Böjt 1. vasárnapjának igehirdetése - Pángyánszky Ágnes

Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

 Mt 16,21-28

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Otthon a polcokon porosodik a Biblia. Az Isten szavát, az evangéliumról szóló szent írást porréteg fedi, a feledés jótékony homályába merült. Választottunk helyette más „szent” írást – de már nem Lenin könyveire gondolok, hanem a vasútállomáson, az újságosbódékban megvásárolható Blikk, Bors szintű lapokra. Ezekből tájékozódunk – unalmasabb napokon celeb-életek szánalmas eseményeivel, izgalmasabb napokon tragédiák és katasztrófák ránk nem tartozó részleteivel szórakoztatjuk magunkat.

Ezekből próbáljuk „kiolvasni” mit is jelent az élet, hogy milyenek legyünk, mi vár ránk, mitől lehetünk mi is érdekesek, sikeresek. A polcon porosodó Bibliáról elfeledkeztünk. Legfeljebb kedvesen mosolygunk a nagyira vagy a dédire, ha az ágya mellett meglátjuk őt Bibliát vagy Útmutatót olvasni, de a mai fiatal és felnőtt generáció nagy része már nem él ezzel a lehetőséggel. Nem is tudjuk, nem is értjük, hogy mi van megírva a Bibliában.

Ma azonban jó lenne figyelni rá. Egyfelől azért is, mert a héten elkezdődött a böjti időszak, és ez ősi ünnep, érdemes és kell is figyelni rá. Másfelől azért is figyelnünk kell a Bibliából most hallott üzenetre, mert emberi életünk legfontosabb részleteiről beszél nekünk. Annak az életnek az üzenetéről, ami a mi személyes életünk. Drága, pótolhatatlan, megismételhetetlen, személyes élet, aminek elvesztése földi életünket a legnagyobb megpróbáltatás elé állítja. Ezért ma ne figyeljünk másra, csak egyedül Isten szavára, hogy legalább most tényleg a legfontosabbra tudjunk koncentrálni.

Isten üzenete felénk ezen a vasárnapon Jézus életének egyik fordulópontjáról szól. Jézusnak szembe kell nézni azzal, hogy élete nem a megszokott mederben fog folytatódni tovább. Tudja és érzi ő, hogy földi küldetése nem egyszerű feladat, de így is nagy küzdelem számára ezt az utat választani. Mikorra ehhez a fordulóponthoz érünk élete történetében, már sok minden történt vele – gyógyított, tanított, a tanítványai közül legalábbis Péter kimondja, hogy nem csupán csodatévő tanító ő, hanem maga a régen megígért Megváltó, a Messiás.

De most Jézusnak ezen a ponton fel kell fednie önmaga és tanítványai előtt is, hogy az ő élete mostantól nem az ember által elképzelt sima út lesz. Hanem göröngyös út – olyan út, amelyen elindul az ember akkor, ha nagy betegséget diagnosztizálnak nála és tudja, hogy az élete mostantól egy másik történet, egy más minőségű élet lesz. Vagy egy fordulópont válás után, amikor kihalt reményekből kell az életet újra a semmiből összerakni. Vagy szerettünk halála után – amikor mint a finomszemű homok hullik ki minden reménység az ujjaink közül, és azt sem értjük, mi miért vagyunk még egyáltalán ezen a világon.

Bizony, Jézus életének fordulópontján egy félelmetes kereszt, egy önként felvállalt áldozat és halál képe rajzolódik ki. Egy másik út – nem a megszokott, rózsaszirmokkal kirakott, valóvilág szereplőkkel tarkított út, hanem egy gyökeresen más életről szóló út.

A történet folytatásában Péter rászól Jézusra, hogy ne beszéljen már butaságokat. Minek az a sok „kell?” Jeruzsálembe kell mennie, szenvednie kell, meg kell öletnie, és mi az a feltámadás a harmadik napon? Péter nem érti, nem akarja érteni, miről van szó. Szánalmas, emberi módon való próbálkozását Jézus ugyanúgy utasítja vissza, mint magát a Sátánt a pusztában való megkísértés történetében.

Jézus életének fordulópontján már egyre világosabb az isteni szándék életével és küldetésével kapcsolatban. Jézus útja Jeruzsálembe vezet, és tudjuk, hogy egészen a Golgota hegyéig és a sziklába vágott sírbarlangig vezet. Jézus számunkra szinten felfoghatatlan engedelmességgel és szeretettel megy ezen az úton, de valahogyan eljött az a pillanat is, amikor tanítványainak is meg kell tudniuk, hogy rájuk milyen út vár.

És ez az a pillanat, amikor nekünk is le kell porolnunk a polcokon a vékony pókhálókkal átszőtt Bibliákat, mert nem csupán Jézus akkori tanítványainak, de mai követőinek – sőt, minden embernek – szembe kell néznie azzal, hogy ránk milyen út vár. Ennek az előretekintésnek a szükségessége sajnos fájdalmasan aktuálissá vált. A világ, az életünk tele van tragédiákkal. Japánban földrengés és cunami, egy atomerőmű felrobbanásának beláthatatlan következményeivel, itt Pilisen pedig hétről hétre katasztrófák sora és az állandó rettegés, hogy mi történik velünk.

Mit gondoljon így az ember az életről, a saját életéről, a szerettei életéről? Hogyan nyerjük meg magunknak a világot, hogy ne kelljen benne félnünk és reménységben, bizalomban, szeretetben tudjuk élni az életünket?

Böjt első vasárnapjának kijózanító és őszinte üzenete felénk, hogy le kellene tennünk nemtörődöm, gőgös, szeretetlen és elutasító hozzáállásunkat Isten felé. Egyszer már tényleg figyelnünk kellene arra, hogy ez a Jeruzsálem felé elinduló Jézus miért is indul el? Miért is ragaszkodik annyira a kereszthez vezető irányhoz, hogy még tanítványát, barátját is megfeddi azért, mert ő meg akarja menteni ettől?

Jézus azért indul el, mert az életért akar harcba szállni. Előttünk indul el a halál felé, hogy bennünket mentsen meg az életünk elhordozhatatlan terheitől. Hogy nekünk adjon reménységet arra nézve, hogy a földi élet egy állomás az emberi életben és a vége nem jelenti mindennek a végét. Nekünk ad lehetőséget arra, hogy már itt, az életnek ezen az oldalán nagyobb hittel és bizalommal tudjunk élni és küzdeni az életünk sokszor felfoghatatlan nehézségeivel.

Jézus tudja, hogy meg fog halni értünk, hogy halála és feltámadása által Isten mindent újjáteremtő hatalma járja át az emberi szíveket és az egész világot. Jézus kereszthalála és feltámadása nem mese, nem egy régi történet, hanem egyszerre misztikus, mégis hús-vér valósága annak, hogy Istennek újjáteremtő szándéka van emberi életünkkel.

Ezért kell nagyon figyelnünk arra az útra, amelyen Jézus elindul – figyeljen erre az útra mindenki, aki akar gondolkodni és elmélkedni azon, hogy mi miért történik ebben a világban, miért hordozunk mi is súlyos kereszteket, miért hoz el az élet számunkra is tragikus fordulópontokat.

Egyedül Jézus útja, az ő keresztje és feltámadása a mi emberi reménységünk. A saját erőnk kevés az élet harcához, egyedül Isten által győzedelmeskedhetünk.

Ámen.