2009. november 22.
Márk 13, 24-27
Maradj ébren!
Azon az estén mindent megpróbáltam. Végigszámoltam a szorzótáblát, elmondtam azokat a verseket, amiket kívülről tudok, összeszámoltam a könyveimet a könyvespolcon. Mindent megtettem azért, hogy ébren maradjak. Hans a család távoli rokona, aki Németországban él, ma este érkezik. Hans autókereskedő, és hobby szinten autóversenyző is. Még 56-ban menekült el Magyarországról, azóta csak egyszer-egyszer járt itthon. Én 9 éves voltam, még sohasem láttam őt. Csak történeteket hallottam róla, meg láttam néhány fényképet, amin az autója mellett áll. Ma este is az új autójával érkezik. Egy Audi 100-as! Elképzelni sem tudtam, milyen lehet egy ilyen hatalmas csillogó, villogó autó. Ébren kell maradnom, mert Hans csak éjszaka érkezik, megáll, pihen nálunk, azután megy tovább Németország felé. Szóval mindent megtettem azért, hogy ébren legyek.
Másnap kora délelőtt ébredtem fel. Hans megérkezett, csillogó autója beállt a ház elé, de én akkor már mélyen aludtam. Szüleim próbáltak felkelteni, de mivel éjfél előtt néhány perccel aludtam el, nem lehetett lelket önteni belém. Potyogtak a könnyeim. Az asztalon egy kis matchbox egy kis autó jelezte csak, hogy ő itt járt. Elaludtam. Nem bírtam ébren várni. Lemaradtam mindenről! Hogy történhetett ez?
Vigyázzatok!
Márk 13, 24-27
Maradj ébren!
Azon az estén mindent megpróbáltam. Végigszámoltam a szorzótáblát, elmondtam azokat a verseket, amiket kívülről tudok, összeszámoltam a könyveimet a könyvespolcon. Mindent megtettem azért, hogy ébren maradjak. Hans a család távoli rokona, aki Németországban él, ma este érkezik. Hans autókereskedő, és hobby szinten autóversenyző is. Még 56-ban menekült el Magyarországról, azóta csak egyszer-egyszer járt itthon. Én 9 éves voltam, még sohasem láttam őt. Csak történeteket hallottam róla, meg láttam néhány fényképet, amin az autója mellett áll. Ma este is az új autójával érkezik. Egy Audi 100-as! Elképzelni sem tudtam, milyen lehet egy ilyen hatalmas csillogó, villogó autó. Ébren kell maradnom, mert Hans csak éjszaka érkezik, megáll, pihen nálunk, azután megy tovább Németország felé. Szóval mindent megtettem azért, hogy ébren legyek.
Másnap kora délelőtt ébredtem fel. Hans megérkezett, csillogó autója beállt a ház elé, de én akkor már mélyen aludtam. Szüleim próbáltak felkelteni, de mivel éjfél előtt néhány perccel aludtam el, nem lehetett lelket önteni belém. Potyogtak a könnyeim. Az asztalon egy kis matchbox egy kis autó jelezte csak, hogy ő itt járt. Elaludtam. Nem bírtam ébren várni. Lemaradtam mindenről! Hogy történhetett ez?
Vigyázzatok!
Ennyire törékeny teremtések vagyunk? Tudjuk, hogy ébren kellene maradni, tudjuk, hogy készen kellene állni, de mégsem vagyunk képesek rá? Hogyan kérheti tőlünk Jézus: Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő!? És egyébként is mit tegyünk azért, hogy éberek maradjunk? Mit jelentenek pontosan Jézus szavai? Már vagy 2000 éve hallja az egyház ezeket a szavakat és még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mit is jelentenek!
Vajon Jézus arról beszél, hogy a világ, amiben élünk, egy katasztrófában éri majd el a végét? Vajon úgy kell értenünk ezeket a szavakat, ahogyan az egyház azt hagyományosan értette és Jézus második eljöveteléről beszélt? Vagy azoknak van igaza, akik úgy értelmezik ezeket a szavakat, hogy Jézus a saját haláláról és feltámadásáról beszélt, amikor ezeket a szavakat elmondta? Legyetek éberek, legyetek készen! De mikor? Hogyan?
Talán éppen úgy, hogy egyszerre vesszük komolyan mindhárom értelmezést. Jézus eljött, Jézus eljön ma is, és eljön majd akkor is, amikor beteljesíti ezt a világot…
Jelek lesznek…
A látható jelek, amelyekről Jézus beszél, a tanítványokat figyelmeztetik! Hiszen mi is emlékszünk, hogy azon a napon, amikor a golgotai kereszten kivégezték Jézust az ég elsötétült, a földrengés, az égi jelek mind azt mutatták, hogy az egész teremtett világ megrendül attól, ami történik. Jézus eljött, itt volt, és az ítélet idejét jelek kísérték. A kereszt jele egy új korszakot jelentett be!
De ezzel egy új korszak kezdődött el!
És ezt az új kort, az Isten Országának közel létét is jelek kísérik. Ezek a jelek nem csodaszerűek, nem apokaliptikusak, ezek egyszerűek, hétköznapiak, mindenütt jelenvalók, éppen úgy, ahogyan az Isten is a mindennapi életünkben van közel hozzánk.
Jézus Krisztus óta szabadok vagyunk arra, hogy felismerjük az Isten jelenlétét a hétköznapi életünkben. Jézus tanított meg minket arra, hogy észrevegyük őt az örömeinkben, mint aki jelen van a mindennapi kenyérben, aki ott van, ha együtt leülünk az asztalhoz. Jézus mutatta meg, hogy Isten velünk van szenvedéseinkben, szomorúságunkban. Éppen a kereszt tanítja meg nekünk, hogy amikor azt gondolnánk, elhagyott az Isten, éppen akkor van a legközelebb hozzánk, velünk együtt szenved. Jézus élete volt a jel, hogy mi már mindezt észrevegyük, megértsük és aszerint éljünk.
Mi már tudhatjuk, hogy az Isten arcát ismerhetjük fel egy idegenben, aki kér tőlünk. Vele találkozhatunk olyan egészen hétköznapi dolgokban, mint a kenyér és a bor, amely összeköt bennünket vele, és tanítványaival. Olyan egyszerű elemekben, mint a víz, ami nem csak a testet, de a lelket is megmossa és előkészíti az örökkévalóságra.
És éppen Jézus halála és feltámadása az a jel, ami bennünket is eligazít az élet és halál kérdésében! Mert most már mi is érthetjük, hogy az életünkben nincs olyan hatalom, ami képes lenne arra, hogy elszakítson az Istentől. Még ez a félelmetes, mindent, még a létezésünket is eltörlő erő, a halál sem képes erre.
Az Úr eljött 2000 évvel ezelőtt! Az Úr eljön hozzánk minden nap! Ma is, most is. Jelek kísérik az érkezését! Az Isten Jézus Krisztusban a családi asztal közösségébe, az emberi kapcsolataink közelségébe érkezett meg. És Jézus arra is megtanít, hogy ugyanígy várjuk azt is, amikor egy napon, jelek nélkül is láthatóan, a teljességet elhozva újra eljön!
Legyetek hát készen!
Vigyázzatok, legyetek ébren. Mert már most minden percben megtörténhet a találkozás, már most minden napban ott a veszély, hogy lemaradtok az Úr érkezéséről, mint ahogyan annak idején 9 évesen én lemaradtam a híres rokon érkezéséről! Már most figyelhetitek, észrevehetitek a jeleket az élet minden területén. Ő eljött, és ő ma is minden nap megérkezik hozzád! Vigyázz hát, légy ébren! Ne maradj le a találkozásról. Légy készen! Aki 2000 éve eljött, megmutatta magát, és benne az Istent ismerhetted meg! Megismerheted őt ma is, és felismerheted őt az életed minden pillanatában, Ő itt van, jelen van, megérkezik hozzád. Ő ugyanaz lesz akkor is, amikor beteljesíti majd az érkezés ígéretét! Azon az utolsó napon egy régi jó ismerőst köszönthetsz benne! Csak légy készen!
Minden nap a várakozás, a készenlét és a találkozás ideje. Minden pillanat, minden közösen eltöltött perc a lehetőség ideje. És mi annak örülhetünk, hogy megragadhatjuk a lehetőséget, élhetünk a pillanattal. Készen kell lennünk erre, hiszen az életünk véges, és az a pont, ahol minden befejeződik, ahol minden lehetőséget véget ér, közelebb jön hozzánk minden nappal, minden órával.
Hans, a várva várt német rokon sem jött többet felénk. Röviddel látogatása után súlyos betegség döntötte le a lábáról. Évekig gyötrődött, szenvedett, s már csak félig volt jelen ebben a világban. Fiatalon halt meg, s mi csak egy fényképet kaptunk a rokonoktól a temetéséről.
Azon gondolkodom, hogy vajon ő készen állt-e? Abban biztos vagyok, hogy Isten vele volt. Ma is őrzünk róla egy képet, ahol ő családja körében ünnepelt éppen egy születésnapot. Biztos vagyok abban, hogy az Isten vele volt az örömében. És abban is biztos vagyok, hogy vele volt, sőt vele együtt szenvedett a nehéz időszakokban is. Hogy készen állt-e a Jézussal való találkozásra? Biztosan nem a maga erejéből. Készen állt, mert Isten megbocsátott neki, megváltotta az életét a halálból.
Mi pedig, még itt levők! Nekünk itt marad a mindennapi ébrenlét és figyelés lehetősége. De mi sem vagyunk egyedül! Mert az Úr velünk van, és felkészít minket.
Vajon Jézus arról beszél, hogy a világ, amiben élünk, egy katasztrófában éri majd el a végét? Vajon úgy kell értenünk ezeket a szavakat, ahogyan az egyház azt hagyományosan értette és Jézus második eljöveteléről beszélt? Vagy azoknak van igaza, akik úgy értelmezik ezeket a szavakat, hogy Jézus a saját haláláról és feltámadásáról beszélt, amikor ezeket a szavakat elmondta? Legyetek éberek, legyetek készen! De mikor? Hogyan?
Talán éppen úgy, hogy egyszerre vesszük komolyan mindhárom értelmezést. Jézus eljött, Jézus eljön ma is, és eljön majd akkor is, amikor beteljesíti ezt a világot…
Jelek lesznek…
A látható jelek, amelyekről Jézus beszél, a tanítványokat figyelmeztetik! Hiszen mi is emlékszünk, hogy azon a napon, amikor a golgotai kereszten kivégezték Jézust az ég elsötétült, a földrengés, az égi jelek mind azt mutatták, hogy az egész teremtett világ megrendül attól, ami történik. Jézus eljött, itt volt, és az ítélet idejét jelek kísérték. A kereszt jele egy új korszakot jelentett be!
De ezzel egy új korszak kezdődött el!
És ezt az új kort, az Isten Országának közel létét is jelek kísérik. Ezek a jelek nem csodaszerűek, nem apokaliptikusak, ezek egyszerűek, hétköznapiak, mindenütt jelenvalók, éppen úgy, ahogyan az Isten is a mindennapi életünkben van közel hozzánk.
Jézus Krisztus óta szabadok vagyunk arra, hogy felismerjük az Isten jelenlétét a hétköznapi életünkben. Jézus tanított meg minket arra, hogy észrevegyük őt az örömeinkben, mint aki jelen van a mindennapi kenyérben, aki ott van, ha együtt leülünk az asztalhoz. Jézus mutatta meg, hogy Isten velünk van szenvedéseinkben, szomorúságunkban. Éppen a kereszt tanítja meg nekünk, hogy amikor azt gondolnánk, elhagyott az Isten, éppen akkor van a legközelebb hozzánk, velünk együtt szenved. Jézus élete volt a jel, hogy mi már mindezt észrevegyük, megértsük és aszerint éljünk.
Mi már tudhatjuk, hogy az Isten arcát ismerhetjük fel egy idegenben, aki kér tőlünk. Vele találkozhatunk olyan egészen hétköznapi dolgokban, mint a kenyér és a bor, amely összeköt bennünket vele, és tanítványaival. Olyan egyszerű elemekben, mint a víz, ami nem csak a testet, de a lelket is megmossa és előkészíti az örökkévalóságra.
És éppen Jézus halála és feltámadása az a jel, ami bennünket is eligazít az élet és halál kérdésében! Mert most már mi is érthetjük, hogy az életünkben nincs olyan hatalom, ami képes lenne arra, hogy elszakítson az Istentől. Még ez a félelmetes, mindent, még a létezésünket is eltörlő erő, a halál sem képes erre.
Az Úr eljött 2000 évvel ezelőtt! Az Úr eljön hozzánk minden nap! Ma is, most is. Jelek kísérik az érkezését! Az Isten Jézus Krisztusban a családi asztal közösségébe, az emberi kapcsolataink közelségébe érkezett meg. És Jézus arra is megtanít, hogy ugyanígy várjuk azt is, amikor egy napon, jelek nélkül is láthatóan, a teljességet elhozva újra eljön!
Legyetek hát készen!
Vigyázzatok, legyetek ébren. Mert már most minden percben megtörténhet a találkozás, már most minden napban ott a veszély, hogy lemaradtok az Úr érkezéséről, mint ahogyan annak idején 9 évesen én lemaradtam a híres rokon érkezéséről! Már most figyelhetitek, észrevehetitek a jeleket az élet minden területén. Ő eljött, és ő ma is minden nap megérkezik hozzád! Vigyázz hát, légy ébren! Ne maradj le a találkozásról. Légy készen! Aki 2000 éve eljött, megmutatta magát, és benne az Istent ismerhetted meg! Megismerheted őt ma is, és felismerheted őt az életed minden pillanatában, Ő itt van, jelen van, megérkezik hozzád. Ő ugyanaz lesz akkor is, amikor beteljesíti majd az érkezés ígéretét! Azon az utolsó napon egy régi jó ismerőst köszönthetsz benne! Csak légy készen!
Minden nap a várakozás, a készenlét és a találkozás ideje. Minden pillanat, minden közösen eltöltött perc a lehetőség ideje. És mi annak örülhetünk, hogy megragadhatjuk a lehetőséget, élhetünk a pillanattal. Készen kell lennünk erre, hiszen az életünk véges, és az a pont, ahol minden befejeződik, ahol minden lehetőséget véget ér, közelebb jön hozzánk minden nappal, minden órával.
Hans, a várva várt német rokon sem jött többet felénk. Röviddel látogatása után súlyos betegség döntötte le a lábáról. Évekig gyötrődött, szenvedett, s már csak félig volt jelen ebben a világban. Fiatalon halt meg, s mi csak egy fényképet kaptunk a rokonoktól a temetéséről.
Azon gondolkodom, hogy vajon ő készen állt-e? Abban biztos vagyok, hogy Isten vele volt. Ma is őrzünk róla egy képet, ahol ő családja körében ünnepelt éppen egy születésnapot. Biztos vagyok abban, hogy az Isten vele volt az örömében. És abban is biztos vagyok, hogy vele volt, sőt vele együtt szenvedett a nehéz időszakokban is. Hogy készen állt-e a Jézussal való találkozásra? Biztosan nem a maga erejéből. Készen állt, mert Isten megbocsátott neki, megváltotta az életét a halálból.
Mi pedig, még itt levők! Nekünk itt marad a mindennapi ébrenlét és figyelés lehetősége. De mi sem vagyunk egyedül! Mert az Úr velünk van, és felkészít minket.
Ámen.
Krámer György
Krámer György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése