Évekkel ezelőtt konfirmálásomra kaptam ajándékba egy könyvet, amit lehet itt a gyülekezetben is többen ismernek. Köntösömre sorsot vetettek. Ez az evangéliumból származó címe. A könyv regényes feldolgozása Jézus életének, passiójának és az első keresztyének megpróbáltatásainak. Gyerek fejjel nem egészen értettem, az egyébként is nehezen érthető dolgot, hogy hogyan is lehet Jézus ma is közöttünk. Mohón olvastam a regény sorait, amelyben a római katonák Jézus keresztjének tövében sorsot vetnek Jézus köntösére. Az a katona, akinek a tulajdonába kerül a köntös és látta a kereszten meghaló Isten Fiát, nem tud nyugodni, míg meg nem ismeri a keresztyéneket, Jézus munkáját és magát Jézust. Végül mártírhalált hal, de előtte ő maga is meggyógyul a feltámadott Jézus jelenlétében, és terjeszti a keresztyénséget a rómaiak között. A regényt szaporán és izgalomtól fűtötten lapoztam végig.
Az utolsó sorokat már könnyes szemmel olvastam. Éppen Brassó külvárosában haladtunk el autóval, mikor befejeztem. Kinéztem az ablakon, és bár rozsdás és romokba heverő külváros éktelenkedett előttem, éreztem, hogy ezt mind felülmúlja az a felemelő, vigasztaló valóság, hogy Jézus él. Sokáig ki is volt írva egyik raktárépület tetejére ott az ipar negyedben, az a mondat, ami túlzengett minden nyomorúságot és reménységgel töltött el. Jézus feltámadt! Jézus él! Hadd zengjen át minket is ez az öröm, most nyolc napra húsvét ünnepét követően is. Jézus él! Ereje, valósága itt van közöttünk. Jézus feltámadt! Valóban feltámadt!
Nyolc nappal húsvét után, amikor az ünnep fénye már kissé fakóbbá vált újra összegyűltek a tanítványok is a hitetlenkedő Tamással együtt. Nyolc nappal az ünnep után mi is újra összegyűltünk ide. Egyik oldalon ott van a szívünkben a feltámadás örömhírének emléke, de a másik oldalon már más gondok nyomasztanak. Így nyolc nappal a feltámadás ünnepe után, hadd kérdezzem meg: Mi van tovább? Jézus feltámadt kétezer évvel ezelőtt. De mi van tovább? Mi történik akkor, amikor elhagyjuk a templom óvó csendjét? Amikor a hétfővel kezdődően, vagy újra a betegágyhoz érve, kezdetét veszi a szokásos, fárasztó, rettegésekkel teli élet? Megmarad valami a húsvéti reménységből vagy egy szép, régi vigasztaló mesének tartjuk az egészet?
Ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk, nehéz a mindennapi életünkben felfedezni a feltámadás hatását. Olyannyira nagy nehézségek szakadnak olykor egy-egy emberre, népre, hogy nem könnyű mindig hálás és örömteli lenni, és sokan emiatt nem is hiszik, hogy valóságos volt a feltámadás. Gondoljunk csak a gyász fájdalmára. Valaki közelállót, szeretettet elveszíteni nagy lelki gyötrelemmel jár. Hogyan lehetséges ez? Vagy gondoljunk a nagy betegségekre. Legyengítik az embert, megbénítják az emberek közötti aktív életét. A testi szenvedésnek számtalan formája gyengíti és keseríti meg az ember életét. A lelki szenvedések sokasága is hadba vonul az ember ellen, és ezeket sehogy sem lehet és senkinek sem sikerül teljesen megúszni. A munkanélküliség terhe vagy a munkahelyi stressz, a családok nehézségei, feszültségei vagy a magány olykor elviselhetetlenné váló valósága is mind-mind ellenünk vonul. Szorongás, kétségbeesés, rettegés, megalázottság mind- mind könyörtelen valóságot jelentenek minden keresztyén számára.
Vagy például Magyarország, a mai napon is sebek és betegségek sokaságát cipeli magán. Hogyan tovább? Sok helyzetben van krízis szituáció. Válság, válság hátán, a gazdaság, a család, a becsület, a jövő mind veszélyben vannak. Hol lelhető meg itt a mindent átjáró nagy öröm és erő?
Vagy a keresztyénséget tekintve, sokszor kétségeink támadnak látva a keresztyénség erőtlenségét. Számtalan nézet uralkodik, és mi bizonytalanok vagyunk abban, hogy mit hiszünk. Ha egy feltámadt Urunk van, miért nem értik a fiatalok is meg egyből és magától értetődően, hogy az Ő oldalán, benne reménykedve érdemes csak élni és bármilyen életet tervezni?
Mindezeket látva meg kell állapítanunk őszintén, hogy a szenvedés valóság Jézus feltámadása után is. A szenvedés az élet része akkor is, ha keresztyén megváltott emberek vagyunk. De fel kell ismernünk azt is, hogy miért is van ez a szenvedés. Egyrészt bár keresztyének vagyunk, mégis e világban élő, testünkben a halál és betegség törvényszerűsége alá vetett emberek vagyunk. Telnek az évek, és egyszer mindannyian eltávozunk. Bár ezt nagyon nehéz elfogadni, és mindent megtennénk olykor ellene, a haláltól nem lehetünk mentessek. Másrészt pedig halálig tartó nehézségeinkkel Jézus szenvedésének vagyunk a részesei. Ő, ott a Golgotára vezető utón nagy szenvedésen ment át, minden emberi szenvedést felülmúló szenvedésen. Mi ennek leszünk részesei a mi gyötrelmeinkkel, de így lehetünk részesei feltámadásának is.
Pál apostol ezt írja a Feltámadottat követő keresztyénekről: ”Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.” Ebben különbözünk a nem keresztyénektől. Nekünk is részünk van a szenvedésben, de el nem veszünk. A szenvedést át lehet és át is kell értékelnünk. Jézus közelségében meg tanulhatjuk azt, hogy ez hogyan lehetséges. Fel kell ismernünk azt, hogy az erőtlenségen keresztül ott munkálkodik az Isten ereje. A gyötrelem közben ott van velünk az Isten megtartó kegyelem, és az tart meg minket. Ki vagyunk téve a szenvedésnek, de el nem veszünk. Ahogy vállaljuk az életet és így Krisztus szenvedésébe való részesedést is, úgy lesz életünk része a feltámadás is. A feltámadásnak két különböző formáját élhetjük át.
A feltámadás elsőként része lehet a mindennapjainknak is. Ez a feltámadás nem más, mint a bűnbánat, Jézushoz fordulás után a bűnbocsánat ajándéka. Sokan tekintenek úgy életükre és országunkra is, mint menthetetlen, javíthatatlan torzszüleményre. Sokan beleesnek a pesszimizmus, a reményvesztettség teljesen sötét és esélytelen szakadékába. De fel kell ismerni, és segíteni kell másokat is felismerni, hogy van okunk a reménykedésre. Lehet a sorsunk bármilyen mostoha, mindig van lehetőség arra, hogy valami örömteli, valami értelmes, hasznos cselekedetet véghezvigyünk. A rezignált, lemondó, tétlen állapot nem megoldás. Ha Jézus feltámadt, akkor nekünk olyan erős Urunk van, aki tud nekünk segíteni a legnagyobb veszélyben is. Ő meg tud óvni a végső gonosztól, a végső, lelki, belső pusztulástól. És, ami a legfontosabb, őt követve, az ő bűnbocsánatából élve, észre fogjuk venni, észre lehet venni, mit kell és mit lehet tenni a nehéz körülmények ellenére is, ami az életet, az emberek javát szolgálja. Jézus él! Jézus valóban feltámadt! A nehézségek, a szenvedések közepette is tudnunk kell, ő él, velünk van, és segít megvigasztalódott, reménykedő, boldog életet élni. Az elmúlt években volt egy sláger, aminek refréné vissza visszacseng bennem,..ugyanezt mondja Jézus: Nem adom fel! Ne is kérd, ezt nem teszem. Harcolok érte! Az élő Jézus mellett nekünk is meg kell próbálnunk így élni az életünket. Elfogadva a megváltoztathatatlant, azon munkálkodni, ami megváltoztatható.
Azon túl, hogy életünk során bűneinkből és reményvesztettségből Jézussal nap mind nap feltámadhatunk a feltámadás első jelentése, a feltámadásnak egy másik jelentése is érvényes számunkra. Amikor a gyász és a halálfélelem ránk nehezedik, gondoljunk arra, Jézus feltámadt, ha benne reménykedünk, ha az ő szenvedésének vagyunk a részesei, mi is feltámadunk. Osztozunk minden ember sorsába, nem tudjuk a halált kikerülni, de a testi halál ellenére lélekben már most, testben csak halálunk után élünk és élhetünk is örök életet. Van szenvedés, és nagyon nehéz elviselni azt, hogy valakit elveszítünk, és nincs most, de rögtön mellettünk, de higgyük el. Jézus él! Krisztus feltámadt! Ő magával ragad minket is! Az elhunyt is és mi is feltámadunk!
Sokszor rozsdás és romokba heverő külváros az életünk. Sokszor fáradtak vagy nehezen kattogóak mindennapjaink, de kapaszkodjunk meg a húsvét valóságába, amit vasárnapról vasárnapra megünnepelünk, a feltámadás valóságába. A nélkülözés és szorongatás ellenére is, élhetünk és éljünk Krisztusba reménykedő életet. Epiktetos, görög író szavaival fogalmazva: „Betegségben, de mégis boldogan,
Veszélyben, de mégis boldogan,
Halálban, de mégis boldogan,
Száműzetésben, de mégis boldogan,
Megaláztatásban, de mégis boldogan.” – Nem győzhet a kétségbeesés. A régi és megviselt életen is ott ragyoghat: Jézus él! Valóban feltámadt, és itt van közöttünk. (Ezt a hitet és reménységet adjuk is tovább!)
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése