50 éve konfirmáltak ünnepe és D. Keveházi László ny. esperes-lelkész ünnepi igehirdetése

A Pilisi Evangélikus Gyülekezet június első vasárnapján ünnepelte mindazokat, akik 50 évvel ezelőtt konfirmáltak. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten igét hirdetett D. Keveházi László ny. esperes-lelkész, aki az 50 évvel ezelőtti konfirmandusokat is konfirmálta. Örömmel adjuk közre Laci bácsi ünnepi igehirdetését!

Köszönjük mindenki közreműködését és a csodálatos közös ünnepet!

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

(Róma 1,16–17)

Keresztyén Testvéreim! Kedves Ünneplők!

A mai alkalom külön meghívottjai az 50 évvel, mondjuk úgy mintegy félévszázaddal ezelőtt konfirmáltak (1963). Mivel ez az alkalom különleges színe, ezért hadd kezdjem egy pilisi konfirmációi emlékkel. Konfirmáció volt aznap. Délután elmentem egy kedves családhoz a Bicskei út végére, szinte már a bicskei úti tanyákra.  Abban a családban is volt konfirmandus? - erre nem emlékszem. De emlékszem egy kedves, akkor idős, özvegy (80?)  asszony-testvérre, aki betegen feküdt. Beszélgettünk a konfirmációról. Egyszer csak azt kérdezte: elmondjam, a konfirmációi vallástételt? Persze, megkértem rá. Ünnepélyesen felült ágyába, kezét összetette és hibátlanul elmondta! Nem tudom, ma itt ki tudná elmondani? Bevallom Nektek: én sem. Ezért ragadott meg az idős testvér hitvallása. S még azt is elmondta, ami az ő kérdése és felelete volt. Ez a testvérünk nincs már közöttünk persze, de emlékeimben élénken él. Neki a konfirmáció valóban életre szóló emlék volt.

Hogyan kapcsolódik ehhez mai igénk? – kérdezhetné valaki. Egyszerűen úgy, hogy ez az ige is hitvallás. A Római levél „összefoglalása,” summája, de Pál apostol hitvallása, életének, szolgálatának meghatározása is. Azt hiszem, hogy mai igénk minket is hitvallásra akar indítani. Ez a hitvallás az evangélumról  szól. És ez a hitvallás is konfirmálni, megerősíteni akar bennünket is minden istentiszteleten, ma talán különösen is, akár jubilánsok vagyunk, akár nem. Nézzük meg együtt, miről szól ez a hitvallás, más szóval miről szól az evangéliummal kapcsolatban igénk.

„Nem szégyellem, hiszen Isten ereje az.” – olvassuk. Az evangélium erő. És nem emberi erő, ami sokféle van, de behatárolt. „Isten ereje az.” Szeretném, ha elgondolnátok arról, hogy ki vallja ezt? Az a Pál, aki Saul korában üldözte a keresztyéneket. Voltak olyanok, akiket ezért börtönbe is juttatott. Ilyen céllal indult Damaszkuszba is. És ez lett az ő „damaszkuszi útja.” Isten lehajolt hozzá és az üldözőből apostol lett. S ez nem csak régi történet, hanem ismétlődő is. Isten hatalma, ereje bele tud nyúlni az ember életébe, és meg tudja változtatni azt.

A napokban kaptam meg azt a levelet, élettörténetemet, amit a Teológiára jelentkezésemkor írtam. (1948)  Megírtam, hogy katonatiszt akartam lenni, aztán pedig tanár. Isten egyiket sem akarta. Egy súlyos betegségből felgyógyulás után Gyenesdiásra kerültem, ahol akkor evangélizációk, konferenciák voltak. Ott került kezembe igazán a Biblia. És ott láttam meg, Isten szándéka nem az, hogy katona, vagy tanár legyek. Gyenge példa, biztos hallottátok is már. De talán arról szól ez is, hogy Isten le tud győzni, meg tud ragadni.

Nemrégen egy lelkésztestvér temetésén voltam. Évfolyamtársam volt. Ő írja le egy fiatalkori emlékét: „1945 telén Budán dolgoztam. Késő éjjel, az utolsó járattal utaztam. A Móricz Zsigmond körtéren kiinduló villamos lépcsőjén is lógtak az emberek. Fölugrottam, de visszaestem volna… kéz nyúlt ki a fejek fölött és behúzott, mielőtt a közeledő vasoszlop lesodort volna.” Akkor tapasztalta meg először Isten életmentő tettét.

Igen, az evangélium Isten megmentő, életmentő ereje. Nem régen otthonunkban, ahol most élünk, meghalt valaki. Nem tudom, hogy hívő ember volt-e? Ahogy ő mondta és sokan: „a maga módján.” De szívesen imádkozott velem, mindig kezembe kapaszkodva. Utolsó napján az otthon lelkészével beszélgetett. Elmondta, hogy ő emberileg nem érzi bűnösnek magát, de tudja, hogy Isten előtt bűnös. Mit kell tennie? A lelkész ezt mondta: semmit. Bízza magát Istenre, ő lehajol hozzá is. Így ment el.

Igen, az evangélium Isten ereje. Nem mindig érezzük ezt, emberi szót hallunk, pedig ezen keresztül Isten hajol le, ragad meg. Most is, Hozzád is. Aki 50 évvel ezelőtt itt térdeltél, vagy aki itt vagy ezen az istentiszteleten. Azért vagy itt, mert Isten le akar hajolni, és meg tud menteni. Gyenge szavaimon keresztül Isten keze nyúl Feléd, és ki tud emelni, újjá tud tenni Téged is.

De igénk folytatódik: minden hívő üdvösségére.  Mert az evangélium nem csak egyeseké. Nemcsak Pál apostolnak szólt, sőt nem csak a választott népnek, amely ma sem akarja meghallani. Minden embernek Sőt: kivétel nélkül. Amikor én ezt először hallottam, úgy éreztem: misszionáriusnak kell lennem. Azt is elmondom: a mohamedánok közé készültem. Mert az evangélium mindenkié! Azóta is hirdettetik a világban. Ha volna egy olyan készülék, amelyik megmutatná, hogy most hány helyen és kiknek szól az ige, csodálkoznánk! Hány nyelven hirdettetik! A napokban egy ünnepélyen voltam, ahol kiállítást nyitottak ezzel a címmel: Luther magyarul. De így is mondhatnám: az evangélium magyarul. 1541-ben egy Sylvester János nevű prédikátor fordította le először az egész Újtestámentumot magyarra. S benne az előszóban olvashatjuk a régies nyelven írt ajánlást:

Próféták által szólt rígen néked az Isten,

Az kit igírt, ímé, végre megadta fiát.

Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,

Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess,

Az ki zsidóul és görögül és vígre deákul

Szól vala rígen ,szól néked az itt magyarul:

Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten

Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.

Istenünk minden nyelven és minden embernek hirdettetnie akarja megmentő evangéliumát. Csak az Útmutató ma már 50 nyelven jelenik meg és Biblia még több nyelven.  De jó lenne, ha meghallanád: ebben a mindenkiben Te is benne vagy!  Nem tudom, milyen szívvel ültél be, mit hoztál Magaddal. De Isten evangéliuma Neked szól bárki vagy itt. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, Téged is meg tud és meg is akar menteni.

És még arról nem is szóltunk: „minden ember üdvösségére.”  Az evangélium valóban Isten mentőkötele, vagy mentő öve. És semmi más nem tud az életre menteni, csak az evangélium! Senki más nem tud Veled maradni, amikor indulnod kell, csak Jézus. A mai nap evangéliumi igéje a gazdag és Lázár története. Mindketten meghaltak, mindkettőt eltemették. Ezután jött a különbség:egyik a szenvedésre, a másik az üdvösségre jut. A halál nem pont. Nem is kérdőjel, hanem kettőspont. Valami következik. De Isten azt akarja, és ezért tett meg mindent, hogy Te Vele legyél a paradicsomban! Ezért hallod a szót, ezért szólal meg az evangélium itt és mindenütt.

„Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne, hitből hitbe.”  – olvassuk tovább. Nem tudom, de biztosan hallottátok erről Luther „toronyélményét”. Éppen ezzel az igével foglalkozott. Amikor „Isten igazságát” olvasta, elrémült.” Gyűlöltem ezt a szót – írta. Hiszen, ha Isten igaz, és ítél, neki vesznie kell. És egyszerre megértette: Isten igazsága: Jézus Krisztus. Ráhárult minden büntetés, hogy minket Isten „igaznak” fogadjon el.  „Akkor felugrottam, és körbe szaladtam a kis szobát örömömben. Mintha a mennyország ajtaja nyílott volna meg előttem.” Ez az evangélium tartalma. Isten kínra, szenvedésre, halálba adta Fiát, hogy Téged megmentsen. Urunk olyan bíró, aki nem kiszabja, hanem magára vette büntetésünket. Neked pedig meg vannak bocsátva bűneid.  Erről szólt a konfirmáció és erről szól a mai istentisztelet is. Indulhatsz örömmel, új lélekkel, élettel tovább.

Csak egyet kérek: fogadd ezt hittel. De nem is jól mondom, mert ez sem követelés, hanem Isten ajándéka. „ Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon, úgy is, ha nem kérem." József Attila így fejezte ki Isten ajándékozó szeretetét. Elfogadhatod, a Tiéd. És innen élhetsz: hitből hitben. Holnap már nem a mai hittel kell és lehet élned, mert Isten az új napon új hitet tud és akar Neked adni. Ezt jelenti: hitből hitben.

Ha már Lutherről szóltam, akkor még elmondom befejezésül. Kezdetben követőit „lutheránusoknak” nevezték, Luther tiltakozott ellen. „Rólam ne nevezze senki magát, vagy más ember őket!.”S ha már név kell – hadd mondjam itt németül – „evangelisch” legyen a nevük. S ez alatt nem „evangélikust”, hanem „evangéliumit” értett. Olvastam egy kis versikét egyszer: „én evangélikus vagyok, halálomig az maradok.” Szép, de Isten többet akar, hogy mondhasd: én „evangéliumi” vagyok, mostantól abból élek.  És: fogok élni.

Ámen.

D. Keveházi László ny. esperes-lelkész