Várjuk a csodát

Böjt 4. vasárnapja

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

Hallgassa meg az ünneplő gyülekezet azt a szent Igét, melyet a mai ünnepnapra Anyaszentegyházunk kijelölt, és amit megírva találunk Pál apostol Rómaiakhoz írott levelének 7. fejezetében, a 21-től a 25. versig, a következő képen:

„21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 22 Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint,
23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.” Ámen! Eddig Isten írott Igéje!

1. Kegyelmi idő

Szeretett Testvéreim!

Mielőtt a mai Villanypásztor közelébe telepednének, előbb szívleljék meg a figyelmeztetést, nehogy valakinek megrázó élményben legyen része a mai igemagyarázat hallatán. Lehet, hogy az üzenetet humorosan tálalom, de mindent komolyan gondolok. Két figyelmeztetés:

Először is: jusson eszünkbe az 5 kenyérről az 5. parancsolat: „Ne ölj!” Most úgy tehetünk eleget ennek a parancsolatnak, hogy tisztes távolságban ülünk le Jézus elé, és mindenki annyit vesz ki a kenyeres kosárból, amennyire valóban szüksége van. S ha lehet, e jó szokásunkat a járvány után is tartsuk meg, amikor már újra lesz lehetőség az összegyülekezésre.

Másodszor: jusson eszünkbe a 2 halról a 2. parancsolat: „Ne vedd hiába Istened nevét!” Most úgy tehetünk eleget ennek a parancsolatnak, hogy imádkozunk és lelkiismeretesen végezzük a munkánkat, amire rendeltettünk. S ha lehet, e jó szokásunkat a járvány után is tartsuk meg, amikor már nem félelemből, hanem hálából tehetjük ezt.

Azt, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, nem tudhatom. Azt azonban tudom, hogy Isten most olyan dolgokra tanít meg minket, amik igazán lényegesek. Általában ezekre már csak akkor jövünk rá, amikor már nincsenek, és végképp elmulasztottunk minden lehetőséget, hogy éljünk velük. Nehéz időket élünk, de mégiscsak a kegyelem ideje ez, hiszen új lehetőségeket ad elénk. A kegyelem ideje mindig nehéz idő. Sajnos a könnyű időkben elkényelmesedünk és megfeledkezünk a lényegről, mert csupa haszontalan dolog telepedik rá az életünkre. A kegyelem azonban megszabadít minket az ilyen terhektől, de legfőképp ezek negatív hatásaitól, a jogos ítélettől. Cserébe valami igazi csodát kapunk. Ahogy most körbenézek, azt látom, hogy itt most csak négyen vagyunk jelen... Amikor viszont imádkozom, amikor a Testvérekkel beszélgetek messengeren, vagy telefonon, amikor együtt éneklek az ország evangélikusaival, akkor viszont azt látom, hogy milyen sokan vagyunk együtt lélekben. Erre képes a kegyelmi idő: hitet ad az embernek a folytatáshoz.

2. Tanuló idő

Tanuljunk az 5000 ember megvendégelésének csodájából. Tanuljunk, mert a kegyelem ideje tanulóidő is egyben: felkészít bennünket az örök életre. Gyakorlati tanulság, hogy nem több ezren szaladgáltak a kosarakkal, hanem csak az a néhány, akire ezt a feladatot rábízták, és mégis mindenkihez eljutottak a kosarak, sőt, még maradt is egy kis madár látta kenyér és hal a hazaútra. Együtt jöttünk ide, együtt vagyunk benne, együtt megyünk tovább – másként nem lehet. Lelki tanulság, hogy minderre csak akkor vagyunk képesek, ha erőt és áldást kérünk Jézustól. Vele a kevés is elég lesz, az erőtlen is erős lesz. Nélküle azonban csak egy hatalmas káosz marad, sok-sok kidobott idővel és elmulasztott lehetőséggel.

És most lássuk, mit üzen nekünk Pál apostol…

Az önmagával meghasonlott embert állítja elénk az apostol, vagyis a saját tükörképünket. Sajátos kettősség jellemző az emberre: egyfelől

szeretne Isten közelében lenni, másfelől egyre távolabb sodródik Tőle. Szeretné a mindennapjaiban betölteni Isten törvényét, de önmaga erejéből legfeljebb csak arra képes, hogy csak vasárnaponként mer megállni Isten színe előtt. Bűneit ünneplő ruhába öltözve takargatja, akárcsak Ádám és Éva a fügefa leveleivel, hiszen tudja, érzi, hogy nincs rendben az élete. Így tekintsünk magunkra akkor, amikor otthonainkban, talán éppen pizsamában, vagy utcai ruhában ülünk le Isten igéjét hallgatni, netán imádkozni. Istent nem lehet külsőségekkel becsapni. Miért tennénk ezt önmagunkkal? Talán arra is jó lehet ez a kegyelmi időszak, hogy felismerjük nyomorúságunk valódi okát, ezt a hazug álcát, és megtanuljunk jobban bízni Isten végtelen szeretetében, semmint ebben a véges emberi elme által összetákolt fügefalevél jelmezben.

Pál apostol, amikor ezt a levelét írta, nem ismerte a Róma városában élő gyülekezetet, ahogy nyilvánvalóan a Pilis városában élő gyülekezetet sem ismerhette. Nem ismerhette sem az egyedi külcsíneket, sem a belbecseket, melyek meghatározzák egy-egy közösség arculatát. Ismerte azonban az embert, amely belül állandóan vívódik önmagával. Így üzen nekünk ma is, hogy ne az elcsüggedés, hanem a reménység legyen úrrá rajtunk mindenkor.

Mit üzen nekünk, otthon maradóknak az Ige?

Most van időnk megismerni, elfogadni és megbecsülni önmagunkat. Most jöhet rá mindenki arra az igazságra, hogy nem a magam ura, hanem önmagam rabja vagyok. Külső emberünket állandóan hajtja a vágy: jönne-menne, fogna-birtokolna, és így robogna át az életen. Belső emberünk pedig arra vár, hogy végre észrevegyük a valódi igényeket is. Ezeket úgy lehet felismerni, hogy mindig jó cél felé törekszenek, és mindig Isten szeretete érezhető általuk.

Mit üzen az odakint szolgálatot végzőknek az Ige?

Testi-lelki teherbírásotok határait feszegetitek, nyilván nem puszta szórakozásból, hanem kötelességtudatból. Belső és külső embereteknek is nagy próbákat kell kiállnia. Érezzétek, hogy imádságban veletek vagyunk. Ti viszitek körbe a kosarakat, amiket az Úr rátok bízott, amíg mi veszteg maradunk. Érezzétek, hogy az Úr ad nektek ehhez elég erőt és bölcsességet minden nap. Nem baj, ha elfáradtok. Mi akkor is tisztelünk és szeretünk titeket.

3. Csoda-idő

„Andrà tutto bene. Minden rendben lesz.” Ezzel bátorítják egymást az olaszok, akiknél már  két hete tart a karantén. Ézsaiás is erre emlékeztet bennünket: az Úr keze szétszórt minket otthonainkba, de hamarosan újra összegyűjt mindenkit, ha elvonul a veszedelem. Addig is, a számtalan szomorúság között vegyük észre a csodákat, melyeket Isten keze általunk és rajtunk visz véghez. Csoda-időt élünk, mert ez nem a világ vége, hanem az idő közepe, a kegyelem ideje, amikor tanulhatunk hibáinkból, és megjobbíthatjuk életünket. Mindig is voltak járványok, földrengések, háborúk – nekünk azonban mindenkor úgy kell élnünk, mintha most lenne itt az idő az Úrral való találkozásra. Csoda-időt élünk, amikor kilépünk az idő és a tér korlátaiból, mert tudom, hogy itt és most csak négyen gyűltünk össze, de hiszem, hogy lélekben nagyon sokan, imádságban pedig még ennél is többen vagyunk jelen, mert egyek vagyunk Jézus Krisztusban, Aki megszabadít bennünket a külső ember fogságából.

Minden rendben lesz. Ezzel bátoríthatjuk mi is egymást, de legfőképpen saját magunkat. Legyen először rend otthonainkban, legyen rend a szívünkben, hogy ez a bátorítás szilárd alapokra találjon. Csoda-idő ez a 2020-as böjti idő, rég nem volt ilyen gyakorlatias, sőt, ha lehet ilyet mondani: rég nem volt ennyire keresztyén a böjtünk. A csoda mindig az igazi, rejtett valóságot tárja fel a nyitott szívvel várakozó ember előtt. Noé és családja a bárkában várakozott, amíg elvonult az özönvíz. Mózes és népe otthonaikban várták meg, amíg az Úr haragja végigvonult Egyiptomon. A tanítványok a felső szobába zárkózva várták, hogy nagypéntek drámája után történjen valami csoda. Egyik bibliai szereplő sem tudta, hogy pontosan mi is fog történni, de éppen ezért csendben vártak a csodára, vártak az Úrra. Hozzájuk hasonlóan szívleljük meg mi is az Úr bátorító szavait, ami Ézsaiás így jegyezett fel:

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő URad.”

Ámen! Ezért imádkozzunk!

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne dobj el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen...” Ámen!

Az alábbi linken megtekinthető az istentisztelet a gyülekezetünk Youtube csatornáján:
https://www.youtube.com/watch?v=pkPI6LjOR4o