Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,13-16
Van-e eper a joghurtban? Sokszor hallhatjuk ezt a költői kérdést a mai világban, hiszen nincs annyi eper a világon, amennyit elvileg joghurtba tesznek. Ebből az következik, hogy az epret mesterségesen kell előállítani, hogy eperjoghurtot vehessünk a boltban. Tudjuk azt is, hogy nem csak az eperrel van így. Nem lenne akkor üzlet manapság biotermékeket előállítani, ha egyébként is természetes lenne minden. Vajon ebben a látszatvilágban, amiben élünk, van-e még valami, amit igazinak tudhatunk?
Szörnyű, hogy értékét veszítette oly sok minden. Például a só, vagy a világosság is. Vagy a szeretet, esetleg még az élet értelme. Mesterséges tömegcikkek helyettesítenek mindent…
Jézus ezzel szemben eredeti, valódi dolgokról beszél. A Hegyi Beszéd néhány versében sóról és világosságról. És persze rólunk, a mi életünkről. A sót és a világosságot Jézus példának szánja – gondolkodjunk el ezeknek az oly alapvetőnek és jellegtelennek tűnő dolgoknak az értelmén. Gondolkodjunk el azon, ami legtöbször szinte eszünkbe sem jut. Kinek mi jut eszébe most a sóról? Nekem a falusi (nem a szupermarketes!) húsvéti füstölt sonka. Ami valóban húsvétra készül el a téli vágás után. Idő kell hozzá, hogy a só kifejthesse hatását, konzerválja a húst, és valóban füstölt sonkává válhasson. Mi jut eszünkbe a világosságról? Nekem a petróleumlámpa a parasztházban. Már általános iskolában (régen) sokat tanultunk a régi emberek életmódjáról, a hosszú parasztházakról, a tiszta szobákról, a petróleumlámpákról, amik egy-egy szobát világítottak be és micsoda kincs volt az olaj, amivel éghetett a lámpa. Emlékszem gyermekkorom kincskereső hadműveleteire a nagyszülők padlásán, amikor megtaláltuk ezeket a régi dolgokat a régi történetekből.
Só és világosság – példák arra, hogy az életünk hogyan ragyogjon, világítson, és legfőképpen Istenre mutasson. Igazi, valódi értékek, amelyekről ma legtöbbször tudomást sem veszünk.
Jézus minden lelkesítő példamondata után azonban jön a lelombozó valóság. Mert a mi világunk és a mi életünk nem a csodás ízű sonkáról, a megbecsült világításról, az értelmét látott életről szól. Sokkal inkább szól az eltaposott sóról, a véka alá rejtett fényről, a bűnökkel terhelt életről, és a jó mélyen elrejtett Istenről. A műeperről a műjoghurtban. Élhetetlen, nyakatekert élet ez, amelyet úgy élünk, mintha valaki folyton hátracsavarná a kezünket, és úgy kellene leélnünk az életünket. És miközben a műjoghurtot kanalazzuk, még be is beszéljük magunknak, hogy jó ez így. Jó kidobva, eltaposva, véka alá rejtve, a valódi szeretettől mesterségesen távol tartva. Mint amikor egy tizenévesnek azt akarják bebeszélni, hogy menő a dohányzás és ő ezt még el is hiszi.
Olvastam régebben egy könyvet, aminek ez a címe: Megerőltető parancsolatok és Jézusnak a Hegyi Beszédben elmondott tanításairól szól. Megerőltető parancsolatok - trükkös a cím, de jól tükrözi: amikor Jézusnak ezeket a szavait hallgatjuk, úgy érezhetjük, hogy olyan emberi életet kíván Isten tőlünk, amit nekünk lehetetlen megtartani. A föld sójának lenni, a világ világosságaként az embereknek fényt mutatni, jó cselekedeteket tenni? Vagy mint Jézus boldogmondásaiban: szelídnek, alázatosnak, szegénynek lenni? Mit gondol Isten, ebben a világban lehet ma így élni? Szelíden boldogulni ott, ahol csak farkastörvények uralkodnak, ahol már egy bölcsődébe is csak versenyhelyzetben lehet bejutni, nem hogy munkahelyeken megmaradni, gyereket nevelni, mindenben előnyöket keresni, egyről a kettőre jutni? Lehet, hogy Istentől is azért távolodunk el annyira, mert azt gondoljuk, olyat vár el tőlünk, amit ma már nem tudunk megadni neki.
Sónak és világosságnak lenni ma már nagyon nehéz. Magával ragadott bennünket egy nehézkedési erő, ami egyre lejjebb és lejjebb húzza az életünket. A tisztaság, a világosság, az egyenesség, az igazságosság szinte teljesen kivesztek az életünkből.
Emberfeletti reménység van az Istenben, hogy mindezek ellenére mégis sóvá, világossággá és életté akarja tenni újra az életünket. Aki úgy érzi, hogy már csak földbe taposott só az élete, vagy élete minden addigi fénye hamuvá vált sötétség csupán, jó helyen jár.
Jézus nem tökéletesíteni akar bennünket megerőltető parancsolatokkal, hanem csodát szeretne tenni az életünkkel, jó hírt szeretne hozni az életünkbe. Amit a világ eltaposni kíván csupán, véka alá rejteni, hiszen hasznavehetetlen, és szemrebbenés nélkül műdolgokkal pótol, azt Jézus újra élővé, hasznossá, értelmessé teszi. Hiszen az a Jézus mondja nekünk ezeket a mondatokat, aki ugyanebből az eltaposott és véka alá rejtett életből újra sóvá és világossággá lett értünk. Aki életté lett értünk. Az ember elfeledett, művé silányított életét és értékeit újra a felszínre hozta. Általa lehetünk mi is újra sóvá, világossággá és életté. Szavai nem megerőltető parancsolatok, hanem a remény szavai. Lehet még az életünk más – ízes, világos, értelmes élet Isten közvetlen közelében. Ő maga tesz meg mindent azért, hogy ez a mi életünkkel is megtörténhessen. Kereszthalála legyőzte azokat az akadályokat, amelyeket a bűneink gördítenek saját boldogságunk és az életünk értelme elé.
A só ízét érezni kell. A világosságot látni kell. Az igazi eper íze összehasonlíthatatlan a műeper ízével. A hitben megélt életünk összehasonlíthatatlan azzal az élettel, amivel most itt küzdünk. Ti vagytok – Te vagy az, mondja Jézus nekünk, neked és nekem, - akik letehetitek az élet bűnnel sűrűn átszőtt terheit és felszabadulva, Istennek hálát adva léphettek ki ma is a fénybe és a világosságba, az ízt kapott életbe. Ti vagytok a föld sója! Ti vagytok a világ világossága!
Ez a mai vasárnap még a vízkereszti időhöz kapcsolódik. Vízkereszt Jézus megjelenésének, a sötétségbe eljött világosságnak az ünnepe. Jézus szavai erre mutattak rá – Isten akarata megjelent a világban. Az ő akarata látjátok, nem követelő akarat. Isten akarata embermentő akarat.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése