Karácsony 1. ünnepének igehirdetése - Pángyánszky Ágnes lelkész

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

 János evangéliuma 1,1-14

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Néhány nappal ezelőtt itt a pilisi postán egy csomagot adtam fel és az ablaknál megakadt a szemem egy karácsonyi képeslapon. Egy igazi romantikus, olyan klasszikusan barokkos betlehemes kép volt rajta, Máriával, Józseffel és a kis Jézussal. Ahogyan ilyenkor kell, engem is átjárt a karácsonyi romantika és a két még ott lévő betlehemes képeslap gyorsan a táskámban landolt. Még aznap este Albertirsán át jöttem hazafelé és ott megláttam a parókia udvarában felállított embernagyságú betlehemest. Bizony gondoltam, nagy álmunk az, hogy Pilisen is legyen egy ilyen nagy betlehemes, amit eljönnek sokan megnézni és az emberek még inkább karácsonyi hangulatba kerülhetnek tőle.

Ebben a sokszor lelkileg kiégett világban tulajdonképpen örülhetünk is annak, hogy egyre több embernek melengeti meg a szívét a betlehemi történet. Ha esetleg nem is teljes részleteiben ismert a történetet, azért az alapszereplőket fel tudjuk sorolni: József és Mária, az újszülött kis Jézus, a kedves kis állatok az istállóban, és még eszünkbe jutnak a pásztorok, talán még a háromkirályok is. A betlehemi történet szereplői idilli és romantikus karácsonyi hangulatot árasztanak és én is, veletek együtt, szívesen adom át magam ennek a karácsonyi idillnek.

Ezért gondolom, hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy az előbb felolvasott, János evangéliumából származó versekben nincs szó ezekről a betlehemes szereplőkről. Pedig a Bibliából ez a rész is ún. klasszikus karácsonyi rész, Jézus eljöveteléről és eljövetelének céljáról szól a világban. De János vajon miért nem a Máté és Lukács evangéliumából már jól ismert betlehemi történetet dolgozza fel? Mi a célja János evangéliumának ezzel a másfajta „betlehemessel?” Mit szeretne tudatni és elmondani vele?

Szerintem érdemes ezt a kérdést átgondolni most, 2013 karácsonyán is. Egy romantikától és idilltől mentes, Jézus eljöveteléről szóló tudósítás milyen üzenetet hordoz? Számotokra és számomra is… Eljöttünk ide a templomba, mert belül érezzük, hogy fontos itt lenni, kell ez a lelkiség, kellenek az imádságok, az elcsendesedés, de most itt lebeg felettünk ez a kérdés: József és Mária és a betlehemes szereplői nélkül, a barokkos képeslapok nélkül, a műhóval átfújt karácsonyi hangulat nélkül mit jelent számunkra karácsony ünnepe?

Az újságírásban alkalmaznak egy 5 kérdéses módszert egy esemény feltárására. Egyszerű módszer és most próbáljuk meg mi is alkalmazni ezen a karácsonyon. Hadd segítsen bennünket János evangélista különlegesen lecsupaszított betlehemes történetének megértésére. A módszer 5 kérdés rendkívül egyszerű. Csak annyit kell megkérdezni, hogy Mi történt? Miért történt? Kire vonatkozik ez? Hol történt? És mikor történt?

Az első kérdés tehát: Mi történt? János evangélista – ha nem a betlehemi történetet rajzolja vagy festi meg újra -, mit mond karácsonyról? Első szavaival a teremtéstörténetet idézi – Kezdetben volt az ige – ami kezdetben történt, már a világ teremtésekor, annak Jézus már akkor részese volt. Nyugodtan kapjuk fel a fejünket – Jézus jelen volt a világ teremtésekor? Nos, a válasz igen: Jézus Krisztusban az az Isten jött el közénk, aki ezt a világot teremtette, fenntartja és gondoskodik róla. Isten mindig is jelen volt a történelemben és az életünkben – csak most egészen másképpen jött közel: emberként, a megszülető názáreti Jézusban. ¹⁴Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét – mondja János evangélista. Ami történt Betlehemben, azt János úgy írja le, hogy testté lett az Isten. Emberré lett az, akinek nem lenne szüksége az emberlét esendőségének elhordozására, akinek nem lenne szüksége 33 évesen a szörnyű halál átélésére. És mégis, karácsony csodája, a Mi történt? nagy válasza ez: Isten lett emberré, megszületett erre a földi életre, azon a varázslatos betlehemi éjjelen.

Az első kérdés után logikus a következő: És miért történt mindez? János evangéliumának egyik nagy jellegzetessége a világosság és a sötétség ellentétének a bemutatása. ⁵A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. ⁹Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világunk, az életünk a sötétség hatalmában van, és egyedül nem tudunk győzedelmeskedni a sötétség felett. Ahogyan János is a teremtéstörténetre utal vissza, úgy gondolhatunk mi is a bűnbeesés történetére. Ádám és Éva óta homályossá vált a szemünk előtt a jó és a rossz közötti különbség. Nem tudunk a kettő között már különbséget tenni és egy olyan világot teremtett az ember maga köré, ahol el kell szenvednie a kizsákmányolás, az önzés, az érzéketlenség és a közömbösség szörnyű terheit.

Gondoljunk arra a tömérdek problémára, amelyektől szenved az életünk! A betegségeinkre, a félelmeinkre, a félresiklott életekre, az anyagi helyzetünk lehetetlenségére, az időhiányra, a rohanásra – mennyire vágyunk arra, hogy ezek helyett a terhek helyett fel tudjunk lélegezni és egy normális életet tudjunk élni! Nem szól másról János evangélista sem, hanem pontosan ezt írja le: a sötétség átjárja az életünket, de Istennek fontos volt az, hogy változtasson ezen.

Kire vonatkozik mindez? Mindenkire, aki érzi, hogy ebből a sötétségből el kell mozdulni a világosság felé, és aki nem fél ehhez Istenre bízni magát. Azt látom a mai világunkban, hogy mérhetetlen vágy él az emberekben arra, hogy mozduljanak. Mozduljanak azokból a bénító helyzetekből, amelyekbe belekerülünk. És ehhez a lelki igényhez mindenféle segítséget igénybe veszünk – az ezotéria széles palettáján, az önsegítés barkácsolt tudományán, az asztrológia és keleti vallások nyugatosított változatain keresztül sokfelé próbálkozik az ember. És azt hisszük, hogy egyedül sikerülni fog. Megoldódnak majd a dolgok, de legyünk őszinték: sikerült? Sikerült Isten nélkül is? Sikerült a bűneinkkel való igazi szembenézés nélkül, sikerült a bűnbocsánat lelket tisztító megtapasztalása nélkül, sikerült az Isten szeretetéből való táplálkozás nélkül? Az evangéliumnak, az örömhírnek az üzenete azokhoz szól, akiknek fontos az, hogy ami nem működik emberi erőből, az Isten erejével felfegyverkezve sikerüljön!

Egy nagyon szép történetet olvastam a minap ennek illusztrálására. Egy férfiról szól a történet, aki nem akarja feleségét és gyermekeit éjféli misére kísérni, mert nevetségesnek tartja, hogy Isten emberré legyen. Az éjszakai hóban vadludak csapódnak a háza ablakának és csak úgy tudja megmenteni őket, ha betereli a vadludakat az istállóba. A vadludak nem engedelmeskednek, hiszen egy embernek nem értik a szándékát. Amikor a férfi a saját libáját előre küldi, a vadludak követik, berepülnek az istállóba és megmenekülnek. Mire hazajött a család az éjféli miséről, a férfi rádöbbent, hogy pontosan azt tette Isten, amit ő a vadlibákkal. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen bennünket. A férfi rájött, hogy ez Karácsony értelme.

Hol történt mindez és az utolsó kérdés az, hogy mikor történt? Nos, egyfelől több mint kétezer évvel ezelőtt született meg Jézus Betlehemben, minden karácsonykor erre emlékezünk, de különös, hogy még sem csak akkor és mégsem csak ott. Jézus születése érdekes születés: itt és most is megtörténik. Talán ezért találunk ily kevés részletet János evangéliumában a születés kétezer évvel ezelőtti eseményeiről. Mert János evangélistát leginkább az foglalkoztatja, és az érdekli, hogy mi vajon újjászületünk-e Jézus Krisztus megszületése által? János szerint a karácsony nem is csupán csak Jézus születéséről, hanem még a mi újjászületésünkről, lelki ébredésünkről és hitre jutásunkról is szól.

János evangélista számára még a betlehemes romantikus történetnél is fontosabb, hogy tanúskodjon az értünk megszülető és az értünk életét adó Jézus Krisztusról. Istennek azt a szeretetét és azt a féltő gondoskodását fogalmazza meg számunkra, amelyből érthetővé válik, hogy a teremtő és életet adó Istennek mennyire fontosak vagyunk mi emberek. A sötétségből a világosságba, a bűnből a bűnbocsánatot kapott életre, a gyűlöletből a szeretetre és a háborúskodásból a békességre hív el bennünket Isten.

Hadd kérjelek ezért én is titeket, hogy leginkább erre a központi üzenetre figyeljetek: arra, amelyik a Messiás Jézus Krisztusról, a világ és benne az életünk megváltójáról szól.

Ámen.