Pilisi Evangélikus Gyülekezet

Tűzifa-adomány a rászorulók részére

2012-02-14T13:20:00.005+01:00

A Magyarországi Evangélikus Egyház a téli hidegre való tekintettel tűzifát adományozott Pilisen a rászorultak részére.
200 mázsa tűzifa érkezett, amelyet a Pilisi Evangélikus Szeretetszolgálattal, a Pilisi Evangélikus Gyülekezettel és Pilis Város Önkormányzatával együtt osztottak ki 40 rászoruló család és idősek számára.

A segélyakció ünnepélyes megnyitójára 2012. február 14-én került sor az Evangélikus Templomkertben. Ünnepi köszöntőt mondott Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, Buda Annamária, az Evangélikus Diakónia vezetője és Szabó Márton, Pilis város polgármestere.
A megnyitó után az első kiszállított tűzifa-adagot a megnyitón résztvevő egyházi és gyülekezeti vezetők együtt osztották ki, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival.

Isten áldását kívánjuk mindazok életére, akiknek segítséget jelentett ez az adomány, és köszönjük a Magyarországi Evangélikus Egyház segítségét.

A fotókat Pángyánszky Ágnes és Horváth-Hegyi Áron készítették. A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is megtekinthetőek a képek!

Baba-mama farsang 2012

2012-02-09T23:17:00.000+01:00

A Betlehem Baba-Mama klub farsangi alkalmát tartottuk ma, közben megünnepeltük Marci szülinapját is! Bizony az idő múlását mutatja, hogy többen a gyermekek közül kinőttek a totyogó korból és lassan óvodába indulnak! Várjuk szeretettel a baba-mama körbe a még a gyermekükkel otthon lévő anyukákat!

A fotókat Pángyánszky Ágnes készítette. A diavetítésre kattintva a fotók elérhetőek egy Picasa albumban is!

Nappali és éjszakai melegedő nyílik a hidegre való tekintettel!

2012-02-02T16:12:00.001+01:00

Pilis Város Önkormányzata, a helyi Vöröskereszt, és a Pilisi Evangélikus Szeretetszolgálat közösen indítja ezt az akciót. A nappali és éjszakai melegedő a Vöröskereszt pilisi épületében, a Dózsa György út 33. szám alatt nyílik péntek déltől. Fontos, hogy eljusson a hír azokhoz, akik veszélyeztetettek! Várunk olyan jelzéseket, amelyek felhívják a figyelmünket a veszélyben levőkre!

Adományokat a rászorulók megsegítésére (tea, citrom, keksz stb.) köszönettel fogadunk!

További evangélikus hírek!

Kis- és nagyifi 2012 januárjában

2012-01-14T09:37:00.001+01:00

Péntek esténként pörgős ifjúsági élet zajlik gyülekezetünk nagytermében. A konfisok fél 4-kor kezdődő órája után 5 órától a kisifisek óráját tartjuk, amelyen jellemzően énekelünk, játszunk, életünket érintő és bibliai témákról beszélgetünk és az Útmutató aznapi igéje alapján áhítatot tartunk.

A kisifi után este 7 órakor kezdődik a nagyifi, most éppen U19 a neve (ifis javaslat alapján). A nagyifi kicsit nyugisabb, beszélgetősebb, de a hangulat ott is változatlanul nagyon jó. Az áhítatokat szeretjük gyertyafényben tartani, szeretünk magunkban, csendben is imádkozni és a Miatyánkot úgy mondjuk, hogy közben egymás kezét fogjuk. Törekszünk arra, hogy a jó hangulat, az elcsendesedés, a vidámság és a komoly Istenre-figyelés mind megférjenek egymás mellett, nem csupán az ifi órákon csak, hanem az életünkben is. EVAMI!

Újév napi Falka-futás 2012

2012-01-03T16:58:00.000+01:00

Az újévet köszöntő Falka-futás 2012-ben sem maradhatott el! Lelkes futók pihenték át Szilveszter éjszakáját, hogy csúcsformában futhassák le az új év első félmaratonját. A Pilisi Evangélikus Gyülekezet udvaráról elrajtoló futók azért több táv közül is választhattak: voltak, akik 10 km-t futottak le, voltak, akik 10 km-t akartak, de félmaraton lett belőle és volt több olyan lelkes egyén, akik egy kilométeres fogadalmi futást terveztek csak be, hogy ezt a távot majd az év folyamán növeljék.

Köszönjük a Falka team-nek a lebonyolítást, örültünk, hogy gyülekezetünkben helyet adhattunk ebben az évben is ennek a jó hangulatú futóversenynek!

A fotókat Pálinkás Zsófia készítette. A fotókra kattintva egy Picasa albumban is megtekinthetőek,

vagy pedig a Falka honlapján:

Betlehemes életképek 2011

2011-12-27T10:43:00.000+01:00

Betlehemezni jó. Jó elindulni karácsonyhoz közeledve és tudni, hogy olyan emberekhez fogunk bekopogni, akik szívébe ez a kis látogatás és éneklés elhozza a karácsony üzenetét.

2011 karácsonya előtti délután 50-60 konfis és ifis készülődött indulásra, hogy 7 csoportban, a szélrózsa minden irányába elinduljon idős emberek meglátogatására. A 7-ből egy csoport a város boltjaiba köszönt be. Egy kedves felajánlás alapján egyik csoportunk lovaskocsival indulhatott útnak, őket két kis furulyás fiúcska is elkísérte.

A város legtávolabbi pontjára autóval indult egy csoport útnak, de a többiek mind gyalog járták be az utcákat és kerestek fel idős embereket. Ebben az évben rekordmennyiségű helyre jutottunk el, de mindig azt érezzük, hogy sokkal több helyen várják karácsony üzenetének örömhírét, hogy az valóban bekopogjon, a Mennyből az angyal elhangozzon, és ha csak egy szaloncukor formájában is, de legyen ajándék ezen a karácsonyon is.

Köszönjük gyülekezetünk konfirmandusainak és ifiseinek és a 7 vezetőnek a szolgálatát, hogy karácsony előtti utolsó délutánjukat feláldozták arra, hogy Isten hozzánk megérkező örömhírét adják át embertársaik számára. Erős Vár a mi Istenünk!

A fotókat Krámer György és Pálinkás Zsófia készítették.

Karácsony 2. ünnepének igehirdetése - Török Anett

2011-12-26T14:38:00.006+01:00

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Lukács evangéliuma 2,15-20

Ünneplő Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A karácsonyi történet egyik legmeghatóbb része kerül elénk ezen a mai délelőttön. A pásztorok, a szegény emberek, akik más ajándékot nem tudtak vinni, mint egy kicsiny bárányt, meglátogatták a kisded Jézust. Mondhatjuk, hogy ennek az igének a főszereplői a pásztorok. Az én figyelmemet mégis egyetlen kilógó mondat ragadta meg, amely nem is a pásztorokról, hanem Máriáról szól. Szeretném, ha a mai ünnepen erre az egy mondatra fókuszálnánk most. Ez így hangzott: „Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.”

Ha megnézzük Máriát, és a vele és körülötte történt eseményeket, nem túlzás azt állítani, hogy jócskán volt mit feldolgoznia, a szívében forgatnia és megőriznie a későbbi időkre, hiszen sok meglepő, hétköznapinak egyáltalán nem mondható kijelentést kapott fiáról. Milyen dolgok történtek is vele? Kezdetben egy angyal jelent meg neki, aki megjövendölte, hogy a Szentlélektől fog gyermeke születni, akit a Magasságos Fiának neveznek majd, aki uralkodni fog örökké. Már ez önmagában is jócskán okot adhat a fejtörésre. Majd aztán jegyesének, Józsefnek is megjelent az angyal, aki elmondta neki, hogy a gyermeke fogja megszabadítani az embereket bűneikből. Aztán rokona, Erzsébet is furcsán viselkedett a közelében, és azt mondta, hogy az Ura látogatta meg őt. Most meg itt vannak a pásztorok, akik elmesélték neki mindazt, amit az angyaloktól hallottak, miszerint a fia, Jézus lesz az Üdvözítő, az Úr, a Krisztus. Nem kevés hír ez 9 hónapra! Nem lehetett könnyű mindezt elhinni arról a gyermekről, aki oly békésen aludt most a jászolban. És nem lehetett könnyű elhinni azt sem, hogy az Isten pont őt, Máriát, az egyszerű fiatal lányt választotta ki, hogy megszülje Fiát. De fontos volt, hogy mindezekről halljon, ismernie kellett Fiának küldetését, jövőjét, mert hiszen, amikor gyermeke felnőtt, és megkezdte tanítói szolgálatát, furcsa „hivatást” választott magának. Egy anyának nem lehet könnyű elengedni gyermekét a bizonytalanságba, ahol nincs biztos keresete, nincs biztos lakhelye, nincs egy „tisztességes” állása. Fontos volt, hogy e kijelentések birtokában legyen ahhoz, hogy el tudja hordozni mindazokat a kínokat, melyeket aztán Jézus elfogatásakor, majd elvesztésekor kellett átélnie. Megőrizte ezeket, s forgatta szívében, hogy mindezek a kijelentések értelmet kapjanak, hogy idővel megértse a most történt eseményeket.

Testvérem, a te szíved mivel van tele, mit őrzöl benne, mint drága kincset? Milyen dolgokat forgatsz benne? Milyen dolgokra próbálsz magyarázatot, választ, segítséget találni? Talán a növekvő, kamaszodó gyermekeddel járó gondokra? Vagy idősödő szüleid jövője aggaszt? Vagy épp egy nehéz döntéshozatal lehetőségeit latolgatod? Vagy egy nehéz kihívás előtt állsz? Esetleg a munkahelyi gondok foglalják le szíved? Vagy betegség, erőszak okozta kínokkal birkózol? Vagy esetleg azzal az érzéssel küszködsz, hogy az ünnepek alatt mennyire nehéz most távol lenni a szeretett társtól, akinek társaságát most nélkülöznöd kell vagy a köztetek lévő fizikai távolság miatt, vagy azért mert egy veszekedés, egy megoldhatatlannak tűnő probléma tönkretette a kapcsolatotokat, vagy azért mert a halál vette el őt tőled. Most a negatív dolgokkal kezdtem, amelyek szűnni nem akaró, megoldásra váró gondolatként, érzésként ott vannak a szívünkben.

De ide sorolhatjuk a pozitív dolgokat, az örömöket is, melyek szintén el tudják tölteni szívünket. Lehet, hogy pont a padban melletted ülő ember jelenléte az, ami igazi örömet ad, vagy ennek a gyülekezeti közösségnek az öröme. Lehet, hogy a – kivételesen – jól sikerült ünnep fölött érzett öröm, vagy egy kedves ajándék, vagy egyáltalán csak annak az érzése, hogy még ünnep van, s ilyenkor minden olyan varázslatos. Vagy éppen az tölti el szíved, hogy újra láthattad családtagjaidat, szeretteidet..

Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy – Máriához hasonlóan – nekünk is van jócskán mit megőriznünk és a szívünkben forgatnunk.

A jó hír, az evangélium a mai vasárnapra az, hogy az Isten mindezekben osztozni akar velünk. Ez az egyik oka annak, hogy emberi testet öltött, s kisgyermekként földre jött. Azért hagyta ott a mennyet, hogy átélhesse húsvér emberként, hogy mit jelent testben élni, mit jelent a földön élni. Átélte és átérezte mindazt, amin nekünk kell átmennünk. Megmutatta, hogy együtt tud szomorkodni a szomorkodókkal, hiszen a szíve szakadt bele, amikor látta a betegeket, a nyomorultakat, a szükséget szenvedőket. De együtt tud örülni az örülőkkel is, hiszen telve volt a szíve szeretettel, szívességgel, és empátiával. Szinte szárnyra kapott, amikor egy elveszett megkerült, s amikor egy tékozló haza talált.

Egészen odáig elment, hogy vállalta a kereszthalált, hogy megmutassa, hogy amikor a mi szívünk telve van gonoszsággal, amikor az hideg, és kemény, mint a kő, amikor törött, és nem tud már szeretni, sőt, amikor már nem dobog többé, mert élet sincs benne, az Ő szíve ilyenkor is telve van irántunk érzett túláradó szeretettel. Hogy neki még a halál sem volt túl nagy áldozat, hogy végre tudtunkra adja, hogy nincs olyan dolog a világon – még az emberek, a mi vétkeink sem – ami elválaszthatna minket tőle, ami miatt az Isten lemondana rólunk. Az Isten szívében olyan erősen ver az élet, hogy még arra is képes, hogy a mi halott szívünket is újjáélessze, hogy ha ki is hűlt, felmelengesse, hogy ha keménnyé is vált, azt újra meglágyítsa.

Ezeket a dolgokat nehéz elhinni, amikor az ember a jászolban lévő kisgyermekre gondol, pedig mi már tudjuk, hogy mindezek, amik Mária számára még csak próféciák, jövendölések voltak, számunkra már tények. Tudjuk, hogy Jézus betöltötte küldetését, tényleg meghalt a kereszten, hogy nekünk bűnbocsánatot hozzon. Tényleg Ő a Király, ha még másképp is, mint ahogy az akkori zsidók gondolták. Tényleg uralkodik mindörökké, hiszen a Mennyei Atya trónján ül most, és tényleg Ő a megígért Messiás, a Szabadító, aki megszabadít minket az örök haláltól, és helyette üdvösséget hoz, mert tudjuk, hogy harmadnapon feltámadt a halottak közül, ezzel is megmutatva, hogy ő erősebb a halálnál. Miért van mégis az, hogy oly kevesen hisznek benne? Hogy oly kevesen élnek ezzel az ajándékkal? Hogy oly kevesen hívják be életükbe az Istent? Pedig az, hogy Jézus a Megváltó, tény. Még pontosabban fogalmazva: az, hogy Jézus a TE Megváltód, Testvérem, tény. Nem attól függ, hogy hiszel-e benne, hogy akarod-e. Ő a Szabadító, ha tetszik, ha nem. És azért jött a földre, hogy az embereknek, s így neked is örök életet hozzon.

Ilyenkor, karácsonykor az ember mindig érzékenyebb, nyitottabb a csodákra, mert valamit megérez mindebből. Viszont ahogy elmúlnak az ünnepek, úgy halványul el ez az érzés, az Istennel való közelség is. Már maga karácsony másod napja sem olyan, mint Szenteste, vagy az első nap. Már alig van kibontatlan ajándék a fa alatt, már fogynak a sütemények, s a kezdeti lelkesedésünk, a várakozás öröme is egyre fogy. Pláne, ha arra gondolunk, hogy holnap már dolgoznunk kell. De miért kell karácsony üzenetének is elhalványulnia? Miért kell elfelejteni azt a csodát, ami abban az istállóban történt Betlehemben? Miért nem visszük magunkkal ezt az érzést, ezt a csodát a hétköznapokba is? Mert ha csak egy kicsiny esély is van arra, hogy mindez, amit a próféták megjövendöltek, amiről az angyalok énekeltek, amelyről a Biblia ír, és amely dolgokról az istentiszteleti alkalmakon hallottunk, hogy mindez igaz, s hogy az ember élete, és a világ sora ettől jobb lehet, már megéri hinni benne, és vele élni.

Testvérem! Ha adnál Jézusnak egy esélyt, ha azt mondod, hogy megpróbálod, hogy meglátod, mit tud a te életeddel kezdeni, akkor csatlakozz a pásztorokhoz! Menj el velük egészen Betlehem kicsiny istállójáig, s nézd meg, hogy igaz e mindaz, amiről a próféták és az angyalok szóltak! Hátha te is úgy jössz el a jászoltól, mint a pásztorok. Mit olvastunk róluk? „Visszatértek dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”

Mit veszíthetsz? Adj esélyt az Istennek, hogy bebizonyítsa neked is, hogy mennyire szeret téged! Higgy benne, vidd magaddal karácsony üzenetét a hétköznapokba is, hogy az Isten Fia, az Üdvözítő, aki nekünk is bűnbocsánatot és örök életet ad, eljött a földre, megszületett! J Higgy benne, nem azért, mert azt mondjuk, vagy mert kell, hanem mert az Isten szeret téged! Mert ő ismeri szíved minden gondolatát, és mindenben osztozni szeretne veled, minden fájdalmadban és örömödben! Higgy benne, mert amit Isten megőriz, és forgat az Ő szívében az TE vagy, te és én! Az Ő szíve telve van azokkal, akik megterheltek, akik fájdalmakkal, gondokkal küszködnek, és azokkal is, akiknek életében most épp minden rendben megy. Nincs senki, aki fontosabb lenne számára, mint Te! És arra vár, hogy segítsen neked, hogy megszabadítson terheidtől, gondjaidtól, s hogy új örömmel, új kincsekkel, új szeretettel töltse be szíved és gondolataid, és hogy a hétköznapodat is ünnepnappá varázsolja!

Adj esélyt neki, megéri!

Ámen.

Karácsony 1. ünnepének igehirdetése - Krámer György

2011-12-26T14:29:00.003+01:00

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

Zsidókhoz írt levél 1,1-3

Ünneplő Gyülekezet!

Egy idős rabbi unokája együtt játszott a szomszéd kisfiúval a kertben. Bújócskáztak, és a sor most a rabbi unokáján volt, ő keresett búvóhelyet. Jó elbújt, és várta, hogy mikor fogja a barátja megtalálni. Már várt egy ideje, és nagyon örült annak, hogy ilyen jó rejtekhelyet sikerült találnia, de amikor már negyed órája gubbasztott a rejtekhelyén, kezdett elbizonytalanodni. Még várt pár percet, azután előmászott a rejtekhelyéről. Hiába nézelődött, hiába kiáltott a barátja után, semmi válasz. A szomszéd bácsitól tudta meg, hogy a barátja nem keresi már őt, hanem hazament. Sírva, hüppögve mesélte a nagyapjának a szomorú történetet a kis unoka. Az idős rabbi pedig ezt felelte neki: „Isten ugyanerről beszél, amikor ezt mondja: Elrejtőzöm, de senki sem keres engem.

Martin Buber története azt mondja el nekünk, hogy Isten, rejtőzködő Isten, aki szeretné, ha megkeresnénk, ha megtalálnánk őt.

Ez a rejtőzködő Isten kép egyezik az ember mindennapi tapasztalatával. És ez nem csak azoknak az embereknek a tapasztalata, akiket nem is érdekel Isten, hanem azoké is, akik keresik, akik meg akarják találni őt. Isten elbújik előlünk, elrejtőzik az ember elől, sokszor olyan tökéletesen, hogy az ember már arra gondol, talán nincs is…

Gondoljunk csak bele, hányféle szükséghelyzetet, tragédiát, elveszett sorsot, életet tudnánk felsorolni, ahol Isten jelenlétének a hiánya érthetetlen, fájdalmas tapasztalat. Betegségben, gyászban, hányszor kiáltaná az ember a zsoltárossal együtt: Hol vagy Isten? Miért rejted el magad? Isten nem megfogható, nem tapasztalható, nem látható, hallható, nem egyértelmű a jelenléte az életünkben. Ráadásul a legtöbbször olyan helyzetekben, amikor nagyon is szükség lenne erre a valóságos jelenlétre. Mai igénkben pedig ezt hallottuk: Ő Isten dicsőségének kisugárzása! Hol van ez a sugárzás? Hol van ez a dicsőség ma, tapasztalhatóan körülöttünk?

Már maga a karácsonyi történet is ilyen rejtőzködő, visszafogott, feltűnést kerülő esemény. Amikor az Isten emberré lesz, akkor egy síró csecsemőben, egy eldugott kis falucskában, egy istállóban születik meg? Kinek jutna eszébe az Isten valóságát pásztorok és birkák között keresni? Kinek jutna eszébe az Isten sugárzó dicsőségét egy istállóban, egy etetőjászolba rejteni?

És mégis! A hitnek valahogy van egy ilyen szemüvege, egy ilyen „csakazértis” szemüvege, amin keresztül látja a világot. A hit nem egyszerűen a történésre figyel, hanem megpróbál a dolgok, az események, a személyek mögé látni, és nagyobb távlatban érteni mindent.

Jézus születése önmagában érdektelen esemény maradna. Jézus élete és kereszt halála igazából egy bukás, egy vereség szomorú története lenne. De! mindez Jézus feltámadása, megdicsőülése, mennybemenetele távlatában már egészen mást jelent, más értelmet kap!

Ezért van nehéz dolgunk akkor, amikor Istent keressük. Mert Isten megértéséhez nagy levegőt kell vennünk. Legalább akkorát, amekkora kitart, vagy legalább is közelít egy vég-telen Isten lélegzetvételével. A pillanatban felismerni Isten valóságát sokszor lehetetlen. Hogy a pillanattal mit kezd, mi szerepel az Ő tervében, azt ki kell várni, azt csak távlatokban kell elképzelni.

Ugyanúgy, mint ahogyan a napkeleti bölcseknek is óriási fantázia kellett ahhoz, hogy egy istállóban a jászol mellé térdelve elhiggyék azt, hogy ez a síró csecsemő a várva várt nagy király, akinek megjelenését még a csillagok is jelezték!

Erről szól a hitünk. A pillanat ellenére rábízni magamat Istenre, hinni abban, hogy az ő kezében vagyok és maradok, bármi történjék is. Rábízni magunkat Istenre. Hinni abban, hogy bár a pillanat nem igazolja az ő jelenlétét, ő mégis jelen van, mégis igaz és hűséges, és jót kezd az emberrel. Ez nagyon nehéz úgy, hogyha nem ismerhetjük őt közelebbről. A feltétlen bizalmunk megszületéséhez nem maradhat mindig ennyire távol, ennyire elrejtetten, ennyire megismerhetetlenül!

És ezért olvassuk a karácsonyi üzenet másik fontos kijelentését a Zsidókhoz írt levélből: Jézus nem más, mint Isten lényének képmása! A képmás szó eredetileg valami olyasmit jelent, mit a pecsét lenyomata. Amikor a régi pecsétnyomót belenyomták a viaszba, és a forma, a rajzolat megjelent, megformálódott a viaszban.

Hadd meséljek egy másik történetet. Történetünk az egyszeri szegénylegényről szólt, aki elindult világot látni, és amikor már nagyon régóta ment, mendegélt, egyszer csak meglátott maga előtt egy óriást! Annyira megijedt a mi emberünk az óriástól, hogy azonnal el akart volna szaladni, az óriás azonban rimánkodva, könyörögve kiáltott hozzá: Kérlek, könyörgök, ne fuss el előlem! És látja ám a mi emberünk, hogy az óriás közeledik felé, de lássatok csudát, minden lépéssel, amivel közelebb került hozzá, egyre kisebb és kisebb lett. Mire odaért hozzá, éppen akkora lett, mint egy egyszerű ember. „Tudod, szólalt meg az óriás, minden embernek van egy titka. A legtöbb ember, ha távolodik tőled, egyre kisebbnek látszik. Nálam ez éppen fordítva van. „Minél távolabb vagyok tőled, annál hatalmasabbnak látsz, és minél inkább közel kerülök hozzád, annál inkább látod igazi valómat!”

Ezt az utolsó mondat akár Isten szavaként is elhangozhatott volna. Minél távolabb vagyok tőled, annál hatalmasabbnak látsz, és minél inkább közel kerülünk egymáshoz, annál inkább megismered igazi valómat! Ezen a történeten keresztül érthetjük meg, hogy a rejtőzködő, a pillanat eseményeiben felismerhetetlen és érthetetlen Isten, hogyan és miért jön egészen közel hozzánk egy gyermekben, Jézus születésében.

Ahogyan János evangéliumában olvassuk: Aki engem lát, az Atyát látja! Akit tehát Jézusban megismerünk, az nem más, mint az Atya, az életünket kezében tartó Isten, aki sokszor távolinak, elérhetetlennek, megfoghatatlannak tapasztalunk. Az igazi arca ennek az Istennek ott van Jézus életében és szavaiban. És ez az arc, felismerhető lesz akkor, amikor betegeket gyógyít, amikor sorstalan emberek életét formálja át, amikor bűnös embereket szabadít fel a bűnbocsánatban, amikor felkarolja a kitaszítottakat, amikor megalázott, megbélyegzett embereket vesz pártfogásába.

Ilyen az Isten valójában!

És hűsége végtelen az ember iránt. Amikor az életét kell adnia, akkor is hűséges marad! Sőt még a halál után is elmond Jézus, az Isten valóságának képmása valamit nekünk, embereknek: feltámadásában megmutatja, hogy Isten valósága nagyobb a halál valóságánál.

Ez karácsony csodája! Az az Isten, akit nem látsz, aki oly sokszor távoli, megfoghatatlan, és felfoghatatlan, aki az élet pillanatnyi eseményeiben elrejtőzködő Isten, ő az, aki egészen közel jön, megszületik, emberré lesz Jézus Krisztusban. Teszi ezt azért, hogy a távolságból közelség legyen, a hatalmas óriásból, ember legyen, az elrejtőzködő Istenből az az Atya legyen, akire rábízhatod az életed.

Ámen.

Szentesti igehirdetés 2011 - Pángyánszky Ágnes

2011-12-25T15:24:00.007+01:00

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Lukács evangéliuma 2,8-20

Betlehem igazi csodája

Az elmúlt napok a betlehemes jelenetek, a karácsonyi énekek és versek varázsában teltek. Talán többen otthon a zenelejátszóba betettünk egy karácsonyi cd-t, de legalábbis a bevásárlóközpontokban hallottuk felcsendülni a romantikusabbnál romantikusabb karácsonyi dallamokat. Talán egy extra sorban állásnál is segített ez a romantika türelmet adni, amikor legszívesebben már be sem álltunk volna a halasnál kígyózó sorba.

És ehhez a karácsonyi hangulathoz hozzátartozik a szentesti bibliai történet is, amelyet egészen jól magunk elé tudunk képzelni a jászollal, az istállóban pihenő állatokkal, Máriával és Józseffel, az angyalokkal, pásztorokkal és az elmaradhatatlan háromkirályokkal. Akár egy karácsonyi képeslap, akár egy a nagymamánál vagy dédinél a falon függő kép felidézése, vagy egy gyermekeknek szóló betlehemi könyvecske alapján, egy romantikus, élénk színekkel megfestett betlehemi kép tárul elénk. Ez a kép egyben idilli, békés, nyugalmat és szeretetet árasztó romantikus karácsonyi hangulat.

Ma este a templomban is egyrészt azért vagyunk együtt, hogy a karácsonyhoz tartozó érzésvilágot újra megtapasztaljuk, mert azt már megtanultuk, hogy valamilyen elcsendesedésre, romantikus békére és megnyugvásra szükségünk van. Mi, akik kintről érkezünk ide a templom benső békéjébe, lenyugodni, feltöltődni szeretnénk. Jó belefeledkezni a gyermekek aranyos kis hangjába, csillogó szemébe, a felhőtlen reménységbe való pillanatnyi beburkolózásba. Legalább a gyerekek még tudnak bízni és reménykedni – örülni az élet ajándékainak, a család legalább ilyenkor közös ünneplésének, a hópelyheknek és úgy általában mindennek.

Nem véletlen, hogy ilyen nagy vágy és indulás van bennünk arra, hogy egy bárhol felcsendülő karácsonyi dallam hallatán elszoruljon a szívünk.

Hiszen meglehetősen zord és nehéz körülményektől terhes világból érkezik meg szívünk és életünk a békesség, a csend és a szeretet világába. Hányszor éljük át azt, hogy túlnőnek energiánkon és lehetőségeinken a feladatok – hiszen vagy a munkahelyi stressz, vagy a munkalehetőség hiánya miatti stressz, a gyermeknevelés embert-próbáló feladata, a világ- és a hazai gazdaság állapota, a betegségek, a magány – mind-mind el tudják az embert juttatni oda, hogy úgy érzi, az erejét már meghaladják ezek a feladatok.

Nem véletlen, hogy a mindennapok bénító erejéből valami sokkal romantikusabb, békésebb, idillibb kikapcsolódásra vágyunk. Ezért tekintünk a kis betlehemes történetre, a karácsonyi dallamokra, mint lelki feltöltődésre vagy lelki balzsamra, ami jól esik a zord hétköznapok után.

De gondoltunk-e arra, hogy ezek az idilli betlehemi körülmények egészen jól példázzák egy vásárlóktól nyüzsgő bevásárló-központ őrült tömegét? Vagy azt, amikor úgy érezzük, hogy az életünkben már csak nekünk nincs helyünk, és az életünk értelmét már csak mi nem találjuk meg? Máriának és Józsefnek arra sem volt először helye és lehetősége, hogy gyermekük valahol megszülethessen. A jászol nem volt rossz megoldás, de nem valószínű, hogy ilyen romantikus álmot dédelgetett magában a fiatal babát váró asszonyka, hogy egy istállóban szüli majd meg gyermekét. A látogató pásztorok biztos örömet hoztak, de a saját családjuktól való távolság bizonyára megviselte a fiatal anyuka lelkivilágát.

Bizony, a betlehemi kép, ez az idilli és békességet sugárzó hangulat, legalább olyan kusza, rohanós, rendezetlen és stresszes volt, mint a mi életünk. Isten nem hollywood-i díszletet választott földre jövetelének hátteréhez, hanem egy nagyon jellemző, sőt mindennaposnak mondható körülményt. Egy eldugott kis városkában, amit Betlehemnek hívnak, egy megijedt fiatalasszony és hasonlóképpen megrettent férje még helyet sem találnak arra, hogy első gyermekük világra jöhessen. Nem találnak mást, csak egy istállószerűséget, ahol bocik, bárányok között kell menedéket lelniük, hogy azután egyszerű pásztorok jöjjenek köszönteni az emberként megszülető Urat.

Lehet, hogy most jogosan tesszük fel következésképpen a kérdést: akkor miért is ünnepeljük karácsonyt? Miért is van szükségünk még egy hasonlóan stresszes képre az egyébként is stresszes életünkben? Nos, a hőn áhított, Facebook-on kiposztolt, titkon reménykedett békességünket, a szeretetet és a megnyugvást a betlehemi történet egyetlen aprócska szereplője hozza el. A megszületett gyermek, a kis Jézus. Ő az a pont a történetben, ami összeköti életünket az álmainkkal és a vágyainkkal. Jézus az, aki miatt megnyugodhat, lecsendesülhet a legviharosabb vagy legfájdalmasabb pillanata is az életünknek.

Isten nem egy hollywood-i díszletben jött a világra, hanem az életünk sűrűjében. Egyedül a kisgyermek, a felnövő és értünk életét áldozó Fiú az, aki megtaníthat bennünket arra, hogy az életet új szemmel, új bizalommal láthassuk, és megújuló szeretettel élhessük.

A betlehemi jászolban megszülető reménység nyithatja fel a szemünket, hogy életünket végre ne a magasabb fizetéshez, az önpusztító életpótlékokhoz, ne egy hamis vallásossághoz, ne önbecsapáshoz vagy gyűlölethez, hanem az életet, a bűneink bocsánatát és az újjáteremtő reménységet adó Úrhoz kössük.

Karácsony van, de ez nem az életünk árnyait romantikával eltakaró ünnep. Legyen most ez a karácsony inkább a valóságos remények ünnepe. Ne takarja el semmi azt, hogy Isten emberré lett és megmenteni jött bennünket erre a világra.

Ámen.

SZENTESTE 2011

2011-12-25T14:59:00.002+01:00

2011 karácsonyának szentestéjén készültek az alábbi fotók. A szentesti istentiszteleten hittanos gyermekeink gyönyörű karácsonyi szolgálatát hallgathattuk meg és felcsendültek az IZSÓP énekkar új és klasszikusnak számító énekei is.

Istennek adhatunk hálát azért, hogy szinte 1000 fős ünneplő gyülekezettel kezdhettük el ünnepelni Isten Fia születését!

Az alábbi fotókat Pálinkás Zsófiának és Berki Viktóriának köszönjük! A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban egyenként is megtekinthetőek a fotók!

Karácsonyi üdvözlet

2011-12-24T14:43:00.003+01:00

Karácsony és a cipősdobozok 2011

2011-12-22T16:38:00.000+01:00

Már ismerősként üdvözöltek bennünket a pilisi Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai, amikor egy ifis csapattal beléptünk a tornaterembe. Énekelni és betlehemest játszani jöttünk, a karácsonyi cipősdobozainkat már korábban elküldtük. Karácsony van, 2011-et írunk.

Ismerős arcok, ismerős hangulat, ismerős várakozás a tornaterembe folyamatosan érkező gyermekekre és családokra. Bárcsak ne lennének ilyen sokan. Egy kevés is több lenne annál, mint amit az ember fel tud fogni. Mert olyanok jönnek, akiknek nagyon fontos, hogy mi lesz abban a cipősdobozban, amit mi, a másik oldalról küldtünk el. Különbségek, vélemények, sztereotípiák most mintha csillapodni látszanának, amikor egy teremben vagyunk. Karácsony atmoszférája valamilyen bensőséges békességet teremt, és nevetségessé teszi a mindennapokban kialakult különbségeket.

Polgármester úr köszöntője után a római katolikus, az evangélikus és a baptista keresztyén felekezetek képviselői állnak oda a színpadra, hogy meséljenek, énekeljenek, verseljenek, játszanak. Egy-egy csecsemő sír csak fel, közben nagyra nyitott szemekkel és szívvel néznek azok, akiknek ünnepet szeretnénk csalni az életébe.

Mégis, közben már érezni a karácsonyi csodát - mi adni jöttünk, szóban és matériában egyaránt, de a szívünkbe fészkelő békesség és szeretet nagyobb minden anyagi ajándéknál. Adni jöttünk és megbékélést, türelmet és reménységet kaptunk.

A Mikulás előtt sorban álló gyereksereg produkcióját ugyan nem vártuk meg, de biztos vagyok benne, hogy talán még most is állnak a gyerekek a színpadon és legalábbis a Mikulásnak eldalolják minden gyermek szív karácsonyi reménységét.

Köszönjük a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak, hogy meghívtak bennünket erre a karácsonyi ünnepségre is! Köszönjük a pilisi evangélikus ifiseknek és vezetőiknek a szolgálatát!

A fotókat Berki Viktória és Pángyánszky Ágnes készítették.

Karácsonyi Koncert 2011

2011-12-21T23:17:00.001+01:00

Második alkalommal adott a Pilisi Zenész Egyesület karácsonyi koncertet az Evangélikus Gyülekezeti Teremben. A koncert első felében a Pilis Zeneiskola tanulói énekeltek, furulyáztak és zongoráztak, majd a zenészek karácsonyi, klasszikus és könnyűzenei produkciói varázsoltak karácsonyi hangulatot mindazoknak szívébe, akik örömmel és szívesen hallgatták a karácsonyi muzsikát.

Köszönjük a zenészeknek, a zeneiskolásoknak és vezetőiknek, Hacheleva Ludmillának és Solymosi Sebestyénnek a varázslatos estét!

A fotókat Krámer György és Pángyánszky Ágnes készítették. A diavetítésre kattintve egy Picasa albumban is megtekinthetőek a fotók!

Táncbemutató Budapesten - Goldance 2011

2011-12-21T22:25:00.000+01:00

Tánciskolásaink a Goldance Tánciskola budapesti bemutatóján is megmutathatták azt, hogy mi mindent tanultak az elmúlt félévben. Szülők és hozzátartozók örömmel néztük gyermekeink táncát, majd a felnőttek csoportja is táncolt a bemutatón.

Köszönjük a Goldance Tánciskolának, Orosz József "Joci" tanárunknak, Szabó Antal helyettesítő tanárnak és Kreiter Dávid tánciskola vezetőnek, hogy itt Pilisen is tanítanak!

A fotók a www.goldance.hu oldalról származnak!

Táncbemutató 2011

2011-12-19T23:43:00.000+01:00

Tánciskolánk félévi bemutatójára 2011. dec. 17-én került sor, majd dec. 18-án Budapesten, a Goldance Tánciskola bemutatóján is szerepeltek táncos gyermekeink, fiataljaink és a felnőttek is. Az alábbi fotók a pilisi bemutatón készültek.

Gratulálunk minden táncosnak!

Karácsonyi koncert

2011-12-08T20:56:00.002+01:00

Ádventi és karácsonyi programajánlónk

2011-12-08T20:52:00.001+01:00

Reménység vasárnapja - Susan Johnson kanadai püspöknővel

2011-11-13T21:38:00.002+01:00

Reménység vasárnapján gyülekezetünk vendége volt Susan Johnson püspöknő, a Kanadai Evangélikus Egyház püspök-elnöke.
Az alábbi diavetítés az istentisztelet pillanatait örökíti meg.

Köszönjük a fotókat Pálinkás Zsófinak!

Az új konfirmandusok köszöntése - BB 2011

2011-10-21T11:24:00.000+02:00

A hagyománnyá vált BB 2011 őszén sem maradt el. A BB jelentése Befogadó Buli, amit ősszel rendeznek az ifisek az új konfirmandusok tiszteletére. A "hagyományos" program legfőképpen játék, az új csapatok/családok versengenek egymással.

A vetélkedőt az ifisek találták ki, ők szervezték és ők bonyolították le, nagy-nagy köszönet nekik érte! A fotókat pedig köszönjük annak, aki készítette őket! :-) Ha rákattintunk a diavetítésre, egy Picasa albumban egyenként is megcsodálhatóak a BB-ről szóló fotók! :-)

Termésért való hálaadó istentisztelet 2011

2011-10-16T15:52:00.005+02:00

Konfirmandusok és hittanosok szolgálatával tartottuk a 2011-es év Termésért való hálaadó istentiszteletét. Sok fiatal és gyermek lelkesedése mutatta, hogy mi felnőttek se veszítsük el lelkesedésünket, hanem megújult bizalommal fogadjuk el Isten minden ajándékát.

Az igehirdetés a Korinthusi 1. levélből Pál apostol képe volt a test tagjairól és a fejről, mint Krisztusról. Isten szava megmutatta, hogy milyen fontos mindenkire és mindenre figyelünk életünkben és a világunkban, soha el nem feledkezve arról, hogy életünk Ura az értünk életét is odaadó Krisztus.

A fotókat köszönjük Berki Vikinek és Tóth Rolandnak! A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is nézegethetőek a fotók!

Gyülekezeti Kirándulás 2011

2011-10-15T21:58:00.001+02:00

Kalocsa - Hajós - Soltvadkert: egy napos gyülekezeti kirándulásra indultunk a mai napos szombat reggelen. Az egész napos program része volt a kalocsai érseki palota gyönyörű könyvtárának és kincstárának megtekintése, a paprikamúzeum, majd az 1 éve átadott hajósi érseki kastély meglátogatása. Az ebédünk egy hangulatos hajósi pincében volt, majd Soltvadkert felé vettük az irányt, ahol az evangélikus templomban Homoki Pál lelkész várt bennünket és mesélt nekünk a gyülekezetről és a templomról. Utunk utolsó állomása a híres soltvadkerti cukrászda volt...

A sok látnivaló között még feltétlenül említésre méltó volt maga a csapat, a közösség, akikkel élmény volt ennyi élményben együtt részesülni!

Címlapon a pilisi evangélikus hitoktatás!

2011-10-12T16:57:00.000+02:00

Evangélikus egyházunk internetes portáljának szerkesztője, Horváth-Bolla Zsuzsanna képes riportot készített a gyülekezetünkből folyó hitoktatásról. A következő linken ajánljuk szeretettel mindenki figyelmébe ezt a cikket!

Képes riport az evangelikus.hu-n

Baptista gospel-énekkar a Pilisi Evangélikus Templomban

2011-10-01T22:07:00.001+02:00

Október 1-én, szombat este, a Pilisi Evangélikus Templom adott helyet a Péceli-Albertirsai-Pilisi (PAP) baptista gospel-kórus nagysikerű koncertjének. A koncert során a pilisi keresztyén felekezetek lelkipásztorai és képviselői igei üzenetekkel is kifejezték Istenhez tartozásukat és az ökumené örömét. Köszönjük baptista testvéreinknek, hogy eljöttek hozzánk, és kívánjuk nekik az ének és a zene csatornáin keresztül is Isten gazdag áldását!

A fotókat Pálinkás Zsófia készítette. A diavetítésre kattintva a fotók egyenként is megtekinthetőek egy Picasa albumban!

Harmadik helyezés a kapusznyik-sütő versenyen!

2011-09-27T10:28:00.003+02:00

Az Alberti Evangélikus Gyülekezet megalapításának 300 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretein belül került sor a "Kapusznyiksütő versenyre," melyen Albertirsa és az egyházmegye néhány gyülekezetének csapata vett részt, köztük a Pilisi Evangélikus Gyülekezet kapusznyiksütő csapata is.

Gratulálunk és köszönjük Kerepeszki Pálnénak, Malata Istvánnénak, Fehér Józsefnének, Halgas Péternének és Pálffy Tibornénak, hogy a megtisztelő harmadik helyezést érték el ezen a versenyen!

A kapusznyik régi, hagyományos tót (szlovák) kelt tésztából készült finomság, melynek tölteléke egy enyhén borsos káposzta, így kiadós ételnek számít egy finom leves után is. A pilisi kapusznyik nagyon finom, szinte könnyű kelt tésztából készült, nagyon ízes, de nem erős káposztatöltelékkel. Azt hiszem a fiatal generációknak el kellene kérniük a receptet, és megtanulniuk a kapusznyik sütést!

Valós problémákra kreatív megoldások – a monori Integrációs Programról

2011-09-26T10:32:00.002+02:00

Pilisi lakosként az ember naponta néz szembe a növekvő szegénység és nyomor problémájával. Aki már járt a városból sugárszerűen kivezető dűlőkben, szembesülni kényszerül Magyarország egy másik arcával. Egy olyan világgal, amiről lehet nem tudomást venni, vagy éppen politikai hangulatkeltésre használni, viszont nagyon kevesen vannak, akik tenni is próbálnak azért, hogy segítsenek, hogy valami mozduljon és valamilyen új irányba induljunk el.

Új kezdeményezések után kutatva érkezett a hír, hogy Monoron izgalmas projectek jöttek létre. Kotyinszkiné Gajdos Szilvivel, Patkósné Lipcsák Renivel és Benkocs Ágival, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival együtt indultunk el Monorra, hogy egy project-látogatás keretein belül megnézhessük a Monor-Tabán Integrációs Programot, a Nyitnikék Gyermekházat és az ún. Hangárt.

Monornak erről a kis szegletéről, amit Tabánnak neveznek, annyit kell tudni, hogy főleg cigány származású lakosság lakja, akiknek nagy része mélyszegénységben él. Az ő integrációjuk és segítésük a célja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Biztos Kezdet Alapítvány munkájának. Már 2004-ben elkezdődött itt a segítő szolgálat, amelynek a legújabb „gyöngyszeme” a Nyitnikék Gyermekház, melynek vezetője, Nagy-Bíró Judit pszichológus mutatta be nekünk a ház életét és az ide járó gyermekeket és szülőket. Ebbe a gyermekházba 0-5 éves korig jöhetnek gyermekek szüleikkel együtt és hétköznap délelőttönként tölthetik el itt az időt az itt dolgozó munkatársak vezetésével.

A Nyitnikék Gyermekház a sokunk számára már ismerős baba-mama hangulatot árasztotta: játszó gyermekek, beszélgető anyukák, kedves segítők, kávé, kakaó, tízórai. Fejlesztő foglalkozások, higiéniai ismeretek, képességfejlesztés, strukturált játék – Judit nagy szakértelemmel és lelkesen mesélte, hogy mennyi célt tűztek ki maguk elő a nyáron megindult gyermekházban. Az értelmes időtöltés és az új ismeretek bizonyára nem maradnak hatástalanok – akár egy anyuka új szemléletmódja is hozhat fontos változásokat az itt élő közösség életében.

A Gyermekház meglátogatása után Bátki Márton, az integrációs project vezetője kísért át bennünket a telepen keresztül a Hangárba. Útközben láthattuk a valóságot: otthonokat és udvarokat, melyek tanúskodnak a XXI. század bonyolult összefüggéseiről az esélyek és az integráció kényes témaköreiben.

Utunk a „Fürdő” mellett vezetett el, ami tényleg közös fürdő- és mosóhelyiség az itt lakók számára. Naponta akár 200 ember is megfürdik itt és mossa kik ruháját, hiszen itt ezen a telepen nincs víz, ez a kis fürdőblokk látja el azt a feladatot.

A fürdő után megpillantottuk a Hangárt, ami az itteni közösségi élet színtere, a mellette lévő rendőrségi épülettel és a Hangárban működő irodákkal együtt. A Hangár leghíresebb terme a „Tanoda”, ahová a nagyobb gyerekek járhatnak el délutánonként, hogy szakértők segítségével tanulhassanak vagy vehessenek részt közösségi fejlesztő programokon. Marci elmondása alapján láthattuk, hogy szinte 0-20 éves korig biztosítanak a telepen a gyermekek és a fiatalok számára olyan programokat és olyan lehetőségeket, amelyek bizonyára hosszú távon is komoly esély-növekedéssel és szemléletváltozással járnak.

Miközben mi beszélgettünk, két kamasz fiú bekéredzkedett, hogy gitározhassanak, Marci pedig tovább mesélt a tervekről, a pályázatokról és arról, hogy miért jön ide naponta Pestről, végzett biológusként dolgozni a monori Tabánba, a cigány származású gyermekek, fiatalok és felnőttek közé.

Visszautunkon az egyik udvarban egy kislányt láttunk sörösdobozzal játszani. Talán sokkal komolyabban kellene mindannyiunknak elgondolkodnunk azon, hogy milyen tennivalók várnak még ránk…

Pángyánszky Ágnes

evangélikus lelkész

További információk az alábbi linkeken:

http://kktt.tutoralapitvany.hu/projekt/monor-taban-integracios-program

http://www.tutoralapitvany.hu/?q=node/368

Fotó: Pángyánszky Ágnes

Isten szava, röpi és lángos...

2011-09-23T22:41:00.000+02:00

Gyülekezetünk egyik húzóereje az ifjúság... Isten csodálatos ajándéka megélni azt, hogy konfirmáció után sem "vesznek el" fiataljaink, hanem a gyülekezet közösségében péntekenként újra találkozhatunk és közösségben lehetünk. Ebben a közösségben igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyekben egyszerre figyelhetünk Isten a fiataloknak szóló üzenetére, és közben különféle programokon keresztül erősíthetjük a közösségi összetartozás élményét. Így történt ez ma este is, amikor is az Önkormányzat által támogatott új röpipályán komoly meccseken keresztül játszhattak a fiatalok, miközben a konyhában sült a frissen bekevert lángos... A játék és a közös étkezés után az Útmutató napi igéje adott lelki táplálékot: életünkben no. 1. helyen maga Isten áll, akire egész életünket rábízhatjuk...

TANÉVNYITÓ 2011

2011-09-18T14:01:00.002+02:00

Tanévnyitó istentiszteletre gyülekeztek már kora reggeltől a pilisi evangélikus hittanos gyermekek. Énekkel, imádsággal, zsoltárolvasással szolgáltak az istentiszteleten, hitoktatóik és lelkészeik vezetésével, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogy a gyermeklélek is milyen odaadással, milyen lelkesedéssel tud az Isten felé fordulni.

Tanévnyitó istentiszteletünkön két keresztelőre is sor került, Nórit és Ervint hozták el szüleik, hogy ők a keresztség szentségében részesüljenek.

A hittanos gyermekek közül az istentisztelet végén az elsős osztályosok külön áldást és egy ajándékceruzát kaptak, minden többi ovis és iskolás hittanos gyermek és konfirmandus pedig egy igéslapot és egy áldást kapott a tanév kezdetén.

Isten áldása legyen a 2011/12-es tanéven, a gyermekeken és a családokon!

A fotókat köszönjük Pálinkás Zsófiának! A diavetítésre kattintva a fotókat egyenként egy Picasa albumban is megtekinthetjük!

Új röpipálya!

2011-09-17T14:14:00.000+02:00

Informális röpipálya avatásra került sor péntek este az ifiórán. Kihasználva az ún. régi piactér területét, egy új röplabda pályát alakítottunk ki, hogy még nagyobb területen tudjunk röpizni vagy strandfocizni. Bár a nyári időnek már vége, azért bízunk benne, hogy lesz még jó idő és legalább röplabdázni sokáig tudunk még!

Szeretnénk köszönetet mondani Szabó Márton polgármester úrnak, aki sokat segített abban, hogy elkészülhessen munkatársai segítségével és gyülekezeti segítséggel az új röplabda pálya!

Minden pénteken szeretettel várjuk az ifis korúakat (14-től felfelé) ifjúsági órákra, 17 órától v. 18.30-tól!

Köszönet a fotókért Keveházi D. Sámuelnek! A fotók egy Picasa albumban is megtekinthetőek!

Evangélikus ifis találkozó Káván

2011-09-11T21:47:00.003+02:00

Szeptember 10-én immáron harmadik éve várják szeretettel és megterített asztalokkal a kávai evangélikusok a környező gyülekezet bicikliken érkező ifjúságait. Ebben az évben a program egyházmegyei szintűvé nőtte ki magát. Szolnokról, Péteriből, Pilisről, Bényéről, Tápiszentmártonból érkeztek fiatalok a gyönyörű völgy oldalában található kávai kis evangélikus templomba és udvarára. A nap folyamán a finomabbnál finomabb falatok mellett sor került egy szuper zászlós játékra, és egy lelkiekben megerősítő istentiszteletre, melynek egy fotóját láthatja itt a kedves ide-látogató olvasó.

Köszönjük a kávai evangélikus testvéreknek, hogy újra velük lehettünk, és jövőre is nagyon szívesen jövünk!

A képes beszámolót megtekinthető ezen a Picasa linken: KÁVAI EVANGÉLIKUS KERÉKPÁROS TALÁLKOZÓ

A fotókat köszönjük Török Anettnek!

Családi istentisztelet szeptemberben

2011-09-11T21:37:00.002+02:00

Szeptemberi családi istentiszteletünk központi szereplői Jézus és Zákeus voltak. Az a bizonyos fügefa pedig egy létra volt, amire igen nagy élmény volt felmászni a gyerekeknek! A bibliai történettel való megismerkedés után kézműves feladatokkal "mélyítettük" el a történetet. A fára mászó Zákeus és a többi elkészíteni való a szülőknek is nagy örömet okozott!

Az alábbi linkre kattintva megtekinthetőek a fotók egy Picasa albumban: a családi istentisztelet és kézműveskedés fotói

A fotókat Török Anett készítette.

Baba-mama kirándulás a Csilló Lovasiskolában

2011-08-22T08:33:00.000+02:00

Egy szép nyári délelőttön kis kirándulásra indultak a Betlehem baba-mama kör apróságai és az anyukák. A cél a parókiával szomszédos lovarda volt, ahol Csillóné Gál Zsuzsanna várta a vendégeket, hogy kicsik és nagyok megismerkedhessenek a lovakkal, a lovarda életével és az ott táborozó gyerekekkel.

Köszönjük a Csilló Lovasiskolának a kirándulás lehetőségét és Félixné Berinszki Editnek és Keveházi Mártának a kirándulás vezetését!

Szentháromság ü. utáni 8. vasárnap - Kovács Barbara teológus hallgató igehirdetése

2011-08-15T22:53:00.001+02:00

Alapige: Máté evangéliuma 5,43-48

Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy amióta ember él a Földön, a háború is az élet velejárója. Az ősember folyamatos harcot folytatott a táplálékért és az életben maradásért. Aztán később, ahogy benépesült a Föld, a népek egymással kezdtek csatázni, hogy a gazdagabb vidékeket maguknak tudhassák. Közeli képet kaphatunk erről az állandó konfliktushelyzetről, ha kinyitjuk az Ószövetséget, mert ott több helyen olvashatunk hatalmas csatákról, területek elfoglalásáról és vitéz harcosokról. Gondoljunk csak Dávid és Góliát történetére! Góliát vértjének és felszerelésének leírása milyen pontos, milyen élethű! Biztos vagyok benne, hogy egy olyan ember jegyezte le, aki járatos volt a hadviselésben. A háborúnak akkoriban ugyanolyan megszabott ideje volt az évben, mint a mezőgazdasági munkáknak. A középkortól kezdve az eltérő vallás volt a népek ütközőpontja, manapság pedig főként az olajért folytatott küzdelem az, ami nagyban meghatározza az országok helyzetét.

Nem is kell tovább fűznünk ezt a gondolatsort és különösebb hadi ismereteket sem igényel, hogy tudjuk, egy harc mindig két félből áll: belőlünk és az ellenségből. Egy hadsereg pedig akkor összetartó, ha kellőképp meg van benne a közös ellenségtudat, ez az ami összekovácsolja a különböző helyről jött, különböző kultúrájú katonákat. Elvonatkoztatva egy kicsit a háborútól: az elmúlt század nagy diktatúrái nem ugyanezen alapultak-e? A kommunizmusnak és a nácizmusnak is az volt az alapja, azzal értek el gyors sikereket, hogy egy kiszemelt csoport iránt sikerült gyűlöletet szítaniuk és az immár manipulált embereket maguk mellé állítaniuk. Akárhogy is, jelenleg úgy tűnik, hogy a diktatúrák összeomlottak, minket pedig nem fenyeget támadással egyik másik nép sem. Magyarországon béke van.

De vajon tényleg így van? Ha jobban belemélyedünk a saját életünkbe, ott sem találunk háborút?

Nézzük meg az emberi kapcsolatainkat, mennyi konfliktus, mennyi harc nehezíti az életünket: a házastársak között a sok veszekedés, békétlenség, a bántó szavak és tettek mennyi sebet tudnak ejteni a feleken! Ugyanígy a szülők és a gyerekek között, manapság már olyan nehéz megtalálni a hangot a generációs különbségek miatt. Borzalmas azt hallani, hogy sok gyerek úgy beszél szüleiről, mintha idegenekről lenne szó, vagy mintha a legnagyobb ellenségeivel állna szemben, akiktől jobb távol maradni.
De ha kicsit kijjebb tekintünk a nagyvilágba, akkor láthatjuk, hogy az ellenségeskedés globális szinten is folyik: egy Európai Uniós felmérés szerint a magyarok 60 százaléka gondolja úgy, hogy a faji alapú diszkrimináció gyakoribb, mint 5 évvel ezelőtt volt.

Az igazság az, hogy életünk minden területén úgy érezzük, hogy nem tudjuk megérteni a másik embert, hogy miért gondolkodik máshogy, miért viselkedik máshogy és főleg: hogy miért nem tudunk ennek ellenére kijönni egymással. A híres festő, Rubens mondta egyszer, hogy a poklot sokkal könnyebb megfesteni mint a mennyországot. Így van ez a mi életünkben is. Mások hibáit sokkal könnyebben észrevesszük, könnyebben kritizáljuk őket, minthogy megdicsérnénk vagy épp jó tulajdonságaikat helyeznénk előtérbe. Ezért gyakran a könnyebb utat választjuk: ha valaki szimpatikus, úgy viselkedik, ahogy én azt elvárom és kedves velem: azt szeretem. Aki pedig valamilyen tekintetben más, vagy akivel túl sok a konfliktushelyzet, azt messziről elkerülöm. A problémát még súlyosbítja, hogy a mai világban több csatornán is próbálnak minket meggyőzni: minden egyszer használatos. Ha elromlik a tv-d dobd ki és vegyél egy másikat. Ha már nem divatos a telefonod, cseréld le. Ha megromlik a kapcsolatod a pároddal, válj el és keress olyat, aki boldoggá tesz. Ha nem jössz ki a szüleiddel, költözz el.

Folytathatnánk a sort, biztosan mindenki tudna egy saját példát is hozni. Azonban létezik egy másik út is. Egy keskeny út, hogy biblikusabban fogalmazzak. Ez pedig a szeretet útja. Böjte Csaba katolikus szerzetes, aki Erdélyben már sok gyermekotthont alapított, és akinek a nevét bizonyára többen ismerik, írja könyvében, hogy gyakran hoznak az otthonba olyan gyereket, akiknek a szemén már látszik, hogy rosszalkodós, szófogadatlan gyerek, akivel sok baj lesz még, és akivel első látásra nem sok felnőtt szeretne foglalkozni. Arról pedig, hogy hogy kell egy ilyen gyerekkel bánni, így ír: „A szeretet gyógyszer, nem jutalom. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá, aki enélkül bekeseredik és bekerített félelmében gonosszá válik.” Ha kimutatjuk valaki felé szeretetünket és elfogadásunkat, akkor megszelídül és sokkal kedvesebb lesz, mint amilyennek előtte láttuk.

Valójában Isten szemében mi is rosszcsont, sunyiszemű kisgyerekek vagyunk, akik mindig valami rosszban sántikálunk és bosszúságot okozunk neki. Kivételezhetne velünk ő is, aki jól viselkedik azt szereti, aki pedig megharagítja, azt megbünteti. Ő ezt mégsem teszi. Nem teszi, mert ő eltörölte az összes bűnünket azzal, hogy Jézust elküldte a világba. Még a számára legfontosabbat, a fiát sem kímélte azért, hogy nekünk megbocsásson. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” – kérjük a Miatyánkban. Isten teljesíti a kérésünket és megbocsát nekünk, ezért nekünk is meg kell próbálnunk betartani a szavunkat és megbocsátani embertársainknak. „Felhozza napját gonoszokra és jókra, esőt ad igazaknak és hamisaknak” Számomra ez a legkedvesebb igeszakasz ebben a fejezetben, mert ebből tudjuk, hogy Isten mindenkit ugyanúgy szeret. Jézus élete pedig a legjobb példa erre, Isten rajta keresztül mutatta meg, hogy ő soha nem tesz különbséget ember és ember, bűnös vagy igaz között. Jézus nem lökte el magától a bűnös asszonyt, nem derogált neki vacsorázni egy vámszedőnél, meggyógyított egy olyan vak embert, aki mellett még a szülei sem álltak ki. De az utolsó percben is, amikor már mindenki elhagyta, a kereszten, még ott is megbocsátott vádlóinak: „ Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek” – mondta. De nem csak életének példája az, ami minket útbaigazít, hanem konkrét felszólításokat is találhatunk erre vonatkozóan: az aranyszabályt: Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. A Hegyi beszédben pedig ezt mondja: „aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is.”

Ezek olyan nehéz parancsolatok, nincs ember, aki be tudná tartani, gondolhatnánk most. Pedig, igenis van. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy István is, amikor megkövezik, ugyanazt mondja, mint amit előbb idéztem Jézustól, pedig ő is csak ember volt. Vagy vegyünk mai példát, mindenki ismeri II. János Pál pápa történetét, aki merénylőjével is képes volt megbékélni. Lehet, hogy még mindig kételkedünk, mondván ők különleges, elhívatott emberek voltak, nekünk pedig az egyik legnehezebb dolog embertársainkat elfogadni olyannak amilyenek, és legyőzni előítéleteinket. Sokszor pedig kifejezetten úgy érezhetjük, lehetetlenség uralkodni indulatainkon. Igaz, hiszen nekünk, embereknek lehetetlen. De ha Jézusban hiszünk, ha ő él bennünk, akkor számára mi lehetetlen? Istennek minden lehetséges! Ezért bátran kérjük azért Isten szent lelkét, hogy segítségünkre legyen a nehezebb útra való első lépésnél, hogy így aztán mindannyiunk életében beteljesedjen az igeszakasz utolsó mondata: "Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogyan mennyei Atyátok tökéletes."

Ámen.

A túlsó part - Pángyánszky Ágnes igehirdetése

2011-08-03T14:57:00.008+02:00

Máté evangéliuma 8,18-27

A túlsó part

Két kijózanító válasz és egy természetfeletti csoda. Ha számot kellene most adnunk arról, hogy mi minden fér bele az előbb felolvasott bibliai történetekbe, akkor ez állna itt végeredményként: két kijózanító válasz és egy természetfeletti csoda.

Valljuk be őszintén, nagyon nehezen tudunk mit kezdeni ezekkel a válaszokkal, és magával a tenger lecsendesítésének a csodájával. Mintha az életünk és a gondolkodásunk fényévnyi távolságban lenne Jézus szavaitól. Élnünk kell tragédiáktól terhes életünket, közben valami biztató fénysugárra vágyunk, és azt érezzük, hogy az életünk mindent beborító hullámai nem akarnak lecsendesedni, valamiért nem akarnak lenyugodni.

Mintha a mögöttünk álló hetekbe és napokba újra belesűrűsödött volna minden lehetséges tragédia. Tömött temetők, fiatalon elengedett életek, Norvégia tragédiája – mintha a múlt hét viharai csak aláfestő zeneként szolgáltak volna mindahhoz, amit ma a szívünkben hoztuk el ide a templomba.

Valljuk be őszintén – küzdünk mindeközben a hitünkkel is. Küzdünk azzal, hogy nem tudunk értelmet csiholni a fájdalomba és a gyászba. Énekeljük énekeinket, hallgatjuk Isten szavát, próbálunk az imádság szavaiba belekapaszkodni, de egy hatalmas szakadékot látunk magunk előtt. Szakadékot ezen az innenső parton az élet és a hit között, és úgy tűnik, sehol egy híd, sehol egy kapaszkodó, vagy legalábbis valamilyen kis bizonytalan átjáró az Isten felé.

Kialakult az életünk menete egy háborgó tenger innenső partján. Ez itt a mi birodalmunk, a mi életünk, hol jobb, hol rosszabb napokkal, - mostanában inkább rosszabb napokkal -, fájó tragédiákkal. Az életünk kicsi apró kockái szanaszét hevernek, mint otthon a lego darabok, amiket olyan jó lenne újra összerakni és valami szépet építeni belőlük.

Emlékszem, gyerekkoromban éjjel-nappal legóztam.

Még csak egyszerű kockák voltak a legók akkoriban, de egy kis fantáziával mennyi mindent lehetett építeni belőlük! Minden nap más formájú ház épült, új kerítéssel, új berendezéssel. Ma már kész formák vannak, de azokból már nem olyan jó építeni. Mint az életünk szétszórt darabjai, úgy vannak most beömlesztve egy dobozba. Ezen az innenső parton újra építésre, épülésre vár minden. Az életünk darabjai, szeretteink életének darabjai, a szétesett családok, a tönkrement kapcsolatok, a betegséggel és tragédiákkal küzdő életek.

Az ember ebben a háborgó mélységben éli át igazán, hogy milyen jól esne, ha valaki jönne, újra építene és gyógyítana. Boldogságot, szeretetet, reménységet, az élet értelmét. A háborgó tenger innenső partján sürgősen orvosra lenne szükség.

Eszembe jutott egy mostanában az ifikben is népszerű dal, amit egy mai fiatal együttes énekel, és az ifisekkel a refrénjét a dalnak már együtt fújjuk: „Te miben hiszel, és azt honnan tudod, hogy tényleg igaz, hogy most éppen jó és nyújt is vigaszt? Kérlek, magyarázd el, hogy megértsem, mert jó lenne hinni valamiben…”(Fekete Teve: Te miben hiszel)

Azt hiszem, hogy minden kétségünk és reménytelennek tűnő helyzetünk közepette nem véletlen, hogy a háborgó tenger innenső partján éppen Jézus közeledik felénk. Tudnunk kell róla, hogy szakadatlanul, megállás nélkül járja az innenső part útjait, és betér a betegekhez és a szenvedőkhöz. Megszólítja és megérinti a hit hiányától küszködő embereket, és ahogyan Máté evangéliuma bizonyságot tesz róla, útját csodálatos gyógyulások kísérik. Kétségbeesett és szakadékok előtt álló emberek életében történnek gyökeres változások – gyógyulások, megbékélések, vigasztalások és reménységek.

Még olyanok is, akik már leírták a hitüket, „szakítottak” Istennel, beletörődtek az anyagias világ sodrásába, csillogó szemmel nézik a közöttük járó és gyógyító Jézust. És ketten, hirtelen született bizakodással a szívükben meg is szólítják: hadd kövessék őt. És akkor hangzik el Jézus két válasza. A két kijózanító válasz: az Isten Fiának földi otthontalanságáról és az Ő követése következményeinek súlyáról. Szeretném Testvéreim, ha itt, a háborgó tenger innenső partján jobban megértenénk Jézus válaszait, az Ő szavait.

Mi, ha nagyon elfáradunk, ha úgy érezzük, hogy erőnk végéhez értünk, hazamegyünk, hogy megpihenjünk. Még behúzódunk az utolsó biztonságnak tűnő kuckónkba, hogy legalább az elkerülhető viharokat tisztes távolból nézzük. De mi lenne, ha Isten is tisztes távolból nézné ezeket a viharokat? Mi lenne, ha az az Isten, akit mi a felhők tetején, jóságos apóként képzelünk el, nem itt járna közöttünk, a háborgó tenger innenső partján? Bizony, az Isten viharvert, esőtől ázott kabátban, infúziós állványok között, este a karfára hajtogatott fekete ruhák mellett, könnyektől átáztatott papírzsebkendők között próbál utat találni felénk.

És amikor azt mondja, hogy még a legszentebb földi kötelességünket, halottaink eltemetését is félre kell tennünk az Ő követéséért, akkor egyszerűen csak az általunk meg nem építhető hidat építi fel a szakadék felett. Mi azért nem látjuk azon a szakadékon a hidat, mert valahol máshol, valahol kívül keressük. Pedig ez a híd az életünkben, a szívünkben épülhet fel. Ott dől el, hogy mitől háborog a tenger a part innenső oldalán. Ott dől el, hogy mi beteg, mi miért ment tönkre, hogy milyen sebeket, milyen fájdalmakat hordozunk. Ezért a gyógyulás, az Isten útjára való rátalálás különleges prioritást kap – az életünkben a fontossági sorrend első helyére kerül.

A két kijózanító válasz után Jézus úgy rendelkezik, hogy át kell kelni a túlsó partra, és elindul. Ha ebbe az útba helyezzük el mindazt, amiről eszünkkel tudjuk, hogy Jézus ezt tette értünk – hogy szenvedésével értünk szenvedett a kereszten és feltámadásával nekünk hozott új, gyógyító életet -, akkor már nem is csodálkozunk annyira, hogy lecsendesítette a tengert. Hiszen átértünk a túlsó partra. Az innenső part viharai, az addig elhordozott fájdalmak és a bűntudat lecsendesülnek, a tanítványokkal együtt a félelmünk és a kicsinyhitűségünk, sőt még a hitetlenségünk is elpárolgott.

A túlsó partra értünk. Az életeket és szíveket gyógyító, az életünkben a hitetlenségből az Isten felé hidat építő Jézus lecsendesítette a vihart. Gyász, fájdalom, betegség, norvég tragédia, Isten gyógyító, viharokat lecsendesítő kezébe tehető le. Ez a gyógyulás minden addigi prioritást felülír az életünkben. A kijózanító válaszok értelmet nyernek az értünk minden más fontossági sorrendet elhagyó Jézus szájából és hálásan fogadjuk tőle viharosan háborgó lelkünk gyógyító elcsendesítését.

Ámen.

Gyülekezeti hittantábor Kismaroson

2011-06-29T20:29:00.002+02:00

Jún. 25-30. között hittantáborban vesznek részt gyermekek gyülekezetünkből. Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe képes beszámolónkat! A fotókat Pángyánszky Ágnes és Keveházi D. Sámuel készítették, és a diavetítésre kattintva egy Picasa albumban egyenként is megnézhetjük a fotókat!

Szentháromság ünnepe - Lázárné Tóth Szilvia búcsú-igehirdetése

2011-06-24T19:47:00.002+02:00

Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.

Efezusiakhoz írott levél 4,8-12

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A világ tele van titkokkal. Ott van például a Bermuda-háromszög titka, a gömbvillám rejtélye, a piramisok és a Stonehenge talánya, a történelmi feketefoltok, ott vannak a szigorúan bizalmas politikai információk, rengeteg világméretű rejtély és titok. Vannak köztük olyanok, amelyek fúrják az oldalunkat, és vannak olyanok, amelyekről azt gondoljuk, hogy jobb, ha nem is tudunk róluk.

A legfontosabb titkok mégsem ezek az életünkben. A legfontosabb titkok, amelyek valóban érintenek minket, az életünk titkai. Amikor egy filmet nézünk, vagy egy könyvet olvasunk, akkor sokszor úgy érezhetjük magunkat, mint valami istenek, akik látják azt, ami a szereplők számára még rejtély. Mi már tudjuk azt, amit ők nem. Felülről nézhetjük a teljes képet, és néha nem értjük: hogy lehet, hogy a szereplők nem jöttek még rá a titok nyitjára?

De a saját életünkben nem így vagyunk. A saját életünkben nem látjuk magunkat felülről, nem látjuk a teljes képet, nem tudunk a többi szereplő minden tettéről, szaváról és érzéséről. A saját életünk tele van titkokkal: mások számára és saját magunk számára is.

Vannak titkaink, amelyeket senkinek nem mondtunk el, vagy amelyekről csak néhány ember tud rajtunk kívül. Vannak titkaink, amelyeknek a kiderülése megváltoztatná az életünket. Vannak titkaink, amelyekre szeretnénk, ha soha nem derülne fény, és vannak titkok, amelyekről talán nem is tudunk, de ha kiderülnének, akkor talán feloldódna bennünk egy csomó szorongás, felszabadulnánk félelmeink alól, helyrekerülnének kisiklott életek és széttört kapcsolatok.

Az egyik ilyen életváltoztató titok az Isten. Ha teljesen biztosan tudnánk, hogy Isten milyen is pontosan, akkor Őhozzá igazítanánk az életünket. Ha teljesen biztosan tudnánk, hogy Isten létezik, és olyan, amilyennek a keresztények mondják, akkor biztosan többet foglalkoznánk Vele és talán embertársainkkal is. Ha tökéletesen biztos lenne, hogy van mennyország, ahol újra találkozhatunk szeretteinkkel, ahol minden a helyére kerül, ahol minden jó lesz, akkor talán jobban igyekeznénk feléje. Ha tudnánk, ha teljesen biztos lenne, ha tökéletesen bizonyosak lehetnénk felőle…

Pál apostol úgy ír a felolvasott igében, mintha számára ezek a kérdések már nem is léteznének! Mintha ő már mindegyikre választ kapott volna! Mintha eszébe se jutna, hogy szégyellje a hitét, mert ő már tudja, hogy mi az igazság! A mondataiból kihallatszik, hogy belülről hajtja őt a titok nyitja, hogy másokkal is megossza a megoldást! Érződik, sőt sugárzik a szavaiból, a szenvedélyes körmondatokból, hogy végtelenül hálás azért, hogy ő ezt megteheti, hogy ezt a szolgálatot végezheti.

Mi az a bizonyosság, ami rávette őt, hogy az egész életét a missziónak szentelje? Mi az a meggyőződés, amiről úgy gondolta, hogy érdemes érte élnie, sőt szenvedni és meghalni is?

Az a titok, ami Pál apostolt megváltoztatta, ami az Ő ereje és boldogsága volt, az a titok, amely „el volt rejtve öröktől fogva Istenben”, az a titok arról szól, hogy Istennek van egy terve, méghozzá az, hogy megmentse a világot! Isten meg akar szabadítani bennünket az elveszettségből, az értelmetlen vegetálástól, az örök haláltól. És ezt a nagy tervet Isten Jézus Krisztusban valósította meg! Ő a titok nyitja! Isten úgy mentett meg bennünket a pokoltól és a földi pokoltól, úgy tette lehetővé számunkra a bűnbocsánatot és az újrakezdést, hogy emberré lett Jézusban. És Jézus önként vállalta értünk és helyettünk a szenvedést és a kereszthalált.

És tudjuk, hogy a történet itt nem ért véget! Mert Isten feltámasztotta Jézust a halálból, és ezzel megmutatta, hogy nem csak képes, hanem hajlandó arra, sőt akarja azt, hogy mi is feltámadjunk és örök életünk legyen.

Isten nagy terve Jézus Krisztusban valósult meg, Testvéreim! Ezért mondja Pál apostol, hogy Krisztus az ő gazdagsága, ezért írja, hogy „őbenne van bátorságunk és szabad utunk”.

Bátorságunk az élethez, a küzdéshez, ahhoz, hogy másoknak is beszéljünk az Isten szeretetéről. És szabad utunk van Istenhez, és egymáshoz is.

Szentháromság ünnepe abból az örömből született meg, hogy a keresztény gyülekezetek Húsvét és Pünkösd után, a feltámadás és a Szentlélek ajándékának ünneplése után egyszerűen csak dicsérni és imádni akarták Istent. Azért, mert csodálatos tervet készített, azért, Jézus Krisztusban meg is valósította, és az egyházon keresztül minden ember számára hirdetni akarja szeretetét! De mit jelent dicsérni, dicsőíteni és imádni az Istent?

Egy történet szerint volt egy apa, akinek 7 gyermeke volt. Nagyon szerette őket, és sokat dolgozott értük. Hogy legyen mit enniük és inniuk, legyen mibe ruházkodniuk, legyen hol lakniuk, tanulhassanak, és boldog felnőttekké válhassanak.

Egyszer, amikor nagyon fáradtan hazaért a munkahelyéről, bement a dolgozószobájába, hogy legyen néhány perc nyugalma. De amint leült foteljába, már is hallotta, hogy valaki kopogtat, és nyílt is az ajtó. A legidősebb gyermeke lépett a szobába, el akart kéredzkedni, hogy az estét a barátival tölthesse. Miután megbeszélték a dolgot, jött is a második gyermeke: írja alá az ellenőrzőjét, amibe jó és rossz jegyek is kerültek. Még ki sem ment a második, már jött is a harmadik gyermek: költőpénzt kért az apától. Aztán már érkezett a negyedik és az ötödik, akik nagy vitájuk eldöntését kérték tőle. A hatodik vérző kézzel szaladt hozzá: lássa gyorsan el a sebét.

Az édesapa kimerülten rogyott le székére, amikor újra csikordult az ajtó: a hetedik gyermek érkezésére elgyötörten felkiáltott:

- Mit szeretnél már te is, gyermekem? Mit vársz tőlem? Mit kérsz tőlem? Mit segítsek még neked is?

- Semmit, apa – válaszolt a hetedik -, csak szeretnék itt lenni veled, és nézni téged.

A mai vasárnap arra hív bennünket, Testvéreim, hogy szeressük, dicsérjük és csodáljuk az Istent. Az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Istent, amiért annyi jót tett és tesz értünk. Legyünk legalább egy kicsit olyanok, mint ez a hetedik gyermek! Nem véletlenül mondta Jézus egy kisgyermekre, hogy „ilyeneké az Isten országa”!

Vagy legyünk olyanok, mint egy vándor, aki egy magas hegycsúcsra ért, és mielőtt tovább indulna, megáll és körültekint. Nézzünk most vissza Karácsonyra, amikor azt ünnepeltük, hogy az Isten emberré lett értünk! Tekintsünk vissza Húsvétra, amikor a sokat szenvedett és meghalt Krisztus feltámadt értünk! Emlékezzünk az egy héttel ezelőtti Pünkösdre, amely a Szentlélek ajándékának ünnepe! Ez a sok csoda mind-mind értünk történt, az Isten szeretetéből! Álljunk meg egy pillanatra, és kérjük Istent, hogy mi is hadd érezzük meg a szívünkkel-lelkünkkel is, hogy mit jelent Krisztus gazdagsága. Hadd legyünk mi is képesek arra, hogy imádjuk az Istent!

A hétköznapokban olyan távol tudunk kerülni az Isten dolgaitól! Olyan idegenek tudnak lenni számunkra az Isten szavai, a Biblia igéi! Olyan könnyen belesüppedünk a mindennapi problémáink világába, és annyira nehéz számunkra, hogy valóban értékeljük az Isten ajándékait! Talán az eszünkkel, az értelmünkkel tudjuk és értjük, de vajon a szívünk, a lelkünk, a ragaszkodásunk, az odaadásunk érzi-e, éli-e az Isten szeretetét, az Isten imádatát?

Azt olvastam Mahatma Gandhiról, hogy megragadóan beszélt Jézusról. Csodálta őt, mert hősiesen próbálta megvalósítani életében a hegyi beszéd elveit. Gandhi mégsem lett kereszténnyé, mert nem tudta elfogadni, hogy Jézus Isten Fia, a Megváltó.

Ezért egyszer egy protestáns prédikátor, Stanley Jones, aki nagyon tisztelte Gandhit, a következőket írta Gandhinak:

„Tudja, mennyire tisztelem és szeretem Önt és erőszakmentes mozgalmát. Egy kérdést tekintve azonban nagyon csalódott vagyok. Azt gondoltam, hogy megértette a keresztény hit lényegét, de attól félek, hogy csalódtam. Úgy érzem, hogy megértette a kereszténység néhány elvét,

amelyek nagyon átalakították Önt, és hozzájárultak az Ön nagyságához – szóval megértette az elveket, de elvétette a Személyt.

Kalkuttában egy misszionáriusnak azt mondta, hogy vigasztalásért nem a Hegyi beszédhez fordul, hanem a Bhagavad-Gitához. Vigasztalásért én sem a Hegyi beszédhez fordulok, hanem ahhoz a Személyhez, aki megtestesíti és nagyszerűen példázza a Hegyi beszédet; de Ő még ennél is több. Szerintem az Ön értelmezése ebben a pontban a leggyengébb. Ha megengedi, javasolom, hogy hatoljon keresztül az elveken, és jusson el a Személyhez, majd térjen vissza, és mondja el nekünk, hogy mit talált. Azért írom ezt, mert szükségünk van Önre és arra a magyarázatra, amelyet Ön tud adni, ha valóban megérti a lényeget, a Személyt.”

Gandhi azonnal válaszolt: „Nagyra értékelem a levelét átható szeretetet és a jólétemért való aggódását, de a kereszténységgel való nehézségem már régi keletű. Erre már mások is rámutattak korábban. A lényeget értelemmel lehetetlen megragadni, ahhoz a szívet kell megérinteni. Saul sem értelmi erőfeszítések által lett Pál, hanem valami más által, ami a szívét érintette meg.”

Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A világ tele van titkokkal, és az életünk is tele van titkokkal. De Isten azt szeretné, ha nem csak az eszünkkel tudnánk, hanem a szívünkkel is megéreznénk annak a titoknak a csodálatos voltát, hogy Ő elkészítette és Jézusban megvalósította számunkra a bátorság és a szabadság útját.

Pünkösd után csak egyet tehetünk: kérjük az Isten Szentlelkét, hogy vonzzon bennünket Krisztushoz! Adja meg nekünk, hogy ne csak az értelmünkkel, hanem teljes szívünkkel és lelkünkkel is szeressük Őt! Ne elégedjünk meg kevesebbel, mert nem érdemes!

Pál apostollal együtt azt kérem: adja meg nekünk az Isten, hogy a Krisztus lakjék szívünkben a hit által. Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk! Köszönjük szent igéd ajándékát és köszönjük szabadításod ajándékát! Add nekünk Szentlelkedet, hogy teljes szívvel, teljes lélekkel és értelemmel szeressünk Téged, és Veled éljük egész életünket! Ámen.

Lázárné Tóth Szilvia lelkészjelölt

KONFIRMÁCIÓ 2011 - Ünnepi istentisztelet

2011-06-13T13:06:00.001+02:00

Pünkösdhétfő ünnepén került sor a konfirmandusok vallástételére és első úrvacsoravételére. Isten Szentlelkét hívtuk segítségül, hogy valóságosan érezhessük azt, mit jelent a konfirmáció, a bűnbocsánat és az úrvacsora szentsége. Bízunk abban, hogy a konfirmáció hit-megerősítő funkciója az ifjúsági életben való részvételben él majd tovább.

Az ünnepi istentisztelet fotóit Keveházi D. Sámuel és Pálinkás Zsófia készítették. Jó böngészést, a fotókra kattintva egy albumban is megnézegethetjük a képeket! Köszönjük Galbács Gábornak és Simon Fanninak, hogy az úrvacsoraosztásban segítettek! Köszönjük az IZSÓP énekkar gyönyörű énekeit!

KONFIRMÁCIÓ 2011 IGEHIRDETÉS - PÁNGYÁNSZKY ÁGNES

2011-06-13T12:00:00.002+02:00

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.”

Zsolt 51,12-14

Keresztyén Gyülekezet! Kedves konfirmandusok, kedves vendégek és testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

A konfirmandus vizsgák előtti utolsó hetet szigorú és rendszeres próbákkal, ismétlésekkel zártuk. Fontos volt, hogy lehetőleg minden kérdést átismételjünk, hogy az írásbeli és szóbeli vizsgára fel tudjunk készülni. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre rövidülnek a feltett kérdések, és egyre lényegre törőbbek a válaszok. Nem volt már idő hosszas magyarázatokra, sietni és ismételni kellett.

A konfisok persze kérdezgették, hogy mik lesznek majd a kérdések, és nem nagyon akarták elhinni, hogy ott vannak a szemük előtt, csak meg kell tanulni rá a válaszokat. Néhány ilyen kérdés naponta előkerült. Például az, hogy mi a keresztyénség lényege, mit ünnepelünk nagy ünnepeinkkor, miről szól a Biblia és még ilyen hasonló, lényeges kérdések.

Kíváncsi lennék, hogy ha nem csak a konfisoknak, hanem most az itt jelenlévők közül mindenkinek feltennénk ezeket a kérdéseket, kik tudnának olyan jól válaszolni rájuk, mint a konfisok? Például arra a kérdésre, hogy mi a keresztyénség lényege – mi különböztet meg bennünket más vallásoktól, például a Jehova Tanúitól? Igen, a konfirmandusok tudják a választ.

Az, hogy hiszünk a Szentháromság Istenben, az Atya, Fiú, Szentlélek egységében és Jézus feltámadásában. Ez a hit mindenki mástól megkülönböztet bennünket. Ettől vagyunk keresztyének, és attól evangélikusok, hogy őszinte hittel és örömmel fogadjuk a Biblia Jézusról szóló bizonyságtételét.

Nagyon nagy öröm volt az írásbeli vizsga után azt látni, hogy a sok tanulásnak, a sok ismétlésnek meg lett az eredménye, fantasztikus eredmények születtek. De kedves konfisok, kedves szülők és nevelők, kedves rokonok és barátok, nem ért véget itt még a feladatunk. A megtanultakat most át kell ültetnünk a mindennapokba, a konkrét életünkbe. Nem lehetünk, nem maradhatunk névleges keresztyének, akik egy-egy nagy ünnepen eljövünk a templomba. Rá kell ébrednünk – sőt, rá kell döbbennünk arra, hogy ennél sokkal nagyobb feladatot bíz ránk az Isten. Az életünknek kell megújulnia ahhoz, hogy kitörjünk mindennapjaink mókuskerekéből, az anyagiak megteremtése miatti beszűkült gondolkodásunkból, a jövőkép nélküli életünkből.

Az Isten egy nagy lelki feladatot bíz most ránk – azt kéri mindannyiunktól, hogy nézzünk szembe életünkkel. Nézzünk szembe életünkkel 13-14 évesen, vagy éppen annyi évesen, amennyi évesek vagyunk. Egy lelki, spirituális önvizsgálatra hív bennünket: Ő az életét adta értünk, meghalt és feltámadt értünk, és azt kérdezi, mi mit vagyunk hajlandóak megtenni az életünkért?

Kedves Konfisok – drága és csodálatos gyermekek és fiatalok vagytok, akik bizonyságot tettetek arról, hogy van közötök Istenhez. De már azt is felfogjátok, hogy sokszor iszonyúan rossz utakra téved az életetek – most példákat erre nem fogok mondani, nem is velem vagy velünk szemben kell ezeket tisztáznotok. Mától felelősen, az Isten előtt tisztázhatjátok életetek minden mozzanatát, döntését és tettét.

Kedves Felnőttek – soroljam azokat a tévutakat, amelyekre eltévedt az életünk? Nem kell sorolni – legbensőbb gondolataink, legbensőbb tépelődéseink, sőt, gyermekeink is erről tanúskodnak. Bármennyire szeretnénk, nem múlik el nyomtalanul az a sokszor túlontúl is bonyolult életút, amelyen járunk.

Ezen a mai napon Isten szava az 51. zsoltárból is erről tanúskodik. Egy szörnyű bűnbe esett ember jajkiáltását halljuk az Istenhez. Egy olyan emberét, aki ráébred arra, hogy tisztázni valója van az Istennel. És miközben szenved és tépelődik, meghallja az Isten bűnbocsátó és vigasztaló hangját. Van szabadítás, van bocsánat, van reménység. Istenhez fordulva újra emberi élet lehet a tévutakra szaladt emberi élet.

Hát, ettől vagyunk mi keresztyének. Rövid kérdésre rövid válasz. Mitől vagy keresztyén? Ha hittel a szívedben elfogadod, hogy gyógyír kell életedre és hibáidra. Krisztusi gyógyír és szabadulás. Nincs olyan ember – akár most konfirmáló fiatal, akár felnőtt vagy már idős éveit taposó ember – akinek ne lenne szüksége erre a szabadításra, a golgotai kereszt valóságára. Csak ki kellene nyitni a szemünket, sőt még a szívünket is, hogy meglássuk ezt a szabadító hatalmat és engedni kellene, hogy megújult és megtisztult életté formálja az életünket.

Dávid király, aki az Ószövetségben ezt az 51. zsoltárt írta, el tudta fogadni ezt a bűnökből felszabadító örömhírt. Megtisztult, fellélegezhetett, újra élet járta át lelkiismeretfurdalástól, bűntudattól, pusztító, ártalmas gondolatoktól meggyötört szívét. Nem akármilyen bűnt követett pedig el – gyilkosságot, házasságtörést, hazugságot, önteltséget. Mint ahogyan mi sem akármilyen bűnökkel tesszük tönkre életünket.

Fogadjátok el frissen konfirmáló - és már felnőtt életkorban járó testvéreim ti is - a bűnöktől való szabadulás örömhírét! Járja át a ti életeteket is Isten bűnbocsátó szeretete. Énekeljetek, imádkozzatok, Bibliát olvassatok, fogadjátok be újra az Istent az életetekbe, hogy élhessetek és örülhessetek életeteknek!

Mert ti ezért vagytok itt, ezért az örömmel teli, felszabadító üzenetért. És ez nem csupán ma szól hozzátok, hanem keresztyén életünkben ez a szabadítás Isten mindennapos ajándéka. Higgyétek el, lehet élni Isten-követő emberekként a mindennapokban is. Lehet nem csupán ünnepi keresztyéneknek, hanem hétköznapi Krisztus-hívőknek is lenni.

Szóljon most ez az 51. zsoltár egy gyönyörű énekben is, amit az IZSÓP énekkar énekel nekünk. Legyen ez az ének egyben imádság is, amelyben megtisztult szívvel válaszolunk Isten szabadító örömüzenetének szavára.

Ámen.

KONFIRMÁCIÓ 2011

2011-06-12T23:14:00.001+02:00

2011 Pünkösd ünnepén került sor gyülekezetünkben 44 fiatal konfirmációjára. Több albumban is megtekinthetőek azok a képek, amelyeket Pálinkás Zsófia és Keveházi D. Sámuel készítettek. Jó böngészést kívánunk a képekhez, amelyekre ha rákattintunk, egy Picasa albumban is megnézhetőek!

Gratulálunk a frissen konfirmált fiataloknak és várjuk őket a gyülekezeti ifjúságba!

14 keresztelés Pünkösd vasárnapján - 2011

2011-06-12T11:54:00.001+02:00

Pünkösd vasárnapjának ünnepi istentiszteletén újra örülhetett 14 keresztségre készülőnek a Pilisi Evangélikus Gyülekezet. A pár hónapos Zsófi mellett 13, most vagy jövőre konfirmációra készülő fiatal keresztelkedett meg, hogy Isten gyermeke és az evangélikus egyház tagja lehessen.

Isten igéje a 139. zsoltár 5. verse alapján biztatta az egészen kis gyermeket és családját, és a felnőtté váló fiatalokat is Isten elénkbe jövő szeretetéről:

„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.”

TÁNCBEMUTATÓ 2011 JÚNIUS

2011-06-12T07:32:00.001+02:00

A gyülekezetünkben működő három táncművészeti ág képviselői június 11-én délután tartották tanévzáró bemutatójukat. Először az ICIRI-PICIRI néptánc-csoport mutatta be tavaszi-pünkösdi tematikájú műsorát, Pintérné Klein Zsuzsanna vezetésével. A néptáncosokat egy nemrégiben alakult ovisoknak szóló jazzbalett bemutató követte. Az ovis csoport vezetője Owaimer Cintia. A GOLDANCE társastánc iskolások 4 különböző csoportban mutatták be az elmúlt évben megtanult táncaikat, Orosz József tánctanár vezetésével.

A táncbemutatón készült fotókat Pálinkás Zsófia készítette. A diavetítésre kattintva a fotók egy Picasa albumban is megtekinthetőek.

Baba-mama klub és Dóri szülinapja

2011-06-09T14:02:00.000+02:00

Újabb szülinapos köszöntésre került sor a Betlehem baba-mama körben, Patakfalvi Dóri 3. születésnapját ünnepeltük, énekkel, köszöntéssel, finom tortával! Isten éltesse Dórit!

A programban szerepelt még oroszlán-készítés, Dániel történetének felolvasása egy gyermekeknek szóló Bibliából, éneklés és játék az udvaron!

Baba-mama körünkbe szeretettel várjuk az anyukákat és a kisgyermekeket! Július 3-án, vasárnap délután 16 órától pedig családi délutánt tartunk, ahová várjuk a kisgyermekek és az anyukák mellett a nagyobb testvéreket és az apukákat, sőt még a nagyszülőket is!

Tavaszi Hangverseny

2011-06-07T22:27:00.000+02:00

Június 5-én, vasárnap délutánján Liszt Ferenc emlékhangversenyre került sor a Pilisi Evangélikus Templomban. Zeneiskolás gyermekek, a Pilisi Zenész Egyesület muzsikusai, énekkarosok, Szigeti Marika és Ardó Mária operaénekesek léptek fel Hacheleva Ludmilla és Solymosi Sebestyén pilisi zeneiskolai tanárok és karvezetők szervezésében. A koncerten gyönyörű muzsikát hallgathattak mindazok, akik szívesen találkoztak újra Liszt Ferenc és kortársainak műveivel.

Köszönjük a csodálatos zenei élményt minden közreműködőnek!

Tanévzáró istentisztelet 2011

2011-06-07T22:16:00.001+02:00

Bizony nem csak az iskolában, de a gyülekezeti hitoktatásban is év vége lesz egyszer. Gyülekezetünkben június 5-én tartottuk tanévzáró istentiszteletünket. A liturgiában és az éneklésben a hittanos gyermekek aktív részt vállaltak, örömmel hallgatta az egész gyülekezet éneklésüket, imádságaikat, verseiket. Az istentiszteleten keresztelőre is sor került, reméljük, hogy Kristóf nemsokára szintén itt áll majd a hittanos gyermekek sorában és verset mond velük!

Az istentisztelet végén megköszöntük a hitoktatók és gyülekezeti munkatársak áldozatos szolgálatát, és a hittanos gyermekek külön áldást kaptak az előttünk álló nyári szünetre!

Tánc az ovis évzáró délutánon

2011-06-07T22:04:00.001+02:00

Jún. 4-én, szombaton, a Vasúti Ovi tanévzáró délutánjára kapott meghívást az Iciri-Piciri tánc-csoport és a GOLDANCE pilisi társastáncosai. Az alábbi diavetítéseken megtekinthetők a táncokról készült fotók, és a fotókra kattintva nagyobb méretben is megnézhetőek egy Picasa albumban!

GYERMEKNAP PILISEN

2011-05-31T20:06:00.002+02:00

Május 29-e vasárnapján verőfényes napsütés fogadta a Városi Piactérre érkezőket. Ebben az évben is folytatódott a Gyermekjóléti Szolgálat által szervezett gyermeknapok sora. A lelkes szervezőcsapathoz csatlakoztak pilisi keresztyén gyülekezetek, civil szervezetek, önkéntes segítők, hogy minél szélesebb körben szerveződjön városunkban a híres májusi gyermeknapi rendezvény.

A gyermeknapon programok gazdag tárháza fogadta a kisebb és nagyobb gyermekeket, családokat, érdeklődőket. Szabó Márton polgármester köszöntő szavai után a Palinta Társulat zenés koncertjét hallgathatták meg a gyerekek és a szülők. A koncert után a piactéren több állomás várta a gyerekeket, hogy a menetlevelükbe 10 pecsétet gyűjtve ajándékot vehessenek át. Az állomások feladatait a civil szervezetek, egyházak, lelkes önkéntesek rendkívül színesen és igényesen állították össze. A tartalmas délutánt gazdagította a rendőrautó- és tűzoltóautó-bemutató, a kempo küzdősport-bemutató, az ugrálóvár, a lovaglás, a trambulin, a pónilovaglás, az arcfestés, a hennafestés, a Virgonckodó Játszópark, az árusok széles kínálata és a meglepetésként az égből hulló pilisi „cukoreső.”

Aki kijött vasárnap délután a piactérre, talán nem is gondolta, hogy ennyiféle programban lehet majd része. Szinte felsorolni is nehéz, mennyi minden érdekes, izgalmas és hasznos program várta a gyermekeket – KRESZ-park, sokféle kézműveskedés, bibliai totó, egészségügyi totó, ping-pongozás, családi vetélkedő, sportos ügyességi vetélkedők, drogprevenciós tájékoztatás. Jó volt látni, hogy egyre nagyobb összefogással jelennek meg a Pilisen tevékenykedő civilszervezetek, keresztény egyházak és lelkes önkéntesek. Bízunk benne, hogy jövőre még többen leszünk majd a szervezők soraiban. Köszönjük minden támogatónak a felajánlásokat, melyekkel lehetővé tették, hogy a gyermekek sokféle ajándékban részesülhettek.

A délután folyamán az állomások mellett a nagyszínpad helyet adott az Iciri-Piciri néptánc-csoport bemutatójának, melyet Pintérné Klein Zsuzsanna vezetett, a GOLDANCE tánciskolások bemutatójának, Orosz József vezetésével, ovis jazzbalett bemutatónak, Owaimer Cintia vezetésével és Pekker Kyra és Szlama Ádám látványos társastáncának.

A gyermeknap programját a FEEL zenekar koncertje zárta. Köszönjük az együttesnek, hogy koncertjükkel már második alkalommal támogatták Pilis városának és a helyi egyházak, civil szervezetek pilisi gyermekek megsegítésére irányuló közös szolgálatát.

És az adatok: a gyermeknapi rendezvényen legalább 1500-an fordultak meg, kicsik és nagyok, gyermekek és felnőttek egyaránt. Reméljük, hogy mindenki tartalmasan és jól szórakozott, és büszkék vagyunk arra, hogy Pilis város lakosaiként azt érezhetjük, hogy az összefogás eredménye ilyen szépen meglátszódott ezen a rendezvényen is.

Külön köszönet illeti a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársait, Kotyinszkiné Gajdos Szilviát, Benkocs Ágnest és Lipcsák Renátát, és a Kulturális Bizottság elnökét, Polgárné Czerjak Juditot, akik lelkesen és kedvesen, minden szeretetüket és energiájukat beleadva szervezték a gyermeknapot a pilisi gyermekeknek.

Találkozzunk újra a 2012-es városi gyermeknapon is!

A fotókat Benkocs Ágnes készítette, köszönjük!

Húsvét u. 5. vasárnap igehirdetése - Krámer György

2011-05-29T21:21:00.005+02:00

Jákób tusakodása - 1Móz 32,23-33

Egy fájdalmas történet!
Egy történet, ami az áldásért való harcról szól.
Egy történet, ami tele van
Harccal,
Feszültséggel,
Fájdalommal.

Egy bennünket is lelkesítő történet,
Egy emberről, aki darabokra szakadt életét próbálja összerakni.
Aki éppen egy folyón próbál átkelni.
Egy folyón, ami elválaszt,
Ami jelképesen is szétválasztja őt a testvérétől.

Egy félelmetes történetet olvastam,
Ahol az éjszakában, a sötétben dúl a küzdelem,
Az a küzdelem, ami ezt az embert kívülről és belülről is átalakítja,
A küzdelem új kezdetet, új lehetőségeket ad neki:
Új nevet kap,
Új nap virrad rá.

A neve ennek a küzdő, harcoló embernek: Jákób.
A neve ennek a mindent elválasztó folyónak: Jabbók.
A neve, az új neve ennek az embernek: Izrael.

Jákób egyedül marad az éjszakában.
De vele van az életének minden csalása.
Megcsalta, becsapta, átverte a testvérét, az édesapját.

Mindezt azért, hogy ő maga boldoguljon.
Mindent megnyert, és mégis a lényeget elveszítette.
Gazdag lett, de belül végtelenül szegény.
Mindent elmond az, ahogyan ott áll egyedül az éjszakában.

És azután egyszer csak nincsen már egyedül többé.
Valaki felbukkan a semmiből,
Egészen pontosan a sötétségből lép elő,
És küzdeni kezd vele.
Talán a rossz lelkiismerete,
Talán csalásainak démonja,
Talán mindaz, ami az életében elfojtva, elrejtve ott volt a szívében.

Az éjszaka közepén, ott a sötétségben egy hajnalig tartó küzdelem,
Egy olyan harc, ami iszonyatos fájdalommal jár.
Jákób forgócsontja kificamodik,
Jákób szinte mozgásképtelen lesz,
Egy éles, csontig hatoló fájdalom,
Egy bénító fájdalom,
De Jákób nem adja fel, tovább harcol.
Jákób az áldásért harcol ezzel a titokzatos valakivel:
Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!
Csak akkor hagyom abba a harcot, ha megáldasz!
Addig nem engedlek el!

És itt az első furcsa, felfoghatatlan fordulat.
Lehetséges az áldásért harcolni?
Lehetséges küzdeni azért, hogy Isten megáldja az életemet?
Lehetséges akár Istennel is azért harcolni, hogy megáldja az életemet?

Az áldás az életünkben nem valami olyan, ami független tőlünk?
Nem Isten dolga az áldás?
Nem ő dönti el, hogy mikor, és hogyan, és egyáltalán megáld-e?
Az áldásért imádkozni – igen!
Az áldást kérni – igen!
De az áldásért harcolni
Az áldást feltételként szabni, kényszeríteni, követelni?
Azt, ami tőlünk független mégis irányítani?
Lehetséges ez? Lehet az Isten áldásáért harcolni?

A történetünk szerint ez nem kérdés, hiszen Jákób ezért harcol:
Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!
Semmi kétség, hiszen mi is ezt teszzük.
Mi is mindent megteszünk azért, hogy az életünkön áldás legyen!
Mi is mindent elkövetünk azért, hogy az életünk sikerüljön,
Hogy az életünk teljes legyen,
Mindent megteszünk azért, hogy az életünk elkerülje a bajt,
Minden erőnkkel küzdünk azért, hogy élhető legyen az életünk.
A saját életünk,
A családunk élete.

Sokszor mi is éppen úgy küzdünk, mint Jákób!
Hányszor küzdünk teljesen egyedül!
Hányszor küzdünk elkeseredetten az életünkben?
Hányszor küzdünk a sötétséggel, a reménytelenséggel?
Hányszor érezzük azt, hogy életre-halálra kell küzdenünk valamiért,
Küzdenünk valakiért.

Valójában minden erőnkkel az Isten áldását keressük az életünkben.
A megáldott, működő, teljes és boldog életet kutatjuk.
Töredezett életünkben a beteljesedett életet, az egész-séget, a gyógyulást keressük.

Harcolunk azért, hogy legyen valaki, aki a sebeinket meggyógyítja,
Legyen valaki, aki képessé tesz minket az életre újra,
Aki megvigasztal, aki átölel, aki segít felépíteni mindent, amit elvesztettünk már.
Küzdünk azért, hogy legyen valaki, aki megvigasztal szomorúságunkban.

Harcolunk az áldásért,
Amikor betegség tör ránk, vagy arra, akit szeretünk,
Harcolunk, amikor a csalódottság, a reménytelenség, a megalázottság
Térdre akar kényszeríteni minket.
Harcolunk, amikor azt érezzük az egész életünk menekülés már…

Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!

Az ember küzd az áldásért,
Küzdenie kell az áldásért!
Vannak, akik a legelemibb áldásért küzdenek:
Hogy legyen tető a fejük felett,
Hogy legyen tiszta ivóvizük
Legyen ehető, és nem mérgező ennivalójuk,
Legyen munkájuk, ami értelmessé teszi a napokat,
Hogy tanulhassanak,
Hogy jól élhessenek ahelyett, hogy mindent birtokolnak,
Hogy az életünk szabad legyen, és ne kelljen megalázkodni mindenért, és mindenben.
Mennyien vagyunk, akik küzdünk az áldásért:

Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!

Hogy lehet-e az áldásért küzdeni?
Igen lehet, sőt kell is!
Mi más az egész életünk, ha nem az áldásért való küzdelem?
Mi más az életünk, mint az áldás utáni vágyakozás:
Ezért küzdünk mi is:
Néha emberekkel, néha önmagunkkal, de a legtöbbször az Istennel magával, mint Jákób.

Jákób küzd az éjszaka sötétjében az Istennel!
És itt a másik érthetetlen pillanat: Jákób megnyeri ezt a küzdelmet!
Nem adja fel, nem enged, és a végén ő lesz a győztes!

Csak hát milyen győzelem ez?
Hiszen a végén belesántul, belenyomorodik ebbe a harcba!
Lehet győztes az, aki bicegve, sántikálva hagyja el a harcteret?
Fájdalmas győzelem, áldozatot követelő győzelem ez.

Küzdenünk és harcolnunk kell az áldásért, DE!
És ez a másik nagy igazsága ennek a történetnek:
Ha az áldás jön,
Akkor az biztosan nem a mi egyéni elképzeléseink és szükségeink szerint jön.

Az áldás, amit Jákób kiharcol, nem egy rózsaszín álom!
Ez egy megszenvedett áldás,
Egy fájdalmakkal megérlelt áldás.
Egy olyan áldás, ami egészen másként érkezik, mint ahogyan azt mi elképzelnénk, szeretnénk vagy vágynánk.
Nem simán, hozzánk alkalmazkodóan jön.
Nem a vágyainkat elégíti ki!
De mégis áldás, sőt ez az áldás igazán!

Mert nézzük csak meg, hogy mi történik?

A következő pillanatban,
A fájdalmas harc és küzdelem után ez a Jákób teljesen megváltozik!
Kívülről – belülről valami új kezdődik el!
Még a neve is más lesz! Jákób – a csalót jelentette,
És most leteheti ezt a nevet és IZRAEL lesz a neve.
Mert küzdöttél Istennel és győztél!

Jákób élete teljesen megváltozik, amikor az áldást megkapja:
És akkor felkelt neki a nap!
A sötétségből a hajnal fényei és színei.
Felkelt a nap!
Hány éve hordozta már magában Jákób a csalásait?
Hány éve volt már magányos, elszakítva a családjától?
Hány éve vágyott már arra, hogy hazatérhessen?
És végre meglátta a világosságot, felkelt neki a nap!

És elindul a tetvére felé!
És az áldásban a legmélyebb szakadások is meggyógyulnak!
Az egymást évtizedek óta gyűlölő testvérek most egymás nyakába borulnak.
A félelem, a gyűlölet, a harag helyére egyetlen mozdulat kerül:
Átölelik egymást!

Ézsau pedig eléje szaladt, átölelte őt, megcsókolta őt, és mindketten sírtak!

És ezek a könnyek feloldanak mindent.
A köztük levő távolságot, a csalást, a haragot.
Feszültséget és elszakítottságot oldó könnyek ezek.
Áldott könnyek.
Áldott találkozás.

Az életünkért és az Isten áldásáért harcolva,
Megsebesülve, szenvedve,
Sántítva, bicegve,
De megáldva!
Megáldva és az áldást tovább adva!

Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz!

Ámen.

A szárszói konfis/ifis tábor fotói!

2011-04-28T20:26:00.002+02:00

A fotókra kattintva eljutsz egy Picasa albumhoz, ahol egyesével is megnézheted a képeket!

1NAP CSEND KRISZTUS KERESZTHALÁLA NAPJÁN

2011-04-20T21:29:00.000+02:00

Nagypéntek a keresztyénség leglényegesebb emlékünnepe. Krisztus ezen a napon halt meg Érted, és a keresztyén emberek ezen a napon nem buliznak, nem fogyasztanak alkoholt, nem esznek húst és csendben emlékeznek a Golgota tragédiájára!
TE IS TARTSD MEG NAGYPÉNTEK SZENT CSENDJÉT, ha keresztyén hívő ember vagy, és csatlakozz elhatározásunkhoz! Tiszteld őseid hagyományát és ne veszítsd el az igazi értékeket! Tiszteld Nagypéntek fájdalmát!

Kezdeményezés a Facebook-on

Ifjúsági passió-istentisztelet

2011-04-17T22:33:00.000+02:00

Virágvasárnap estéjén már hagyomány gyülekezetünkben az ifjúság passió-előadása. Ebben az évben Zsíros András és Szemerei Eszter "Négy kísértés" c. passió-játékát adta elő a középiskolás ifjúság. Az istentiszteleten az IZSÓP énekkar bűnbánati énekeket énekelt, imádsággal szolgáltak a kisifjúság és nagyifjúság tagjai.

Az istentiszteletre érkezők egy-egy szöget vettek a kezükbe, majd az istentisztelet végén ezek a szögek az udvaron felállított keresztbe kerültek, ezzel is szimbolizálva, hogy életünket egyedül az értünk keresztre menő Jézus Krisztus szabadíthatja meg.

Az egész istentiszteleten azt érezhettük, hogy nem egy idejétmúlt, hanem nagyon is mai kérdés az, hogyan éljük az életünket. A Biblia szavai úgy elevenedtek meg előttünk, hogy fájó volt júdási mivoltunkat átélni, de katartikus élményt adott a szabadulás és új élet lehetősége. Mi ezzel a tapasztalattal vágunk neki Nagyhét fájdalmának és Húsvét megelevenítő erejének. Bárcsak minél több ember élhetné át a szabadulásnak, a megváltottságnak akár örömkönnyeket is kiváltó erejét.

Virágvasárnap istentisztelete

2011-04-17T12:41:00.001+02:00

Virágvasárnapi istentiszteletünk előtt gyermekek gyülekeztek virágokkal a kezükben a pilisi evangélikus templom udvarán. Hozsánnát énekelve vonultunk a templomba, hogy megelevenedhessen szemünk előtt Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának története. Az istentiszteleten elhangzott a passió-történet egy része is, hogy felkészülten tudjunk indulni a Nagyhéten a Golgota, majd az üres sír felé.

Böjti gyermek-szeretetvendégség

2011-04-16T22:46:00.002+02:00

Minden böjtben és ádventben szervezünk szeretetvendégséget ovis és iskolás hittanosainknak és családjaiknak. Legtöbbször egy kis kézműveskedéssel kötjük össze az adott ünnep üzenetére való figyelést. Az elmúlt év óta azonban már "hagyománnyá" vált az is, hogy az Iciri-Piciri néptánc-csoport is készül egy kis műsorral a tavaszi alkalomra. Köszönjük Pintérné Klein Zsuzsinak a gyermekek tanítását és a kedves húsvéti műsort!

A szeretetvendégség második felében a gyermekek különböző tavaszi és húsvéti kézműves munkákban vehettek részt. Készültek nyuszik, húsvéti tojások, pillangók, virágok. Mindenki lelkesen készült el a húsvéti művekkel! Köszönjük a szervezés szolgálatát Félixné Berinszki Edit, Jansik-Németh Nikolett, Puskásné Illanicz Dóra, Márkusné Malya Ágnes, Czombos Dorottya és Lázárné Tóth Szilvia testvéreinknek!

Az alábbi két albumban megtekinthetőek a szeretetvendégségen készült képek, melyekre ha rákattintunk, egy Picasa albumban is megnézhetjük őket!

Áldott Húsvéti Ünnepeket kíván mindenkinek a Pilisi Evangélikus Gyülekezet!

NAGYHETI EVANGÉLIZÁCIÓ

2011-04-12T09:18:00.000+02:00

1% Technikai szám: 0035

2011-04-04T14:24:00.002+02:00

további információk itt

Ifis kirándulás a Dolinában

2011-04-02T22:39:00.000+02:00

Egy maroknyi csapat - néhány gyermekkel és szülővel kiegészülve - bátor túrára vállalkozott. A Dolina eddig még ismeretlen táját barangoltuk be és csodálkoztunk rá az Alföld titkos szépségére. A négy órás túrát a fiatalok meg sem érezték, talán csak az idősebbek...

Temető-takarítás a Kávai úti temetőben

2011-04-02T13:02:00.000+02:00

Gyülekezetünk egyik legrégebbi temetője a Kávai úti temető, egyben a legkisebb is. Talán emiatt is alakulhatott ki, hogy bizonyos területei bizony tisztításra, rendberakásra szorulnak. Ezen a helyzeten próbáltunk segíteni azzal, hogy temetőtakarítást hirdettünk meg. Azzal bizony szembesültünk, hogy temetőink áldatlan állapota nem véletlen. Figyelmetlenség, hanyagság az oka annak, hogy sokan nem oda teszik az elszáradt virágokat és egyebeket, ahova azokat kellene.

Nagyon sok pénz és ember kellene ahhoz, hogy temetőink teljesen megújuljanak és naprakész rendben legyenek. Ez egy bonyolult folyamat, amit úgy szeretnénk orvosolni, hogy több közös, önkéntes munkával tennénk rendbe temetőinket. Reméljük egyre többen hallják majd meg a hívást!

Böjti családi istentisztelet

2011-03-20T21:36:00.000+01:00

Minden szülő szeretne biztos alapokon nyugvó családot - szeretetteljes kapcsolatot, biztonságos otthont, boldogságot. Jézus példázata a sziklára és a homokra épített házról a mai családok felé is szól - akkor, amikor annyi mindent látunk szétesni magunk körül, jól esik megerősödni a jézusi biztatásban: épüljön biztos alapra életed háza.

Kis és nagy gyermekekkel, édesanyákkal, édesapákkal együtt énekeltünk, imádkoztunk, "házat" építettünk és uzsonnáztunk a mai böjti vasárnap délutánján, hogy hitünkben, elhatározásainkban és terveinkben megerősödve térhessünk vissza erős alapra épített otthonainkba.

Böjt 1. vasárnapjának igehirdetése - Pángyánszky Ágnes

2011-03-14T14:31:00.005+01:00

Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

Mt 16,21-28

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Otthon a polcokon porosodik a Biblia. Az Isten szavát, az evangéliumról szóló szent írást porréteg fedi, a feledés jótékony homályába merült. Választottunk helyette más „szent” írást – de már nem Lenin könyveire gondolok, hanem a vasútállomáson, az újságosbódékban megvásárolható Blikk, Bors szintű lapokra. Ezekből tájékozódunk – unalmasabb napokon celeb-életek szánalmas eseményeivel, izgalmasabb napokon tragédiák és katasztrófák ránk nem tartozó részleteivel szórakoztatjuk magunkat.

Ezekből próbáljuk „kiolvasni” mit is jelent az élet, hogy milyenek legyünk, mi vár ránk, mitől lehetünk mi is érdekesek, sikeresek. A polcon porosodó Bibliáról elfeledkeztünk. Legfeljebb kedvesen mosolygunk a nagyira vagy a dédire, ha az ágya mellett meglátjuk őt Bibliát vagy Útmutatót olvasni, de a mai fiatal és felnőtt generáció nagy része már nem él ezzel a lehetőséggel. Nem is tudjuk, nem is értjük, hogy mi van megírva a Bibliában.

Ma azonban jó lenne figyelni rá. Egyfelől azért is, mert a héten elkezdődött a böjti időszak, és ez ősi ünnep, érdemes és kell is figyelni rá. Másfelől azért is figyelnünk kell a Bibliából most hallott üzenetre, mert emberi életünk legfontosabb részleteiről beszél nekünk. Annak az életnek az üzenetéről, ami a mi személyes életünk. Drága, pótolhatatlan, megismételhetetlen, személyes élet, aminek elvesztése földi életünket a legnagyobb megpróbáltatás elé állítja. Ezért ma ne figyeljünk másra, csak egyedül Isten szavára, hogy legalább most tényleg a legfontosabbra tudjunk koncentrálni.

Isten üzenete felénk ezen a vasárnapon Jézus életének egyik fordulópontjáról szól. Jézusnak szembe kell nézni azzal, hogy élete nem a megszokott mederben fog folytatódni tovább. Tudja és érzi ő, hogy földi küldetése nem egyszerű feladat, de így is nagy küzdelem számára ezt az utat választani. Mikorra ehhez a fordulóponthoz érünk élete történetében, már sok minden történt vele – gyógyított, tanított, a tanítványai közül legalábbis Péter kimondja, hogy nem csupán csodatévő tanító ő, hanem maga a régen megígért Megváltó, a Messiás.

De most Jézusnak ezen a ponton fel kell fednie önmaga és tanítványai előtt is, hogy az ő élete mostantól nem az ember által elképzelt sima út lesz. Hanem göröngyös út – olyan út, amelyen elindul az ember akkor, ha nagy betegséget diagnosztizálnak nála és tudja, hogy az élete mostantól egy másik történet, egy más minőségű élet lesz. Vagy egy fordulópont válás után, amikor kihalt reményekből kell az életet újra a semmiből összerakni. Vagy szerettünk halála után – amikor mint a finomszemű homok hullik ki minden reménység az ujjaink közül, és azt sem értjük, mi miért vagyunk még egyáltalán ezen a világon.

Bizony, Jézus életének fordulópontján egy félelmetes kereszt, egy önként felvállalt áldozat és halál képe rajzolódik ki. Egy másik út – nem a megszokott, rózsaszirmokkal kirakott, valóvilág szereplőkkel tarkított út, hanem egy gyökeresen más életről szóló út.

A történet folytatásában Péter rászól Jézusra, hogy ne beszéljen már butaságokat. Minek az a sok „kell?” Jeruzsálembe kell mennie, szenvednie kell, meg kell öletnie, és mi az a feltámadás a harmadik napon? Péter nem érti, nem akarja érteni, miről van szó. Szánalmas, emberi módon való próbálkozását Jézus ugyanúgy utasítja vissza, mint magát a Sátánt a pusztában való megkísértés történetében.

Jézus életének fordulópontján már egyre világosabb az isteni szándék életével és küldetésével kapcsolatban. Jézus útja Jeruzsálembe vezet, és tudjuk, hogy egészen a Golgota hegyéig és a sziklába vágott sírbarlangig vezet. Jézus számunkra szinten felfoghatatlan engedelmességgel és szeretettel megy ezen az úton, de valahogyan eljött az a pillanat is, amikor tanítványainak is meg kell tudniuk, hogy rájuk milyen út vár.

És ez az a pillanat, amikor nekünk is le kell porolnunk a polcokon a vékony pókhálókkal átszőtt Bibliákat, mert nem csupán Jézus akkori tanítványainak, de mai követőinek – sőt, minden embernek – szembe kell néznie azzal, hogy ránk milyen út vár. Ennek az előretekintésnek a szükségessége sajnos fájdalmasan aktuálissá vált. A világ, az életünk tele van tragédiákkal. Japánban földrengés és cunami, egy atomerőmű felrobbanásának beláthatatlan következményeivel, itt Pilisen pedig hétről hétre katasztrófák sora és az állandó rettegés, hogy mi történik velünk.

Mit gondoljon így az ember az életről, a saját életéről, a szerettei életéről? Hogyan nyerjük meg magunknak a világot, hogy ne kelljen benne félnünk és reménységben, bizalomban, szeretetben tudjuk élni az életünket?

Böjt első vasárnapjának kijózanító és őszinte üzenete felénk, hogy le kellene tennünk nemtörődöm, gőgös, szeretetlen és elutasító hozzáállásunkat Isten felé. Egyszer már tényleg figyelnünk kellene arra, hogy ez a Jeruzsálem felé elinduló Jézus miért is indul el? Miért is ragaszkodik annyira a kereszthez vezető irányhoz, hogy még tanítványát, barátját is megfeddi azért, mert ő meg akarja menteni ettől?

Jézus azért indul el, mert az életért akar harcba szállni. Előttünk indul el a halál felé, hogy bennünket mentsen meg az életünk elhordozhatatlan terheitől. Hogy nekünk adjon reménységet arra nézve, hogy a földi élet egy állomás az emberi életben és a vége nem jelenti mindennek a végét. Nekünk ad lehetőséget arra, hogy már itt, az életnek ezen az oldalán nagyobb hittel és bizalommal tudjunk élni és küzdeni az életünk sokszor felfoghatatlan nehézségeivel.

Jézus tudja, hogy meg fog halni értünk, hogy halála és feltámadása által Isten mindent újjáteremtő hatalma járja át az emberi szíveket és az egész világot. Jézus kereszthalála és feltámadása nem mese, nem egy régi történet, hanem egyszerre misztikus, mégis hús-vér valósága annak, hogy Istennek újjáteremtő szándéka van emberi életünkkel.

Ezért kell nagyon figyelnünk arra az útra, amelyen Jézus elindul – figyeljen erre az útra mindenki, aki akar gondolkodni és elmélkedni azon, hogy mi miért történik ebben a világban, miért hordozunk mi is súlyos kereszteket, miért hoz el az élet számunkra is tragikus fordulópontokat.

Egyedül Jézus útja, az ő keresztje és feltámadása a mi emberi reménységünk. A saját erőnk kevés az élet harcához, egyedül Isten által győzedelmeskedhetünk.

Ámen.

Felnőtt-konfirmáció Böjt 1. vasárnapján

2011-03-14T14:19:00.000+01:00

Böjt 1. vasárnapján felnőtt-konfirmációra is sor került gyülekezetünkben. Evangélikus konfirmációi hagyományaink szerint is megerősítette hitét Czombos Dorottya, aki hosszú évek óta tagja gyülekezetünknek, aktív segítője a hitoktatásnak, a gyermekbibliakörnek, a nyári hittanos táboroknak és az ifjúsági munkának. A konfirmáció megható pillanata volt, amikor a gyülekezet nagyifjúságának tagjai egy-egy igei áldással áldották meg Dórit!

Kolozsvári hittanos gyermekek bábelőadása Pilisen

2011-03-06T14:21:00.004+01:00

Márc. 6-án, a Budapest és Kolozsvár közötti úton néhány autó parkolt le a Pilisi Evangélikus Gyülekezet udvarán. Gyermekek és felnőttek szálltak ki az autókból, hogy létrejöhessen egy újabb találkozás a kolozsvári és a pilisi evangélikus testvérgyülekezetek között. A kolozsvári hittanos és szülőkből álló csapat a Cinkotán megrendezett országos bábtalálkozóra jött és a hazafelé vezető úton jöttek be "látogatóba" Pilisre.

A kolozsvári testvérek egy árnyjátékkal és egy igehirdetéssel érkeztek. Az istentiszteleten Adorjáni Dezső püspök úr szolgált igehirdetéssel, majd a gyülekezeti teremben Kalit Eszter lelkészjelölt vezetésével egy árnyjátékot adtak elő kolozsvári hittanos gyermekek. Az előadás előtt a felnőttek a templomban vettek részt az istentiszteleten, a kolozsvári és pilisi gyermekek pedig közös gyermekbiblia-órán játszottak és kézműveskedtek.

Nagyon köszönjük a kolozsvári testvérek látogatását, várjuk őket újra szeretettel!

A fotókat köszönjük Bánszki Sándornak!

Konfis és ifis farsang 2011

2011-03-05T15:21:00.004+01:00

A farsangi időszak méltó lezárásaként tartottuk meg péntek este a konfisok és ifisek farsangi buliját. Voltak szép számmal fiatalok (és felnőttek is), akik farsangi jelmezt öltöttek. Az egész estés programban volt jelmezbemutató, kastélyjáték, ügyességi játékok, tombola, karaoke, büfé és a kötelező farsangi kellék, a jókedv is.
Tudjuk, hogy jövő héten már kezdődik a böjt, most ezt az utolsó pénteket még megünnepeltük!

A fotókat köszönjük Horváth Nórinak, Pálinkás Zsófinak és Pángyánszky Ágnesnek! A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is megnyílnak a fotók, sok türelmet a böngészésükhöz!

Gyülekezeti hittanverseny 2011

2011-03-01T15:38:00.000+01:00

Február 26-án, szombaton délelőtt került gyülekezetünkben megrendezésre az országos hittanverseny gyülekezeti fordulója. Az alábbi képeket Tóth Zoltán és Pángyánszky Ágnes készítették. Köszönjük a hittanos gyermekek felkészülését és drukkolunk a megyei versenyre továbbjutottaknak!
Az alsósok korosztályából továbbjutottak Kasa Blanka, Krámer Zita, Szegvári Bence, Csáti Márton, Pakocs Katalin Domonika, Tóth Lilla, Illanicz Hanna és Nagy Dorina. A felsősök közül továbbjutottak Gál Réka, Lasán Zsuzsi, Csákány Rebeka, Csákány Fruzsina, Csákány Dorottya, Paulovicz Petra, Kovács Anikó és Kőhídi Laura.

Bibliaórások vacsora-estje

2011-02-24T23:31:00.000+01:00

Kedd este a Bibliaórás asszonyokkal és férfi-tagunkkal, Karcsival, egy kis vacsorát tartottunk. Került az asztalra mindenféle jó falat és innivaló, hogy kitörve egy kicsit a hétköznapokból és talán a magányból is, együtt vacsorázzunk. A vacsora végén énekeket lehetett kérni (bizony, az Énekeskönyvből), és az aznapi igét is elolvastuk és imádkoztunk. A hitünk tényleg nagyon sokféle módon összeköt bennünket...

Jótékonysági JAZZTODAY és FEEL

2011-02-19T16:40:00.002+01:00

Köszönjük a JAZZTODAY és FEEL zenekaroknak a péntek esti csodálatos koncertet! A civil jótékonysági összefogás célja, hogy segítséget adjunk a május végén megrendezendő városi gyermeknaphoz!

Köszönjük minden segítő áldozatos munkáját, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak segítségét, Szabó Márton polgármester és Polgárné Czerjak Judit oktatási és kulturális bizottsági elnök részvételét és köszöntőit!

Köszönjük a fotókat Horváth Nórinak!

Adóbevallás, alapítvány, egyházfenntartói járulék

2011-02-17T14:07:00.005+01:00

Gyülekezetünk működéséhez elengedhetetlen tagjaink hozzájárulása (egyházfenntartói járulék) és a felajánlott 1%-ok egyházunknak és alapítványunknak. Örömmel és hálával fogadjuk a befizetéseket, hiszen Isten igéjének hirdetése és a sokféle gyülekezeti szolgálat valósulhat meg így a pilisi evangélikusok között is!

Pilisi Evangélikusok „ERŐS VÁR” Alapítványa - alapítványi adószám-18672693-1-13

A Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma: 0035

A Pilisi Evangélikus Gyülekezet számlaszáma: OTP Bank Rt. 11742238-20021726

Az egyházfenntartói járulék összege dolgozóknak évi 6000 Ft, Gyes-én lévőknek, diákoknak, munkanélkülieknek és nyugdíjasoknak pedig 3000 Ft évente. A befizetés történhet a hivatalban, átutalással, OTP-s befizetéssel és csekken is.

Isten iránti hálával köszönünk minden befizetést és adományt!

Babafarsang

2011-02-17T13:37:00.000+01:00

A Betlehem baba-mama klub apraja-nagyja farsangolni gyűlt össze a klub mai találkozóján. Főleg a kislányok jeleskedtek a jelmezekkel, de néhányan az aprócska fiúk közül is "beöltöztek." Nagyon jó volt látni a kicsik és persze anyukáik örömét ezen a kora tavaszi hóeséses délelőttön!

A diavetítésre kattintva egy másik albumban is megtekinthetőek a fotók!

Fényedből fénysugár - D. Keveházi László igehirdetése

2011-02-14T09:01:00.002+01:00

Apostolok Cselekedetei 26,1.9-20

Kőszegen, az ökumenikus imahéten, egyik este egy domonkosrendi apáca, Petra nővér elmondta, hogy aznap kora reggel a sötét kápolnába érkezve mennyire bizonytalan volt a megszokott helyen is. Egy szál gyertyát gyújtott, s ez fényt, biztonságot adott rögtön. Biztos van hasonló tapasztalatunk. Persze van olyan helyzet, amikor a gyertya nem segít. Goethe, a híres író haldoklása alkalmával ezt ismételgette: „mehr Licht!” – „több fényt!” S bizony hiába gyújtottak egyre több gyertyát. Igaza van a következő mondatnak: „Kézenfekvőnek vesszük, hogy van fény, de ritkán gondolkozunk el rajta, milyen fontos szerepet játszik életünkben. Azt is mondhatnánk: a fény az élet” De miért beszélek erről?

Vízkereszt utáni utolsó vasárnap vagyunk együtt. A keresztyénség legősibb ünnepe az „Epifánia”, a felragyogás ünnepe volt. Ezen belül ma, az ünnep utáni utolsó vasárnapon különösen is a fény vasárnapja van! Talán néhányan tudják, hogy az új liturgiai rend szerint minden vasárnapra három ige van kijelölve. Ezek:

II. Móz. 3,1-14. Égő csipkebokor. A tűz és fény megjelenése, és abból Isten szól Mózeshez.

Mt. 17, 1-9. Jézus a megdicsőülés hegyén. S olvassuk: „Fényes felhő, fénylett, ragyogott.” Hang is szólt! S egyik tanítvány: „Jó nékünk itt!”

És az alapigénk: Csel. 26.! Pál a „damaszkuszi úton” -„világosság ragyogott körül” És megszólal Jézus! Mindhárom igében a fény és hang a hangsúlyos!

Ehhez még egy vallomásom tartozik: Egyik kedves énekem a 389. ének, és annak különösen a 4. verse kedves énekem 1948 óta! 63 éve. Gyenesdiáson hallottam és énekeltem ott, és azóta is sokszor. Különösen az utolsó vers egyik sora, inkább kifejezése ragadott meg: „… hadd legyen fényedből fénysugár az életem.”

Igénk persze másról is szól. De ma nézzük a „fény” szempontjából. Mit mond erről? Hogyan valósulhat meg ez?

1.Elsősorban Jézus fényéről szól igénk !

Ki emlékszik (lehetetlent kérdezek?): legutóbb a pilisi oltáron felfelé mutattam a Bibliára (okt. B. vasárnapja volt). Ma lefelé mutatok az oltárképre, amely Krisztus megdicsőülésének történetét ábrázolja.

Az oltárképen a „Megdicsőülés hegyén” vagyunk, de még a földön. Igénkben azonban már a FELTÁMADOTT fénye ragyog. Elképzelhetetlen! De van ilyen találkozás azóta is. Valaki egy álmát mesélte el: a kapuban, Jézus várta aranyban, fénnyel! Mástól is hallottam hasonlót. Az ilyen álom nem feltétele tanítványságunknak, de kinevetni sem szabad.

Itt is az „üldözött” Jézus feltámadt, győzött, legyőzte Pált, fénye ellenállhatatlan. Ez volt „Pál epifániája” Pontosabban Jézus epifániája Pál életében. - Jézus fénye mindenkit utol tud érni.

Jézus nemcsak a „saját körből” hív el embereket. Nézd végig a tanítványok névsorát, milyen különböző emberek (vámszedő és zélóta együtt). Pál egyenesen az ellenség táborából való. De Jézus fénye, szava megfogta. És ez nemcsak akkor volt így, hanem az egyház történetében és ma is.

Tegyük gyorsan hozzá: nem biztos, hogy ilyen „fénnyel”, hirtelen változással, vannak sokan, akik csendes, hosszabb változást tapasztaltak életükben. Lehet, hogy a fény „mécses” – az ige mécsese is fény!

Ismerjük Adytól az Úr érkezése versét:

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul átölelt az Isten.

Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel, nem jött szép, tüzes nappalon, de háborús éjjel.

És megvakultak hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, de őt a fényest, nagyszerűt mindörökre látom.”

Igen sokszor így ölel magához Urunk. És akkor valósul: „Felragyog tenéked a Krisztus.” Felragyog, meggyőzővé, legyőzővé válik.

Hirdetnem kell ma: Testvérek, megvolt a napfelkelte! Sőt: most és itt Krisztus keres, ébredj rá, fénysugara Rád esik! Urad hív!

2. De szól az ige a fénybevont emberről is. Mit tesz Isten fénye?

Lehet, hogy először zavart kelt, és mi is Pállal kérdezzük: „ki vagy te” és: „mit akarsz?” Sokszor van ez így azóta is. Aztán a fény átvilágít. (9. -10. v.) Azt olvassuk a fejezetben, ez Pál „védekező beszéde” Pedig Pál nem védekezik, sőt „gyónást tesz.” Figyeld önleleplező szavait: „mindent Jézus neve ellen” tett, „őrjöngésnek” nevezi indítékát a „szentek” ellen. És most a fényben ezt megvallja. Önfeltárásnak lehetne nevezni tényfeltárás helyett. „Lóról – porba” Ez a keresztyén élet kezdete: Jézus fényében látom magam. Látom „sötét foltjaimat” is. Kellemetlen, de megvallom. „Ha megvalljuk bűneinket, megbocsát”, olvassuk az igében. Kérhetem Isten bocsánatát. Ez a kezdet, kellemetlen, de szükséges. De ez tisztító fény is! Ez a „tisztítótűz!” Ez az új élet kezdete.

A fény változást hoz: Saulusból Paulus lett. Az „ösztöke” állatok hajtására szolgáló szúrószerszám (ostor?) (Közmondás volt?) Pált már István kivégzése is nyugtalanította, Pál nehezen, de ellenállt. Bizony, Isten ösztökél. Emlékszem Túróczy püspök egy igehirdetésére, egyetlen szó volt „alapigéje”: „No!” Ez az „ösztöke” ma az ige? Milyen változásra ösztönöz? Az ösztöke görög szava: „kentron”,ennek latin megfelelője: „centrum”. A változás lényege: nem én vagyok a centrum, a közép. Magamban, családomban, környezetemben, egyházamban sem. Ö kerül a középre. „Krisztus az életem, létem középpontja, centruma” és Ő ösztökél engem! Ez a legnagyobb változás, ettől minden megváltozik. Ez a „damaszkuszi út”! Sokáig gúnyosan emlegették, a rendszerváltozás idején, valószínű joggal. De az igazi damaszkuszi utat meg kell járni. Amíg úton vagyunk, amíg nem késő.

És a Feltámadott fénye az örökélet fénye! Mécses, fénysugár, remény lehet akkor is, amikor más a halálban „több fényt” kér. Más ezzel a fénnyel élni naponta és indulni a nagy útra. Igénkben pedig egy farizeusból (aki tagadja a feltámadást) válik feltámadáshívő ember. Pál erről: ”reménység” - Ma délután Sárkány Sámuelre emlékezünk Itt szolgált 1848-1910 között. 63 év? Indítéka? Család – édesapa – ige – gyülekezet? De hamar eldőlt: lelkész, és Pilisen. Korában „fáklya” lett És: Sárkány várta feltámadást, erről délután részletesen is szeretnék szólni. Korában nem mindenki hitt ebben! Pedig ez a boldog reménység. Valaki a napokban kérdezte, mi van, ha ez nincs? Nagy hiány! De lehet kérni! Mert: Jézus fénye átvilágít, változást hoz, reményt ad!

3. Igénk folytatása: a fényhordozó - fényt sugárzó ember.

A fény terjed! Leggyorsabban! Isten fénye!? Szentlelkén – igéjén – emberen keresztül akar terjedni. Ez a fény engedelmessé tesz. Fény terjedhet rajunk keresztül is. Továbbsugárzik. Túrmezei: „Akiken átsüt a nap” versére gondolok, amikor a kisfiú édesanyjától megkérdezi, kiket ábrázolnak az üvegablakok mozaikjai? „A keresztyéneket” –válaszolja az édesanya. Egy másik nap a hitoktató a gyerekeket megkérdezi, kik azok a keresztyének? „A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a nap” – válaszolja kisfiú. Átsüt-e rajtam és rajtad, kérdi Túrmezei Erzsébet a versben.

Igen a mi hivatásunk: Fényt vinni másoknak is. Ez az ige „missziói parancs”. Mindenkinek a maga helyén. Szólni, tanúvá lenni. „Az ihletetten hirdetett, átadott ige mennyei látás súlyával bír, mintha valaki közvetlenül a mennyből kapna kijelentést.” Nem kell nagy szavakat mondani, olykor elég egyetlen szó, mondat!

És „egyszerűen” sugározni. „Akiken átsüt a nap”. Hogyan: Jézus: „fényljék világosságotok- lássák jó cselekedeiteket – dicsőítsék Atyátokat” Élni és tenni. Nem nagy dolgokat, de szólni, élni és tenni Egy híres ateista filozófus mondta: „A keresztyéneknek jóval megváltottabbnak kéne kinézniük, hogy érdekeljen engem Krisztusuk.” Bizony, ez is igaz.

Pál védekezik? Tanú! A legmagasabb palesztinai zsidó és római hatalmi körök előtt. Neki megadatott. És: sokaknak azóta is : Pál – Luther – Sárkány Sámuel is. „Ha megszólalt” – olvassuk: leigézve(!) hallgattuk.”

De Rád is felragyogott, Rajtad keresztül is akar! Téged is tanújává akar és tud tenni. Valakinek a szeme rajtad keresztül is felnyílhat. Életünk „epifánia” lehet másoknak is. Nem kell ehhez olyan „nagy kör”, ami Pálnak adatott. A mi köreinkben akar Isten tanúvá tenni!

Terjed a fény? Te átengeded, „kormos” vagy?

Ma két lehetőségünk van az igehirdetés után:

Egyik: Reményik – „Két fény között”.

„Szemközt a fiúmei kikötő, Elől a nagy világítótorony.Lobban, forog, forgó fénykévéit

Futtatja végig a hullámokon.

Hátam mögött a sziklarepedésben Parányi fényű szentjánosbogár. Kis hangya, kóbor pille, valaki Az ő fényénél is hazatalál.

Hát én, hát én világítok vajjon? – Csobban a tenger csorba sziklaélen. Se fárosz nem A parton állok két fény közt, sötéten.

Azt jelenti ez, ahogy szokott lenni az igehirdetések után: „szép, szép, de én már csak ilyen vagyok, jó itt, de a mindennapi élet más.

De lehet énekelni, imádkozni:

„Jézus, te égi szép tündöklő fényű név…Tisztíts meg teljesen, Szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem Míg a homályon át a lelkem otthonát Világosságodat elérhetem.”

Ámen.

Sárkány Sámuel évforduló

2011-02-13T20:45:00.000+01:00

Sárkány Sámuel püspök-lelkész halálának 100. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottunk a délelőtti istentiszteleten, amit koszorúzás követett. A délutáni szeretetvendégség alkalmából itt voltak közöttünk a Sárkány család ma élő tagjai, akikkel együtt emlékezhettünk a lánglelkű prédikátorra, a nemes egyházvezetőre, a pilisi evangélikus gyülekezetben 61 évig szolgáló lelkészre, aki jó barátja volt Petőfi Sándornak, és Kossuth Lajos temetésén is prédikált.

Önfeledt játékok határok nélkül

2011-02-12T22:03:00.001+01:00

Milyen jó úgy játszani, hogy az ember elfeledkezik a hét összes dolgozatáról, a felelésektől való félelemtől, a hajnali vonatra indulástól és a délutáni fáradt hazaérkezésekről! Péntek este lazítani, pihenni, önfeledten játszani és nevetni...

Gyülekezetünk ifjúsága az elmúlt pénteken ilyen önfeledten játszott. Az est mottója ez volt: "Ami az "üsd a jobboldalit"-on túl van van :-) Vendégeink voltak Horváth Noémi teológus hallgató és vőlegénye, Bence Doma a budavári evangélikus gyülekezetből, akik mindhárom ifis csapatnak játékokat tanítottak. Az első játéktól az utolsóig "ült" minden játék. Nevettünk, izgultunk, jól éreztük magunkat! Köszönjük ezt a fantasztikus estét Noéminek és Domának!

Az áhítatokat Pángyánszky Ágnes, Török Anett és Kovács Áron lelkészek tartották. Külön köszönjük Kovács Áronnak, gyülekezetünk volt segédlelkészének, most doktorandusz hallgatónak, hogy ezen az estén ő is eljött és egy fantasztikus bibliológ utazásra vitt el bennünket...

A fotókat Pálinkás Zsófia és Pángyánszky Ágnes készítették, és a diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is megtekinthetőek!

Miért jó magunkról hírt adni?

2011-02-08T10:48:00.005+01:00

Az alábbi linkre kattintva egy cikket olvashatunk a mai egyházi, gyülekezeti internetes jelenlét értelméről. Köszönjük, hogy a cikk írója, Méhes Károly, a pilisi evangélikusok blogját is érdemesnek találta arra, hogy a cikkben írjon róla. Valóban, élünk, vagyunk, megörökítjük közös eseményeinket és hálát adunk azért, hogy mindezt szívvel, lélekkel, hittel tehetjük.

Itt olvasható a cikk: Üdvözlégy az interneten

A Tamás-mise fotókban

2011-02-08T08:29:00.000+01:00

Beszámoló az evangelikus.hu-n

Tamás-mise igehirdetése - Krámer György

2011-02-06T22:52:00.002+01:00

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!"

Lk 17, 20-21

Az unokái az utolsó ítéletről kérdezik templomba járó idős nagyapjukat. Nagyapó! Mi lesz majd akkor, ha eljön az Úr napja? – Akkor? Akkor az Úr Jézus mindent a feje tetejére állít! – válaszolja az öreg. Néhány nappal később látja ám, hogy az unokái folyamatosan kézen állnak, és azt gyakorolják, hogyan tudnak kézen állva ide-oda menni. Hát ti meg mi a csudát csináltok? – kérdi tőlük az öreg. Mi csak gyakorolunk az Úr napjára, hogy amikor Krisztus mindent a feje tetejére állít, akkor ne lepődjünk meg.

Minden nézőpont kérdése, szoktuk mondani. És természetesen megvan a jól kialakított saját nézőpontunk. Az, ahogyan mi látjuk a világot. Az, ahogyan szerintünk vannak a dolgok. Ahogyan mi elképzelünk, kialakítunk, igaznak tartunk dolgokat.

Soha! Komolyan mondom, hogy soha nem vettem észre a miatyánkban azt, hogy mindennapi kenyér kérésénél többes számban kérünk. „Mindennapi kenyerünket! Add meg nekünk ma. Bár így mondtam, mégis határozottan tudom, hogy ilyenkor mindig csak magamra gondoltam. Add Uram, hogy legyen mit ennem. Add, hogy jól bánjak azzal, amit tőled ajándékba kaptam! Bár a kérés többes számban hangzott, a nézőpontom, a kiindulási alapom arról szólt, hogy én lakjam jól, hogy nekem legyen mit ennem, hogy én ne maradjak éhen.

Mondhatnánk azt, hogy ez önzőség, de nem hiszem. Szerintem rosszabb a helyzet. Nem az önzéssel van a baj. Inkább azzal, ahogyan a világot általában magunkon keresztül látjuk, értelmezzük. A nézőpontunk hibás.

Gimnazista koromban kezdtem el gondolkodni az Isten dolgairól. A modell, amit felépítettem magamnak úgy működött, hogy magamba szívtam a körülöttem levő világot, elgondolkodtam rajta, aztán kialakítottam a véleményemet. Elkezdtem gondolkodni hitről, Istenről, a világ dolgairól és aztán kijelentettem magamnak, másoknak is, hogy a világ szerintem ilyen meg ilyen, a hit igazsága ez meg ez, az Isten pedig ilyen és ilyen.

Mintha én határoznám meg azt, hogy milyen is ez a világ. Elég eltéveszteni a nézőpontot és máris egy fejre állított képet látunk. A mi fejre állított képünk, amiről azt hisszük, hogy ilyen a valóság, onnan indul ki, hogy ÉN. Mintha tényleg mindent a porszemnél is sokkal kisebb énünk határozna meg. Nevetséges ez az önteltségünk.

Valójában a világot egyáltalán nem alakítja az, hogy mit gondolunk róla. Azért mert mi azt gondoljuk, hisszük, hogy ilyen meg ilyen, attól még senki és semmi nem fog mihozzánk igazodni.

Annál jobban meglepődünk mi, amikor valaki fordítva teszi fel a kérdést: Mennyit ér a hited, amikor találkozik az élet valóságával? Kipróbáltad már hogy mi történik akkor, amikor kilépve önmagad szűkösségéből, kipróbálod azt, amiben hiszel? Amikor nem az a kérdés, hogy te mit gondolsz a világról, hanem az, hogy a világban mi történik veled?

Például mindannyian felsorakoznánk a mögé a hitvallás mögé, hogy Isten előtt Krisztusban egyformák vagyunk. Ezt így gondoljuk hisszük. Nincsen fehér fekete, nincsen sárga vagy kreol. Nincsen magyar vagy román, nincsen magyar vagy cigány stb. Szép, vállalható gondolat.

De mi történik akkor, amikor az elsős gyermekim hazajönnek az iskolából, egy félévnyi tapasztalattal a hátuk mögött és azt mondják: „Tudod apa ez nagyon fontos: cigányokkal barátkozni sohasem szabad.” Mi történik ilyenkor? Amikor okosságunk lepattan a világ valóságáról. Amikor kiderül, hogy önmagában attól, hogy ÉN erről mit gondolok, még semmi sem történik, semmi sem változik.

Azt, hogy Isten előtt egyek vagyunk, csak akkor fogom először megsejteni, amikor a kislányommal beszélgetve megpróbálok belelépni a valóságba. Amikor kilépve önmagam biztonságos páncélja mögül, megnézem, hogy mennyit is ér az én nagy igazságom, hitem és reménységem a valóságban.

Persze önmagunkban maradni sokkal kényelmesebb. Senki sem háborgatja önigazságainkat, ha megmaradunk saját körünkön belül. Igaz semmi közünk nem lesz így a valósághoz. Valami igazi, valami valóságos, valami élet-azonos csak akkor születik meg, amikor kilépünk önmagunkból, amikor megváltozik a nézőpont, még ha így feje tetejére áll is a világ.

Amikor Jézust az Isten országáról kérdezik egészen pontos helymeghatározást ad. Az Isten országa nem benned van, nem bennem, de még csak nem is Jézusban önmagában. Az Isten országa közöttetek van. Azokban a cselekvésekben, kapcsolatokban, eseményekben, amikor kiléptek önmagatok zártságából és a másik felé fordultok. Közöttetek valósul meg az Isten országa.

Mindennapi kenyér jár mindenkinek! Hangzik önmagunkban való igazságunk, üresen kongva, felszínesen, hamisan pendülve. Egészen addig, amíg meg nem mozdul a kezünk, forogni kezd az agyunk, lendületet kapnak közösségeink és megnézzük, hogy vajon mennyit is ér ez a gondolatunk a valóságban.

Az LVSZ nagygyűlésén egy áhítatban valaki azt mondta: Ahogyan mi bánunk az élelemmel, és az iható vízzel eljátszottuk azt a jogunkat, hogy könyörögjünk a mindennapi kenyérért. Mert hiába mondjuk, hogy a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, igazából eszünkbe sem jutnak azok, akiknek nincs mindennapi falat kenyerük sem, nemhogy elegendő.

Mint egy filmforgatáshoz készült használaton kívüli makett-város. Ilyen a hitünk, ha csak bennünk él. Tele van hamissággal, felszínességgel, önteltséggel.

Az Isten országa közöttetek van! Nem neked kell megmondanod, hogy milyen is az Isten valósága. Nem is egy nagy tanítót kell keresned, aki majd elmondja. Egyszerűen csak fordulj oda a másik felé és kilépve önmagad védettségéből, tapasztald, hogy mi történik ebben a köztes térben.

Tapasztald, hogy mi történik, amikor nem elvont gondolat csak a hited, hanem egy kinyújtott kéz lesz, amelyik ad, vigasztal, vagy megsimogat. Tapasztald, mi történik akkor, amikor a távoli, az ismeretlen, az arctalan embertársad egyszer csak része lesz az életednek, ismerősek lesznek vonásai, a hangja. Amikor nem csak benned, hanem közöttetek történik valami.

Krisztus kilépve védettségéből, Isten valóságának biztonságából emberré lett. Megteremtette annak a lehetőségét, hogy Isten országa itt lehessen közöttünk. Miért érnénk be önmagunk zárt, hamis, felszínes, élettelen, magányos valóságával? Miért érnénk be kevesebbel, mint a valódi, az igazi élet, az Isten országának közöttünk történő valósága?

Ámen

Vízkereszt ü. u. 5. vasárnap igehirdetése - Pángyánszky Ágnes

2011-02-06T22:12:00.000+01:00

Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.

1Thessz 2,9-13

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Amerikában minden boltnak tetszetős neve van. Egy férfi, akinek sürgősen ki kellett tisztíttatnia az öltönyét, emlékezett egy ruhatisztítóra, aminek ez a neve: „Egy-Órás-Tisztítás”. Gyorsan elvitte hétfő reggel ebbe a boltba az öltönyét és kérte, hogy tisztítsák ki. Miután kitöltötte a megrendelőlapot, kérte az alkalmazottat, hogy egy órán belül legyen kész az öltönye tisztítása. Az alkalmazott hölgy válasza ez volt: „Sajnos csütörtökig nem tudjuk kitisztítani.” A férfi megrökönyödött: „Én azt gondoltam, hogy egy óra alatt ki tudják tisztítani!” „Sajnos nem – válaszolta a hölgy, az „Egy-Órás-Tisztítás” csak a neve a boltnak.

Ha valaki alapos kutatást végezne mai keresztyén emberek között, ehhez az amerikai férfihoz hasonlóan bizonyára nagyon megrökönyödve. Keresztyének, evangélikusok vagyunk, de az életünk valami egészen mást tükröz. Úgy viseljük magunkon a keresztyén, evangélikus jelzőt, keresztségünket és konfirmációnkat, mint egy terhet, amit letenni ugyan nem tudunk, de kezdeni sem tudunk sokat vele.

Talán már azt sem tudnánk olyan nagyon megmondani, hogy milyenek lennénk, ha Isten-hívő életet élnénk. Emlékezünk még szüleink, nagyszüleink családjaira, akik szépen felöltözve igyekeztek minden vasárnap reggel a templomba. Talán még elő tudunk venni régi Bibliákat, amelyek híven őrzik akár két évszázadról ezelőttig is családfánkat. De közben itt dübörög velünk a XXI. század, forrong a világ, forrong a lelkünk és Istent alig találjuk már benne. Pedig egyszer bennünket is megkereszteltek itt. Konfirmáltunk, vagy majd konfirmálni fogunk. Ha megkérdezik, hogy milyen felekezetűek vagyunk, talán mondjuk is büszkén, hogy evangélikusok. De tudunk-e mit kezdeni azzal az előbb hallott bibliai felszólítással, hogy éljünk az Istenhez méltó módon?

Azt, hogy Isten-hívőként mit jelent élni, elfelejtette a mai ember. Itt ülünk ma is a templomban – rendszeresen járunk, vagy ma olyan alkalom van, hogy eljöttünk –, mégis egyformán küzdünk a kérdéssel. Hívő vagy nem-hívő élet életet éljen a XXI. században élő ember? Csak egy bélyeg rajtunk a keresztyén-evangélikus jelző, vagy pedig tényleg tükröz is valamit az életünk ebből?

Amikor Pilisről autóval megyünk Pestre, Ferihegynél mindig figyelem, hogy szállnak-e fel repülőgépek. Bár repülni annyira nem szeretek, mégis csodálattal tölt el, hogy egy repülőgép fel tud emelkedni a magasba. Ültem már kis repülőn és hatalmas utasszállító gépen is, egyszerűen lenyűgöző, hogy olyan gép is, aminek el tud az ember sétálni a motorja alatt, fel tud a levegőbe emelkedni.

Amikor egy repülőgép a biztonsági ellenőrzések után elindul, akkor még egy darabig a kifutópályán gyorsít. Először lassan indul el, majd egy ponton hatalmas sebességre vált, és felemelkedik a földről. Van még olyan útja a gépnek, amikor megállhatna, ha bármi történne, de egy idő után már nincs visszaút, fel kell a gépnek emelkednie.

Gondoltunk-e már keresztyén életünkre úgy, mint egy a földtől elrugaszkodó repülőre, aminek az útja onnantól kezdve meghatározott?

Fel kell szállnia, minden más manőver már csak onnan számítható ki újra. Nagyon hasonló ez ahhoz, hogy bennünket egyszer megkereszteltek, egyszer már kiálltunk ide az oltár elé, és a konfirmációnkban elmondtuk a hitvallást, vagy ide térdelünk egy-egy úrvacsoravétel alkalmából és elfogadjuk az Isten bűnbocsánatát.

Ezek olyan meghatározó pillanatok voltak, amikor a repülőgép felszállt velünk és valami új kezdődött az életünkben. A régi énünk felé onnan már nem lehetne visszaút, megállás vagy újratervezés. A repülés elkezdődött, jó irányba halad az életem, Isten vett a szárnyaira, nem lenne jó visszafordulni onnan.

Azt hiszem a repülőgép példája azért is jó, mert a legtöbb ember mégis tart attól a pillanattól, amikor felszáll a gép, többé már nincs a lábunk alatt a jól megszokott talaj. Félünk, mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Ismeretlen körülmények között érezzünk magunkat, és inkább akarunk bízni saját magunkban, mint Istenben, vagy valami másban, amiről nincs információnk.

Ezért is nagyon fontos figyelnünk arra, hogy egymást is erősítsük abban, hogy mit is jelent keresztyénnek, hívő embernek lenni. Közöttünk a legerősebb bizonyságtétel az, ha egymástól halljuk azt, hogyan van jelen Isten az életünkben. Pál apostol szavai ezért szóltak arról, hogy ő az életét tette fel arra, hogy bizonyságot tegyen a többi embernek Istenről. Az ő életében meghatározó élménnyé és hitté vált a Jézussal való találkozás. Felszállt vele a repülő és érezte, hogy rábízhatja az életét arra, aki a találkozás után a szárnyaira vette őt.

Sokak számára szokatlan és furcsa foglalkozás vagy hivatás az, ha valaki például lelkész. Hiszen mi is a feladatunk? Pál apostol nyomán az, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy Isten bennünket is a szárnyaira vett és repülünk vele, elrugaszkodtunk a földtől és nincs már visszaút oda, hogy ugyanolyanok legyünk, mint amilyenek a Vele való találkozás előtt voltunk.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy ez hogyan is történt az én életemben – hogyan történt az, hogy lelkész lettem, hogy számomra ez a legfontosabb, nekem ettől teljes az életem és az ad örömet, ha a kapott lelki kincseket megoszthatom másokkal. Egy idézetet olvastam a minap erről, nagyon megfogott: „Ha Isten fel akar használni téged, sok-sok tapasztalaton keresztül vezet majd. Ezeket a tapasztalatokat nem neked szánja: mások számára tesz hasznossá téged.”

Pál ebben a levélben örömmel emlékezik vissza arra, hogy igehirdetése „hasznos” volt, mert a Thesszalonikában élő emberek az Isten üzenetét látták benne, és rá merték magukat bízni Istenre. Igyekeztek úgy élni, mint akik valóban méltóak arra a szeretetre és áldozatra, amivel az Úristen Jézus Krisztusban feléjük közeledett.

Én is elgondolkodtam azon, hogy van-e ilyen közös pontunk, közös történetünk? Eszembe jutott például a pénteki nap: 1 órakor, 2-kor és 3-kor siettünk a temetőbe temetésekre. Egymás után álltunk meg hamvak és koporsó, és gyászolók mellett. Szólt az Isten vigasztaló és reménytkeltő szava, de vajon eljutott-e hozzátok, gyászoló testvéreim? Átéltétek-e, hogy az általunk kimondott szavak és imádságok, az elénekelt énekek nem emberi erőnk produktumai, hanem Isten hozzátok közel jövő, benneteket megszólító szavai? Vagy tudjuk-e, érezzük-e, hogy amikor nemsokára itt az oltárnál úrvacsorát veszünk, nem ember és ember, nem csupán az ostya és a bor van jelen, hanem maga az Isten térdel mellénk bűnbocsánatával és erőt adó jelenlétével az értünk életét odaadó Krisztuson keresztül?

Egy édesapáról és a kisfiáról hallottam azt a történetet, hogy a kisfiú segített az édesapjának otthon valamit szerelni és nagyon megfájdult az ujja. Beszaladtak a házba és az apa gyorsan egy pohárba jeges vizet tett, hogy azzal hűtse a kisfiú a fájós ujját. A kisfiú a jeges víztől talán még jobban sírt, mint a fájós ujjától, és csak úgy volt hajlandó hűteni az ujját, ha az édesapja is beleteszi egy ujját a jeges vízbe. Így hűtötték egy darabig a fájós ujjakat, néha kivették, majd újra visszatették a vízbe, majd amikor már múlt a fájdalom, a kisfiú ezt mondta: „Apa, úgy örülök, hogy itt vagy velem.”

A történet arra emlékeztet engem, hogy sokszor a bajt, a fájdalmat nem tudjuk elvenni egymástól, de a jelenlétünk elviselhetőbbé teheti azt.

Látjátok testvéreim, milyen hatása, milyen áldása lehet annak, ha valaki nem csupán névlegesen, nem csak kívülről keresztyén és Isten-hívő, hanem úgy, hogy a saját és mások életére is hatással lehessen és közvetítője lehessen Isten bűnbocsánatának és szeretetének.

Ki az közülünk, akinek nincs szüksége bűnbocsánatra és szeretetre? Ki az, aki azt tudja mondani, hogy neki nem megváltás az, hogy a földi élet nyomorúságaiból valaki megmenti és emberi életéhez útmutatót és fogódzót ad neki?

Ha nem éljük át mélységeiben és magasságaiban azt, hogy mit jelent keresztyénnek, evangélikusnak lenni, irányíthatatlanná válik az a repülő, ami felszáll velünk. Isten szárnyain azonban bátran elemelkedhetünk a repülőn is a földtől...

Ámen.

Péntek esti pizza

2011-02-05T11:05:00.001+01:00

Péntek este a középiskolás és nagyifi megéhezett... A 3 kg lisztből készült pizzatészta bőségesen elég volt az egész ifi részére. A közös vacsora élményén túl az esti áhítat, az éneklés, a játék és az önfeledt beszélgetések igazán széppé varázsolták az estét...

A diavetítésre kattintva egy Picasa albumban is megtekinthetőek a képek. Köszönet a fotókért Nórinak és Taminak!

100 éve hunyt el Sárkány Sámuel püspök-lelkész

2011-02-02T21:49:00.004+01:00

Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt

ÜNNEPI ISTENTISZTELETÜNKRE,

febr. 13-án, vasárnap 10 órakor,

melyen megemlékezünk a pilisi evangélikusok között 61 évig szolgáló Sárkány Sámuel püspök-lelkészről és halálának 100 éves évfordulójáról.

Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet: D. Keveházi László ny. esperes-lelkész.

Febr. 13-án, vasárnap délután 15 órakor ünnepi szeretetvendégségünkön előadást tart Sárkány Sámuel életéről D. Keveházi László, és áhítattal szolgál Sárkány Tibor ny. esperes-lelkész.

JÓTÉKONYSÁGI KONCERT

2011-02-02T21:43:00.002+01:00

2011. február 18-án, péntek este 19 órától koncertet ad a Pilisi Evangélikus Gyülekezeti Teremben a

JAZZTODAY együttes (Pintér Tibor, Sóvári Tamás, Sárközi-Béni Zsolt és Szemereczki Imre) és a

FEEL zenekar (Gál Tamás, Tóth Tamás, Sárközi-Béni Zsolt és Oláh Imre).

A jótékonysági koncertre a belépő felnőtteknek 1000 Ft, ifjúsági tagoknak 500 Ft.
A koncert és a büfé bevétele mind jótékonysági célokat szolgál!

A JÓTÉKONYSÁGI KONCERT CÉLJA

- A felajánlott adományokból a Gyermekjóléti Szolgálat által szervezett városi gyermeknapon szeretnénk lehetővé tenni minél több rászoruló gyermeknek, hogy olyan élményben és kikapcsolódásban vehessen részt, amiről eddig csak álmodott, és fájó szívvel nézte, hogy ez másoknak megadatik.

- Bízunk abban, hogy a környezetünkben élő felnövekvő generáció egy békésebb, megértőbb közegben nőhet fel, és nem csupán álmodhat egy jobb körülmények között élt életről. Adományainkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni!

- A koncerten lehetőség lesz a belépőjegyek mellett támogatójegyeket is vásárolni.

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

Pilisi Evangélikus Gyülekezet (Pilis, Kossuth L. u. 34.) és a Gyermekjóléti Szolgálat

Vízkereszt ü. u. 4. vasárnap igehirdetése - Lázárné Tóth Szilvia

2011-02-02T21:25:00.002+01:00

Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

Kolossé 1,15-20

Régebben, ha a rokonságunkban kisbaba született, fényképet küldtek róla mindenkinek a családban, és ahogyan növekedett a gyermek, újra és újra lefényképezték és elküldték a fotót, hogy lám, hogy nő ez a gyerek, milyen nagy már. Egészen addig azonban, amíg ezek a fotók meg nem érkeztek, a rokonok egymást kérdezgették: na és milyen színű a szeme? És van haja? Az anyjára vagy az apjára hasonlít jobban? Jó étvágyú vagy vékonyka gyermek? És bizony, előfordult, hogy mindenki egy kicsit mást mondott. Az a rokon, aki nem látta a saját szemével az újszülöttet, bizonytalanságban volt egészen addig, amíg meg nem érkezett a várva várt fénykép. Aztán ahogyan sorban jöttek a fotók, úgy telt meg a fotóalbum a növekedő gyermek képeivel, úgy tudtunk meg róla egyre többet.

Istennel is hasonlóképpen van az ember. Bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy milyen Ő. A legtöbben – valószínűleg – nagyon kíváncsiak vagyunk rá, de mindenki mást gondol Róla. A világ különböző tájain egészen különbözőképpen képzelik el az emberek Istent, Afrikában fekete bőrűnek, Európában fehér bőrűnek. Miért is olyan fontos akkor ez a kérdés? Miért olyan fontos az ember számára az, hogy tudja, milyen az Isten? Hiszen olyan sokszor halljuk: Mindegy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Nem elég ez? Hinni Istenben, a magunk módján?

A Biblia szerint Istennek nem mindegy, hogy milyennek képzeljük el Őt. Mégpedig azért, mert Ő kapcsolatba szeretne lépni velünk! És egy kapcsolat csak úgy jöhet létre, ha a felek fokozatosan megismerik egymást, ha eltűnnek a tévképzetek, ha eltűnnek az egymásról elképzelt hamis képek.

Vajon mi hogyan képzeljük el Istent? Mit gondolunk Róla? Milyennek látjuk Őt? Fehér szakállú öregúrnak, aki a felhőkön üldögél? Egy nagy fényes lénynek, akinek arca sincsen? Vagy egy hatalmas, erős, félelmetes, önkényes királynak, aki távol, valahol fenn az égben trónol? Esetleg olyannak, aki állandóan azt jegyzeteli egy nagy könyvbe, hogy vajon hány jó dolgot cselekedtünk, és mennyi rosszat követtünk el, és sok-sok elvárása van velünk szemben? Bennünk milyen kép él Istenről? Vagy ha több is van, melyik közülük a legélesebb, a legfontosabb, a legnagyobb?

Pál apostol a levelében azt írta a Kolosséban élő keresztényeknek, hogy Jézus Krisztus „a láthatatlan Isten képe”. Istent soha senki nem látta, Ő láthatatlan és titokzatos. Mégis, megmutatta az embernek, az emberiségnek, nekünk is, hogy milyen is Ő valójában! Isten emberré lett, eljött a világba, hogy megmutassa magát, hogy a sok találgatás és bizonytalanság után megláttassa az emberrel, kicsoda Ő. Jézusban a láthatatlan láthatóvá lett. János evangéliuma 14. fejezetében Fülöp tanítvány így szól Jézushoz: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus pedig azt válaszolta: „Aki engem lát, látja az Atyát”. Aki Jézus Krisztust látja, az látja az Istent. Aki Jézus Krisztust ismeri, az ismeri az Istent.

A konfirmandusoknak, akikkel péntekenként egy családot alkotunk, egyszer azt a feladatot adtam, hogy olvassanak el néhány kijelölt történetet az Újszövetségből és gondolkodjanak el azon, hogy milyennek mutatja be Jézust a Biblia az adott történeteken keresztül, és milyennek ismerjük meg Istent általa. Mert minden történet, amely az evangéliumokban szerepel, olyan mint egy fotó, amelyen Jézust látjuk és Rajta keresztül Istent. Minden történet újabb bepillantást enged abba a titokba, hogy milyen is az Isten valójában. Minden történet megismerésével egy újabb képet láthatunk Isten fotóalbumából, amely ugyan nincs a kezünkben, de a fejünkben összeállhat!

Az egyik történet, amelyet a konfirmandusok elolvastak, éppen az volt, amelyet az oltár előtti igeolvasáskor hallottunk: Jézus lecsendesíti a tengert. Jézus és a tanítványok hajóra szálltak és nagy vihar támadt. Jézus nyugodtan aludt, a tanítványok pedig kétségbeesetten felébresztették: Uram, ments meg minket, elveszünk! Jézus pedig felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Mit mond el ez a történet Jézusról és rajta keresztül Istenről? Például azt, hogy engedelmeskednek neki a természet erői. Hatalma van a szél és a tenger mozgása felett. Pál apostol pedig egyenesen azt mondja Jézusról: Ő a teremtés Ura, „benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok”.

És mégis, ez a Jézus, a teremtés Ura, a világ Ura, úgy élt itt a földön, hogy szelíden és tapintatosan közeledett az emberekhez! Gondoljunk csak a samáriai asszonyra, akit az egész faluja elítélt, Jézus pedig beszélgetést kezdeményezett vele a kútnál! Türelemmel tanította az embereket, újra és újra, kitartóan, minden tanítványi értetlenkedés ellenére is. Emlékezzünk csak arra, amikor a tanítványok nem értették egy-egy példázatát, Ő pedig elmagyarázta nekik. Odalépett a szenvedőkhöz, több száz beteget gyógyított meg, és elfogadta a nyilvánvalóan bűnös emberek közeledését is! Gondoljunk a bűnös asszonyra, aki olajjal kente meg Jézust és a hajával törölte le a lábát.

Minden egyes elolvasott evangéliumi történettel közelebb jutunk ahhoz, hogy meglássuk az Isten igazi arcát, hogy eljussunk a legfőbb felismeréshez: Istennek az a legfontosabb, hogy megmentse az embert. Istennek az a legfontosabb, hogy megmentsen bennünket, Téged és engem is, Testvérem!

Hadd hívjam segítségül Dsida Jenő egyik versét, amely olyan szépen kifejezi mindezt! A címe: Krisztus.

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.

Hangod fájó hullámokat kavart, mikor

a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei -

Igen, úgy „tetszett az egész Teljességnek, hogy Jézusban lakjék”. Igen, Isten az „egyszerű, szürke, fáradt és hozzánk hasonló” Jézusban akarta megmutatni magát minden embernek! És úgy tetszett Istennek, hogy „általa békéltessen meg magával mindent”. Nem erőszakkal, nem önkényes parancsokkal, nem mindenható zsarnokként, hanem a szelíd és alázatos szívű Jézus által akar igazi békét hozni. Nem sikeres, sztárként ünnepelt csodatévő szerepben tetszelgett, hanem „békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által”. Hogy ne az embernek kelljen elhordozni bűneinek büntetését, Jézus elhordozta helyettünk a keresztfán. Hogy többé ne legyen egyedül egyetlen szenvedő sem, az Isten a keresztfán Jézus Krisztusban a végsőkig megtapasztalta, hogy mit jelent az emberi szenvedés.

Testvéreim. Isten ma megmutatta nekünk az Ő képmását Jézus Krisztusban. Sőt, ha a elolvassuk a Biblia történeteit, és rajtuk keresztül megismerjük Istent, az olyan, mint megnézni Isten egész fotóalbumát! De minden egyes képen, különböző helyzeteken keresztül ugyan, de mégis ugyanazt fogjuk látni: Isten magához hív minket, minden örömünkkel, bánatunkkal, bűnünkkel és betegségünkkel együtt, és azt mondja: Azért jöttem el a földre, hogy megmentselek. Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy nem hagysz minket bizonytalanságban, hanem Jézus Krisztusban megmutatod Magad nekünk. Add nekünk Szentlelkedet, hogy amikor a Bibliát olvasva Téged keresünk, meglássuk Arcodat! Ámen.

Ilyen gyönyörű a templomunk!

2011-01-20T11:31:00.002+01:00

Az alábbi fotókat Karácsony ünnepének szentestéjén készítette Lados Attila. Köszönjük!

Ökumenikus imaheti igehirdetés - Krámer György

2011-01-18T11:58:00.002+01:00

Keresztyén Ökumenikus Gyülekezet! Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Egy csapat sündisznó, akik a nagyon kemény hideg télben összegyülekeztek egy nagy tölgyfa tövénél, elhatározták, hogy szorosan összebújnak azért, hogy meg ne fagyjanak. Így is történt. Már kezdték éppen jól érezni magukat, már kezdett éppen jó meleg lenni, amikor a tüskéik mindent elrontottak. Minél közelebb próbáltak kerülni egymáshoz, annál inkább problémát okoztak a tüskék. Minden mozdulatnál megszúrták egymást, és egy idő után a fájdalom annyira elviselhetetlen lett, hogy szétugrott az egész csapat. Újra megpróbálták, de megint ugyanez lett a vége. Majd arra az egyezségre jutottak, hogy megkeressék azt a biztonságos távolságot, ahonnan még éppen felmelegítik egymást, de a tüskéik még nem szúrnak elviselhetetlenül.

Ezt a mesét Arthur Schopenhauer, egy filozófus találta ki, aki végtelenül pesszimista ember volt és nagyon élesen kritizálta a társadalmat, az emberi közösségeket.

Meséje az emberi közösségeinket modellezi. Ő azt mondja, az egyetlen dolog, ami összehoz, összehúz bennünket az a szükség. Az ember lényénél fogva képtelen egyedül lenni. Szüksége van arra, hogy saját magányából, lényének ürességéből, életének monotonitásából kitörhessen, menekülhessen a többi emberhez. Amikor azonban együtt van a többiekkel, akkor egyéni érdekei, önös igényei, a másik hiányosságainak elviselhetetlensége, mégiscsak arra kényszerítik, hogy otthagyja a közösséget. Az az optimális távolság, amit a mesében a sünök megtalálnak, hogy még melegítsék, de ne szúrják túlságosan egymást, ez a távolság nem más, mint az udvariasság és a jólneveltség.

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

Apostolok Cselekedetei 2,42-47

Két kép, két történet szól egymás mellett arról, hogyan is működnek közösségek, hogyan valósul meg az egység.

Itt tél van, a hideg szüksége összehozza a sündisznókat. Mint ahogyan az ember szó szerint menekülni tudna magányából, kitörni akar önmaga szűkös életteréből. Ahogyan elviselhetetlenné lesz a magányban a lét üressége, ahogyan mindennél fontosabb lesz, hogy legyen valamilyen cél, valamilyen tartalom, ami értelmezni tudja életünket.

Ott pedig Jeruzsálem. Nyári meleg idő. Emberek, akiket a lelkesedés hoz össze. Emberek, akik csüngnek az apostolok szavain azért, hogy végighallgathassák a különös történeteket Jézusról. Halljanak a tanításáról, tetteiről, halljanak haláláról és csodálatos feltámadásáról. A lelkesedés gyülekezete, aki valami csodálatos összhangban élik át a közösség erejét és lényegét.

Itt a szúrós, hegyes tüskék. Életünk, személyiségünk valósága. Az önzésünk, ami olyan könnyen kimondatja velünk: nem érdekelsz, jobb nekem nélküled, csak a baj, a gond, az idegesség van ebben a kapcsolatban. Eltéréseink, egyéniségünk, elviselhetetlen tulajdonságaink, amelyeket képtelenek vagyunk egymás mellé illeszteni. Különbségek, amelyek bármennyire kicsik is, sokszor a legfontosabbá, a legzavaróbbá lesznek és képesek arra, hogy mindent tönkretegyenek. Kényelmességünk, lustaságunk, ami képes megszokni mindent, csak ne kelljen változtatni, csak ne kelljen alkalmazkodni, idomulni. Beképzeltségünk, hiúságunk, ami elhiteti velünk, hogy egyedül is tudjuk, képesek vagyunk rá. Inkább maradjak teljesen egyedül, csak nehogy valaki megérintsen, megsértsen. Tüskék, amiket még sorolni lehetne hosszasan.

Ott pedig! Az első gyülekezetben! Azok, akik hitre jutottak, mindenben egyek voltak. Mindenük közös volt, mindenüket megosztották. Ami a tulajdonuk volt, azt elosztották és a pénzt odaadták, ahol arra a legnagyobb szükség volt.

Itt közöttünk, maximum a barátságos mosoly, egy két udvarias kérdés arról, „hogy vagy?” Mi a helyzet a családdal, iskolásak-e már a gyerekek? Jólneveltség és udvariasság. Ez a maximális közelségünk. Pont annyi, ahonnan még nem szúr, nem fáj. És éppen annyi, hogy a közösség látszata meg legyen.

Ott pedig! A jeruzsálemi gyülekezetben! Közös étkezések, egymással megosztott idő! Az a boldogság, hogy a másiknak valóságosan része van az életemben.

Két kép, két történet. Itt a közösségeink a társadalmunk, ahogyan azt egy filozófus látja. Ott a jeruzsálemi gyülekezet, ahogyan azt Lukács közvetíti.

Őszintén szólva, a filozófus kép, bár kegyetlenül megmutatja a valóságot, mégis nagyon igaznak tűnik. Hányszor tapasztaljuk, hogy emberek csak akkor keresik a másik társaságát, ha valamire szükségük van. Csak akkor lépnek közel a másikhoz, ha valamit egyedül nem tudnak megoldani. Hányszor látjuk, hogy valakit csak a magamutogatás mozgat egy közösségben, és hányszor látjuk közösségeink széthullását csak azért, mert a tüskéink szúrását már nem lehetett leviselni. Tényleg ilyenek vagyunk.

Ugyanilyen őszinteséggel azt is meg kell mondanunk, hogy az első gyülekezetről festett kép egyáltalán nem tűnik ilyen valóságosnak, ilyen igazinak. Szép ez a kép, de nem túlságosan szép ahhoz, hogy igaz legyen? Az első gyülekezetről olvasva azt is tudjuk, hogy még az apostolok között is voltak komoly ellentétek. Tudjuk, hogy gondot okozott a kulturális különbség görögök és zsidók között. Tudunk Anániás és Zafira történetéről, akik eladták ugyan mindenüket, de azért biztos, ami biztos, egy rendes részt maguknak is megtartottak. Nem lehet, hogy egy kicsit megszépített ez a kép a jeruzsálemi gyülekezetről? És egyébként is ha tényleg így volt, akkor is ez csak egy apró mozzanata az egyháztörténetünknek, amelyik már a legelső időktől kezdve szakadásokról, törésekről, erőszakról és üldöztetésekről is szólt. El lehet hinni egy ilyen ideális képet az első gyülekezetről?

Nem, én nem hiszem, hogy ilyen rózsaszín lett volna az élet. De mindez nem is ezért íratott meg. Meggyőződésem, hogy a cél inkább az volt akkor is és ma is, hogy lássunk egy képet: ilyenek lehetnétek! Ide juthatnátok el! Erre kaptatok lehetőséget! És itt meg is fordítanám ezt a képet, mert azt gondolom, hogy át is éljük, meg is érezzük ennek az igazi közösségnek a pillanatait gyülekezeteinkben.

Együtt voltak a tanításban, olvassuk. És bizony mi is együtt örülhetünk annak, hogy istentiszteleteinkről, gyülekezeti alkalmainkról egyre több fiatal szülő is hazaviszi az evangéliumot. Nem csak idősek vannak együtt, hanem fiatalok is fontosnak érzik megtapasztalni és továbbadni azt, amiben ők maguk is életerőt, éltető erőt találtak. Ott vannak hittanosaink és konfirmandusaink. Vegyük észre ezt és tudjunk örülni ennek! Hátha éppen ez az öröm lesz az, ami kedvet csinál, ami engedi, hogy visszahúzzuk, lefaragjuk tüskéinket.

Együtt voltak a közösségben, a kenyér megtörésében. Nem véletlenül hallja ki a fülünk itt az úrvacsora, a szentáldozás szavait. Igen, az úrvacsorai közösség képe jelenik itt meg. És mennyire jó az, hogy nekünk is van erről saját élményünk, tapasztalatunk. Ahogyan egy-egy istentiszteleten fiatalok és idősek, családok, házastársak élnek ezzel a lehetőséggel, a közösségnek ezzel az életet megújító formájával. Figyeljünk oda erre az örömünkre, erre a tapasztalatunkra. Talán éppen ez adhat elég lendületet ahhoz, hogy közelebb lépjünk a másikhoz, hogy közelebb engedjük egymást tüskéink távolságánál.

Együtt voltak az imádságban! Hát nem ez az, amit mi is megtapasztalunk éppen. Ökumenikus imaközösség működik gyülekezeteink között! Rendszeres imaközösség! Újra és újra vannak olyanok közöttünk, akik kérik, hogy imádkozzunk beteg szerettükért. A lelkész látogatásakor sokan már maguk mondják: egy imádság most sokat segítene. Örüljünk együtt ma ennek a csodálatos ténynek, hogy Pilisen van súlya, van ereje az imádságnak! Talán éppen ez az öröm ad nekünk elég bátorságot ahhoz, hogy ne tüskéinket méregessük, hanem bátran lépjünk egymás életéhez közel.

Egy ideális, szinte hihetetlen közösség akkor ott Jeruzsálemben, az első gyülekezetben.

És tapasztalatok! Ennek a közösségnek, a Lélek által létrehozott, Krisztusban hívő, az Atyát dicsőítő közösségnek a tapasztalatai itt Pilisen az életünk mindennapjaiban.

Igen! Higgyük el! Tényleg így van! Ez lehet a miénk! Erre a közösségre kaptunk elhívást és lehetőséget!

Ámen.

Vízkereszt ü. u. 2. vasárnap igehirdetése - Krámer György

2011-01-18T11:41:00.003+01:00

A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Zsidókhoz írt levél 13, 20-21

Keresztyén Gyülekezet!

Egy este egy édesapa a gyermekének mesét mesélt. A mese izgalmas volt, néhol kicsit félelmetes is. Amikor a legizgalmasabb ponthoz érkeztek, a fiú megállította az apját, és ezt kérdezte: Apa! Ugye a vége azért jó lesz!

Egy kicsit sok volt már a fiúnak az izgalomból. A feszültséget már csak akkor tudta elviselni, ha az apja biztosítja őt, hogy a vége, a történet vége azért jó lesz. Egy olyan kérdés ill, kérés ez, amit mi is szívesen tennénk fel az életünk különböző történeteiben. Mennyire más lenne sok minden, ha előre biztosan tudhatnánk, hogy a történetünk vége jó lesz. Aggodalmaink, kételkedésünk, kétségbeesésünk, végtelen fáradtságunk szelídülne meg, vagy tűnne el egyetlen pillanat alatt, ha ebben az egyetlen egy dologban biztosak lehetnénk: Igen, a történetem, az életem története végül jó történet lesz!

Erről szól a felolvasott igénk ígérete: A békesség Istene, aki fiát kihozta a halálból, Ő formálja a ti életeteket!

Egy búcsúzó mondat ez, ami egy prédikáció végén köszön el a gyülekezettől. Egy búcsúzó mondat, olyan, mint amilyet nemrégiben még mi is odaírtunk karácsonyi üdvözlőlapokra amikor „jó egészséget”, „boldog, békés újévet” kívántunk.

A levél írója így, egyetlen összefoglaló mondatban búcsúzik el a gyülekezettől: Az Isten tartsa kezében, formálja a jóra a ti életeteket!

Bár időben távoli ez a gyülekezet, azért nincs is olyan nagy távolság, nincs is olyan sok különbség köztünk és a levél címzettjei között. Komoly veszélyekkel, fenyegetettséggel küzdő emberek voltak az akkori gyülekezetben, akik sokszor belefáradtak már az élet harcaiba. Olyan emberek, akik feladni készültek az egészet. Olyan emberek, akik feltették magunknak a kérdést: Vajon az életem harcaiban mit ér a hitem? Vajon az Isten, akiben bízom, segít-e egyáltalán? Van értelme annak, hogy higgyek?

És ezek a kételkedő kérdések kötnek össze bennünket. Mert az élet nehéz próbáiban, vagy az életünkben átélt vereségeinkben, kudarcainkban, amikor semmi sem úgy történik, ahogyan szeretnénk, vagy ahogyan történnie kellene, sokszor a mi kérdéseink is hasonlóak.

Hol van az Isten az életem megpróbáltatásaiban? Hogyan cselekszik, ha egyszer megtörténnek olyan dolgok az életemben, amelyeknek nem szabadna megtörténnie? Hogyan higgyek benne, hogyan bízzak benne, ha nem látom őt, nem értem akaratát? Van ennek értelme? Nem lenne jobb felismerni, hogy csak én vagyok, egyedül vagyok ezekben a harcokban? Nem lenne jobb önmagamnak is bevallani, hogy a történeteknek úgyis rossz vége lesz? Nem lenne érdemes azt a kis időt, amit élek, ebben az őszinteségben élni: egyedül vagyok ebben a világban. Senki sem fog természetfeletti erővel belenyúlni az életembe. Senki sem fog éppen velem csodát tenni! Szörnyű kimondani, hallani, de legalább őszinte, legalább tiszta helyzetet teremt.

Kételkedés, kétségek, belefáradás. Jó ismerőseink nekünk is a mindennapi küzdelmeinkben.

Idézzünk most magunk elé egy olyan pillanatot, amikor hosszú útra indultunk el és édesanyánk búcsúzott el tőlünk. „Vigyázz magadra! Óvatosan vezess!” Mennyire őszinte kívánságok tudnak ilyenkor elhangozni. Ilyen őszinte kívánságként hangzik el mai igénk is: A békesség Istene, aki hatalmasabb a halálnál is, tartsa kezében életedet, formáljon át téged!

Egy kívánság, ami egy ígéreten nyugszik. Ezért itt nem egy ember egyszerű jókívánságáról van szó, hanem Isten ígéretének bíztató, bátorító erejéről.

Mintha azt mondaná: Az életed minden eseményével, minden fordulatával együtt az Isten kezében van! Történjen veled bármi, még ha el is veszíted őt szem elől, még ha úgy is tapasztalod, hogy az Isten sem segít, ő is elhagyott, akkor is igaz, hogy az életed ott van az ő tenyerén! Igen fiam, a történet vége egészen biztosan jó lesz! Mivel ő tart a tenyerén, ezért még a halál sem győzhet le végleg, mert ő nagyobb az elmúlásnál, úr a halálban is.

Megnyugtat és bátorít ez az ígéret. Lendületet ad és életre hív: Ebbe kapaszkodj bele: Isten veled van! Ő megtart téged. Mindig, mindenben a tenyerén hordoz!

Egy olyan képet szeretne elénk festeni ez az ígéret, ami állandó horizontja lehet az életünknek. Olyan sokféle kép kísér el bennünket. Olyan sok állandó kép vesz körül minket. Annyi minden ad folyamatosan hátteret az életünknek.

Bencés diákként Pannonhalmán minden reggel úgy mosakodtam, úgy mostam fogat, hogy a fürdőszoba ablakából elém tárul egy kép. A Bakony egyik végétől egészen Győrig egyszerre láttam be egy 80 km széles tájat. Egy gyönyörű horizont. Ha rosszkedvűen ébredtem, ha már reggel fáradtnak éreztem magam, vagy ha éppen tele voltam feszültséggel és félelemmel valami miatt, akkor elég volt ránézni erre a képre, elég volt kinézni az ablakon. Mert ez a kép felszabadított. Megnyitotta a távlatokat az ember előtt. Megnyugtatott és az élet iránti kíváncsiság lendületét adta minden reggel.

Valami hasonló képet fest az Isten ígérete ma az életünk horizontjára: van valami, ami állandó az életedben. Valami, amire mindig számíthatsz, amire mindig rápillanthatsz, ha erőre, lendületre van szükséged. Isten tartja kezében az életedet. Ez a kép az, ami állandó. És az életednek ez az állandó háttérképe újra meg újra felszabadíthat a félelmeid, szorongásaid alól. Újra feltölthet erővel, életkedvvel, bátorsággal.

Elfáradtál a küzdelmeidben. Kétségeid vannak, elveszted a hited erejét? Úgy érzed, hogy egyedül maradtál és egyedül nem bírod tovább? Akkor nézz erre a képre, és indulj el innen újra. A békesség Istene, aki feltámasztotta fiát, Ő tartja kezében a te életedet is, ő formál át téged!

Mert ez az isteni szeretet valóban átformál. Ez a kéz, amely megtart, türelemmel és hűségesen alakít minket. Aki újra és újra találkozik az Istennek ezzel a megtartó szeretetével, az szívből keresi és teszi az Isten akaratát. Aki az életében valóságosan tapasztalja, hogy mekkora erő van abban, ha tudom az Isten tart kézben és az életem története nála ér majd egyszer véget, tehát jó lesz, az kihasználja ezt az időt arra, hogy Isten akarata szerint éljen. Ez a szeretet átformál: képessé tesz arra, hogy a jót, Isten akaratát cselekedjem.

Az ember keresni, vágyni kezdi Isten akaratát. A szívünkből indul el az a vágy, amit a zsoltárok így írnak: áradjon az igazság, járjon át mindent a béke.

Ha Isten formálja az életünket, akkor önmagunkban és körülöttünk is így változik minden. Mert egyszerre tenni akarjuk azt, ami békét teremt körülöttünk. Egyszer csak abban érezzük jól magunkat, ami Isten akarata. Legyen békesség bennetek és közöttetek. Tegyetek azért, hogy ez a békesség megszülessen.

Ha valaki tudja, ha biztos benne, ha tiszta szívvel hisz abban, hogy az életének története jó lesz, mert az nem az ő, hanem az Isten kezében van, akkor képes lesz arra is, hogy békességben éljen. Békességben Istennel, önmagával és mindazokkal, akik körülveszik őt. Akkor az ember tenni fog ezért. Mindent megtesz azért, hogy azt tegye, ami a jó, ami az Isten akarata.

Ámen.

Konfirmandusaink tananyaga I.

2011-01-18T10:54:00.002+01:00

Konfirmandusaink a következő anyag alapján készülhetnek az összefoglaló dolgozatra. A képekre kattintva elérhető egy Picasa album, ahol "lassan" is nézegethetőek a képek :-)

Futás az új év első napján

2011-01-01T22:13:00.000+01:00

A Falka Futócsapat és a Pilisi Evangélikus Gyülekezet szervezésében immáron 9. éve került újra megrendezésre az évkezdő futóverseny. A Kezdd Futással az Új Évet! elnevezésű futóversenyen belül olyanok is futottak, akik most fogadták meg, hogy az előttünk álló évben igyekeznek majd rendszeresen mozogni és sportolni. Ők 1 km, ún. fogadalmi futást tettek, a többiek pedig 10 km-en, illetve 21 km-es félmaratoni távon tették próbára évkezdő formájukat.

A verseny kezdete előtt Pál Ági tartott aerobic bemelegítő edzést, majd Kasa Tibor és Pálinkás György vezetésével elrajtolt a mezőny. Miután mindenki beérkezett (és hősiesen megküzdött a hideggel és a faggyal), forró tea, forralt bor és finom falatok várták a versenyzőket és a segítőket az Evangélikus Gyülekezeti Teremben.

Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan eljöttek a futásra, reméljük jövőre még többen leszünk!

Szenteste fotókban

2011-01-01T21:32:00.000+01:00

2010 Karácsonyán

2010-12-24T14:46:00.002+01:00

Betlehemezés 2010

2010-12-23T20:27:00.000+01:00

Ez év karácsonyának hajnalán is elindultunk betlehemezni a város különböző pontjaira. Négy csoport indult útra, közel 30 helyre jutottunk el - idősekhez, betegekhez -, de még nyitva lévő üzletekbe is. Hiszünk abban, hogy ez a "régimódi műfaj" szeretetet, könnyeket, meghatottságot és karácsonyi örömet hozhat minden ember szívébe. Mi mindenképpen ezt éltük át, és újra sajnáltuk, hogy nem százan indultunk útnak, mert akkor annyival többekhez juthatott volna el a "betlehemes" örömhír.

Jövőre újra jövünk...

Karácsonyi koncert a Pilisi Evangélikus Gyülekezetben

2010-12-23T19:58:00.001+01:00

December 22-e estéjén, 2 nappal Szenteste előtt, a Pilisi Zeneiskola diákjai és a Pilisi Zenész Egylet adott koncertet a szülőknek és minden érdeklődőnek. A gyönyörű koncert nagyon sokat adott lelkiekben is ahhoz, hogy a karácsonyi készülődésünk ne csupán a külsőségekről szóljon, hanem lelki tartalmat, lelki emelkedettséget is tartalmazzon. Hallottunk kicsiket zenélni, és hallottunk "profi" fiatalokat és felnőtteket.

A koncertet megelőzően Szabó Márton polgármester hozta el a "betlehemi lángot" a pilisi keresztyén felekezetnek, hogy karácsonykor a templomokban az a fény világítson, amit Betlehemből, a Születés Templomából hoztak el Európába is. Polgármester úr Gödöllőről hozta el nekünk a lángot, és adta át a keresztyén felekezetek lelkipásztorainak, ill. vezetőinek.

A karácsonyi cipősdobozok "sorsa"

2010-12-21T22:21:00.000+01:00

A mai napon elérték céljukat a cipősdobozok... A végső eredmény kb. 100 doboz, amelyek szortírozva várták a pilisi Gubányi Károly Általános Iskola tornatermében, hogy ajándékként kapják rászoruló gyermekek. A Gyermekjóléti Szolgálat éjt-nappallá téve csomagolta még a dobozokat, válogatta a játékokat, telefonálta végig a családokat, hogy jöjjenek, mert van ajándék, újra lesz közös karácsonya sok-sok rászoruló gyermeknek!

A tornatermet gyermekek zaja töltötte be, volt evangéliumi történet, keresztyén karácsonyi gyermekdalok, sőt még a Mikulás is ellátogatott a gyermekekhez. Egy biztos, ez a mai délután nem a kérdések és fenntartások délutánja volt. Ezek az ajándékok kell, hogy méricskélő és számító gondolatok nélkül jussanak el olyan gyermekekhez, akiknek a karácsonyi ajándékokról talán pont ez a délután fog az eszükbe jutni.

A Pilisi Evangélikus Gyülekezet egy piciny, apró lépést próbált tenni 2010 karácsonyán, hogy megvalósuljon tetteinkben is az a szeretet, ami karácsony feltételekhez és fenntartásokhoz nem fűződő, őszinte szeretete. Mit is mondhatnánk még: a kis Jézus is feltételek nélkül jött ebbe a világba...

(fotók: Krámer György, Gajdosné Nagy Tímea)