Pilisi lakosként az ember naponta néz szembe a növekvő szegénység és nyomor problémájával. Aki már járt a városból sugárszerűen kivezető dűlőkben, szembesülni kényszerül Magyarország egy másik arcával. Egy olyan világgal, amiről lehet nem tudomást venni, vagy éppen politikai hangulatkeltésre használni, viszont nagyon kevesen vannak, akik tenni is próbálnak azért, hogy segítsenek, hogy valami mozduljon és valamilyen új irányba induljunk el.
Új kezdeményezések után kutatva érkezett a hír, hogy Monoron izgalmas projectek jöttek létre. Kotyinszkiné Gajdos Szilvivel, Patkósné Lipcsák Renivel és Benkocs Ágival, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival együtt indultunk el Monorra, hogy egy project-látogatás keretein belül megnézhessük a Monor-Tabán Integrációs Programot, a Nyitnikék Gyermekházat és az ún. Hangárt.
Monornak erről a kis szegletéről, amit Tabánnak neveznek, annyit kell tudni, hogy főleg cigány származású lakosság lakja, akiknek nagy része mélyszegénységben él. Az ő integrációjuk és segítésük a célja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Biztos Kezdet Alapítvány munkájának. Már 2004-ben elkezdődött itt a segítő szolgálat, amelynek a legújabb „gyöngyszeme” a Nyitnikék Gyermekház, melynek vezetője, Nagy-Bíró Judit pszichológus mutatta be nekünk a ház életét és az ide járó gyermekeket és szülőket. Ebbe a gyermekházba 0-5 éves korig jöhetnek gyermekek szüleikkel együtt és hétköznap délelőttönként tölthetik el itt az időt az itt dolgozó munkatársak vezetésével.
A Nyitnikék Gyermekház a sokunk számára már ismerős baba-mama hangulatot árasztotta: játszó gyermekek, beszélgető anyukák, kedves segítők, kávé, kakaó, tízórai. Fejlesztő foglalkozások, higiéniai ismeretek, képességfejlesztés, strukturált játék – Judit nagy szakértelemmel és lelkesen mesélte, hogy mennyi célt tűztek ki maguk elő a nyáron megindult gyermekházban. Az értelmes időtöltés és az új ismeretek bizonyára nem maradnak hatástalanok – akár egy anyuka új szemléletmódja is hozhat fontos változásokat az itt élő közösség életében.
A Gyermekház meglátogatása után Bátki Márton, az integrációs project vezetője kísért át bennünket a telepen keresztül a Hangárba. Útközben láthattuk a valóságot: otthonokat és udvarokat, melyek tanúskodnak a XXI. század bonyolult összefüggéseiről az esélyek és az integráció kényes témaköreiben.
Utunk a „Fürdő” mellett vezetett el, ami tényleg közös fürdő- és mosóhelyiség az itt lakók számára. Naponta akár 200 ember is megfürdik itt és mossa kik ruháját, hiszen itt ezen a telepen nincs víz, ez a kis fürdőblokk látja el azt a feladatot.
A fürdő után megpillantottuk a Hangárt, ami az itteni közösségi élet színtere, a mellette lévő rendőrségi épülettel és a Hangárban működő irodákkal együtt. A Hangár leghíresebb terme a „Tanoda”, ahová a nagyobb gyerekek járhatnak el délutánonként, hogy szakértők segítségével tanulhassanak vagy vehessenek részt közösségi fejlesztő programokon. Marci elmondása alapján láthattuk, hogy szinte 0-20 éves korig biztosítanak a telepen a gyermekek és a fiatalok számára olyan programokat és olyan lehetőségeket, amelyek bizonyára hosszú távon is komoly esély-növekedéssel és szemléletváltozással járnak.
Miközben mi beszélgettünk, két kamasz fiú bekéredzkedett, hogy gitározhassanak, Marci pedig tovább mesélt a tervekről, a pályázatokról és arról, hogy miért jön ide naponta Pestről, végzett biológusként dolgozni a monori Tabánba, a cigány származású gyermekek, fiatalok és felnőttek közé.
Visszautunkon az egyik udvarban egy kislányt láttunk sörösdobozzal játszani. Talán sokkal komolyabban kellene mindannyiunknak elgondolkodnunk azon, hogy milyen tennivalók várnak még ránk…
Pángyánszky Ágnes
evangélikus lelkész
További információk az alábbi linkeken:
Fotó: Pángyánszky Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése