének, jelenlétének színe a sárga. Aranyló búzatáblák is hirdetik: a teljes élet az Ő ajándéka. Fény nélkül nincs élet, aki sokáig sötétségben él, elfelejt ember lenni…
Kelj föl, tündökölj te is, mert eljött világosságod!
Fedezd fel életedben a zöld szín áldásait: az erdők, fenyők színe: az élet csendes mozdulása, szüntelen újulása a világban. Az édenkert titokzatos világa sejlik fel benne. A nyugalom, a csend, a befogadás, az elmélyülés ajándékát hordozza. 
Ha kiárasztod Lelkedet, Istenem, élet támad és megújítod a föld színét.
Fedezd fel életedben az kék áldásait: az égszínkék üzenete a szabadságról, a tágas életről szól. A létezés távlatát, a mennyek országát hirdeti.
Tisztaságot, áttetszőséget, tekintetek nyíltságát, a gondolatok szárnyalását beszéli el.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Fedezd fel életedben az ibolyaszín áldásait: a csendes alázat és megelégedés színe ez, a dolgok mögötti, a dolgokon túli rend. Az a gyertya és az  oltárterítő lila színe hirdeti az Isten országának jelenlétét, a csendes megállást és önmagunkba figyelést.  A tapasztalatokból leszűrt bölcsesség, a jótékony jelenlét színe. A bizalom és hit követe ő.
Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tedd veled!
Legyen veled ebben az ádventben a vörös szín, amely a szeretet lángolása és az önfeláldozás színe. Ne maradjon el életedből a narancsszín sem: ez a derű, a boldogság követe. Töltse be ünnepedet és életedet a sárga, amely a nap és a csillag ragyogása, Isten éltető fénye.
Kísérjen téged a zöld szín, amely a nyugalom és a szüntelen növekedés követe. Tartson veled a kék, hogy életed benső szabadságban tölthesd, így lásd meg a távlatokat. És végül ezen az ünnepen és egész életedben őrizzen  meg téged az Isten bölcsen és elégedettségben, amint az ibolyaszín üzeni.

Kívánom, hogy Isten szeretetében és örömében élj minden napon. Ő maradjon veled a vörösen innen és az ibolyán túl, és fogja át életedet, mint a szivárvány, hétszínű szeretetének csodáival. Ámen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése