Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. (2Tim 1,8-14)
Keresztyén gyülekezet, kedves karácsonyra várakozó Testvéreim!
A visszaszámlálás már elindult. A számok gyorsan pörögnek, az ádventi kalendáriumok csokijai gyorsan fogynak. Még egy hét, amikor még dolgozni kell vagy iskolába kell menni. Még egy hét, és elkezdődik az ünnep a maga teljes pompájával, édes, kedves varázslatával.
Hadd idézzünk fel egy ismert történetet. A kis hercegnek van egy kedves barátja a földön, egy róka. A róka megkéri a kis herceget, hogy ha majd látogatóba érkezik hozzá, szóljon neki előre, hadd öltöztethesse ünneplőbe a szívét, és hadd készülődhessen örömmel az érkezésére.
Mi tudhatjuk, hogy másfél héten belül érkezik a kedves baráthoz hasonló ünnepünk. Készülődhetünk és másokat is felkészíthetünk! Gondolom, minden családban tervezgetik már ki hol tölti a Szentestét, az első napját.
Tervezgethetik is már az édesanyák és a nagymamák az ünnepi menüt. Közben izgalommal teli igyekszünk a meglepetéseinket kigondolni, összegyűjteni, elkészíteni, megvásárolni. A város, a kirakatok is mind-mind segítségünkre vannak. A pompa készülődik, hol fáradtabban, hol újabb lelkesedéssel újra neki vágunk a karácsonyi édes, kedves varázslat előkészítéséhez. Megpróbáljuk a szívünket is ünneplőbe öltöztetni.
Az Bibliánk, az Újszövetség lapjain sok készülődő, sok ünnepet előkészítő emberrel találkozhatunk. Gondoljunk csak Keresztelő Jánosra. Ő az, aki előkészíti Jézus útját. Egész életével azon munkálkodott, hogy az emberek megtisztult lélekkel felismerjék a hozzájuk érkező Megváltót. A nagy ünnepet készítette elő, hogy az emberek felismerjék a legnagyobb szeretett.
Pál apostol is hasonló munkát végzett. Körbe járta az akkori nagy városokat Kis Ázsiában, Görögországban, és Rómáiig is eljutott. Mi mást tett volna ő is, minthogy Jézus útját készítette elő? Igehirdetésével, leveleivel, gyülekezet alapításaival mind-mind készítette elő az utat ahhoz, hogy az Úr megérkezhessen. Amikor pedig Jézus megérkezett akkor támadt a Pál igehirdetései után az élő hit, megvigasztalódás, új erő. Mikor Jézus megérkezett épültek a gyülekezetek, és alakult ki az egyház.
Pál apostol küzdelmes küldetése vége fele járt, fogságban volt, mikor alapigénkben elhangzó levelet írja kedves tanítványának, Timóteusnak. Ezzel a levéllel szeretne segíteni a fiatal, kezdő, sok bizonytalansággal és félelemmel küzdő tanítványnak. Ezzel a levéllel szeretne nekünk is segíteni. Pál tudja az előkészítő, a Jézus megérkezését előkészítő munkát valaki másnak kell végeznie hamarosan. Ezt a feladatot majd Timóteusnak kell tovább vinnie. Timóteus után az előkészítő munkát, a hírnök, az apostol, a tanító feladatát mind többen és többen átvették és végezték.
A megbízás, a feladat ma itt ránk is érvényes. A legkedvesebb barát, a legnagyobb Vigasztaló, minden erő Forrása érkezik, és, a mi feladatunk is, hogy az ő útját előkészítsük, hogy megérkezhessen a szíveinkbe, az ünnepünkre. Pál tanácsai ma nekünk szólnak, és minket akarnak segíteni az ünnepre való készülődésben. A mi feladatunk is, a mi felelősségünk is, hogy hozzánk, a családunkba, a környezetünkben, a munkahelyünkön, a szomszédságunkban Jézus útja elő legyen készítve. A mi küldetésünk is, hogy a Vigasztaló, szívet felvidító Úr érkezését lehetővé tegyük.
A karácsonyi készülődés hamarosan elhatalmasodik körülöttünk és bennünk. Karácsonyfa, díszek, fények, csomagolópapír, kalács, kolbász, szaloncukor, ajándék. A lista már elkészült, és egyik napról a másikra pipálgatjuk ki a teendőket. Az előkészület pár nap, és eléri tetőpontját. Míg a listánkat csökkentjük kérdem én a kis herceg rókájának szavaival: A várakozás izgalmában a szívünket is igyekszünk ünneplőbe öltöztetni? Csak a pompás, csillogó villogó varázs lelkesít minket, vagy tudjuk, hogy egy nagyon fontos személy születésének megünneplésére készülünk?
Ádvent legelején itt a gyülekezetben egy ünnepi, jótékonysági vacsorán vettem részt. Ünnepi vacsorával, pompás eledelekkel és kellemes muzsikával kezdtünk a templom születésnapját megünnepelni. Az vacsora szépre sikerült. Kedves beszélgetések, jókedvű nevetések zsongása töltötte be a gyülekezeti termet. Egy jól sikerült ünnepi vacsora volt, ahhoz hasonló, mint amikor esküvők, keresztelők, születésnapok alkalmával összeülnek a barátok, és örvendenek a jó eledelnek és egymás társaságának. Egy ilyen vacsora volt ez, csak éppen a gyülekezeti teremben. Egy adott pillanatban, a vacsora vége fele utolsó műsorszámként az énekes lány Jézusról kezdett énekelni. A zongora hangja lágyan követte, és mindenki meghatottan hallgatta az egymást követő énekeket. Ott, akkor kiderült számomra, hogy mi nem csak egy egyszerű ünneplő, születésnapot ülő közösség vagyunk. Itt valami nagyon fontos, lélekig ható dolog tart össze minket. A Via dolorosat, a Golgotát megjárt Krisztus elevenedik meg bennünk, ő tart össze, ő érte adakozunk, ő érte vagyunk itt. Nem csak egy megszokott ünneplő közösség vagyunk, hanem egy Krisztust ünneplő közösség.
Nem egy olyan karácsonyt készítünk elő, mint amilyen visszamosolyog ránk a kirakatokból, a reklám újságokból, mi egy Krisztust ünneplő ünnepet készítünk elő. Egy olyan ünnepet készítünk elő, ahol az ajándékainkon túl, a család meleg, boldogító közösségén túl Jézus érkezik meg hozzánk és még nagyon sok más körülöttünk élő emberhez, családtagokhoz, barátokhoz, munkatársakhoz, szomszédokhoz.
Mit tanácsol Pál apostol tanítványának, Timóteusnak? Mit tanácsol nekünk, mit tegyünk, hogy előkészítsük az Úr útját? Mit tegyünk, hogy ünneplőbe öltöztessük a saját szívünket és a körülöttünk élők szívét is?
„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt!” Mentegetőzhetnénk, nekünk nincs okunk a szégyenkezésre. De valóban nem szégyenkezünk olykor? Sajnos ma, ebben a világban nem a legdivatosabb dolog keresztyénnek lenni. Ha valaki meri is vállalni, hogy keresztyén gyorsan egy csomó kétséget támasztanak benne és úgy megmosolyogják, hogy legközelebb nem is mer erről egy szót sem ejteni. S mégis, Pál apostol állhatatosságával, hadd meséljük el újra és újra, hogy mi eljárunk templomba, hogy mi imádkozunk, és bízzunk abban, hogy a gondjaink megoldódnak. Hadd vállaljuk, hogy az idő múlásával ránk szakadó betegségek közepette is Jézus a vigasztalója idős testvéreinknek. Ne szégyelljük a bizonyságtételt! Ne szégyelljük az unokáknak és a gyerekeknek újra elmesélni a karácsonyi történetet, a Betlehemben születő kis Jézus történetét. Mi felelősségünk előkészíteni, hogy megérkezhessen egyszer az ő szívükbe is a legnagyobb Vigasztaló, az erő Forrása. Meséljünk nekik, imádkozzunk és énekeljünk velük. Ez a küldetésünk, ez a feladatunk, hogy így családunk, szomszédjaink és munkatársaink előtt ne szégyenkezve, hanem örömmel készítsük elő Krisztus megérkezését.
Amikor az ünnepet előkészítjük, amikor ezt a feladatot elvégezzük, ne feledjük el, hogy a feltámadott Jézus érkezését készítjük elő. Vannak közöttünk gyászoló családok, vannak közöttünk magányos szívek. Lesznek olyan családok, ahol a karácsonyi ünneplésben könnyek is vegyülnek, valakinek a hiánya szomorúan ott lesz. Ha gyászoló emberekkel találkozunk, ha a mi szívünkbe bekövetkezik a szomorúságnak ez a pillanata, Testvéreim, ne felejtsétek el, mi a meghalt és feltámadt Jézus Krisztust ünnepeljük. Őt, aki legyőzte a halált, és örök életet ad minden benne élőnek és mindenkinek, aki Benne reménykedve távozott közülünk. Testvéreim, mi a halál fölött győzedelmeskedő Jézust várjuk és ünnepeljük. Az Ő útját készítjük elő.
Így kívánom az előttünk álló másfél hétre, hogy az ünnepre való készülődés lázában, a pompás, zengő bongó csodás karácsonyi kavalkádban nem feledkezzünk meg arról, hogy mi az ünnepet megkoronázó Jézus Krisztus eljövetelének előkészítői vagyunk. Keresztelő János, Pál és Timóteus nyomdokán mi is életünkkel, szavainkkal hirdetjük, hogy érkezik a legnagyobb vigasztaló, a mi üdvösségünk! Pál apostollal együtt hadd mondhassuk ki, amikor küldetésünknek teszünk eleget vagy gondok terhe nehezedik ránk: „Mindezeket elszenvedem, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.” És meg vagyok győződve arról, hogy ő eljön hozzánk, eljön közénk, az ünnep napján is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése